Kelet-Magyarország, 1988. október (45. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-11 / 243. szám
1988. október 11. Kelet-Magyarország 3 Három forint EZZEL A HÁROM FORINTTAL akár egy veszteségesen működő céget nyereségessé lehet tenni, de ugyanez igaz a fordítottjára is. Nem varázslat, nem ámítás. A tervgazdasági bizottság legutóbbi ülésén ugyanis a rubelelszámolású exportban jövőre egy rubel nem 26, hanem 29 forintot ér. A három- forintos növelés érdekessége, hogy egyedüli ellenzője Med- gyessy Péter miniszterelnökhelyettes, a bizottság elnöke volt. Véleménye szerint a magyar ipari termelés szerkezetének korszerűsítéséhez csökkenteni kellene az árfolyamot, amivel rákényszeríte- nék a szocialista exportra termelőket, hogy elavult termékeik helyett korszerűbbet gyártsanak. A modernebb technológiát alkalmazva hatékonyabban, olcsóbban termelnének és ez számukra nagyobb nyereséget hozna. Az ipar viszont elégedett az emeléssel. Megyénkben olyan nagyvállalatok juthatnak így többletjövedelemhez, mint a nyíregyházi Mezőgép Vállalat, a tiszavasvári Alkaloida vagy a cipőipari szövetkezetek. Korábban megszokott volt, hogy év közben a minisztériumokból érkezett a telefon, hogy ennyit meg ennyit kellene pluszban kiszállítani szocialista exportra, főleg a Szovjetunióba. Ezért különleges jogok illették meg a vállalatokat. Bérpreferencia, újabb beruházás, tőkés export, ami miatt megérte gyártani a kívánt terméket. Néha érdemes volt erre rájátszani is. Év elején a tervezettnél kevesebb ösz- szegű szerződést kellett kötni a szocialista partnerrel és akkor biztos lehetett benne a vállalat, hogy áprilisban megcsörren a telefon, a vonal másik végén a minisztérium jelentkezik. A CSODA IDÉN ELMARADT, aki eddig várakozott, pórul jár. Mindezt a három forintos emelés ellenére írjuk. Bár januártól egy rubel 29 forintot ér, mégis az árfolyam-emelkedés megdrágítja az importot, ami növeli a belföldi árakat és ez már kiegyenlíti a plusz három forintot. Ezen kívül a kormány 1991-ig teljes egészében megvonja az állami támogatást a szocialista exportra, ami újabb veszteség azoknak a vállalatoknak, akik csak erre rendezkedtek be. És ha még egy esetleges tervezetet hozzáveszünk, mégpedig azt, hogy áprilisban lehetséges, hogy a rubel árfolyamát visszanyomják 25 forintra, akkor ez újabb mínuszokat jelent. Eddig megszoktuk: ami nem kell tőkés exportra, a hazai piac sem vevő rá, azt küldjük szocialista exportra. Mindaddig jövedelmező volt, míg az exporttámogatás kompenzálta a különbséget. Mivel a Szovjetunióból érkező energiahordozók világpiaci ára csökkent, mi pedig csak szállítottuk a partner igénye alapján a különböző termékeket, az ellentétel aránya a mi javunkra romlott. Nézzük a Szabolcs Cipőgyár példáját. Elavult, korszerűtlen cipőket, amiknek még megfelelő volt az áruk, nyugodtan küldték keletre. Azóta ott is igényesebbek lettek, viszont az ár maradt, és a költségek jelentősen megnőttek. Míg 1986-ban a termelés kétharmada Szovjetunióba utazott, 1987-ben már csak a fele, idén pedig az egynegyede, jövőre pedig egy darab sem. Bár kereslet lenne, ha a 600 ezer párat szállítaná a cipőgyár, közel 70 milliós veszteséget könyvelhetne el. Belföldre orientálódhatna, de a kereskedelem nincs felkészülve a nagy dömpingre, hiszen a többi vállalat is hasonló cipőben jár. A kényszer szüli, hogy tőkés partnert keressen, modernebbet, tartósabbat gyártson, amihez jelen pillanatban esélye is van. Ezért, aki mostanáig arra várt, hogy majd csak csörög a telefon, nem győzi a veszteségét számolni. A termékszerkezetváltás pedig nem megy egyik pillanatról a másikra. A Nyíregyházi Mezőgép Vállalat esetében egy évi 700—800 milliós szocialista exportot nem lehet máról holnapra átindexelni, viszont a hosszú távú fejlesztések alapján nincs más mód, mint a jelenlegi termékek korszerűsítése, vagy egy teljes átállás. MOST MÉG A HÁROM FORINT milliókat jövedelmezhet —, később viszont a fizetőképes kereslet annyira beszűkül e termékek iránt, hogy törvényszerű lesz az egyre növekvő veszteség. (máthé) Jo termes cukorrépából Tiszavasvárlban. Naponta 50 vagont raknak meg cukorrépával a tiszavasvári állomáson, és Indítanak útnak a feldolgozó szerencsi gyárba. Vasvári három termelőszövetkezetében 9M hektáron termeltek cukorrépát, amely ebben az évben mennyiségre jól fizet. (E. E. felv.) A bejárók nem vállalják Hódít-e a HÓDIKÖT? „Egy családban vagyunk, annak veszünk cipőt, akinek nincs.” Marázi Gábor, a Hódiköt tiszalöki gyáregységének vezetője a hódmezővásárhelyi anyavállalat stratégiájára utal bevezetőjében. Amelyik gyáregység a hét közűi jelentős veszteséggel működött, a nagykalapból rögtön kiutalták számára a segélycsomagot. Az 1986-ban veszteséges Hódiköt az átcsoportosításokkal tavaly még 40 milliós nyereséget tudott felmutatni, viszont 1988-ban az első fél évet a gazdasági szabályozók változása, a piac beszűkülése, az erőltetett szocialista export miatt már újra veszteségesen zárta. Hogy mikor fog újra hódítani a Hódiköt és mennyire érinti a veszteség a szabolcsi gyáregységet, erre kerestünk választ Tiszalökön. Gondozott virágos kert és csend fogadja a látogatót. Utóbbi azért különös, mert hasonló üzemek környékén megszokott a fülsiketítő zaj. Az előtérben lányok, asszonyok szívják a cigarettát, szinte el sem veszik a szájuktól, villámgyorsan fogy a rudacska, majd sietnek visz- sza a gépükhöz. Nincs önelszámolás Az üzemcsarnokba lépve a szabászgépek, varrógépek zaElőször a katedrán S zeptember nemcsak a diákok, hanem a tanárok számára is az új munkaév kezdetét jelenti. Szabolcs-Szatmár megyében mintegy 9800 pedagógus állt újra katedrára, hogy új ismeretekkel gazdagítsák a gyermekeket. Közülük 227 pályakezdő, lbrányban kezdte el hivatásának gyakorlását Miliő Jánosné és Kulcsár Miklós. A hetedik osztályban tartott oroszára befejeztével állít be a tanári szobába mosolygós arccal Miliő Jánosné. — Történelem-orosz szakon végeztem. Nem volt gond, hová menjek, hiszen hazahívtak lbrányba tanítani. Ugyanabban az általános iskolában dolgozom, ahová még nem is olyan régen jártam. Soha nem mertem gondolni, hogy egykori osztály- főnökömet tegezni fogom. Az egy hónapja oktató tanárnő ezután arról a segítőkész támogatásról beszél, amelyet kollégáitól kap. Kiderül, hogy közvetlenül az államvizsga után ment férjhez. Kijelentésével azonban meglep. — Szerencsére, férjem nem pedagógus. Így többet tud segíteni nekem. A párom ugyanis víz-gázszerelő, ügyes kezű ember és rengeteg szemléltető anyagot készít nekem. Este például tablókat állít össze. Millóék lakásproblémája is megoldódik a közeljövőben. Egyelőre még a tanárnő anyjáéknál laknak, de éppen a napokban kezdték el saját házuk alapozását. A tanárnő negyedik osztálytól kezdve minden osztályban tanít, főleg orosz nyelvet. Első sikerélményeit a legkisebbektől kapta. — A negyedikesek még annyira szeretik az oroszt, hogy minden új szónak örülnek. Ma például, amikor jöttem az iskolába, két kislány oroszul köszönt nekem. — Sokat panaszkodnak manapság a tankönyvekre, önnek, mi eddig a tapasztalata? — Hát, bizony nem mindegyik a legjobb. A történelemkönyvek némelyike száraz, kevés a kép. Az a szerencse, hogy viszonylag jó videofelvételekkel színesebbé lehet tenni a történelem- oktatást. Megtudom még