Kelet-Magyarország, 1988. október (45. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-08 / 241. szám
»^«ftr%Vs*9klR 1988. oki Pető Józsefet, a fehérgyarmati 2-es i igazgatóját A Ez itt egy „árvizes” iskola, tehát a het- ^ venes évek elején épült. Összehasonlítaná az akkori helyzetüket a jelenlegivel? — Az indulásnál, aztán még jó ideig nem lehetett okunk panaszra. Mint annyi más esetben, nekünk is szerencsénk volt a szerencsétlenségben, amit az árvíz jelentett: új iskolát kaptunk, és ezzel lényegesen javultak körülményeink. A környék egyik legjobban felszerelt iskolája volt a mienk. A pedagógusok fizetése is jobb volt az átlagosnál. A Apropó: bérek. Ugyan nem tartozik szorosan a témánkhoz, de gondolom, érdekli az olvasókat, önöknél vajon hogyan alakulnak a pedagógusfizetések? — Mint ismeretes, most szeptembertől 5200 forintra emelték a pályakezdők bérét. Ez nálunk is okozott feszültségeket, nem azért, mintha sokallnánk ezt az összeget, hanem mert voltak kollégák, akik több éves gyakorlattal is csak ennyit kerestek. Ezt végül kiigazították. De mondok néhány példát. Hétéves munkaviszonnyal 5700, tízévessel 6400, húszévessel 7200, nyugdíj előtt 8500 forintos alapbért kapnak a kollégák, bruttó. Ehhez jöhet néhány száz, legfeljebb ezer— ezerkétszáz forint pótlék, például ha szak- tanácsadó, ifjúságvédelmi felelős valaki, és így tovább. Ez természetesen mind pluszmunkát is jelent. A Országos probléma, hogy óraszámának w 50 százalékáig is kötelezhetik a pedagógust túlórára, viszont a túlóradíj értéke rendkívül alacsony. Ez önöknél is nagy gond? — Végeredményben nem, de azért nem, mert nálunk nincs pedagógushiány, így kevés a túlóra is. Még jó is lenne, ha egy kicsivel több lenne, ez is jelent valami plusz- pénzt. Az igaz, hogy keveset — a túlóráét- lag nálunk bruttósítva 58 forint, de ebből csak 35—38 forintot kap kézhez a pedagógus. Ehhez nem kell kommentár. A A kitérő után vegyük fel az elejtett fo- w nalat... — A lényeg az, hogy a számunkra viszonylag kedvező hetvenes évek után, vagy négy— öt éve leszálló ágba került a mi iskolánk is. A Ügy értsem, hogy helyzetük lassan, de w biztosan „hozzáromlik” a többiekéhez? Igen. Habár költségvetésünket évente emelik néhány százalékkal, de ez természetesen nem képes követni az inflációt. A rendelkezésünkre álló pénzből már csak a legszükségesebbre futja. Pedig jó lenne lépést tartani a kor követelményeivel. Korábban ez, azért még sikerült, minden tanterembe meg tudtuk venni a tévét, a diavetítőt, az írásvetítőt. De most már képmagnó kellene, megfelelő számban számítógép . . . Ebből annyi valósult meg, hogy két éve nagy nehezen sikerült vennünk egy videomagnót, hozzá egyetlen színestévét — gondolhatja, milyen kevés ez ötszáz gyereknek. Számítógépünk 15 van, ebből tízet most kaptunk a megyei pedagógiai intézettől, mert 11 iskola nevelőit itt fogják felkészíteni a számítás- technika oktatására. A Az iskolai könyvtár gyarapítására, a w gyerekek és a pedagógusok számára szükséges lapok, folyóiratok megvásárlására mennyit tudnak szánni? — Sajnos, erre sem eleget. Évek óta legfeljebb húszezer forintot költhetünk évente könyvtárfejlesztésre, miközben a könyvek ára, különösen az utóbbi időben, meredeken emelkedik. Még szerencse, hogy korábban harminc-negyven példányban is beszereztünk egy-egy kötelező olvasmányt. A pedagógusoknak azért még elő tudjuk fizetni a legfontosabb szakmai lapokat, a gyermek- újságokat viszont a tanulóknak kell megvenniük. A „Kell”? Tehát egy osztályban el kell w kelni mondjuk tíz képes nyelvmesternek, húsz Pajtásnak ... ? — Szó sincs róla! Amelyik gyereket érdekli, az megveszi, a többit pedig visszaküldjük a postának. Nem örülnek ugyan neki, de nem akarjuk ráerőltetni a gyerekekre. Így is épp elég pénzbe kerül az iskola a szülőknek. A Erre még majd visszatérhetünk. Foly- w tassuk egyelőre az önök gazdálkodásával, anyagi természetű gondjaival. — Ott azért még nem tartunk, hogy például ne tudnánk minden évben kifestetni az iskolát, vagy hogy ehhez a szülők közreműködését kellene igénybe vennünk ... Viszont itt vannak az iskolabútorok, amelyek már tizenöt évesek, elhasználódtak, de nincs pénz a cseréjükre. Vagy egy másik példa. Most' több helyen beázik a tető, de még nem tudom, honnan szerzünk pénzt a javításra. A Hallottam, némely iskolaigazgató amiatt w is aggódik, hogy a fűtésre szánt összeg nem lesz elég. — Tessék elképzelni, mi naponta ezer liter olajat fűtünk el, de a költségvetésünkben •1974 óta nem változott az erre költhető ösz— Hová tűntek a 70-es évek? — Miért foglalkoztatják az olajárak? — Tudnak-e vaktában repülni? — Mibe kerül az ingyenes oktatás? Pető József harmincöt éve van a pályán. Ez idő alatt egyszer sem hagyta el Szatmári. Cégénydányádon született, a fővárosban végezte el a tanárképző főiskolát, 1954-ben. kapott diplomát magyar —történelem szakon. Utána egyenesen Fehérgyarmatra került tanítani. 1960— 66 között Nagyarban volt az általános iskola igazgatója, majd három évig a Hazafias Népfront járási titkára. 1969- től 1972-ig a járási tanács művelődési osztályán dolgozott személyzetisként. 1974-től igazgatóhelyettes, 1986-tól pedig igazgató jelenlegi iskolájában. Felesége szintén pedagógus, felnőtt fiuk már nős. szeg, pedig azóta többször is emelkedett az olaj ára. Azt mondják, gazdálkodjék ki. ^ Es ki tudják gazdálkodni? — Muszáj. Spórolunk, ahol csak lehet, kevesebbet költünk tisztítószerekre... A baj az, hogy a bért kivéve év közbeiy mi nem tudjuk, hogy a rendelkezésünkre álló pénzből mennyit költöttünk, magyarán, hányadán is állunk. A gamesz nem köteles bennünket erről tájékoztatni, mi pedig nem vezethetünk külön adminisztrációt. • Vagyis az egész egy kicsit a vakrepüléshez hasonlít. Elég gyakori eset, hogy szorongatott helyzetében az iskola igénybe veszi a szülők segítségét, önök még egyáltalán nem kényszerültek ilyesmire? — Legfeljebb apróságokban. Udvari játékok készítésében segítettek a szülők, és osztálytermük díszítéséhez is hagyományosan otthonról hoznak a gyerekek például virágtartót, pár cserép virágot. De ez sem kötelező, pénzt pedig végképp nem kérünk ilyesmire. A Egy-egy tanulmányi kirándulás vagy ^ színházi előadás költségét persze önök sem vállalhatják a gyerekek helyett. Ez az összeg sem látszik ugyan soknak, de sok kicsi sokra mehet... — Kezdjük talán a kirándulásokkal. A külföldi tanulmányi kirándulásokat