Kelet-Magyarország, 1988. október (45. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-05 / 238. szám

i»öö. OKtoDer 5. Kelet-Magyaronzág 3 Megnyerni a fiatalság progresszív erőit Szórádi Sándor válaszai a KISZ helyzetéről, s egy bíróság előtti ügyről Szórádi Sándor, a KISZ KB gazdaságpo­litikai ügyekért felelős titkára — aki állami­dé meghívottként van jelen a párt gazdaság- politikai bizottságának ülésein — szeptem­ber utolsó napján Fehérgyarmaton, szűkebb hazájában tartott tájékoztatót a környék gaz­dasági, politikai vezetőinek. Ebből az alka­lomból válaszolt lapunk munkatársának kérdéseire. — önnek kivételezett lehető­sége van a Gazdaságpolitikai Bizottság ülésein tájékozódni a magyar valóságról. Mielőtt az ifjúsági szövetség dolgaira tér- nénk, szeretnénk hallani, mi­ként látja az egész ország helyzetét? — Ma a politikai helyzet igen zavaros, a gazdaság rendkívüli nehézségekkel küzd, nem túlzók, ha azt mondom: éles politikai harc folyik hazánkban. Legna­gyobb probléma, hogy a pártértekezlet májusban csak a lehetőségét teremtette meg a fordulatnak, de nem hozott egycsapásra fordulatot. Saj­nos, a gazdaság teljesítőké­pessége nem növekszik, vi­szont nagy az infláció, az életszínvonal a 70-es évek szintjére zuhant vissza, emelkednek az árak, megje­lent a munkanélküliség. Mindez együtt azt jelenti, hogy kiéleződtek a társadal­mi feszültségek. Igaz, az in­tézményrendszer már vál­tott, de a társadalom to­vábbra sem vállalja fel a szerkezetváltással együttjáró feszültségeket. Ez új helyze­tet teremtett párton belül és párton kívül. — Hogyan érti ezt? — A helyzet felveti a két- frontos harc foko'zott' szük­ségességét. Megfigyelhető, hogy helyzetünk megítélésé­ben mindkét szélsőséges elem jelen van: párton belül a baloldal, a társadalomban pedig fi jobboldal tűnik je­lentős erőnek. Ez egy rend­kívül zilált helyzet, amely­ből a kiutat csak úgy talál­hatja meg a párt és annak ifjúsági szervezete, ha a progresszív folyamatok élére áll. Ez azt jelenti, hogy jot­tányit sem engedhetünk a re­formból, sőt fel kell gyorsí­tani azt. Erősíteni szükséges a visszarendeződés elleni küzdelmet, és vissza kell szo­rítani az úgynevezett „rend­csinálásra” törekvő dogmás nézeteket. Világossá kell ten­ni a társadalomban — s ezt a KISZ is felvállalja —, hogy a problémáinkat megoldani csak egy új társadalmi kon­szenzusban lehet, melyben a társadalmi mozgásoknak sza­badabbaknak kell lenniük, tágabb teret szükséges adni a különböző progresszív kezdeményezéseknek. Ennek jelei máris tapasztalhatóak, hiszen kialakultak társadal­munkban az új érdektörek­véseket reprezentáló társa­dalmi és politikai formák. Elég ha csak a Magyar De­mokrata Fórumra, az Űj Márciusi Frontra, a Szabad Kezdeményezések Hálózatá­ra, vagy a fiatalok körében a FIDESZ-re utalok. — Érdekelne, miként véleke­dik ezekről a KISZ legfelsőbb vezetése, s mi személy szerint az ön véleménye? — Az említett szervező­désekhez a magyar társada­lom vezető erejének, a párt­nak és az ifjúsági szervezet­nek is ki kell alakítania a viszonyát. Csak egyet nem lehet tenni: szemet hunyni fölöttük, és nem venni tu­domást róluk. Tudomásul kell vennünk, hogy ezekkel együtt kell élnünk, miként azt is, hogy várható az egy­házak szerepének növekedé­se. — Véleménye szerint mi ve­zetett ide, milyen ideológiai okai vannak jelenlegi bonyo­lult helyzetünknek? — Bármennyire nehéz, tu­domásul kell venni, hogy* a szocializmus eddigi modellje alkalmatlan a nemzet számá­ra. Az új világgazdasági-tár­sadalmi rendszerben ez a tí­pusú szocializmus képtelen érvényesíteni önmagát. Az eddigi modell az új helyzet­ben nem képes a nemzetet a tudományos-technikai for­radalom vívmányai tekinte­tében a világ haladásának élvonalába emelni és ott tar­tani. A nálunk megismert monolitikus és bürokratikus társadalmi és politikai irá­nyítás bizalmi válságba ke­rült, ezzel szembe kell néz­ni. Sajnos ennek a fejle­ménynek a levét az egész társadalom, de főként az if­júság issza meg. Ezért is kell az ifjúsági szervezetnek sür­gősen tisztázni viszonyát a kialakult helyzethez és rög­zíteni, hogy milyen helyet, szerepet szán önmagának. — Erre már az elmúlt hóna­pokban is tett kísérleteket a KISZ . . . — Szívesen emiítem a „Jö­vőnk a tét” kezdeményezést, a lakásvitát, vagy azt a tár­sadalmi párbeszédet, amit arról folytattunk, hogy mi­lyen szocializmust építsünk. Ezekkel mi egyértelműen a reformok gyors ütemű fej­lesztése mellett és a szocia­lizmus radikális reformjáért szálltunk síkra. Sajnos, azonban a KISZ intézmény- rendszere is lejáratódott az utóbbi években, s a kezde­ményezéseink nem mindig végződtek a kívánt ered­ménnyel. Ezért is a legköze-' lébbi KB-űlésén, majd pedig’ a novemberi országos KISZ­értekezleten igyekszünk ki­alakítani a KISZ új politikai platformját, amely egy elvi­politikai deklaráció lesz, ki­fejezése annak, hogy milyen viszonyt épít a KISZ a tár­sadalomhoz, a párthoz, a kü­lönböző kezdeményezésekhez. Azokat várjuk majd a KISZ soraiba, akik ezt a platformot elfogadják. Tudatában va­gyunk annak is, hogy mind több platform közül válogat­hatnak a magyar fiatalok, visszautalnék ezzel a már említett szerveződésekre. Igyekszünk a KISZ-nek meg­nyerni a fiatalság progressz- szív erőit. A már említett deklaráció alapján szervező­dik majd a KISZ a különbö­ző rétegekben és önállóan • szervezi programjait. Nem felülről oktrojálják rájuk a bürokratikus, testhez nem illő feladatokat. Lényeges változásnak kell bekövetkez­nie a KISZ pártirányításá­ban éppúgy, mint a centra­lizmus értelmezésében. Mi egy alulról szerveződő KISZ-t szeretnénk, amely­ben mind a szervezeti, mind a viszonyrendszer alapvetően megváltozik. — Tehát nem félnek a kon­kurenciától? Aztán: hogyan alakul a KISZ érdekvédelmi te­vékenysége a jövőben? — Az egyszerű KISZ-tag a munkapadoknál most még nem érzékeli a bonyolult tár­sadalmi, politikai folyama­tokat. Csak azt látják: nincs lakás, kevés a pénz, minden drága, a munkahelyen — akinek van munkahelye — nem változik semmi stb. Er­re ő azt mondja: te KISZ, csinálj nekem lakást, adj nekem munkahelyet, meg annyi fizetést, hogy megél­hessek belőle, akkor majd megyek utánad. Különösen igaz ez itt Szabolcs-Szatmár- ban, a mi szűkebb hazánk­ban, ahol a társadalmi gon­dok közismerten lényegesen súlyosabbak, mint az orszá­gos átlag. Nekünk az a fel­adatunk, hogy megértessük mindenkivel, csak akkor lesz több lakás, munkahely, ha összefogunk és megváltoz­tatjuk azt a helyzetet, amely ehhez a társadalmi zsákut­cához vezetett. — ön öt éve a KISZ KB tit- kára, aki megyénkből, Szamos- sályiból indult, majd az isko­lák, az egyetem elvégzése után a Hajdú megyei KlSZ-bizott- ság első titkára volt. Innen ke­rült fel a fővárosba. Éppen Hajdú megyével kapcsolatban szeretném megkérdezni a leg­illetékesebbet, Szórádi Sán­dort: önnek valójában milyen szerepe volt abban a bíróság előtt szereplő ügyben, amelyet már hosszabb ideje tárgyalnak Nyíregyházán? — Szívesen válaszolok erre a kérdésre a Kelet-Magyar - országnak, mert magam is azt szeretném, ha a nyilvá­nosság az igazat tudná. Ez egy helytelen gazdálkodásból eredő és visszaéléseket ma­gában foglaló ügye a KISZ Hajdú megyei Bizottságának, amit Nyíregyházán