Kelet-Magyarország, 1988. október (45. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-01 / 235. szám

1988. október 1. U Szent lebb története Államalapító Szent István királyunk kilencszázötven éve halott. Kézfeje, a Szent Jobb, ma és holnap Mária- pócson látható. A kalandos történetű, ezüstből és csi­szolt üvegből készített hen­gerben pihenő kézfej több, mint egyházi ereklye: a magyar államalapítás, a magyar történelem és a magyar nemzet jelképe. Egyik értéke: az ország majd’ ezredéve, a vérziva­taros történelem, amely végigkísérte a kevés víg- ságú, sokkönnyű magyar népet. S ahogy az ember megáll Szent István kézfeje előtt, és elmereng az örök nyugodalomba dermedt uj- jakon, mint nehéz ködből, feltűnnek előtte a hosszú sorban jövő ősök árnyai: István és László, a bölcs Könyves Kálmán, II. End­re, IV. Béla király, Kun László, Nagy Lajos, Hu­nyadi, a törökverő, az igaz­ságtevő, nagy emlékezetű Mátyás király... A Szent Jobbot LékaiLász- ló bíboros, esztergomi érsek 1985-ben kölcsönözte ki a Nemzeti Múzeum „Árpád házi uralkodók jelvényei és ereklyéi” címmel megren­dezett történelmi tárlatára. A nagyközönség ekkor lát­hatta először István király kézfejét, amelyet a husza­dik században sem kímélt meg a történelem. 1944-ben Amerikába vitték és 1945 augusztus húszadika tiszte­letére kapta vissza az erek­lyét a magyar nép. Sokan érthetően felte­szik a kérdést: valóban Szent István királyunk kézfeje pihen az üveghen­gert tartalmazó gótikus­csipkés, külső ereklyetar­tóban? Vagy mint oly sok mást e világon ezt is ki­cserélték, mert elveszett a háborúk, a megszállások, a lázadások és zavargások, során? Minden valószínűséggel valóban István király kéz­fejét láthatjuk az ereklye­tartóban. A krónikák —* még ha töredékesen is, és számtalan kételyt hagyva maguk után — megőrizték számunkra a Szent Jobb történetét. 1038. augusztus 15-én István király meghal. Ró- mai szarkofágból átfara­gott koporsóban temetik el Székesfehérvárott,.az általa alapított bazilikában. Ha­lálának negyvenötödik év­fordulóján 1083-ban leeme­lik a koporsót fedő kőlapot, és László király jelenlété­ben tiszta gyolcsba göngyö­lik szétesett földi marad­ványait, és ( ezüstládába —f-rják. Ez a Szertartás volt uspievatio,-- István porhü- wugn-ui aek „felemeltetése” gaozsza?u' 008 rtté avatás alkalmá- üifSae) EU ,ss5iEii?Ai?-aJ.o .;nt Jobbot, István-ei-aio sa-zui 91--------------------------ismert — de azóta-reá 'Lili ‘*n W gyűrűjével együtt -jijím 'línyjy 91 ;!u syjiEi sas?;njz?8 n találták meg Mer­-w s^qozsuiojgu klerikus <080.®®4ie -zs -L -tyó melletti családi : lup9Wj>PJ3 uostorában. Tehát a te­---------------emtol valaki mar a szentté-eső '^avatási szertartás előtt le- -Bu ni- v^iasztotta a kart. •djj •' így beszél erről Hartvik rn[ * győri püspök, XII. szá­i— zadi történetíró, aki Kál­mán király megbízásából '1®®* két korábbi legenda fel­használásával írt Szent l||| >. Istvánról egy nagyobb le­" gendát: I. István király nagy tisztelője, ügyeinek I mozgatója, a később szentté avatott László király meg­tiltotta Merkúrnak (értsd: V _____________________________ Mercurius apátnak), hogy részt vegyen az 1083. au­gusztus 20-án tartott sír­felbontáson, „nehogy a szent ereklyéből valamit elrabol­jon.” Merkur fél esztendő­vel később, 1084 május vé­gén elmondta a Berettyó menti egyházhoz látogató László királynak, hogy ki- tiltatása idejében megjelent nála egy fehér ruhájú ifjú. összecsavart szövetet adott át neki, miközben ezeket a szavakat mondta: „Rád bí­zom ezt megőrzésre, és ha eljő az idő, felfedésre!” Ekkor került hozzá a kar ... Tény, hogy István király sírját kétszer bolygatták meg. Először halála utáni trónviszálytól zavaros idő­ben, majd a „felemeltetés” idején. A felemeltetéskor hiába keresték a király gyűrűjét, nem találták se­hol, valószínű azért, mert azt már 1083 előtt elvitték a jobb karral együtt. Azt se tudjuk, mikor választot­ták el egymástól a kart és a kezet, s hová tűnt a kar­csont. Csak sejthető, hogy a tetemről eredetileg az egész kart levágták, ugyan­is — így foglalnak állást az egyháztörténészek — az akkoriban oly gyakori erek­lyelopások, cserék és adás­vételek ellen szigorú óvin­tézkedést hozott az egy­ház, minden ereklyét pon­tos felirattal láttak el. A szentjobbi apátságnak az Országos Levéltárban őr­zött, viaszba nyomott pe­csétjein pedig egy „könyök­nél meghajlott, kézfejével felfelé emelkedő, a három ujjával áldást adó kéz lát­szik”. (Szentjobb volt az a mezőváros, melynek monos­torát jelölte ki Szent László az országalapító kézereklyé­jének megőrzésére.) Ebből gyanítható, hogy Szentjobb monostorában Szent István egész jobb karját őrizték, aztán eltűnt a karrész és — néhány legenda szerint — Lengyelországba került, míg a nevezetes (és bizonyíték­nak szolgáló) gyűrűnek nyoma veszett. Mit tudunk ezután a ma Szent Jobbnak nevezett kézfejről? Egy ideig még őrizték a Bihar megyei apátságban, majd Raguzába, a mai Dubrovnikba kerül, ahonnan a tizennyolcadik század második felében szerzi vissza Mária Terézia királynő. Ki, hogy, mikor és milyen körülmények kö­zött viszi, menekíti, őrzi — erről nincs hitelesnek mondható magyarázatunk, egyértelmű történelmi bi­zonyítékunk. Talán már a tatárjáráskor, vagy a tatár­járás utáni időkben Ragu- zában rejtik el a Szent Jobbot, talán csak az 1541- es török győzelem, Fehérvár elfoglalása után kerül oda. 1590 után mindenesetre a raguzai domonkos szerzete­sek ezüst ereklyetartót ké­szítettek államalapító kirá­lyunk kézfejének, és 1618- ban lajstromozták is. Meg­lehet, néhány legenda elle­nére épp Raguza volt az a városállam, ahol szétválasz­tották a kart a kéztől. .. Titok, titok, rejtély — ez jellemzi a kéz több század­nyi sorsát. I. Lipót magyar király 1684-ben szerződés­ben vállalta, hogy a raguzai köztársaságot felszabadítja a török uralom alól. Megkísérelte visszaszerezni a Szent Jobbot, csakhogy az ereklyeőrző domonkos ba­rátok elhalasztották a tár­gyalásokat, mert belátták, Lipót erőtlen a török elűzé­séhez. Később Mária Terézi­ának is szerencsére volt szüksége, hogy megkapja Raguzából az ereklyét: Ra­guza nem akart megválni a különleges egyházi relikvi- tumtól, de amikor (a török­orosz hábarú idején va­gyunk), Orlov gróf hadi­flottája megjelent az Adri­ai tengeren, Mária Teréziá­hoz folyamodtak oltalomért. Orlov gróf flottája ezután elhajózott, a városállam pedig hálából az ost­romtól való megmenekülé­sért, odaajándékozta Mária Teréziának a Szent Jobbot. A királynő üvegkoporsót készíttetett ereklyetartó­ként, és 1771-től ebben őriz­ték Budán az Angolkisasszo­nyok a Szent Jobbot. 1882 óta egyedüli őre a „Budai királyi palotai plébános” volt, de ekkor már a mai belső tartójában pihent a Szent Jobb. Volt egy pergamenszelet- ke is valaha a Szent Jobb ujjai között, korabeli (11— 12. századi), latin nyelvű. Felirata így szólt magyarul: „Boldog István királynak és dicsőséges hitvallónak Jobb­ja”. Az írás jellegzetessége­iből gyanítható, hogy Kál­mán király korában, hite­lesítési célra készült, fizt a szeletkét Mária Terézia két ezüstlap közé tétette, s ezt a lapot az ereklyetartó al­jára erősítették. Csakhogy amikor 1862-lben új tartóba tették az ereklyét, ez a la­pocska eltűnt, s újból csak 1940 tavaszán bukkantak rá a budavári királyi várká­polna sekrestyéjében. Bu­dapest szomorú sorsú ostro­ma alatt e hitelesítő ok­mány viszont megsemmi­sült. Nézzünk reá erre a ki­lencszázötven éves, össze- szugorodott kézfejre, és le­gyen velünk Szent István emlékezete . . . Nyíregyházi pecsátek a múzeumban A Jósa András T|||.| Múzeum több mint 300 darabból - álló pecsétnyomó­gyűjteményében őrizzük Nyíregy­háza város régi pecsétnyo­móit is. Ezek közül a legré­gebbi a XVIII. század má­sodik felében, valószínűleg 1757 táján keletkezett. A négy mezőre osztott pajzs negyedeiben ékevas, 3 szőlőtő, 3 búzaszál és egy lombos fa látható, a pajzs fölött koro­nával. A pecsét körirata: SIGILLUM OPPIDI NYÍR­EGYHÁZA, Nyíregyháza mezőváros pecsétje. E pecsét viaszlenyoma­tát a napokban találta meg Páll István néprajzos kol­legánk Nyíregyháza lakos­ságának 1757-es összeírá­sán, bizonyítva ezzel a jó emlékezetű Hársfalvi Pé­ter azon megállapítását, hogy Nyíregyháza közvet­lenül az újjátelepítés Után lényegében mezővárosi jo­gokkal rendelkezett, föl­desúri tartozásait pénzben fizette, igazgatása a job­bágyfalvakénál magasabb fokú volt. Az 1757-es szer­ződésben pedig a Károlyi­ak azt is megígérték, hogy segítenek a vásártartási jog és a mezővárosi jogál­lás királyi megerősítésének megszerzésében is. Ez vé­gül csak 1786-ban követ­kezett be, s ettől kezdve nevezhette magát a város hivatalosan is oppidum- nak, azaz mezővárosnak. Ugyanekkor bukkant rá Páll István e pecsét 1791- ből ismert változatának egy 1776-ból származó le­nyomatára, ahol a círrier- pajzs negyedik mezeiében a fa helyett hatszirmú vi­rág áll, a köriratba pedig NYÉREGYHÁZÁ-t vésett a metsző. További különb­ség az is, hogy amíg az előbbi pecséten az ekevas kifelé fordul, itt befelé néz. Fordulatot jelentett a város életében a Dessewffy, majd a Károlyi családdal kötött örökváltság, melyet 1824. október 26-án jelen­tettek be. A város vezetői meg sem várva a jogi ügy­let teljes lebonyolítását, már október 25-én a köz­gyűlésen szóba hozták, hogy a város „eddig volt s még falu korában szer­zett vetséttye nagyon kö­zönséges s némellv Helység petséttyével össze ütköző lévén, mind ezen okra, mind vedig az egész város­nak minden Földes Úri ha­talom alól való tökélletes fel-szabadulásának emléke­zetére nézve” elhatároz­ták, hogy új pecsétet készí­tenek. A nagyméretű, sú­lyos — mintegy 20 dkg-os — v'aspecsét mezejében három nyírfa között nőalak áll, bal kezében pajzsra hajló ka­lászokat és szőlőfürtöt tart, jobb keze mutatóujjával a pajzsban lévő tornyos temp­lomra mutat. A pecsétképen alul ekevas, felül korona látható. A pecsét körirata: SIGILLUM L. (iberi) OP­PIDI NYÍREGYHÁZA 1825. Szabad mezőváros Nyíregy­háza pecsétje, 1825. Ám az örökváltság politi­kai célja, a szabad kirá­lyi városi rang elnyerése, ezáltal a vármegyétől való teljes függetlenedés nem következett be. így az ön­maga urává vált városi kö­zösség helyzetét jogilag is rendezni kívánta, s ezért a királyi privilégiumért folya­modott, melyet 1837-ben nyert el. Az V. Ferdinánd által 1837. augusztus 31-én aláírt díszes kiváltságlevél (melynek december elejére elkészült a magyar fordítása is) 12. cikkelye a követke­zőképpen írja le a város pe­csétjét: „egy hengerített pe­csét paizs környes, vagy ke­rék formába felállítva, víz- erányosan két térre hasítva, melynek felsőbb égszínű té­rén a paizsnak mind két fe­lőli részén magossan kinőtt és természetes színnel fes­tett Nyírfák között van egy veres fedelű fehér Temp­lom (Egyház) felemelkedett s ezüst csillaggal tetézett to­ronnyal, — magának t.i. azon Pr. Városnak nevezetét jel által kifejező — a veres­re festett alsó részen pedig egy búzavirág színű kar- mányba öltött emberi kar markában megért termésű arany kalászokat, mint az ottani mezei gazdaságnak legfőbb ágát tartva szemlél­tetik, a paizson pedig felül fekszik egy gyöngyökkel és drága kövekkel ékesített kö­zönséges arany korona, az egésszet végezetre körülveszi fejér környezet arany szá­lakba foglalva, és környesen következő nagyobb betűkkel körül írva: PRIVILÉGIÁLT SZABAD NYÍREGYHÁZA MEZŐ VÁROSA PETSÉT- JE. 1837.” A múzeumban őrzött pe­cséten csak annyi módosítás történt, hogy mert a privilé­giumban megadott szöveg a köriratban nem fért el, te­Éjszakai repülés ’88. (Kótics Ferenc grafikája.) G. Nagy Illán MAJD P. I.-nek Nomádok tüzénél gyülekezet-mezőn diderget a magány pedig itt vannak mind a bíztató holtak Mi szétválaszt — a kétely — ma egybegyűjt lelkeket Most újra itt a ritka pillanat bár az idő csak múlását hozta el gyűlölet ellen itt az ének védelmére az áldozattevőknek Virággal tüntetnek temetők Ö mennyi szín súgja a bocsánat jövetelét mert csak az jöhet nem a gyöngék véletlen erőszaka A szeretet hősiessége a történelmi végrendelet magányból mindenkit fölemel és teret nyit majd szelíd útmutatóknak. (1987) hát rövidítettek: PRIV(ile­gizált). SZ(abad). NYÍREGY­HÁZA M(ező). VÁROSA. PETSÉTJE. 1837. Szintén 1837-ből való egy másik pe­csét is, ahol a pecsétmetsző ugyanaz, mint az előbbin, csak a körirat más: SZ (abad). KIV(áltságolt = pri­vilegizált). NYÍREGYHÁZA VÁROSA TANÁCSA 1837. Ezzel a privilégiummal Nyír­egyháza szabadalmas me­zőváros lett, lakói szabad parasztként érték meg az 1848-as jobbágyfelszabadí­tást. Újabb változás a város életében 1872-ben követke­zett be,» amikor Nyíregyhá­zát a rendezett tanácsú vá­rosok közé sorolták, ezzel veszített régi jogállásából, jobban nehezedett rá a vár­megyei hatalom. Nem vé­letlen, hogy a század végé­től egyre erőteljesebb küz­delem indult meg az önálló törvényhatósági jog meg­szerzéséért, ezt a harcot azonban már nem koronáz­ta siker. Két pecsétet is őr- zünk ebből az időből. Mind­két pecsét mezejében az 1837-es koronás címer­pajzs található, melyet két oldalon egy-egy kifelé néző griff tart. Az egyik pecsét a Dessewffy-féle örökváltság 90. évfordulója emlékére készült; körirata: NYÍREGY­HÁZA R(endezett). T(aná- csu). VAROS PECSÉTJE 1893. A másik pecsétet a privilégium megszerzésének 65. évfordulója tiszteletére vésette a város a következő körirattal: SZABOLCS VÁR­MEGYE NYÍREGYHÁZA R(endezett). T(anácsu). VÁ­ROS (1837—1902. Ezen pecsétnyomók 1908 után, amikor a belügyminisz­ter a gumibélyegző haszná­latát rendelte el, a többi köz­ségi pecséttel együtt a me­gyei levéltárba kerültek, ahonnan 1950-ben adták át a múzeumnak. Bene János HU HÉTVÉGI MELLÉKLET

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom