Kelet-Magyarország, 1988. november (45. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-24 / 280. szám

4 Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Elet 1988. november 24. Itt a városlakó beszél Hit, mikor, mire? Panasz, bejelentés Közérzetet vizsgálni Cél- és utóvizsgálat, tervezett és a hétköz­napok által felvetett témák, panaszok, beje­lentések jelentik a népi ellenőrzési 'bizottsá­gok munkáját. A nyíregyházi Népi Ellenőr­zési Bizottság például az idén tizenöt vizs­gálatot végez az év végéig, s mostanáig har­minckilenc panasszal, illetve bejelentéssel foglalkoztak. Volt két olyan vizsgálatuk, amelyet a Központi Népi Ellenőrzési Bizott­ság kért tőlük. Egyik a közérzetjavító intéz- ikedéseik áttekintése, a másik a gyógyszerel­látás helyzetének elemzése volt. A megyei NEB három témával bízta meg a nyíregyhá­zi népi ellenőröket, így megyei vizsgálat ré­szeként ellenőrizték a munkaerő-gazdálko­dás helyzetét, s foglalkoztak az újítási moz­galommal, valamint a kisszövetkezetek tevé­kenységével. Természetesen ezzel együtt ar­ról is tapasztalatokat gyűjtöttek: milyen a társadalmi tulajdon védelmének helyzete. Magúiknak ütemezték be a fogyasztói ér­dekvédelem vizsgálatát, a kistelepülések el­látását, az oktatási törvény végrehajtásának tapasztalatait, beszámoltatták az élelmiszer- nagykeredkedélmi vállalatot, nagyító alá yet- ték a horgászegyesületek működését, és ha lett volna idő rá, megnézték volna a vadász- társaságókat is. Mivel azonban némelyik vizsgálat több időt igényelt, mint amennyit terveztek rá, ez a vizsgálat a jövő évre ma­rad. Nem maradt fai viszont a belső ellenőr­ző szervek működésének áttekintése, mert azt akarták elemezni: milyen hatásos intéz­kedések meghozatalára képesek. Ugyancsak idei ellenőrzési tervükben szerepelt a hul­ladékkeletkezés okainak vizsgálata és a hul­ladékok hasznosítása, a középfokú oktatási intézmények eszközellátottságának ellenőr­zése és a sajnos mindig aktuális téma: ho­gyan vásárolják fel a kistermelőktől, amit megtermeltek. Nem nyíregyházi témájúik volt a nagy- kállói népá ellenőrzési csoport által végzett vizsgálatok értékelése, amelyéket közös 'in­tézkedések követtek. Egyik téma az állam- polgári fegyelem elemzése volt, a másik a helyi TÜZÉP-telep vizsgálata és terven felül nézték meg Rakamazon, hogy a helyi tanács végrehajtó bizottsága hogyan osztja el a szo­ciális segélyeket. Amikor ugyanis a közér­zetjavító intézkedések vizsgálata folyt, so­kan mint közhiangutatrontó tényezőként em­lítették a nem dolgozó cigányok segélyezé­sét. A vizsgálatok során szereztek különleges, egyedi, de általánosítható tapasztalatokat is. Ilyen általánosítható tapasztalat volt az ok­tatási törvény bevezetésének körülményeit vizsgálva, hogy ahol jó kollektíva dolgozik, ott élnek az önállósággal. A másik sommás megállapítás: — és ez nemcsak erre a té­mára érvényes — akkor kaptak önállósá­got, lámáikor pénzt már nem adtak hozzá. A panaszok és bejelentések (között voltak izgalmasak és kevésbé fontosak is. A leg­több a fogyasztói érdekvédelemmel foglal­kozott, de ebben benne voltak a szolgáltatá­sok is. Gondot okozott a népi ellenőröknek, hogy a bejelentett tényeket utólag szinte le­hetetlen volt, de legalábbis