Kelet-Magyarország, 1988. október (45. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-07 / 240. szám
1988. október 7. Kelet-Magyarország 3 Tanácskozik az Országgyűlés őszi ülésszaka Csütörtökön délután az Országgyűlés — napirend szerint — a bős—nagymarosi beruházás helyzetét tárgyalva folytatta munkáját. (Még ezt megelőzően Stadin- ger István bejelentette, hogy a Magyar Tudományos Akadémia e tárgyban készített jelentéseit, valamint a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium hozzáfűzött észrevételeit a képviselők rendelkezésére bocsátották.) Maróthy László környezet- védelmi és vízgazdálkodási miniszter a bevezetőben felidézte : — Hazánk és Csehszlová- kia kormányfője 1977-ben aláírta a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer megvalósításáról és üzemeltetéséről szóló államközi szerződést. A szerződést a Népköztársaság Elnöki Tanácsa törvényerejű rendeletben hirdette ki, az erről készült jelentést az Országgyűlés 1978-ban tudomásul vette. Ugyanez történt 1984-ben is, amikor az átadási határidők négyéves halasztását rögzítették. Magyarország a beruházást 1981 és 1983 között szüneteltette, a csehszlovák fél ez idő alatt is tovább folytatta az építési munkálatokat. A Minisztertanács 1986-ban fogadta el a vízlépcsőrendszer módosított beruházási javaslatát. Az előterjesztés összegezte a környezeti hatásvizsgálatok eddigi eredményeit, a vízlépcsőrendszer műszaki, ökológiai, ökonómiai összefüggéseit, és az osztrák közreműködés olyan konstrukcióját tárta fel, amely beruházási terheinket 18 milliárd forinttal csökkentette. A bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer a tervezett ütemben épül. Készültségi foka magyar oldalon eléri a 25 százalékot, Csehszlovákiában meghaladja a 60 százalékot. Ezzel a teljes rendszer mintegy fele részben elkészült. A létesítmény területén folyó munka szervezett és jó minőségű. — Ez a feladat-ma a kormányzati munkában számottevő terhet jelent, sok gondA vízlépcsőrendszer létesítésével megvalósuló lefolyás-szabályozás megváltoztatja és javítja a térség vízgazdálkodási feltételeit is. A vízlépcsőrendszer létesítményei a jelenleginél kedvezőbb helyzetet teremtenek a térség belvízi viszonyaiban. Lehetőség nyílik a komplex melioráció területi bővítésére ; a szigetközi vízpótló rendszer szabályozható talajvízszintet hoz létre, 1000 hektáron szünteti meg a jelenlegi fakadó vizeket, mindezzel javítva a mezőgazdaság termelési feltételeit az egész térségben. Az ivóvíznyerés lehetőségei naponta 30 ezer köbméterrel bővülnek, a Szigetköz felső részén megoldódik kilenc település vezetékes ivóvízellátása. A vízlépcsőrendszer közlekedési célja, hogy a Duna érintett, nehezen hajózható szakaszán lehetővé tegye a Duna Bizottság ajánlásaiban előírt nemzetközi feladatok teljesítését, valamint a Duna —Majna—Rajna csatorna üzembe helyezésével csatlakozásunkat a teljessé váló egységes európai víziútrendszerhez. A vízlépcsőrendszer lehetővé teszi a teljes terhelésű hajózást, a biztonságos éjszakai közlekedést, csökken a vonóerőigény, megszűnik az átrakodási kényszer. i A vízlépcsőrendszer erőtelepének tervezett időben történő belépése a hosszú távú energetikai fejlesztési program szerves része. A rendelkezésünkre álló kapacitás az indításkor fedezni tudja az ország háztartási fogyasztásának közel negyedrészét. A dal jár, ez idő szerint kevés örömöt ad. A kormányt azonban csak egy dolog vezetheti: a reális számvetés. Nem vezetheti a múlt automatikus vállalása, de nem befolyásolhatja a pillanatnyi hangulat sem. Egyetlen szempont lehet csak, az, hogy mi szolgálja jobban a nép, az ország, a társadalom érdekét? A mű torzóként vagy kiteljesedve egy évszázadra tanúsága lesz annak, hogy volt-e kellő bölcsesség és erő ennek érvényesítéséhez. A továbbiakban emlékeztetett rá: az utóbbi hónapok tájékoztatása bemutatta a mü létesítőinek és ellenzőinek véleményét, vitáit, de kevésbé szólt a mű lényegéről és műszaki elgondolásairól. Néhány sajátosságról is szemléletesebben kellett volna beszélni. Milyen hasznunk származik ebből a beruházásból? — Az árvízvédelmi biztonság az érintett térségben nagymértékben megnő, a 200 évenként előforduló árvizek kivédésére is alkalmassá válik. A mai rendszer 60—100 éves biztonságú. Ezer hektár területet pedig árvízmentesi- tenek; — a hajózás biztonságossá válik a kritikus Pozsony— Budapest közötti szakaszon. Hozzájárul az egységes európai víziút megvalósításához; — rendelkezésünkre áll 444 megawatt villamosenergia- termelő kapacitás, ami 1900 millió kilowattóra energiát nyújt évente. Ez a kapacitás megfelel a Paksi Atomerőmű egy blokkjának; — a felszíni vizek és a partok rendezésével, közművek, közlekedési és környezetvédelmi létesítmények építésével megalapozódik egy ISO kilométer hosszú Duna menti térség hatékony fejlesztése. vízlépcsőrendszerből reánk jutó villamos teljesítmény sorrendben az ötödik legnagyobb az országban. Hiba lenne, ha elfelejtenénk, hogy a szocialista országok közül mindeddig egyedül Magyar- országnak nem volt gondja a villamosenergia-ellátással. Ezt az állapotot meg kell őrizni! A vízlépcsőrendszer elősegíti a kapcsolódó területek általános fejlődését. Új potenciális lehetőségeket teremt az üdülés, az idegenforgalom és a víziturizmus fejlesztéséhez. Tény azonban, hogy ehhez költségfedezet egyelőre nem áll rendelkezésre. A vízlépcsőrendszer megvalósításával javítja az érintett térségben a lakosság élet- körülményeit. Maróthy László ezután néhány olyan kérdésről szólt, amelyek közvéleményünket a vízlépcsőrendszerrel kapcsolatban erőteljesen foglalkoztatják. A vízlépcsőrendszer építése azónban jelentős beavatkozás a természet rendjébe. Az ilyen típusú nagylétesítmények kétségtelenül ellentétes változásokat okoznak a kialakult ökológiai rendszerekben, potenciális veszély- forrást is jelentenek, ugyanakkor az élőlények kedvezőbb létfeltételeit is biztosíthatják. Az ökológiai problémákat az 1985-ben elkészült környezeti hatástanulmány tárta fel. A szerveződő hazai környezetvédő mozgalom sajátos részeként több, vízlépcsőt ellenző csoport alakult, amelyek a nyilvánosság és a szerveződési lehetőségek hiányával egyaránt küszködve mind elszántabban léptek fel a vízlépcsőrendszer megépítése ellen. Az általuk kezdeményezett, Magyarországon eddig szokatlan eszközökkel folytatott vita néhány éven át ökológiai és szakmai kérdésekre terjedt ki. Hozzájuk nem környezetvédő, politikai csoportok is csatlakoztak, taktikai szövetségkötésükkel a vita radikalizálódutt, mindinkább politikai jellegűvé vált. E csoportok a vízlépcsőépítést érzelmi-hangulati problémává igyekeztek alakítani. Az ellenzők sokszor és sokat hivatkoznak a közvéleményre, amelynek megismerése az álláspontok megalapozottá tételéhez valóban elengedhetetlen. Egy reprezentatív közvéleménykutatás szerint a véleményalkotók meghatározó része pozitívan ítélte meg a várható változásokat. A véleményt nyilvánítók 77 százaléka a beruházást előnyösnek tartja a vil- lamosenergia-termelés szempontjából, 55 százaléka pedig a nemzetközi hajózásban, míg 48 százaléka az árvíz- védelemben számol pozitív hatásokkal. A megkérdezettek 7 százaléka az, aki szerint a létesítményt nem szabad megépíteni. Szeretném leszögezni, hogy a tudományos erőket és tudományos eredmény eket nem tudjuk nélkülözni. Éppen ezért a közreműködő intézetek és személyek körének bővítését tervezzük; egyben azt is, hogy munkájuk nagyobb — A bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer történetének jó néhány tanulsága van. E tanulságok megfogalmazása kötelességünk, megszívlelé- siik haszonnal járhat jövőbeni országépítő munkánkban. Világosan látjuk, hogy a nyilvánosság hiánya, a felszínesen kezelt tájékoztatás, az indokolatlan szilencium mennyi kárt okozott A kockázati elemek nem kellő mélységű feltárása, a közvélemény jelzéseinek figyelmen kívül hagyása bizalmatlanságot szült, sőt ellenszenvet is keltett. Az ilyen előzményekkel terhelt vitában a segítő észrevételek mellett, az ész érved helyett az indulatok kaphatnak lábra, és okkal felvetődik a kérdés: lehet-e jó a rosszul meghozott döntés? A kormány számára egyértelmű: ilyen nagyléptékű döntések előtt a továbbiakban a társadalom véleményét messzemenően figyelembe szakmai és társadalmi nyilvánosságot kapjon. A miniszter ezután arról beszélt, hogy a vízlépcső- rendszer mibe kerül az országnak. Nagyon sokba! A folyarn- sz-abályozás még akkor is nagyon pénzigényes vállalkozás, ha több célt szolgál és nemcsak egyféle hasznot hoz. Az osztrák megelőlegezés 18 milliárd 427 millió forint, amit zárt konstrukcióban villamos árammal törlesztőnk. A mű felépítéséig még kereken 20 milliárd forint kiadás terhel bennünket. 8—12 százalékos inflációit feltételezve, az építés hátralevő terhe 26—28 milliárd forint. Külön központi keretből épül meg Győr, Komárom, Esztergom, Tatabánya, Oroszlány szennyvíztisztító telepe. Ennek forrásigénye még mintegy 7 milliárd forint. A megvalósítás előttünk álló anyagi terhei tehát együttesen 33—35 milliárd forintot tesznek ki. Egy másik számítás szerint a vízlépcsőrendszer teljes körű megépítése és üzemeltetése 2015-ig 35 milliárd forint beruházási és üzemeltetési költségen túli bevételt eredményez. Ezzel szemben a nagymarosi vízlépcső elhagyása esetén a beruházási és üzemeltetési költségek — beszámítva a helyettesítő beruházások egyedi megvalósítását is — ugyanezen időpontig 22 milliárd forint többletköltséget okoznának a magyar népgazdaságnak. kell venni, a társadalmi ellenőrzést biztosítani kell. Társadalmi konszenzus így, és csak így várható el. Egy ilyen nagy vállalkozás — ez is bebizonyosodott — a szakmai-tudományos körök nagyobb arányú részvételét, együttműködését igényli már a tervezés legelső időszakától, tehát egyfajta széles szakmai pluralizmust. A vízlépcsőrendszer közgazdasági kérdéseivel, költségvetési terheivel kapcsolatos kritikák több tanulsággal is szolgálnak. Az elmondottakat összefoglalva a kormány az álláspontját a következőkben fogalmazta meg: 1. A vízlépcsőrendszert az eredeti koncepciónak megfelelően, tehát a nagymarosi vízlépcsővel együtt kell megépíteni. Teljes megvalósítása nélkül nem érhetők el azok a műszaki-gazdasági-fejleszté- si célok, amelyek a beruházás elhatározását alátámasztották. A koncepció módosítása jelentős kárt okozna. 2. Az ökológiai kockázatokat a minimumra kell csökkenteni. Ezért mind a beruházás, mind az üzemvitel során az ökológiai szempontok meg kell, hogy előzzék a gazdasági érdekeket. 3. Az üzemeltetés alapelveként ki kell mondani, hogy a Duna vizének minősége nem romolhat. A csúcsrajáratá- sos üzem a rendszer környezeti kockázatoktól mentes működtetéséhez mindkét oldalon szükséges szennyvíz- tisztító művek létesítése után kezdődjön el. Kormányközi megállapodásban célszerű a csehszlovák féllel az üzemeltetéshez szükséges környezeti feltételeket rögzíteni. 4. A környezeti hatások a jelző monitoring (észlelő) rendszert úgy kell kialakítani- és működtetni, hogy a környezet valamenyi lényeges elemének változásáról rendszeres információk álljanak az üzemeltetés rendelkezésére. 5. Ki kell dolgozni a bős— nagymarosi vízlépcsőrendszer hatásterületén a terület- fejlesztés fő irányait és teendőit. Ez ölelje fel az ipar, a mezőgazdaság, az idegenforgalom, a településfejlesztés területeit. Gondoskodni kell arról, hogy a népgazdasági tervekben e fejlesztések, a mű által nyújtott gazdasági hasznok mielőbb jelenjenek meg. 6. A mű építésének hátralevő időszakára és az üzemelés figyelemmel kísérésére és ellenőrzésére társadalmi bizottságot indokolt szervezni. A bizottságot a kormány kérje fel és bízza meg. 7. A környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter mellett Kutatási és Fejlesztési Bizottságot indokolt szervezni, amely segíti a kutatási munka koordinálását és a kutatási eredmények értékelését. 8. A bős—nagymarosi vízlépcsőrendszerről a társadalom tájékoztatását folytatni kell. hogy népünk előtt teljes mértékben ismert legyen a mű rendeltetése, működése, társadalmi és gazdasági haszna. Végezetül a jövő nemzedéke iránti felelősségről szólva hangoztatta: — Nem dughatjuk strucc- ként homokba a fejünket. Nem mondhatjuk azt: minek nekünk vízi erőmű, minek nekünk atomerőmű, amikor a konnektorban úgyis van áram. A kormánynak az egész nemzetért kell felelősséget vállalnia, akkor is, ha ennek az az ára, hogy egyes csoportok véleményével szemben kell cselekednie. A bírálók mozgási szabadsága jóval nagyobb, mint a cselekvőké, s ugyanennyivel ki- sebb vállalható felelősségük is — mondotta a miniszter, a kormány nevében kérve a tájékoztató elfogadását. Stadinger István néhány perccel hat óra után az ülést — amelyen felváltva elnökölt Stadinger István, Jakab Róbertné és Horváth Lajos — berekesztette. A képviselők pénteken először négy bizottsági előadó összefoglalóját hallgatják meg a beruházással kapcsolatos testületi viták tapasztalatairól, majd az elhangzottak felett vitát nyitnak. Eddig 15 képviselő jelezte felszólalási szándékát. ★ MŰSORVÁLTOZÁS A TELEVÍZIÓBAN. Pénteken, október 7-én, délelőtt a televízió l-es programjában — a kiadott műsortól eltérően — 8,55-től 12,00-ig közvetítést adnak az Országgyűlés őszi ülésszakáról. Nagyobb nyilvánosságot, társadalmi ellenőrzést Beck Tamás sajtótájékoztatója Export, import, autó Beck Tamás kereskedelmi miniszter — aki szerda óta tölti be ezt a funkciót — csütörtökön az Ország- gyűlés szünetében találkozott a sajtó képviselőivel. Elmondotta, hogy tovább kívánja folytatni azt a munkát, amely a Kereskedelmi Minisztériumban Marjai József irányításával az elmúlt egy esztendő során megkezdődött. Kétségtelen, hogy szükség van a külkereskedelemben is a nagyobb arányú liberalizációra. Ennek feltételei azonban jelenleg — amikor a konvertibilis elszámolású export és import nagyságrendje közel azonos — jelentős mértékben hiányoznak. A magyar népgazdaság éves exportteljesítményének értéke jelenleg ötmilliárd dollár. A hasonló nagyságú fejlett ipari országok teljesítménye ennél jóval nagyobb. Röviden szólt arról is: tarthatatlan a gépkocsiellátásban Magyarországon kialakult helyzet. Véleménye szerint nem jelenthet megoldást — főként gyors javulást — a magyar—bolgár—szovjet kooperációban készülő Tavrija gépkocsi, gondolkozni kell olyan változaton is, amely háromnégy fajta nyugati gyártmányú gépkocsi behozatalát tenné lehetővé a vámok jelentős csökkentése vagy eltörlése révén. Elmondta: tapasztalataival igyekszik hozzájárulni ahhoz, hogy az irányítás és a vállalatvezetők együttműködése javuljon. S ameny- nyiben munkája nem vezet eredményre, levonja a szükséges következtetést. Ezt már csak azért is könnyen megteheti — tette hozzá némi derűvel —, mert minisz-- térként a jövedelme az eddiginek csupán a fele lesz. Az MTI munkatársának kérdésére Beck Tamás megerősítette: továbbra is minden erővel keresni kell a szocialista országokban, különösen a Szovjetunióban, a magyar export ellentételezésének lehetőségét. Számos jel mutat arra, hogy kereskedelmi szervezeteink még mindig az értékesítést tekintik fő feladatuknak, nem pedig a marketing- munkát, a vásárlás lehetőségeinek felkutatását. Folyószabályozás, víziút, többletenergia Maróthy László miniszter tájékoztatóját tartja.