tőle, hogy osztályfőnök, igen fontosnak tartja a szülőkkel a kapcsolattartást, és bár nem kötelező, de igyekszik minden családot meglátogatni. Kulcsár Miklós szintén az idén végzett a nyíregyházi főiskolán matematika—fizika szakon. Öt az ibrányi gimnáziumba hívták. — Kevés matematikatanár van a gimnáziumban, és mikor hívtak, örömmel mondtam igent. Ráadásul számítástechnikával is foglalkozhatok. Igaz, el kell végezni az egyetemet, de ennek is örülök. — Egyhónapos gyakorlat birtokában mi a tapasztalata: a főiskola megfelelően felkészítette a tanításra? — Szakmailag igen, de pedagógiából úgy érzem, hogy több gyakorlatot is kaphattunk volna. Kevés az a harminc óra, amit gyakorlattal kell eltölteni. A nyíregyházi gyakorlóiskolában végzett tanítás meg nem az igazi, az olyan mintaiskola, ami nem ad igazi képet az élethez. Kulcsár Miklós is ibrányi származású, ő is tanult abban a gimnáziumban, ahol most katedrán áll. Szüleinél lakik. A keresete megegyezik a Millónééval, a kötelező bruttó 5200 forint havi fizetést kapja. Befejezésül megkérdezem tőle, hogy milyennek találja ma a pedagógusok társadalmi megbecsülését. — A gimnáziumi tanárnak talán még van egy kis tekintélye — gondolkodik el. — Ám ma nem azt nézik az emberek, hogy kinek milyen tudása van, milyen színvonalú életet él, hanem azt, hogy ki mennyit keres, és kinek mije van. A pedagógus, sem a pályakezdő, sem az idősebb ilyesmivel nem büszkélkedhet... Bodnár István ja miatt már felemeljük a hangunkat. — Számunkra a legnagyobb gond — kezdi Marázi Gábor —, hogy csupán a feladatokat ismerjük, ezekből tudunk bizonyos számadatokra következtetni, de azt, hogy ez a gyáregység mennyi nyereséggel termel, egy-egy termék milyen hasznot hoz, azt már nem ismerjük. Régóta szorgalmazzuk az önelszámolást, egyelőre hiába. A három profil, a körgép, a durva síkhurkolt és a síkkötött termékek ugyanúgy egy központi raktárba kerülnek, mint ahogy a nyereség a nagykalapba. A mi éves termelési értékünk 90 millió, ebből a termelési költség ötven. A maradék negyvenet sem lehet tisztán nyereségként felfogni, hiszen a szállítás, a raktározás és a kereskedelmi vonal az anya- vállalat feladata. Bár többször javasoltuk, hogy ne utazzanak feleslegesen a tréningruhák, pulóverek, hiszen helyben rögtön el lehetne adni őket. A tiszalöki gyáregységben tavaly egymillió 250 ezer szabadidőruhát, pulóvereket készítettek valamennyi korosztálynak. össztermelésük 65 százaléka külföldön, ebből 12 százalék tőkés piacon talált gazdára. Ugyanezt a termelési értéket tűzték ki ebben az évben is, amiből fél éVkor 595 ezer készült el. A lemaradás egyik magyarázata a létszámcsökkenés, harmincán kérték ki munkakönyvüket, többségük a háztáji gazdálkodást választotta inkább. Kevés a dolgozó — A megyében jelentős a munkanélküliek száma — folytatja a gyáregységvezető —, mi mégis hiába keresünk ötven gépi varrónőt, nem találunk. Lehet, hogy furcsának hangzik, de a közlekedési lehetőségek egyszerűen megakadályozzák a Basha- lomról, Kisfásról, Tiszaeszlár- ról bejárókat abban, hogy nálunk két műszakot vállaljanak. Reggel ugyanis nem érnek be munkakezdésre, egy órát késnek, este pedig egy órával hamarabb kell elmenniük, hogy az utolsó buszjáratot vagy vonatot elérjék. Ebben kértük a tanács segítségét is. Ennek bizonyításaként mutat az egyik varrógép mellett ülő Zsári Imrénére, aki Tisza- dobról jár be. Reggel ő adja be legkorábban a gyerekeket az iskolába, de így is elkésik. Délután fél órával korábban jön el a munkahelyről, mégis utolsóként ér az iskolába. Ahhoz, hogy száz százalékon felül teljesítsen, nem tart szünetet és az ebédidőt is jelentősen lerövidíti. A kismamaszalagon a gyesről visszajött asszonyok a gyermek hatéves koráig kapnak kedvezményt, mely alapján csak egy műszakban dolgoznak. A szor- galmatosi Buzsik Lászlóné kora reggel vagy a szomszédokra, vagy a nagymamára bízza a gyereket, de csakúgy, mint a tiszadadai Juhász Fe- rencné, a nehézkes közlekedés miatt kénytelen lesz néhány év múlva megválni a gyáregységtől. Lassan kezd elfogyni a 40 fős kismamaszalag. Munka hétvégeken — A létszámcsökkenés miatt júliusban 17 százalékos bérfejlesztést hajtottunk végre — magyarázza Marázi Gábor —, de ennek ellenére sem jönnek újak. Mivel a tervet szeretnénk teljesíteni, kénytelenek vagyunk túlórázni. A 152 bejáró az igazolt késések ellenére is hozza a száz százalékot, mégis legtöbbször szombaton is dolgozunk. Szervezett ez a hétvégi munka, nem kötelező, mégis a dolgozók 80 százaléka bejön. A teljesítmény arányában 150—200 forinttal tudjuk növelni így a keresetüket. A „cipőely” alapján a fejlesztésből kevés jut ránk, idén 10 millió forint. Gőzfejlesztő kazánt és vízlágyítót állítunk munkába és a 15 éves átlag- életkorú gépek helyet 10 spe- ciálgépet kapunk. — Változatlanul hódít szerintem a Hódiköt — fejezi be a gyáregységvezető —, de a konkurrencia miatt jelentős fejlesztésekre van szükség. A környékünkön is érezzük, hogy csökkent a kereslet felsőruházati termékek iránt, a családok alaposan meggondolják, mire adják ki pénzüket. A szemre is tetszetős és strapabíró termékeket vásárolják. Ehhez pedig sokszor hiányzik a kellő alapanyag. Mi a minőség javításával és a határidők betartásával próbálunk a piacon maradni. Máthé Csaba Zöldért — COMPACK beruházás Porított zöldséggyümölcs Üj, korszerű zöldség-gyümölcs szárító és porító üzemet létesít a Szabolcs-Szat- már megyei Zöldért és a COMPACK Kereskedelmi Vállalat a nyiregyházi almatárolóban. A két cég gazdasági társaságot alapított. A gépekhez szükséges helyiségeket és a működés feltételeit a Zöldért; a nemzetközi mércével mérve is korszerű eszközöket pedig a COMPACK biztosítja. A két vállalat célja a hazánkban, azon belül is Sza- bolcs-Szatmárban megtermő zöldségek, gyümölcsök szárítása és instant (vízben oldódó) zöldség- és gyümölcsporok előállítása, értékesítése. Ezek a termékek a világpiacon keresettek és jól értékesíthetők. A próbaüzem már az idén megindul, s kezdetben alma, meggy, valamint pritamin paprika, sárgarépa és cékla feldolgozása jön számításba. A nyersanyagok köre bővülhet. A szárító és porítógép mikrohullámmal kombinált vákuumos technikával működik. Az országban a nyíregyházihoz hasonlóan korszerű szárítóüzem még nincs. A technológia lényege, hogy a feldolgozott zöldség-gyümölcs vitamintartalma magas marad, az íze, aromája szinte teljesen megegyezik az eredeti gyümölcsével, és hosszú ideig eltarthatok. Mindkét áruféle zömét élelmiszeripari üzemek fogják felhasználni: A Zöldért és a COMPACK vállalat együttműködése a régi, hőlégbefúvásos szárítóberendezések üzemeltetésére is kiterjed. A gazdasági társaság keresi a külföldi tőke bevonásának, s ezzel nagyobb termelőkapacitás kialakításának és a kiterjedtebb piac meghódításának lehetőségét. A Zöldért termékei korszerűsítése érdekében kutatóintézetekkel is. együttdolgozik, hogy a megyei zöld- ségek-gyümölcsök minél magasabb fokon feldolgozva kerülhessenek a hazai és a külföldi fogyasztókhoz. Például kísérletek folynak alma-, cékla-, meggysűrítményekből történő instantporok előállítására. A napokban a Zöldért vá- sárosnaményi telepén megindult a próbaüzem a Beregi Gazdasági Társaság által néhány hónap alatt létrehozott léüzemben. Ott a beregi térségben termett almát dolgozzák fel.