teljesen leállítottuk. Pár szülő ezt is könnyedén ki tudná fizetni, de a többségnek komoly megterhelést jelentene, elég kifizetni a két-há- romnapos hazai kirándulásokat. Még szerencse, hogy a buszra kedvezményt kapnak a gyerekek. Ha ez megszűnne, lőttek a tanulmányi kirándulásnak ... Egyébként nálunk úgy van, hogy a kicsik előbb a környéket nézik meg, ez nem kerül többe ötven forintnál. A nagyobbak Nyíregyházára, Debrecenbe mennek, ami 200 forint körül van, aztán rendszerint Eger következik, ez már 6—800, majd az ország nyugati része, például Verőcemaros, ami 1000—1200 forintba kerül. Vannak osztályok, ahol a gyerekek havonta félretesznek erre a célra bizonyos összeget, hogy ne egyszerre kelljen kifizetni az egészet. Az is az igazsághoz tartozik, hogy a szülők egy részének most már ezek a kirándulások is gondot jelentenek, különösen ha több iskoláskorú gyerek is van a családban. Még megemlítem a tivadari sporttáborunkat. Itt 600 forintért két hétig nyaralhatnak a gyerekek, az utazási költségeket magunkra vállaljuk. • Tehát egy évben egyszer kirándulás, esetleg nyaralás. Az iskolának viszont különféle kulturális programokat is keli szerveznie, vagy legalább ajánlania. Mire számítson az a szülő, akinek a gyereke élni akar az itt bizonyára nem zavarbaejtően bőséges, de éPP ezért kihasználandó lehetőségekkel? — A_Jilharmóniabérlet 60 forint, a mozibérlet egy félévre 40 forint. Évente kétszer- háromszor elmegyünk Nyíregyházára színházba, ez alkalmanként 60 forint, illetve egyszer a művelődési központ állja az utazás költségét, s akkor 30—40 forint. Szintén egy évben egyszer mi Hívunk Nyíregyházáról művészeket. De folytathatnám a diák- sportkörrel, ahol havi 10 forint a tagdíj, vagy a nyelvtanulással, ami részben szintén pénzbe kerül. Tudniillik nálunk ugyan a szakkörökért nem kell fizetni, de az orosz nyelv barátainak köre, ami TIT-szervezésű, és heti egyórás foglalkozást jelent, egy tanévre 450 forint. Van egy német csoport is, 600 forintba kerül a tanfolyam, hetenként két óra. Az angolt második idegen nyelvként, harmadiktól nyolcadikig tanulja évfolyamonként egy-egy csoport. Sajnos, a német, az angol nyelvkönyveket is a gyerekeknek kell megvenniük, és nagyon drágák, a felsősök angol könyve majdnem háromszáz forint. • Most már benne járunk az imént csak érintett témakör sűrűjében, tehát hogy manapság mibe is kerül a szülőnek az iskola. — Talán az elsős gyerek a „legdrágább”, pláne ha még testnevelés tagozatos osztályba is jelentkezik, mert nekik két rendbeli tornafelszerelést kell vásárolni, és a melegítő is kötelező. A mi iskolánkban nem köte- ző az iskolaköpeny, de általában ezt is megveszik a szülők elsőben-másodikban, sőt, a lányoknak később is. Ez 4—600 forint. Egy táska 6—700 forint. A tornacipő 200 körül van, aztán zokni, tornanadrág, atlétatrikó... Rendszerint a nem sporttagozatosoknak is megveszik a szülők a melegítőt, mert praktikus. Ez 800—1000 forint. A Képzelem, a költségeken kívül milyen w gond még a szülőknek az is, amíg beszerzi az önök által megjelölt színű holmikat... — Valóban nagyon nehéz. Mi próbáltunk már egyezségre jutni a kereskedelemmel. A helyi áruház vezetőjével megbeszéltük, miből mennyi kellene, milyen színben és méretben. De hiába akart segíteni, a nagykereskedelem az ilyen kéréseket nem tudja teljesíteni és a gyártónál is hiába kopogtattunk. Nem vállalják. így aztán a szülők járják az országot, mozgósítják a rokonokat, ismerősöket, felhasználják az összeköttetéseiket ... A A tanszerekről még nem is esett szó, w pedig ezek is alaposan megterhelik a családi költségvetést, amikor jön az iskolakezdés. Nem is annyira az egység- csomagok, mint inkább az iskola, a pedagógusok egyedi kívánságai — legalábbis ezt mondják a szülők. — Kétségtelen, dehát a pálcikára, a korongra, a gyurmára, a ragasztóra, a vízfestékre szükség van. Merem állítani, nekünk nincsenek extra kívánságaink. És beérnénk az olcsóbb iskolaszerekkel is — ha ezeket lehetne kapni. De gyakran előfordul, hogy körzőből, vagy vízfestékből csak a drágábbik van, az utóbbiból például most 180 forintosat árultak .. . Nem lenne fontos a színes gyurma sem, megfelel egy ideig az egyszerű, egyszínű is. Néha a szülő gondolja úgy, hogy minél drágább, annál jobb — példa rá a Rotring ceruza, külön felhívtuk rá a figyelmet, hogy ez nem jó az iskolában, közönséges grafitceruzával tanulnak írni az elsősök. A Emelkedett-e a tanykönyvek, kötelező, w ajánlott olvasmányok ára? — A tankönyveké nemigen. Elsőben a tankönyvcsomag még nem kerül 100 forintba sem, igaz, ahogy haladunk feljebb, egyre drágábbak a tankönyvek is, nyolcadikban már 200 forint körül kell fizetni a csomagért. Ebben az előbb említett nyelvkönyvek nincsenek benne. Az elsőben szükséges kiegészítő, de gyakorlatilag nélkülözhetetlen könyvek sem, mint az Ablak—Zsiráf, amiből új kiadás jelent meg, 95 forintért. Ráadásul van benne annyi változás, hogy kénytelen legyen megvenni az a szülő is, aki a nagyobbik gyerek annak idején használt példányát eltette azzal, hogy jó lesz még a kicsinek. Vagy ilyen az ABC ország, 74 forintért, a Helyesírásunk, 48-ért. . . Ha mindent összeszámolunk, egy elsős iskolába indítása manapság két-háromezer forintjába kerül a szülőnek. És sajnos a nagyobbak iskolakezdése sem sokkal kevesebb. Mi igyekszünk a legszükségesebbeket kérni, ameny- nyire lehet, kímélni a szülők pénztárcáját, hiszen magunk is tisztában vagyunk vele, milyen sokba kerül az ingyenes oktatás . . . Köszönöm a beszélgetést. Gönczi Mária van valami köze az alábbi sztoriban szereplő tojássárgájának a kibontakozási programhoz, illetve ahhoz, miért nem tudunk rendesen kibontakozni, miért jutunk oly nehezen ötről a hatra. Történt, hogy a háziasszony friss tanyai tojást vett, olyat, amelyiknek a sárgája garantáltan sárga. A feltálalt tojások láttán a kisgyermeke élénk tiltakozásba kezdett: ez rossz, ezt nem eszem meg, rendes tojást akarok, olyat, amelyiknek nem ilyen csúnya a sárgája. És hiába magyarázták neki, hogy ez az igazi, nem hitte el, mert a „bolti” tojáshoz volt hozzászokva. Szerintem így vagyunk valahogy mi is ezzel a magyar peresztrojkával. Mert nézzük csak meg, kik vagyunk mi, a társadalom derékhada, a negyven körű-, liek. Aki most 42 éves, már az is a háború után született, ennek a rendszernek a gyermeke, akinek megszokásaiba, beidegződéseibe egy intézményesített központi gondolat sugallta, hogy miről mi legyen a véleménye. Vagyis, fogyasztottuk szépen a „bolti tojást". Nagy kérdés napjainkban, vajon hogyan tudjuk még elképzelni, miként működne, funkcionálna a világunk, ha tudatosulna bennünk, hogy működhetne, funkcionálhatna jobban is, mint ahogy évtizedeken át kialakult. Vajon nem veszett-e ki belőlünk teljesen a totális gondolkodás, a vissza- vagy rákérdezés, a jóindulatú kételkedés képessége? Nyitottak vagyunk-e a dolgok több oldalú megközelítésére, az előre vivő MÁS-ság felvállalására? Attól tartok, ez a mi nagy létszámú középgenerációnk túlságosan sok mellébeszélést hallott, és félő, hogy sok a megkeseredett, passzív negyvenes, aki azért olyan, mert sokszor leintették, ha akart valamit, és aki ma már legfeljebb cinikusn legyint — ez egy ilyen ország. Mert mit tanítottak nekünk, amióta beléptünk az intézményes oktatásba? Azt, hogy egy nagy közösség tagjai vagyunk, amely közösség megbecsüli a tagjait. Azt, hogy amiben élünk, az szocializmus és demokrácia. Azt, hogy a társadalom vezető ereje a munkásosztály, és a párt a munkásosztály fórra- dalmi élcsapata. Nekünk kellett az elsők között oroszul tanulnunk és majdnem negyven évnek kellett eltelnie, hogy ennek szükségességére valaki kérdést merjen feltenni. És mi voltunk az elsők között, akiknek még azt tanították, hogy a hívő, vagy vallásos ember nem jó ennek a demokráciának, a szocializmus értelmezése szerint nem rendes ember. Ha én ma ezeket egy érettségi előtt álló negyedikesnek felolvasom, nem hiszi el, vagy megmosolyog. Nem hinné el, hogyan alakulhatott ki tömegesen olyan mentalitás, amely a hivatalból, fentröl okosok kioktató magyarázatát kétkedés nélkül elfogadta, azzal a jelszóval, hogy aki már ilyen-olyan pozícióba bekerült, az nem véletlenül van ott. Ha valakit beültettek egy illetékes székbe, biztos nem azért ültették oda, mert nem ért hozzá. És rendre kiderül, hogy nem értett hozzá, csak éppen a következtetéseket nem úgy vonták le, ahogyan az a nagyközösségnek kedvező lett volna — nálunk szinte nem lehetett lebukni, csak egyik székből átülni a másikba. És ennek most sincs vége. Mert például: milyen törvény az, amelyik úgy adóztat, hogy nem a több és jobb munkára ösztönöz, hanem á teljesítmény visszatartására? Persze, most már utólag a lapokban is bevallják a képviselők, hogy nem volt kellőképpen körültekintő az előkészítés, nem volt idő a törvénytervezet alapos tanulmányozására. Köszönjük szépen ... Azt fejtegetik a politológusok, hogy komoly zűrzavar következhet be hamarosan a közéletben, egyebek között a párt tekintélyének csorbulása, az ifjúság távlatvesztése. Egyelőre késik a kibontakozás, mondják a szociológusok, és tragikus következményeket jósolnak, ha 1988 nem lesz egy új „fordulat éve”. Szerintem a magyar nép dolgos, és nem a nép juttatta az országot olyan helyzetbe, amilyenben vagyunk. Ma már fellebbennek a titkok fátylai, és megismer jük, mire képes a hatalom manipulációja, hogy a gondolat szabadságát megfékezze — erről eddig így nem tudtunk, mint a gyermek sem a tojás jobbik sárgájáról. Ezért nagy ma a felelősségünk, hogyan értékelnek majd bennünket gyermekeink, ha ők lesznek negyvenévesek. Baraksó Erzsébet