nagyon nehéz volt megállapítani. Ha valaki azt tette szó­vá, hogy becsapták, mert többet számoltak és számla sem volt róla, akkor ezt vagy iga­zolta egy próbavásárlás, vagy nem. Ugyan­így nem tudták visszamémi az elvitt, s a vevő szerint kisebb súlyú árut, s mivel a ve­vők többsége nem írja be tapasztalatait a vásárlók könyvébe, ez még kibúvásra is le­hetőséget ad. Arra is hivatkozhatnak: ilyen náluk máskor nem fordul elő, ez az egy eset nyilván véletlen lehet. Egyik bejelentő azt tette szóvá, hogy az autóját rosszul javították meg és sóikat számláztak érte. Azt is hozzátette azonban, hogy a csúszópénzt is elvárjaik, ha velük dolgoztat. A bejelentés többnyire igaznak bi­zonyult, a szépséghibája viszont az volt, hogy ■a bejelentő akkor kérte a népi ellenőrök se­gítségét, amikor szabálytalan kérését még csúszópénzért sem teljesítették. Volt almaügy, amely arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy az emberek többsége nem tudja, mire vállalkozók. Nem olvassák el a szerződéseket. Azt hiszik, hogy bérlők, s közben papíron vólalkozániak minősülnek, nem tudják, milyen jogaik vannak, csak amikor elképzeléseik nem válnak valóra, ak­kor próbálnak jogorvoslatot keresni rá. Több bejelentés érkezik évente hozzájuk a háztáji gazdálkodás fonákságairól. Több­nyire — legalábbis az idén így volt — azt teszik szóvá, hogy a vezetők nagyobb terüle­tet művelnek, s olyan előnyöket élveznek, amit mások, az egyszerű tagok nem. Sajnos nem sikerült a bejelentők igazát teljes egészében bizonyítani, mert bár meg­állapíthatták, hogy valóban nagyobb terüle­tet művelnek a vezetők, mint amennyivel ikis családjaik képes megbirkózni, de azt mondták: nagy a rokonság, s segítségükkel és nem napszámossal dolgozták meg a na­gyobb területet. Azt sem lehetett utólag meg­állapítani, hogy valóban hamarabb öntöz­Fogy ásztól érdekvédelem: népi ellenőr pró­bavásárlása egy élelmiszerüzletben. ték, vagy permetezték-e az övékét, mint a tagság földjét, hogy több vizet locsoltak-e rá, mint a szomszéd táblára, mert a termelőszö­vetkezetek jelentős részében olyan a bizony­lati rend, illetve a rendetlenség, hogy dátu­mokat, mennyiségeket lehetetlen ellenőrizni. Nincs nyoma a permetezések, locsolások ide­jének, nem rögzítik a különböző művelések időpontját, így aztán legfeljebb figyelmez­tethetik a vezetőt a bizonylati fegyelem megtartására, s legfeljebb akkor büntethet­nek, ha egy utóvizsgálatra visszatérnek, s akkor sincs rend. Ilyenkor a munkaköri kö­telezettség megszegése már ok a büntetés ki­szabásának javaslására. Végeznek vizsgálatokat más szervezetek feflikérésére is. A városi ügyészség a lakás- szövetkezet építőanyag-vásárlásának körül­ményeire, illetve annak tisztázására kérte fel őket. Megállapították, tekintélyes meny- nydségű anyag máshová ikerült, mint ahová leszámlázták, de a következményeket nem ismerik, mert a tények megállapítása után visszaadták az ügyet az ügyészség hatáskö­rébe. Volt szabálytalan gépkocsihasználattal kapcsolatos bejelentés a moziüzemi vállalat­tól, de azt sem lehetett utólag megállapíta­ni, valóban szabálytalan volt-e. Jó példa egy Nyírfa utcai laikos ügye ar­ra, hogy nem mindig van igaza annak a pa­naszosnak, aki hangosan beszél. Egy család­fő beadott egy lakáskérvényt a tanácsra, s mivel alig néhány hete lakott Nyíregyházán, nem biztatták azzal, hogy hamar lakást kap. Négy gyereke miatt viszonylag jó helyre so­rolták, de mivel ő nyomban szeretett volna lakást 'kapni, beköltözött önkényesen egy üres lakásba. Amikor megkapta a határoza­tot, hogy költözzön ki, a Népi Ellenőrzési Bizottsághoz fordult: miért nem gondosko­dik a szocialista állam a többgyermekes csa­ládokról? Még azzal is kiegészítette, hogy haragusznak rá a tanácson. A vizsgálat utá­ni választ sem igen tette zsebre, mert az ön­kényes lakásfoglaló három évig 'kizárja ma­gát abból a lehetőségiből, hogy lakást (kapjon. Két bejelentés is érkezett a SZÁÉV által épített Legyező utcai lakások miatt. Egyik­ben minőségi kifogások voltak, de a NEB azt javasolta, polgári peres úton szerezzenek ér- • vényt igazuknak, hiszen a minőségi gon dó­káit már szakértők is megállapították, a NEB pedig nem tudja érvényesítem (követelésü­ket. A másik bejelentés a szennyvízelveze­téssel foglalkozott, ezt átadták a megyei NEB-nek, mivel az OTP megyei hatáskörbe tartozik. Voltak táppénzasalással foglalkozó beje­lentések, az IKSZV-re pedig a galériaépítoés- sel (kapcsolatos panasz érkezett. A VOR^nál a társadalmi tulajdon védelmét hiányolták. Egy butikosra azért panaszkodtak, mert a nála vásárolt fürdőruha a strandon lehullott a lányról és nem akarta másfajtára cserélni. A pénzt csak akkor fizette vissza, amikor a KERMI is megállapította, hogy a fürdőruha használhatatlan, s a nem megfelelő termék forgalmazása miatt jogos a büntetés is. Egy kisiparost azért jelentett be a NEB- nek egy építőközösség, mert rossz munkát végzett. A vizsgálat igazolta ezt, s a kisipa­ros 29 ezer forintot önként vissza is adott a bejelentőnek. Amikor megtudta a szomszéd­ja, hogy milyen összeget kapott, ő is így akart hozzájutni a pénzhez. Rajta azonban már nem tudtak segíteni, mert kezében volt az igazságügyi szakértői vélemény is, neki a bírósághoz kellett volna fordulni. Jöttek és jönnek tehát olyan bejelentők, akik ügyében nem a NEB az illetékes. So- 'kan azonban nem tudják, hogy rajtuk segít­hetnének a népi ellenőrök, ha hozzájuk for­dulna. A NEB ugyanis nem az állam és nem a párt ellenőrző szervezete, ők épp úgy segí­tenek egy bajba jutott kiskereskedőnek, mintha ellene érkezik a panasz. Azért, ha sok munkát is adnak ezek a bejelentések, mégiscsak annak örülnek, hogy nem csök­kent a bizalom irántuk. Balogh József Minél nehezebben élürik, s tudjuk megol­dani gondjainkat, annál inkább figyel a vá­roslakó: vajon kap-e segítséget gondjai apasztásáihoz. Úgyszintén jobban számon tartják a városban élők, hogy — mert hiszen a tanácsnak is szűkös a lehetősége — mit, miikor, mire költenek, s hogy vajon az-e a legfontosabb. Emellett a hétköznapokon számtalan kisebb ^nagyobb fonákság, rende­zetlenség, vagy új feszültség bosszantja a vá­rosi polgárt. Rögtönzött közvélemény-kuta­tással ilyen kérdések iránt érdeklődtünk, s tettük lehetővé: mondják el, mi foglalkoz­tatja az egyes városlakóikat, mit szeretnének másként. Ifj. Nagy Imre (Ságvári-kertváros): — Engemet, mint városlakót egy sokat vi­tatott probléma foglalkoztat. Széltében-hosz- szálban (hallani: ez sincs, az sincs, nincs elég lakás, ugyanakkor egyre-másra építik a székiháziakat Nyíregyházán, s hogy ez nincs jól, ez egy hibás lépés, amin változtatni kel­lene. Magam is hálborogtam az első hallásra, most mégis azt mondom: legyünk tárgyila- gosabbak. Ezek a biztosítószékházak nem közvetlenül a város pénzéből épülnek, s bár az országban is ezer és egy helye volna az ilyen kereteknek, azt mondom, ha már jolbb munkakörülményeket teremtenek a biztosí­tók a dolgozóiknak, miért ne tenmék ezt a mi városunkban, gazdagítva ezzel is a sző­kébb pátriát. Nézzék meg például az Álla­mi Biztosító csaknem teljesen kész épületét: a városközpont egyik ékessége lesz, miként a művelődési központ szomszédságában a Hungária leendő új otthona szintén építésze­ti remékmű. Nekem külön tetszik, hogy ezek az épületek nem futószalagon 'készülő, előre gyártott szögletes tákolmányok, hanem esz­tétikai élményt nyújtva illeszkednék a kör­nyezetbe. Bármilyen nehéz a helyzetünk, azért a város ilyen fejlesztéséről sem sza­bad lemondani... G. K.-né, Jósaváros: — Azért nem mondom meg a teljes neve­met, nehogy megtámadjanak hazafelé me­net. Tízszintes házban lakom az Ószőlő ut­cán és kérem szépen, undorító a léposőhá- zunk, amíg felérek a lakásomhoz. Minden­féle emberdket beköltöztetndk ezekbe az egykori szép tömbökbe, akik — és ez is az igazsághoz tartozik — disznóólát csinálnak a lakásuk környékéből. Hiába szól az ember, kinevetik, a sóik papír, a csilklk ott égtelen- kedi'k a lépcsőn, a falak ős széf irkái via, a sze­mé tie öntő bűzlik. Folytassam — ? Mondom, a laikó sem vétlen, de az egyenesen felihá- borító, hogy Nyíregyházán nem szokás a lépcsőházakat felújítani. Más városban (két­évenként legalább az első szintig kijavítják, újrameszelik a falakat, itt 10 éve nem látott ímeszelőt a lópcsőház fala sok tömbben. Mi­ért nem figyelnek erre is? Ez nem kerül százezreikbe, de az emberek közérzetén sokat javítania. Sándor Ferencné boltvezető: — Látszólag ez az én üzleti problémám, de mégis több annál: ha valaki a kölcsönző­boltból visz el nehezebb holmit, s leparkíroz a körút mentén, a rendőr jön és megbünte­ti. De itt, a sétálóutca környékén több üzlet is van és ez nem csupán kereskedelmi ügy, hanem általában parkírozási probléma. Sze­rencsére a rendőr megértő, többször sikerrel kértem már, hogy nézzen el a büntetéstől, mert például a szőnyegtisztítót egy idős em­ber nem vihet százmétereikre. Tehát valami megoldást az ilyen esetekre találni kellene. Asztalos Györgyné a Nyírfa utcából: — Bennünket a legtöbbször azok a fiatalok bosszantanak, akik a közelben lévő óvoda előtt még este tíz órakor is túráztat jók a mo­torkerékpárokat. Jó lenne, ha a városnak ezen a részén gyakrabban portyázna a rend­őrautó ... Aztán az is jó volna, ha az ille­tékesek gondolkodnának rajta: az ilyen „nem-lakótelepen”, de mostanában egyre nagyobb lendülettel újjáépülő városrészeken pontosan tájékoztatnák az embereket: ki, mire számíthat, miikor szanálják, építhet-e majd ő, s hogy egyáltalán milyen jövő elé néz. A mi környékünkön ugyanis már nem­csak garázsokat, hanem lakóházakat is kez­denek építeni, tehát szorul a hurok, mivel a Nyírfa utca környéke rendkívül jó fekvésű, hiszen itt van a város szájában. Gondolom, ilyen problémákkal küzdenek például a Rá­kóczi és a Bethlen Gábor utca közötti ré­szen lakók, a Víz, az Üj, a Pacsirta utcákon. Valamiféle'fórumra lenne szükség, méghoz­zá nem is egyre, hanem ahogy változnak a feltételek, s újabb elképzelések jönnek, fo­lyamatosan avatnának be bennünket az ügyekbe. B. V. nyugdíjas: — Nekem a Kisteleki szőlőben van egy kertem, ami már szinte hozzámnőtt az év­tizedek alatt. Ez nem messze van a Folyóka utcától, s azt hallottam, hogy állítólag sza­nálják, merthogy a TEFU, vagyis a Volán terjeszkedik ott. Ez a cég már el is foglalt egy területet, s jó volna tudni, hogy valóban bővítenék, vagy marad a kertem. Mert ez nem mindegy, az ember úgy kalkulálna a jö­vőre. Lehet, hogy ez a nagyvárosi ügyeikhez apróság, de nekünk, akik a nyugdíjunkat itt egészíthetjük ki és nagy szeretettel gondoz­zuk a növényeket, a fáikat, nem mindegy, s talán a legfontosabb probléma. Nem is tu­dom, hogy miként lehetne az ilyenekről min­dig időben tájékoztatni a népet, de valahogy módot kellene rá találni, hogy ne éljünk bi­zonytalanságban. De ha ez nagy gondot okoz, akikor vegyék úgy, nem is mondtam. Hot ház lakói a Gialiamb utcáról: — Mondják, hogy milyen nagy (különbség van a város egyes részei között: a központot kiglancolják, a város széle meg olyan, ami­lyen. Nemcsak városi méreteikben van ez így, hanem egy utca esetében is, így például a Galamb utcán. Itt ugyanis az a furcsa eset történt, hogy az utca első felében megépí­tették a gázvezetéket, ott élvezik minden előnyét, a végén pedig, ahol mi lakunk, er­ről „megfeledkeztek”. Hogy engedélyeznek ilyet: az egyik felének lehet, a másaiknak nem... ? Mi most azért mégis megépítjük. Igaz, csak jövőre és sok utánajárással, de hát ezt egy füst alatt is meg lehetett volna csinálni. Ennél is furcsább a szennyvízveze­ték helyzete: arra még reményünk sincs. A Galamb utca elején ugyanis nem ástak le elég mélyre, amikor a vezetéket építeni kezdték, s így annak a hat háznak a lakói, akik az utca végén élnek, külön emésztőket kellett építeni, nem lehetett rákötni a veze­tékre, mert a szennyvíz felfelé nem tud foly­ni ... Ez nyilvánvaló, csalk azt nem értjük, hogy miért volt nyilvánvaló annak, aiki jó­váhagyta ezt a kivitelezést. ★ A megkérdezettek közül többen voltak, akik csupán személyes problémájukat (be­ázik a lapostető, szivárog a vízcsap, kifakult a sötétítőfüggöny stb.) tették szóvá. Volt vi­szont, aiki (bár „szerepelni” nem alkar) az előtt állt tanácstalanul: miért éppen a Kos­suth utcán épül az új ABC-áruház, s máért nem másutt, holott ezen a részen 300 méte­res körzetben több élelmiszeráruház is ta­lálható... Javasolta más: ha fel akarják emelni a vízdíjat, akkor szereljenek fel víz­órákat, mert nem igazságos, hogy a spórolós is annyit fizessen, mint aki pocsékolja a drága vizet. A megkérdezettek egy része szeretné, ha visszahoznák a korábbi mód­szert: olykor az üzemeikben is rendeznének várospolitikai fórumokat, mert nincs minden házban kábeltévé, s nem mindenkinek van ideje olvasni a Nyíregyházi Életet. Angyal Sándor Kell-e ilyen nehéz helyzetben a biztosítAszékház? Sokak válasza: igen, hiszen ez által is vonzó, városias város lesz Nyíregyháza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom