Kelet-Magyarország, 1988. november (45. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-15 / 272. szám

4 Kelet-Magyarország 1988. november 15. Változó gazdálkodási feltételek Tartalmas politizálást Magyar csárdás Moszkvában Az Országgyűlés kereske­delmi bizottsága hétfőn ülést tartott. A testület megvitatta az általános nyereségadóról szóló törvénytervezetet, tájé­koztatót hallgatott meg a sta­bilizációs program első évé­ben várható gazdasági fejlő­désről, valamint a társasági törvény elfogadása következ­tében szükségessé vált tör­vénymódosítási javaslatok­ról. Madarasi Attila pénzügy­minisztériumi államtitkár elmondotta, hogy az általá­nos nyereségadó bevezetése következtében több korábbi adó megszűnik. Ez 14—20 milliárd forinttal csökkenti a költségvetés bevételét. Szük­ség van a vállalati nyereség további központosítására. A kormányzat azt javasolja, hogy jövőre a vállalkozási nyereségadó mértéke 50 szá­zalék legyen. Ezt egészítené ki az állami tulajdont ter­helő vagyonrészesedés, oszta­lékfizetési kötelezettség. Virág István, az Országos Tervhivatal főcsoportfőnö­ke elmondotta, hogy jövőre a lakosság terheit tovább már nem szabad növelni, így a vállalatoknak kell többet vállalniuk. S az import- és a bérszabályozás-liberalizálás révén a gazdálkodási feltéte­lek így is javulni fognak. Ennek előnyeit elsősorban a jövedelmezően gazdálkodó, exportpiacokkal rendelkező termelők tudják majd ki­használni. London: a 18 éves Mariluz Aguilar építészhallgató, guate- malai szépségkirálynő nov. 13-án, kezében a 84 vetélytársa elől elnyert „Miss Személyis ég”-trófeával. (MTI Teleíotó) — A Központi Ellenőrző Bizottság azt tartja legfonto­sabbnak, hogy a pártérte­kezlet állásfoglalása a párt egészét áthassa, teremtse meg a feltételeket a szocia­lista reformpolitika széles kö­rű kibontakozásához, adjon lehetőséget a párt és a tár­sadalom megújításához — hangzott el az MSZMP KEB hétfői ülésén. A Központi Ellenőrző Bi­zottság támogatja és sürgeti a kibontakozásra és a párt megújulására tett erőfeszíté­seket. A testület politikai te­vékenységével ezt kívánja elősegíteni. A KEB számol a nézetek és az érdekek sokfé­leségével, újabb ellentmon­dások és konfliktusok létre­jöttével a párton belül is. Fontosnak tartja, hogy az alapkérdésekben: a párt po­litikájának elfogadásában, képviseletében és védelmé­ben legyen egyetértés és az jusson kifejezésre az egyirá­nyú cselekvésben. A Köz­ponti Ellenőrző Bizottság a párt tagjaitól politikai kiál­lást, élő, tartalmas politizá­lást és személyes felelősséget igényel. Nyílt levél Nórák Lajos országgyűlési képviselőhöz Tisztelt Képviselő Úr! ön november 11-én a I Szabolcs-Szatmár megyei képviselők ülésén a Demokra­ta Fórum Nyíregyházi Csoportjának alakuló gyűlésén megjelenteket „csőcseléknek” nevezte, és amikor Técsy László képviselőtársa vitába szállt önnel, védve az ál­lampolgárok „akaratának és szándékának” tisztességét, ismételten kikelt ellenünk, — mondván: „ha a Demok­rata Fórumnak joga van antidemokratikusnak nevezni azt a választást, amelyiken a mostani honatyák képvi­selők lettek, .akkor Önnek’ joga van csőcseléknek ne­vezni a Demokrata Fórum tagjait.” Alkotmány biztosította emberi és állampolgári mél­tóságunkat sértő szavait határozottan visszautasítjuk! Amennyiben az Országgyűlés az ön mentelmi jogát fel­függeszti, a becsületünket és az emberi méltóságunkat ért sérelemért a bíróság előtt is számon kérjük, ön nem „Isten kegyelméből uralkodó” képviselő, aki pejoratív, rágalmazó megjegyzést tehet emberek egy csoportjára meggyőződésükért; aki annyira semmibe vehet mindent: tisztességet, párbeszédre való törekvést, nemzetépítő aka­ratot. A Demokrata Fórumot minősítő szavaival néhány ön­re is szavazó állampolgár becsületébe is belegázolt. Tet­te azt akkor, amikor a jelenlegi választójogi törvény új­ragondolását és megreformálását maga a hatalom is szorgalmazza. A Magyar Demokrata Fórum Szabolcs-Szatmár Me­gyei Szervezetének a megbízásából: Hamvas László, Paál István; dr. Szendrei László, dr. Takács Péter. Tizenhét kötetes tanulmány Ssabolcs-Szatmár fejlesztési lehetőségeiről (Folytatás az í. oldalról) sági tevékenységre sem he­lyez megfelelő hangsúlyt a koncepció. Az élelmiszer- gazdaságról írottak pedig kí­vánságlistának hatnak. Elfo­gadhatatlan a dolgozatnak az a kitétele, mondta Lakatos András, hogy a meliorációra kevesebbet kellene és kellett volna fordítani, mert az a pénz másban jobban és ha­marabb megtérült volna. Ezen problémás pontok fö­lött hosszú viták voltak, és közeledtek egymáshoz az ál­láspontok, kompromisszu­mok születtek. Több helyen megerősít bennünket az intézet felmé­rése. Az agrárágazatban sok kultúránál még hatalmasak és kihasználatlanok a lehető­ségek. A termelés szűkítése valóban nem lehet alterna­tíva. A nem versenyszférá­ban dolgozók elhelyezkedése bizonytalan. Kostyál Rezső, a Pénzügy­minisztérium főosztályveze­tője szerint az intézmény- rendszer átalakítása a leg­fontosabb az országban és a megyében egyaránt. A de­centralizálás vagyonjogi kér­déseket vet fel, ezek pedig egyelőre megoldatlanok és nem számol vele az itt elő­tárt koncepció sem — mond­ta. A mai változásokkal sok­kal jobban szembesíteni kel­lett volna a tényeket, és mélyebben feltárni például az elmaradottságot. Itt és má­sutt a gazdasági szerveze­teknek a gazdaságossági ér­dekeket kell minden elé he­lyezni, ami pedig ezen kívül marad, annak megoldása más szervezet feladata kell le­gyen. Nem nyúlt eléggé visz- sza az időben a munka sem értékelésben, sem minősítés­ben. Nem mutat szoros ösz- szefüggést a terület kedve­zőtlen adottságai, és az eb­ből fakadó gondok között. A Pénzügyminisztérium a mun­ka korábbi szakaszában szí­vesen kapcsolódott volna be — fejezte be hozzászólását Kostyál Rezső. Eleki János, a TÖT fő­titkára, miként a megelőző felszólalók \is, bevezetőjében jgnak minősítette az előter­jesztést és köszönetét mon­dott a megyei vezetésnek el­készíttetéséért. Ami szerinte hiányzik: kevéssé veszi fi­gyelembe, hogy egyre in­kább érvényesül az elv: a szövetkezet nem más, mint •vállalkozó tagok összessége. Az anyagban foglaltak meg­valósítása mérföldkő lehet a tájegység fejlődésében, de nagyban függ a politika kö­zel jövőbeni alakulásától. Mi valós piacot szeretnénk, mert a támogatás megalázza a szövetkezeti mozgalmat, és a paraszti munkát. Inkább a rászoruló rétegeket kell tá­mogatni, termékeinket pedig meg kell fizetni — hangsú­lyozta. Döntse el a piac, hogy szükség van-e minden talpalatnyi föld megművelé­sére. Márton János, a HNF al- elnöke, az AKI nyugalmazott igazgatója üdvözölte az anyag elkészültét. — Mint a megye iránt fokozottan érdeklődő népfrontos kísértem figye­lemmel készültét — mondta. — Ami benne foglaltatik, az egybeesik két legfontosabb jelszavunkkal: esélyegyen­lőség és nemzeti érdekvéde­lem. Igazából a magyar re­form eddig azért nem való­sult meg, és ez a veszély ezt az anyagot is fenyegeti, mert az erőforrás-átcsoportosítás első nyűgei láttán azonnal visszahőkölnek a végrehaj­tók. Ez ugyan nem igényel befektetést és nagyon vonzó, végrehajtani azonban na­gyon nehéz. Én külön oko­lom a pénzügyi szerveinket, amiért nem ösztönzik eléggé a kormányzatot. Igenis, tu­domásul kell venni, hogy a mobilitásra nem hajlandó re kell, hogy szoruljon. Ami pedig a mezőgazdaságot il­leti: sem a megyének, sem az országnak nem lehet célja, hogy ennek dominálásával menjen neki a következő év­ezrednek. Az a szegénység konzerválása lenne. Több kereskedelmi szellem kelle­ne ebben a megyében, moz­gékonyság, a szolgalelkűség- nek pedig a csíráját is kiir­tani. Minden megye mutassa fel saját képét. Szabolcs- Szatmáré pedig ne a kérő szerep legyen. Bélteki Béla, a MÉM kép­viselője úgy ítélte meg, hogy többet vállaltak a munka el­készítői, mint amennyit győztek volna. Kifogásolta, hogy a piaci viszonyoktól el­maradnak megállapításai, de rezignáltan megjegyezte: pi­ac-e, ami ma van? Varga Gyula, a megyei pártbizottság első titkára azt mondta: nagyon sok a jó gondolat, de ezzel arányban áll a kérdőjelek száma, igaz, nagyrészt a készítők szándé­kán kívül álló okok miatt. Egyetlen példaként felhozta, hogy az utóbbi nyolc év alatt mindössze két 35 fő fölött foglalkoztató ipari üzem ala­kult nálunk, nem kívánság kérdése tehát az iparosítás. Ha a hetvenes évek dinamiz­musa folytatódnék, annak in­kább lehetne örülni. Ami ér­tékes a dolgozatból, tovább kell fejleszteni, ahol pedig az kell, gyorsan elvégezni a szükséges változtatásokat. Ezután pedig hozzáférhetővé kell tenni a megye agrárér­telmiségének, és vállalkozó kedvű parasztembereinek számára. Héri László, a Teszöv elnö­ke szerint az iparosításról ki­alakult kép nem lenne tel­jes, ha nem tenné hozzá: 1987-ben a megye termelő- szövetkezeteinek 19 milliár­dos bruttó bevételéből 11-et a kiegészítő tevékenysége ho­zott. íésikl KELET-MAGYARORSZÁGI vízügyi épItö vállalat Debrecen, Széchenyi u. 46. ELADÁSRA FELKÍNÁLJA AZ ALÁBBI ÜZEMKÉPES GÉPEIT, BERENDEZÉSEIT: 1 db gumikerekes kotrógép Atlas AB—1602 1 db autóbeton-szivattyú ABS—241 1 db stabil légsűrítő GYKV—7/5 1 db légfékvizsgáló próbapad AURAS 1 db porlasztóvizsgáló próbapad CARBUTEST valamint az alábbi üzemképtelen eszközeit: 1 db autóbeton-szivattyú ABS—241 1 db autódaru K—162 Érdeklődni: gépgazdálkodási osztály Debrecen, Vágóhíd u. 18. Telefon: 52 19-622 Telex: 72-219. ■i ________________ (HBm. 157816) A peresztrojka szabolcsi szemmel Mnnkásőreinkkel a barátságvonaton ŐSZINTE ÉRDEKLŐDÉS­SEL érkeztünk Kijevbe no­vember elején több mint há­romszáz — köztük 13 sza- bolcs-szatmári — munkásőr társaságában. Mi szabolcsiak már előre tudtuk, hogy ne­künk lesz a legjobb „idegen- vezetőnk”, tolmácsunk, s né- hányan még a konzulátusra is bekukkanthatunk. Pócs Ferenc, a kijevi magyar kon­zul ugyanis valaha Nyíregy­házán élt és dolgozott (fia ma is itt él) és hosszú éve­kig volt munkásőr a megyei törzsben. A konzul örpmmel mondta, hogy a Kijevben dol­gozó egyik munkatársának Nyírbogáton vannak rokonai. Volt hát bőven témánk, zú­dítottuk egymásra az infor­mációt ... A munkásőrökkel politizá­ló hangulatban jártuk a Bu­dapestnél nagyobb lélekszá­mú Dnyeper-parti várost. Té­mánk volt például, hogy né­hány magántaxit láttunk. A nyolcvanas évek elején át­adott múzeum előtt hossza­san vitatkoztunk. Többnyire a második világháború emlé­kei kaptak helyet a múze­umban. A bejárat előtti, több mint hatvan méter magas monumentális szobor volt a vita tárgya. Megállapítottuk: ha kisebb lenne a szobor, né- hánnyal több ház épülhetett volna a Dnyeper partján . . . Eszünkbe jutott Mihail Gor­bacsov kijelentése: „El kell rugaszkodni a gigantomániá­tól”. A szépen berendezett múzeumban egyébként lát­hattuk a háború megrázó em­lékeit: az üszkös gerendát, az összeolvadt repülőgéproncsot, s a németektől zsákmányolt fegyverek mellett az emberi test felhasználásával készült szappant is. Jóleső érzéssel nyugtáztuk, hogy a muzeoló­gusok magyar emlékeket is kiállítottak. Láthattuk itt a híres partizánvezér, Úszta Gyula fényképét, sőt egy he­lyen magyar szöveget is ol­vashattunk. Egy kinagyított fényképen a budapestiek vo­nulnak 1945-ben. A MOSZKVÁBA TARTŐ VONATON a magyar mun­kásőrök és a néhány szovjet utas között szabolcsi jonatán­almát kínáltak. A kisvárdai és a záhonyi munkásőrök ugyanis két láda almát hoz­tak magukkal ajándékba. A szép piros gyümölcs szinte percek alatt elfogyott. A vo­naton összefutottunk egy idős, Bács-Kiskun megyei munkásőrrel, Csorvási Sán­dorral, akiről megtudtuk, hogy perfekt beszél oroszul és valaha a Fehérgyarrf.ati Állami Gazdaságnak volt az igazgatója. Szívesen beszél­gettünk egy fiatal munkásőr lánnyal, Fazekas Irénnel, aki móSt Kisújszálláson tanít, de pár évyel ezelőtt, amikor megkapta a diplomáját a nyíregyházi főiskolán, Gyula­házán kezdte pályafutását. Moszkvában baráti találko­zón fogadott bennünket a gördülőcsapágygyár kollektí­vája. A gyár vezetői büszkék a debreceni kapcsolatukra. A találkozón fellépő Grúz együt­tes legnagyobb örömünkre Szabolcsi munkásőrök a Moszkva folyó partján. egy magyar csárdást is eltán- coít. S örültünk, amikor a ta­lálkozón megismerkedtünk egy idős asszonnyal, Bokányi Dezső lányával. (Bokányi építőmunkás, politikus és új­ságíró • volt, a Tanácsköztár­saság idején munkaügyi nép­biztos, 1922-ben fogolycseré­vel került a Szovjetunióba. (Az idős asszony elérzéke- nyült, amikor e sorok írójá­tól megtudta, hogy Nyíregy­házán, a KEMÉV ifjúsági klubja Bokányi Dezső nevét viseli. A baráti találkozó hi­vatalos részén Ivanov tábor­nok, a Szovjet—Magyar Ba­ráti Társaság vezetőségi tag­ja a baráti kapcsolatok ápo­lásáért négy munkásőrnek — köztük Kovács László Sza­bolcs-Szatmár megyei pa­rancsnokhelyettesnek — ok­levelet adományozott. Az egyenruhás tábornok az egész munkásőr-kollektívá- nak adott át egy órás készü­léket, amely az idő haladá­sát szimbolizálja. A boltokban, a falvakban, az utcákon azt tapasztaltuk, hogy bizony meg kellene gyorsítani a haladást, mi magyar munkásőrök is sze­retnénk, ha Gorbacsov gyor­sítási politikája eredménye­sebb lenne. A MUNKÁSÖRÖK a Moszkva folyó kikötőjében ringó .üdülőhajókon voltak el­szállásolva, jó körülmények között. Megborzongtunk, ami­kor láttuk, hogy az egyik reg­gel néhány moszkvai fiatal megfürdött a folyó jeges vi­zében. S jóleső melegség töl­tött el bennünket, hogy részt vehettünk a november 7-i díszszemlén. Néhány munkás­őr a díszemelvényről nézhette végig a demonstrációt, köz­tük volt dr. Lipusz Vince, a nyírbátori egység orvosa. A búcsúvacsorán a magyar kö­vetség nevében Berki Viktor köszöntött bennünket, aki még idehaza szintén mun­kásőr volt. Ilyen kedves em­lékekkel hozott haza bennün­ket a barátságvonat. Nábrádi Lajos A munkásőrök több ifjú pár­ral találkoztak a moszkvai Vörös tér közelében. Hagyo­mány, hogy a fiatalok eskü­vő után virágot helyeznek el az ismeretlen katona sírjá­nál. ÍA szerző felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom