Kelet-Magyarország, 1988. október (45. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-08 / 241. szám

Kelet-Magyarország 3------------------------------------------------------------------------------------------------'S JEGYZETEK Árc nélkül? az lenne, ha egy-egy dön­tés esetén — legyen szó si­kerről vagy kudarcról — ne egyformán ítéltessen meg az igent vagy nemet mon­dó. Olyan időszakhoz érkez­tünk, amikor a köz ellen­őrzése nagyobb fontosságot kap. Amikor a hatalom és annak minden szerve olyan kontroll alá kerül, mely nemcsak a felszínt, de a mé­lyet is nézi, és a rossz döntés esetén a felelősség megállapítását is kikénysze­ríti. Nem lenne hát méltá­nyos, ha az okosan és meg- , fontoltan döntő, később ugyanolyan elbírálás alá esne, mint a nem körülte­kintően szavazó. Időszerű lenne ezt is rögzíteni. Mert nem elég, ha a felelősség­ről beszélünk, annak ér­vényt is kell szerezni. Pohárköszöntők P anaszolja egy értelmiségi, hogy egy nemrég lekö­szönt városi politikai vezető részt vett a nagyköz­ségükben rendezett ünnepségen. Mi több, öt pohár­köszöntőt is mondott. (Ez teljesítménynek sem rossz.) Ezekben sok mindenről szólt, s különös hangsúllyal emlé­kezett meg egykori jótevőjéről, a már rég nyugállomány­ba készült megyei politikai személyrőL Az ünnepséget követően sokan szóvá tették ezt, mondván: í,,ez azért még­is túlzás”. Jóllehet a pohárköszöntőt -mondónak szíve-joga volt. hogy azt mondjon, amit gondol ... Egyrpli azonban senki nem szólt. Arról, hogy volt-e ~i'ívalaki, aki vitába szállt a tósztot mondóval? Hogy akadt-e valaki, aki azt mondta volna: Jó, elvtársam, beszéljük ezt meg. Most azt mondják: nálunk nem szokás, hogy — különösen fehérasztal mellett — vitába bonyolódjunk. De miért nem? Nem kizáró ok az abrosz, de az alkalom sem. Főleg akkor, ha egy nagyobb társaságban a régi és új, az . elvetett és a követendő kerül szóba. Nemcsak lehet, de kell, kellene is vitatkozni. Sok mindent kell gyakorolhunk ahhoz, hogy a politi­kai élet valóban pezsgő legyen. Nem kell megvetni a vita egyetlen lehető szinterét, nem kéll aggódni, hogy valaki szájában megkeseredik a pogácsa, főleg a közpénzen vett. Kétségtelen az is, hogy nem az ötödik pohárköszöntő után kell vítáz'ni, akkor már nem az érv, hanem a szesz diktálja a hangnemet. De el tudom képzelni,- hogy egy tiszta légkörű vitát le lehet zárni egy pohárköszöntővel. Azzal, ami a legjobb megoldást élteti, s arra lelkesít. Az említett nagyközségi ünnepségen, ahol több volt a tószt, mint a tartalom, ez sajnos nem sikerült. Valahonnan ezt is örököltük ... Bürget Lajos __________________________________________________> S zínesedik a magyar döntésmechanizmus. A korábbi, egyhan­gúan hozott testületi dön­tések helyébe gyakran már alternatív álláspontokat is tartalmazó és jelentős ellen- szavazattal jóváhagyott döntések születnek. Emlékezhetünk arra, hogy milyen jó fedőlehetőség volt az úgynevezett „kollektív bölcsesség”. Ha a döntést siker követte, akkor min­denki ünnepelt. Ha valami nem sikerült, akkor egysze­rűen el lehetett bújni a testületi, kollektív döntés fátyola mögé. Szerencsére most valami változik. De változik-e az is, hogy a kollektívnek mondott döntés esetén az arcok ismét homályban maradnak? Mert a korrekt A vállalkozói forma új változata szüret Bátorban Szflretelök Mielőtt zordulna az ősz, a rövidebb pályán futó Nap, délidőben pazarul ontja me­legét. Az emberek élvezik a vénasszonyok nyarát. Így van ez annak ellenére, hogy bo­káig porban járnak, bogy iz­zasztó és fárasztó a munka. Szedik az almát. A gyümölcs piros és darabos. Sok van belőle. Kísérőm Fülöp Imre tő- kertész — nem egy mosoly­gós, bőbeszédű típus — arról informál, hogy a nyírbátori Űj Barázdának 184 hektár a téli almája. 78 hektár (a fia­talos) a pócsi út mentén és 106 hektár az idősebb, a tel­jes termő fa. Az utóbbiaknak sok a gazdája. — A szedés, csomagolás gondja a részes művelőké. Ök metszik, ápolják a fákat és szüretelnek. Abba sem szólunk bele, ki hol, hogyan értékesíti az almáját. Egy a fontos, a minél magasabb ár­bevétel. Erre ösztönzi a kis­termelőket a részesedés prog­resszivitása. Részes művelésben Ahány ház, annyi szokás és bár szürkíti egy írás tartal­mát a rengeteg szám, 3 nyír- bátori részesművelés módját lejegyzem. Ott, ha egy kis­termelő (vállalkozó) a téli al­mával nem éri el kilogram­monként az ötforintos árat, részesedést nem kap. öt fo­rint egy fillértől kilenc forint négy fillérig nyolc sávja van a részesedésnek. Saját gön­gyölegben az alsó határ 25 százalék, a felső határ 45 szá­zalék. A jobb megértéshez szükséges a példa. A kertben, ahol járunk, három család szüretel. Kalákában dolgoz­nak és szóvivőjük Bodnár István mondja: — Azt hiszem 186 fa a mi­énk, lesz rajtuk vagy 30 ton­na alma, egy-egy családra tíz tonna jut. Mi exportra sze­dünk, szállítunk. Harmadik éve mindig exportra. Ha az exportár eléri a hét forintot, 35 százalékát kapjuk meg az árbevételnek. Nyolc forinton felül már 41 százalék a ré­szünk. Érdekünkben áll te­hát, hogy olyan legyen a mi­Részes nőség, hogy az átlagár minél magasabbra rúgjon. Tavaly nem volt ilyen jó az alma, kisebb volt a hozam, a jöve­delmem 12 ezer forint körül volt. Most többre számítok. Miután az anyagiakat tisz­táztuk, az is szóba került, hogy a három család Bodnár Istvánék, Tóth Árpádék és Nagy Gyuláék nem véletle­nül vannak együtt. Rokonok, nem termelőszövetkezeti ta­gok. Az alma szedését októ­ber elsején kezdték, voltak harmincán is. — Jöttek segíteni a mun­katársak, ismerősök. Nem pénzért. Visszasegítünk. Sze­rencsére nagyon szép időt kaptunk, jól haladtunk és már nincs sok alma a fán. Ki-ki magának dolgozik A kertben látnivaló, hogy ki-ki magának dolgozik. A szorgalom, a gondos váloga­tás utal az érdekeltségre. Fü- löp Imre ezért is mondja ki, amire gondol. — Ha a korábbi években nem térünk át a vállalkozói formára és annak a mai vál­tozatára, talán már nem is lenne itt alma. A vállalkozás mentette meg az ágazatot. — Na és ha romlik a jöve­delmezőség, fia a részesmű­velők, az alma ára miatt nem vállalkoznak? — Akkor kivágjuk a fákat. A tsz-nek nincs már embere arra, hogy 3500 tonna almát munkabérért, napszámért le­szedessen. Az sem megoldás, hogy üzemi munkások, isko­lások, katonák ősszel az al­mát szedjék. Kár lenne a gyümölcsösö­kért, a bőven termő fákért, ha bajuk esne. Szerencsére a többszáz részesművelő úgy- ahogy még megtalálja a szá­mítását. Ügyeskednek. Mint Dobos Gyula is. Ö és család­ja már végzett a szedéssel. A jonatánnal teli konténe­reket villásemelők teherau­tóra rakják. — Én nem exportálok — közli a gazda, — Az alma egy részét, így ahogy van, a nyírgelsei hűtőháznak adom el, 10 tonnát meg elküldök Esztergomba, nagybani piac­ra. Jó áron, nyolc forintért, nyolc ötvenért veszik az al­mát. Kell a bányászoknak, az ottani embereknek. Hogy mennyi almát lehet az országban eladni? Jóval többet attól, amit a közvetítő kereskedelem, a korábbi években. A főkertész meg­említi, hogy a nyírbátoriak pécsi, szegedi, komlói és más nagybani piacra is küldtek almát a tsz átalánydíjas fu­varozórészlegével. Van aki maszek fuvarozót fogad. — Belföldre eddig több mint 500 tonna almát szállí­tottak. Mint mondtam, ebbe nem szólunk bele. Nem az a fontos, ki hol adja el az al­máját, hanem az, hogy meny­nyiért. Azért az export is megy, a 3500 tonnából 1000 tonna volt eddig az export. Hogy ki járt jobban: az exportáló, vagy a belföldi eladó, az majd később derül ki. Október van, dandárja az almaszedésnek. Nyírbátorban már kevés az olyan fa, amely­nek ágait gyümölcs terhelné. Bő két hét elég volt ahhoz, hogy az alma java ládákba rakva messze kerüljön a fá­jától. Ezt teszi az érdekeltség. Igaz az, amit a szüretelők egyike mondott: „Mi nem a színéért, ízéért szeretjük az almát, az áráért. Hát bűn ez?” Seres Ernő ZÁHONYI TITKÁRJELÖLTEK Ki kit választ? = párhuzamos interjú = Október 13-án két jelölt közül választ titkárt a záhonyi nagyközségi pártbizottság élére a küldöttértekezlet. Csősz Bélának, a jelenlegi titkárnak és Rusznák Andrásnak, a MÁV KlSZ-bizottság titkárának (külön-külön) ugyanazo­kat a kérdéseket tettük fel. CSŐSZ B£LA 1937-ben szü­letett, 1960-tól él Záhonyban. Vasutas volt, elvégezte a MAV-tisztképzőt. Felsőfokú politikai végzettséget szerzett. Nyolc évig volt a vasutas KISZ-bizottság titkára, 1972- ben választották meg jelenle­gi posztjára. .Vhogyan mond­ja : erre tette fel az életét, mert érezte az emberek bi­zalmát, és össze tudta egyez­tetni a felső elvárásokat a lakosság elvárásaival. Nős, két felnőtt lánya van. O Milyennek ítéli meg a politi­kai helyzetet? Csősz Béla: — Szerintem eléggé összetett, bonyolult. Átmeneti időszakot élünk, amikor újragondoljuk — a párt vezető szerepének meg­tartásával — egész tevé­kenységünket. A haladás mai igényeihez kívánunk felzár­kózni, s ez sok nehézséggel jár. Ennek okát elsősorban abban látom, hogy nem vol­tunk eléggé nyitottak. Az em­berek sok mindenről késve szereztek tudomást — első­sorban országos szinten. Mi itt, Záhonyban nagy jelentő­séget tulajdonítottunk a pár­beszédnek, a mi területünkön nincs olyan feszültség, ami az állami vagy a pártszer­vek hibás intézkedéseiből adódott volna. A nagypoliti­ka, a nehéz gazdasági hely­zet persze itt is érezteti ha­tását. Türelmetlenség érez­hető, pedig tudjuk, a kibon­takozáshoz több év kell. A józan közvélemény helyesen látja, elsősorban itt kell be­csületesen, a munkaidőt jól kihasználva dolgozni, ehhez a feltételeket megteremteni, fegyelmet tartani. Rusznák András: — Vál­ságjelenségeket látok az ideológiában, a gazdaságban, a politikában. Az ideológiai szerintem a társadalom át­menetiségéből ered. A gaz­dasági gondok megoldását az egyik tábor a piac libera­lizálásától, a másik a ke­mény kéztől várja. Szerin­tem egyiknek sincs teljesen igaza. Az emberek alkotó­kedvét kell kibontakoztatni. Úgy érzem, elfelejtettünk a szó jó értelmében politizál­ni. Itt, Záhonyban is. Fontos, hogy minél többen vegyenek, vehessenek részt a döntések előkészítésében, meghozata­lában, és a döntések nyomán konkrét eredmények szüles­senek. O Milyen okok vezethettek a mai helyzethez? Cs. B.: — Sokan rosszul értelmezték a demokráciát, ami a jogok és kötelességek összhangja. A kötelesség tel­jesítése időnként háttérbe szorult. Az országos pártér­tekezlet állásfoglalását jónak tartom. Támogatom a plura­lizmust — természetesen a szocialista pluralizmust. Mu­tatja is ezt, hogy területün­kön több pártonkívüli tölt be vezető beosztást, s velük sze­mély szerint is jó a kapcso­latom. R. A.: — Kialakult egy olyan bürokratikus intéz­ményrendszer, amit az embe­rek nem érezhették a magú­kénak. Ezt feltétlenül meg KÚSZNAK ANDRÁS 195«­ban született, Újkenézen nőtt fel, Záhonyban érettségizett, a közlekedési szakközépisko­lában. Forgalmistaként kez­dett. MÁV-tisztképzőt végzett és a KISZ központi iskoláját. 1982-től Kisvárdán volt járá­si-városi titkár, 1985-től az üzemi KISZ-bizottság élén áll. Tagja a KISZ KB-nak és Intéző Bizottságnak, az ifjú­munkás tanács elnöke. Nős, három gyermek apja. kell szüntetnünk, de hozzá­teszem: a múltnak vannak értékei, s ezeket meg kell őrizni. Egy új társadalmi mo­dellhez nagyobb mozgástér szükséges. A gazdaságot ille­tően úgy látom, hogy a tulaj­don csak „államosult” és nem társadalmiasult. Az el­veszett tulajdonosi tudatot kell újraélesztenünk az em­berekben. O Ml a véleménye a kettős je­lölésről? Mi lesz, ha nem vá­lasztják meg? Cs. B.: — Tudomásul ve­szem, természetesnek tartom, hogy manapság már nincs előre lefutott választás, ha­nem meg kell küzdeni a sza­vazatokért, be kell bizonyí­tani az alkalmasságot. Egy pártvezetőnék sem kell le­hajtott fejjel járnia az utcán, ha becsületesen élt, példa­mutató volt a munkában és a családi életben is. Ha ez így van, mindig számíthat az emberek bizalmára. Sze­rencsés helyzetben vagyunk, itt a párt, a pártbizottság te­kintélyét nem csorbította semmi. Ha esetleg nem vá­lasztanak meg, csak annyit kérek, hogy a vasúthoz me­hessek vissza. A tisztessé­ges visszavonulás lehetősé- A gét igényelem, ezzel is pre­zentálva a fiatalok előtt, hogy ha egy vezető tisztességesen:, a többség megelégedésére végezte munkáját, akkor tisztességesen távozhat is. Nem esnék kétségbe, a kö­zösség akkor is számíthatna rám, ezt a politikát akkor is szolgálni fogom. R. A.: — Természetesnek tartom. Valóban választani csak több jelölt közül lehet. Megtiszteltetésnek tartom, hogy a nagyköziségben rám is gondoltak, mint fiatal po- tikusra. Ha nem választanaik meg, akkor egyelőre mara­dok KISZ-es. A jövőre ese­dékes küldöttgyűlésen és kongresszuson azonban nem hiszem, hogy elfogadnám aiz esetleges újabb jelölést. Úgy érzem, a KISZ-ben át kell adjuk a helyünket a fiata­labbaknak. Nem félek a jö- vőmitől, mert szakmai képe­sítésem alapján a gazdasági életben is megtalálom a he­lyem. O Ha megválasztják, milyen célkitűzéssel lát munkához? Cs. B.: — A nyitottságot, a .nyíltságot nagyon figyelem­be veszem, még jobban bevo­nom a döntésekbe a kollek­tívákat, az embereket. Sze­retném előtérbe helyezni az olyan emberi értékeket, mint egymás megbecsülése, a szeretet, a jó értelemben vett hála. A párt politikáját kívánom képviselni, de nem dogtnásan, nem hajbókolva. Célom, hogy azok legyenek párttagok, akik valóban dol­gozni is akarnak a Magyar Szocialista Munkáspárt sorai­ban. Úgy szeretnék újratöl- tödni, hogy majd városi párt- titkárként is megálljain a he­lyem. R. A.: — Az eddligiiéknél sokkal komolyabban kell venni a párt tagjainak véle­ményét. A másik dolog, hogy a párt nem gazdasági, ha­nem világnézeti alapon szer­veződő közösség, s ennek megfelelően kell működjön. Szükségesnek tartom a párt öntisztulását, fontosnak az aktivisták, alapszervezeti titkárok folyamatos szellemi kondicionálását. Állandó párbeszédre van szükség a tagsággal és a pár.tonkívü- ldekkel, hogy minél több zá­honyi embert bevonjunk a helyi közélet alakításába. Bő­víteni kell a művelődési le­hetőségeket, ezzel is minél jobban Záhonyhoz kötve az alkotó embereket, összegez­ve: célom maximálisan al­kalmazkodni a földrajzi, gaz­dasági lehetőségekhez, és ezekből a lehető legtöbbet kiaknázni az itteniek érde­kében. Papp Dénes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom