Kelet-Magyarország, 1988. október (45. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-14 / 246. szám
1988. október 14. Kélet-Magyarország 3 Ukrajna legfiatalabb főrendezője Az ingván színházról Harmadik napja tartózkodik megyénkben a Kárpátomtól! Zenés Drámai Színház társulata. Néhány órával a Scaipin furíiang.fai című Mo- liere-bemuitJató előtt Szlta- nyiszlav Mojszejevat, a színház fiatal főrendezőjét kérdeztük az együttes múltjáról, jelenéről, terveiről. Elmondta, hogy immár negyvenharmadik évadját .kezdi az ungvári színház. A városban szép hagyományai vannak a színjátszásnak, bár az utolsó néhány évben krízisekkel kellett szembe nézni. Egy évvel ezelőtt azonban megváltozott a vezetés, új színészek is érkeztek. A múlt évben a társulat új épületet .kapott; tüstént arra törekedtek, hogy gyökeresen megújítsák a repertoárt. — A válság két tényező miatt következett be: egyrészt a főrendező és a rendezők miatt, másrészt a repertoár következtében. Gyenge dramaturgia párosult alacsony szintű rendezői koncepcióikkal. Ez a tendencia a közönséget eltaszította a színháztól. A váltás óta bemutattuk Capektóil a Fehér kórt, illetve Maliere-ltől a Scapin furfamgjait. Most készülünk a november 5-i éveányitó előadásra: az Enéida című roctkopera kerül színre. — A glasznosaty hatása megmutatikoziik-e az ukrán színházi életben? — Természetesen. Már csak abban is, hogy engem kinevezték főrendezőnek; valószínűleg én vagyok Ukrajna legfiatalabb főrendezője. De abban érezhető leginkább a glaszmoszty hatása, hogy most nincs merev művészeti irányítás. Egyedül választjuk meg, mit akarunk játszani. Akármit előadhatunk; például a nézők most erőteljesen érdeklődnek Mrozek, Cocteau, Ionesco iránt. Ez nagyon fontos folyamat. Régebben ezeket a szerzőket nem ajánlották ' előadásra. Ma nincsenek zárolt témák. Például most kívánjulk Vlagyimir Jiavorwsz'kij regényét adaptálni; a szerző a Liitera- tutnaja Gazóta munkatársaként tanúja volt a Csemobil- ban történteknek; erről szól könyve. Nemrég kaptuk meg az élőadási engedélyt. A Szovjetunióban még senki nem rendezte meg ezt a művet, mi akarjuk először. A másik időszerű téma Sztálin. Az utóbbi időben több szerző írt róla; egyet mi is szeretnénk műsorra tűzni. Vissza kell fordulnunk a történelmi 'tényékhez, hogy bemutassuk: ■mi az igazság. Sztanyiszlav Moj'szejev azt is elárulta, hogy 1981-ben végzett a kijevi film- és színházművészeti főiskoláin rendezői szakon. Ezután négy évig a Szumihan dolgozott, majd meghívták vendégrendezőnek Umgvárra. Tavaly •nevezték ki itt a művészi munka irányítójának. Eddig főleg klasszikus, ukrán - műveiket, modern szovjet darabokat állított színpadra, illetve Ale'kszandr Volögyin, Karel Capek és Moliere darabjaihoz fordult. — Capek és Moliere — két meglehetősen távoli világ. Mi vonzza önt hozzájuk? — Kedvelem a filozófiai problémáikat, ezért választottam a Fehér kórt. Másrészt viszont szerintem Moliere a „színház atyja”, őtőle mindig lehet tanulni Mindig időszerű, ezért nem lehet nem játszani komédiát. Pavel Gurevics: A kádertisztaság... A káder-infrastruktúra irányítója, Lion Komputersz- kij a membrán híradó fölé hajolt és megkérdezte: — Van valaki a fogadócellában? Lion felment hatalmának emelvényére: — Hadd jöjjön! — A bejárati ajtó félrehúzódott, a látogató belépett a helyiségbe, és megállt egy háromlábú állványnál. — Lehet lazítani — mondta Lion — percek állnak rendelkezésre. A látogató meditálni kezdett, de a további mélységektől visszakozott. — Munkát keresek — mondta szemmel láthatóan , izgulva. Lion ránézett a látogatóra: — Az elektrondosszié? — Nálam van. Lion ' kezébe vette a csap- pantyús pergamentet, és hanyag mozdulattal dobta be a panorámás display-be. A képernyőn felvillantak az indexek. Az intellektuális mobilitás jelzései. Adatokat hozott az alkalmazkodó képességről. Megjelentek a munka és a szabadidő kapcsolatának diagramjai. A főnök arcán valami mosolyféle látszott. Felvillant a családfa ellenőrző táblája. A kromoszómavonalak összefonódása láthatóvá vált. Lion még egyszer megnézte, és kikapcsolta a display-t. — A cég nem tudja önt alkalmazni. A faji tisztaságáról az adatai kedvezőtlenek. A látogató az állványhoz simult, mintha keresztre feszítették volna. — Most mit csináljak? — suttogta. — Ilyen élettani hordozókkal ... — tárta szét a kezét Lion. — Igen, de azokat utólag építették belém! Figyelmeztetett erre? — Az ön génjei nekünk nem kellenek — mondta szigorúan a főnök. — De nekem gyermekeim vannak! — Mondja ezt az öreganyjának! — Lion még egyszer megnyomta a gombot, majd hümmögött. — Az anyukája nem volt éppen szigorú erkölcsű! A látogató megsemmisül- ten biccentett a fejével, mintha még ez is fokmérője lenne élete összefüggéseinek. Kisvártatva az emelvény felé indult. Lion megtapogatta zsebében a kábító lövedéket tartalmazó coliját. — Egy üzenet... — nyögte a látogató. Liont heves izgalom fogta el. Valami régi, atavisztikus érzések ébredtek fel benne. A szemhéjára egy sziliciumkristályt rakott, majd olvasta: „öreg segíts ezen a legényen. Belevaló gyerek. Kötelességét mindig teljesíti. Pityer.” A főnök a flepnit a lézernyel- vecskéhez érintette, mire az lángralobbant. — Kérem — mondta — ön a mai naptól kezdve a mi dolgozónk. De vésse az emlékezetébe cégünk jelszavát: a cég sikerének biztosítéka a politikai kádertisztaság! (Fordította: Mizser Lajos) Beidegződéseink N apjaink népgyűlésén, az egyre közkedveltebbé váló politikai fórumok valamelyikén tették fel a kérdést a párt egyik vezetőjének: Grósz Károly után ki lehet/lesz a miniszterelnök? A válasz valahogyan úgy szólt, hogy nem olyan nagy a számításba vehetők köre —■ gondolja végig, kik tagjai a Politikai Bizottságnak... A felszólaló azonban újból kérdezett: miért csak a PB tagjai lehetnének? Dicséretes önkritikával szólt ezután a politikus. Elismerte, hogy lám-lám, benne is élnek a beidegződések... Holott igaza van a kérdezőnek, egyáltalán nincs az előírva, hogy kormányfőt csak a PB tagjaiból választhatnak. Miért idézem fel ezt a történetet? Mert saját beidegződéseinkről szeretnék szólni. Például az újságíróéról, akinek még mindig előbb fogy el a bátorsága, mint ameddig elmehetne. A tanácstagéról aki elismeri, hogy ez vagy az nem jó, változtatásra szorulna, de ha a vb-titkár mást terjeszt elő elfogadásra, inkább megadóan felnyújtja egyetértő kezét. A helyi vezető beidegződéséről, aki tudja, hogy ma már nem szégyen az önkritika, megtanulta, hogy szükséges a kritika, mégis csak addig jut el, hogy bizony országos szinten történtek hibák, minálunk azonban — szerencsére — nem. Tetszőleges terjedelemben bővíthetném a példák sorát, de — ahogyan mondani szoktuk — az újság nincsen gumiból, nem nyújthatók az oldalai. Mielőtt azonban rátérnék arra a példára, ami az írógép elé ültetett, gyorsan leleplezem saját, rossz beidegződésemet is. Azért említettem az eddigieket, mert megszoktam, a mon- mondandót be kell csomagolni. Ha sok hasonló esetet sorolok, akkor nem olyan fájó a konkrét kritika. Mert van konkrét kritika is. Mátészalkán jártamban mindig felbosszant egy tábla az út szélén. A tejipari vállalat környékén jelent meg ez az új tacepaó, mely fennen hirdeti: „Előre a társadalmi-gazdasági kibontakozás sikeréért!” Pedig már úgy megnyugodtam, hogy végre eltünedeznek a teljesen hatástalan buzdító feliratok a közintézmények tetejéről, faláról, az utcákról, terekről. Erre kiderül, hogy vannak még, akik azt hiszik 1. jóindulatú feltételezés: jelmondatokkal még elérhetünk valamit, 2. rosszindulatú feltételezés: jó pontot szerezhetnek felsőbb szerveknél egy ilyen gesztussal. A kérdést nem tudom eldönteni, s a táblát sem eltüntetni. Csak szolidan, szerényen jelezni szeretném: ez is egy rossz beidegződés. Papp Dénes Elpocsékolt milliók Területfejlesztés társasági alapon Jó szakemberek, akik jól dolgoztak, megfelelő vállalati háttér mellett — azonban jóformán semmi eredményt nem tudtak felmutatni. Így másfél év alatt elfolyt az a néhány millió forint, amit a működésre két minisztérium adott, az érintett megyék viszont semmiféle különösebb hasznát nem látják BIO—INNOKOOBD Közös Vállalat szervezésében működő területfejlesztési koordinációs irodának — lehet összegezni egy szépen indult terv kudarcát. Mindez igencsak lesújtó kép akkor, amikor Szabolcs- Szatmárban az érintett 125 település mindenfajta segítséget szívesen venne gondjai megoldásában. Hiszen az Ipari és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium éppen a hátrányos helyzetű térségek fejlesztése érdekében hozta létre az irodát. Egyfajta „házasságközvetí- ítést” reméltek, a BIO-IN- NOKOORD számítógépes bázisa révén az igények felmérését, a partnerek összehozását, amelyben a másutt lévő ipari üzemek munkahelyet teremtenek az elmaradott térségek termelőszövetkezeteiben. Amíg futotta... — Az iroda célrendszerét nem alakítottuk ki helyesen, ugyanis az ágazatok közötti közvetítésnek nem volt meg az eszközrendszere — ismeri el Szilágyi Antal, aki az Ipari Minisztérium főosztályvezető-helyetteseként bábáskodott az iroda létrehozásánál. — További gond volt, hogy a megyékkel való kapcsolattartás, valamint a személyi feltételek szervezet- rendszere nem alakult ki megfelelően. Mindez persze addig nem volt „baj”, amíg futotta a költségekből a központi pénzből, az idén viszont a BIO-INNOKOORD Vállalat pénze is bánja, ha eredménytelen az öttagú iroda. — Kereslet ugyan van az iroda tevékenysége iránt, de főleg olyan szolgáltatásoknál, ahol alig lehet jövedelmezően dolgozni — fejti ki Bányász Lajos igazgatóhelyettes. Vagyis a vállalat a jelenlegi formában nem tudja tovább fenntartani az irodát, de például gazdasági társaság formájában reményt lát arra, hogy néhány éven belül nyereségessé váljon a közvetítés. Addig viszont az érintett megyéknek, az érintett ágazati bankoknak kellene társulni, fedezni az esetleges ráfizetést. (Ami a jövő évi kalkuláció szerint megközelítené a hárommillió forintot) Érdekek összehangolása A cél most is adott: a terület- és településfejlesztés hosszú távú programja keretében azért akarnak dolgozni, hogy a gazdaságilag elmaradott térségekben megvalósuljon a társadalmi-gazdasági felzárkóztatás. Ehhez szükséges az ipar, a mező- gazdaság, és az építőipar érdekeinek összehangolása. Most is meg lehet fogalmazni a kételyeket, hiszen elgondolkodtató, miért nem kapcsolódott be a BIO-INNO- KOORD a területfejlesztési szervezési alapból nyerhető pénzek pályázati rendszerébe szaktanácsadással, lehetséges elemzésekkel. (Ismerve a nagyszámú megyei pályázat mellett jó néhány kidolgozatlanságát, csak „pénzszerzési” céljait, ez mindenképpen indokolt lett volna.) Ugyanezt lehet elmondani a foglalkoztatáspolitikai alap pályázataira is. A társaság létrehozásának előkészületei most folynak. A gesztor BIO-INNOKOORD csak aikkor érdekelt a létrehozásában, ha a közös kockázatvállalás megvalósul. (Más kérdés, hogy a vállalati általános költségek majdnem a felét teszik ki a költségeknek, így éppen a BIO-INNOKO- ORD az, aki talán még nyer is az üzleten.) A feladatok most is azonosak a létrehozáskor éld ön tötteké vei. Szeretnénk tovább működtetni a számítógépes adatbankot, hogy könnyebb legyen összehozni a partnereket. Ugyancsak céljuk új munkahelyek létesítésére a vállalkozási lehetőségek felkutatása, a mezőgazdasági üzemekben az ipari tevékenység szervezése. Az eredmény minősít Annyi biztos, hogy a gazdasági társaság esetén az érintett megyéknek az igazgatótanácson keresztül nagyobb beleszólásuk lenne -a működésbe. Csakhogy a korábbi eredménytelenség kétkedővé teszi a tanácsokat is. — Lehet, hogy úgy járunk: pénzt adunk ki, csak hogy néhány pesti embernek jó állása legyen — fogalmazza meg a reális kétségeket Brandtmüller István, a Somogy Megyei Tanács elnökhelyettese. Hasonló fenntartások vannak Szabolcs-Szatmárban is. Pedig látszik, hogy a célok helyesek, hogy nem elég a helyi erőfeszítés az elmaradott térségek gondjainak felszámolásában. Azonban mindenfajta munkát végsősoron az eredmény minősít, amihez nem elég egy kisebb kockázati rész vállalása, hanem szükséges a felelősség is. Lányi Botond Párosán. (E. E. felvétele) I vissOT Kekünk kedves veit Egyéves korom óta Nyíregyházán lakom és most nemsokára a 78. évet töltöm be. A Barzó-féle téglagyárban laktunk, ami akkor a Hunyadi utca 49. szám alatt volt, tehát az akkori korcsolyapályához talán száz méterre. A Kelet-Magyarország- ban a mi kedves emlékű korcsolyapályánk nagyon le volt értékelve, ami nekem rosz- szul esett. A bejárat a Pa- zonyi út felől volt. Az épület nagyon jól nézett ki. Két- szárnyas ajtón kellett bemenni, fölötte nagy betűvel volt kiírva: Korcsolyapálya. Mikor leértünk a lépcsőn, egy nagy helyiség volt Öltözővel, ruhatárral, sőt még egy kis büfé is volt Minden vasárnap zeneszóra korcsolyáztunk esté 6-ig. Az én kislányom is oda járt, minden télen bérletet váltottam neki. Korcsolyaverseny is volt. Tehát nem deszkabódé volt. Tóth bácsi volt a pálya gondnoka és hozzátartozott a bujtosi pálya is. Csernák Péterné Nyíregyháza, Etel köz 1/4. Népművelők a „porondon” Segíthetünk? Oroson és a Jósavárosban a művelődési házban készülnek leendő hivatásuk gyakorlati feladatainak elsajátítására a nyíregyházi tanárképző főiskola népművelés szakos hallgatói. Most újfajta közművelődési szolgáltatások népszerűsítésével foglalkoznak. Segíthetünk? címmel a Jósavárosban, Közreműködünk címmel Oroson szerveztek olyan szolgáltatást, melynek lényege az, hogy a hozzájuk forduló embereknek igyekeznek segíteni gondjaik megoldásában, ügyeik intézésében. Legközelebb október 14-én, délután 3-tól a Jósavárosban, illetve október 17-én délután 5-től Oroson várják az érdeklődőket. A jósavárosi művelődési házban telefonon is a közönség rendelkezésére állnak a 10-269-es számon.
