Kelet-Magyarország, 1988. október (45. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-29 / 259. szám
Az Újvidéki Színház Nyíregyházán Szombati galéria Egynapos vendégszereplésre érkezett Nyíregyházára az Újvidéki Színház. Ez alkalomból kértük Faragó Árpád, igazgatót, mutassa be a társulatot. — A színház 1973-ban alakult. Az első darab, amit játszottunk, Örkénytől a Macskajáték volt. A színházat Újvidék városa finanszírozza, évente a vajdaság területén tíz előadásra kötelezi, ezen bemutatók költségeit a tartomány fedezi. Évente 120 előadást, nyolc premiert tartunk. A csoport egyébként az ország majdnem minden területén megfordult már. Ebben az esztendőben májusban Zágrábban szerepeltünk: ez az esemény azért is rendhagyó, mert utoljára 40 éve járt magyar együttes a horvát nemzeti színházban. De voltunk Ljubljanában, Mariborban is Kosztolányi Édes Annájával. Sőt még Macedóniába, Skopjébe és a Koszovó tartománybeli Pristinába is megyünk. Qélunk az, hogy jelen legyünk a jugoszláv színházi életben. Előadásainkon mindig magyarul játszunk — szimultán fordítással. Újvidéken valamennyi estén — ha csak öt nem magyar anyanyelvű néző van — akkor is fordítják szerb- horvátra. Egyébként bérleteink 30 százalékát a más nyelvűek vásárolják. Színházunk profilját Harag György, Radoslav Doric és Ljubomír Drasklc határozta meg. Célunk a korszerű színházi formanyelv alkalmazása, amely azonban nem jelenti a hagyományok tagadását sem. Harag György halála óta Székely Gábor folytatja ezt a vonalat. Jelenleg 11 szerződtetett színészünk van. Nekik segít az újvidéki rádió társulatának 16 tagja. Rendezőnk nincs, mindig vendégrendezőkkel dolgozunk. Színházunk így nyitott mindenféle irányzatra. A jelesebb jugoszláv művészek (Bogdan Ruskic, Milan Bele- gisanin, Ljubisa Georgievszki) mellett több magyar rendezővel dolgozunk: novemberben kezd nálunk Csiszár Imre, tavaszra várjuk Ács Jánost. — Milyen a színház és a közönség viszonya? — A fiatalok támogatnak bennünket. Újvidéken van magyar egyetem, középiskola, könyvkiadó, a Fórum, van napilap, a Magyar Szó, de sugároz magyarul a helyi televízió, s van magyar rádió is. Ez az értelmiségi közeg a bázisunk, de a környékbeli helyekről, Zentárói, Adáról, Topolyáról autóbuszokkal is jönnek a nézők. A szakma Is elismer bennünket: ebben az esztendőben a tuniszi fesztiválon és az első kairói kísérleti színpadok világfesztiválján vettünk részt. — Hogyan jutottak el Nyíregyházára? — Magyarország és Jugoszlávia között jó a kulturális kapcsolat. Mi a szolnoki Szigligeti Színházzal vagyunk „csereviszonyban”. Kétévente vendégeskedünk egymás színházaiban. Most Zalaegerszegen és Kaposváron jártunk Nyíregyházán kívül. Az említett városok színházainak vezetősége készségesen fogadott bennünket. — Mostanában aggasztó hírek érkeznek Jugoszláviából... — Az infláció magas, ellenben eddig még senki sem kérdőjelezte meg a társulat létét. Most már két játékterünk van, az egyik 240, a másik 90 férőhelyes. — Milyen a vajdasági magyar írók és a színház viszonya? — Nem írnak nekünk az írók, bár lehet, hogy mi nem vagyunk elég rugalmasak. Ügy is mondhatnám: adósai vagyunk az irodalomnak. Régebben Deák Ferenc drámái eseménnyé váltak, az utóbbi időkben a stagnálás a jellemző. — Mely művek alkotják reEmelt fővel.*. Felvételűnk a keddi előadáson készült: jelenet Örkény István Tóték című tragikomédiájából: Szilágyi Rövid Eleonóra, Soltis Lajos, Derzsi János és Ladik Katalin. A társulat éjjel 11 órakor Mrozek Mészárszék című játékával lépett a közönség elé. — Az Édes Annának rendkívüli sikere volt. A Molnár Fe- ren-darabot, a Játék a kas- télybant 12 éve tartjuk műsoron. A Macskajáték után mutattuk be a nagy vihart kavaró Forgatókönyvet, s most a Tóté- kat. Az örkény-ciklus mellett a másik „háziszerzőnk” Mrozek; az Emigránsok, a Tangó, a Ház a határon utón a Mészárszék a negyedik általunk játszott darabja. — Látnak-e szellemi viszonságot Örkény és Mrozek között? — Feltétlenül: azt hiszem, ők határozzák meg legjobban a sajátos groteszk látásukkal a kelet-európai világot, s így a mi színházunk arculatát is. — Hogy látja a kisebbség helyzetét ma Jugoszláviában? — Én nem szeretem a „kisebbség” szót: nálunk nemzetiségek vannak. Jugoszláviában teljesen egyenrangúan kezelik a különböző anyanyelvű embereket, a nemzetiségi érdés nálunk rendkívül jól megoldott. — Hogyan látja a színházi kultúra helyzetét Újvidéken? — Nagy jelentőséget tulajdonítok a színháznak, hiszen az előadások az anyanyelv ápolását szolgálják. Ezenkívül a színháznak a jó pedagógus szerepét is vállalni kell: a színpadi nyelv mutasson példát! De a színházkultúra közelebb hozza egymáshoz a más nyelven beszélő népcsoportokat is, így a testvérnépek megismerését is szolgálja. Az egyetemes magyar, s a jugoszláviai színházkultúra művelése rendkívül összetett feladat, amit emelt fővel kell vállalni. Villányi László: ŐSZ Az egészben a legszomorúbb, hogy erről már te se tudsz; nem. többre, ötvenegy centire, lebegtünk a föld fölött; az emberek megálltak a járdán, kezüket hiába húzta gyermekük; aztán egy férfi érkezett, leguggolt: nézzék, ökömyálon egyensúlyoznak; erre mindenki megdőlt, elhajolt, és abban a szögben csillant a fonál; csalódottan folytatták útjukat, s mi nevetve, a földre ugrottunk.. Tollforgató ember volt ő is, a vidéki papok rendjéből, a feledésre kárhoztatottak fajtájából. Az igaz, hogy művei alapján inkább egyházi szerzőnek számított, ami aztán sok mindent megmagyaráz. Első munkája, az 1652- ben megjelent Disputatio Theologien..., meg az ezt követő 1656-ban Nagyváradon napvilágot látott Disputatio Scholastica ... már témájával és latin nyelvével is mutatja, hogy az egyházi szakmabeliek számára készült. A Pápisták keringője című, Sárospatakon 1661-ben kiadott magyar nyelvű hitvitázó írása viszont a nagyközönségnek szólt, ahogy azt művének címlapján jelezte is a szerző: ' „Magyar nyelven az igazság szeretőknek kedvekért.” Van azonban Tarpai Szilágyi András-nak olyan munkája is, amelyik a ma élő emberek érdeklődését is felkeltheti, mert vallásos könTai A helyt tösbe öltöztetve ugyan, á lános és örök emberi pro mát vet fel. Libellus pudii et Divartii Christ címen 1667-ben Sárospata tette közzé latin nyelven az írását, amit mai term: lógiával jelölve „a csa életre nevelés módszertai nak is mondhatnánk. Mur ja lényegét ő így summá „Az igaz Keresztyének zött, a meg-mátkásodott házasságban lévő szernél; nek egy mástol való tö nyes és helyes elválásol igaz tudománya; és az eg; zi Tanítóknak a szerént praxisok.” Lám, lám! Három és évszázaddal korábban is már probléma a családi tel, a házasság „szent” ii Művészjelöltek Lukács István: Nőt fej. fcápsfimf ■unkát. Szepesi Attila: A titkos TTová lettek a görbédt muri zsikusok? A szemükre -*■ -*■ nagyítót csippentő órásmesterek? Gyermekkorom híresei, akik csengős szánon, dalolva húztak át az éjszakán? Kopott, ókulárés tanítóm, aki Kölcsey Himnuszára megtanított, pedig ezzel az állását kockáztatta, mert magyarok voltunk ugyan, de csak megtűrtek a saját városunkban? S hová lettek a többiek, a nagy- álmúak, a hibbantak, a magánpróféták meg a sanda bá- mészok, a hétfő-szürkék meg a hites alkimisták, akik régi fóliákat faggattak a Titokért, mely élni segít, s közben elmúlt az életük? A sorstalanok meg az életművészek, akik egy autó kereke alatt végezték fiatalon, vagy az élhetetlenek, akik makogó vénségükig vonszolták üres napjaink terhét? Akárhogy nézem is, a régi világ, a gyerekkori, már mfg- feleződött az időben: rokonokból, ismerősökből, barátokból és ellenségekből egy egész város költözött a föld alá. Ok az időtől eloldozottak, görögökkel, hettitákkal egyidősek. Talán így is kell lennie az emberélet útjának felén, felén túl — sokasodnak halottaim. Nem számolgatok, de ahogy felidézem őket, legalább annyian vannak, mint mai szeretteim-is- merőseim. Itt lakom az Európa peremére szorult városban, s alattam a titkos város — utcákat, tereket tudnék pesiteni a régiekkel, az nárius sötétségben rejte: akik gyerek- és kamasz álmait álmodják tovább, lovakat, a csigák ezüst nyét, a baglyok erdejét, rokhegyi farkastanyát 1 kolostorkert romjait, ah szaka egy fekete kutya < elmerült aranypénzeket pingált cserépkorsóka mert velük osztottam n maimat. Micsoda há; piacterek, tömbök, kát sok, egész városnegyede nének ki halottaimból. Jutna közéjük fiatal é kedves és morózus, e gerincű és görbe tekinti szikkadt szűz és vérbő < lány — mind egykorún az időtlennel. A bere fekélyes koldus, aki a h< ban falás kenyérért kár púpos rikkancs. Az őrii aki — látomásoktól kim félreverte éjszaka a vá rangját. A beszállásolt aki Ázsia derűjét és ot lanságát hozta ferde sze Az öreg csősz, aki lid vadászott az éjszakai Kedves és izgága ősz sam, aki külföldre hogy ikaruszi szenved áldozhasson — nemrég tam hírét: lezuhant Nyugat-Németországbai sportrepülővel. Hova l HH HÉTVÉGI MELLÉKLET