tárgyal­nak. A több éves nyomozás és a hosszas bírósági tárgya­lás sem tudta még feltárni a valódi okokat, s hogy a vád tárgyát képező összeg hol folyt el valójában. Nekem eb­ben az ügyben volt egy poli­tikai balesetem, amit már többször megírtak és én vál­lalom. Már a KISZ KB titkára voltam, amikor reprezentá­cióra volt szükség, italra, ci­garettára. Ez még 1984-ben volt. Én ezt a Hajdú megyei KISZ-bizottság gazdasági osztályától megrendeltem, majd az ellenértékét, mint­egy 10 ezer forintot igazol­hatóan megküldtem nekik, egy táborozási alapból, ahoí még volt keret. Hangsúlyo­zom: én abból az italból és cigarettából nem részesed­tem, de a nyomozás során ki­pattant ez a nem éppen sza­bályszerű vásárlás, s mivel a vizsgálat ideje egybeesett azzal az időszakkal, amikor engemet a Hajdú-Bihar me­gyei pártbizottság első titká­rának jelöltek, ez az ügy egyszeriben nagy jelentősé­gűvé vált, mert — nem ne­héz feltételezni —, valakik­nek érdekükben állt az én le­járatásom. Amit tettem, a KISZ érde­kében tettem, megbűnhődtem érte, az utolsó fillérig már régen visszafizettem a saját zsebemből. Sajnos az ügy továbbra is kedvenc téma maradt a nyilvánosság előtt, politikai természetűvé vált, s a KISZ lejáratására is elő­szeretettel igyekeztek fel­használni. Bár az ügynek ezt a részét múlt év decemberé­ben már jogilag lezárták. Fi­gyelmeztetést kaptam. A KISZ Központi Bizottsá­ga is alaposan megvizsgálta az ügyet és kinyilvánította, az esetet hibának, de nem bűncselekménynek tartja, ezért dolgozzam. Ezt azért is mondom, mert ettől az ügy­től teljesen függetlenül dön­töttem úgy, hogy a novem­beri országos KlSZ-értekez- leten nem kívánom jelöltetni magamat. Ha hirdetjük, hogy társadalmi reformunk fiata­lítást is kíván, akkor foko­zottan igaz ez a KISZ-re, ahol a legfelsőbb vezetésben va­gyunk néhányan, akik köze­lebb állnak a negyvenhez, mint a harminchoz. Egyéni életemben tehát most az a helyzet, hogy keresem az új munkahelyet. Több szakmám is van, Gödöllőn végeztem, van gazdaságpolitikai tapasz­talatom, tehát van mire ala­poznom. — Köszönöm őszinte válaszait. Angyal Sándor Festőberendezések vasszerkezetét gyártja exportra a baktatórántházi Yertlkál Ipari Szövetkezet vasipari részlege. (Elek Emil felvétele) Adomány, de meddig? SŰRŰSÖDŐ GONDJAINK KÖZEPETTE mind többször kell kiérni a társadalom, az emberek segítségét. Az önzet­len adományok, melyeiket so­káig szégyelltünk, mifötob, ta­gadtunk, bevonultak a min­dennapi életbe. Szegények, menekülitek, leromlott szociá­lis helyzetűek szorulnak rá arra, hogy igénybe vegyék, mitöibb, kiérjék gondjaik mér­séklését. Sajnos az állami le­hetőségek beszűkültek. A me­nekültek segítségére nincsen köLtséjgvetésileg elkülönített keret. így kap egyre na­gyobb jelentőséget az. emberi áldozatkészség. Megyénkbe sok ezer me­nekült érkezett Erdélyből. Votlf, aki egy szál fürdőruhá­ban és shrandpapuesban. Gyerekesek, egy váltás ruha nélkül. A letelepedők min­den tárgyi lehetőség híján. Pénze jószerével senkinek nem volt, még az aznapi megélhetésre szükséges sem. A leggyorsabban a Vöröske­reszt eszmélt. A lakossági befizetések hamarosan a me­gyéknél csapódtak le, itt gyűltek össze a ruhák, ide érkeztek a lakásfelajánlíásolk, a háztartási eszközök, búto­rok adományozási bejelenté­sei is. MEGHATÓ VOLT az a se­gítség, amire az embeirek vállalkoztak. Megfigyelhető volt, hagy elsősorban olya­nok ajánlották támogatásu­kat, akik az éléiben mér megtanulták, miit jelent a ki­szolgáltatottság, a nélkülö­zés. Idősek, nyugdíjasok, lé­nyegében a nem sztárjövedel- műek, a falusiak, az iparo­sok voltaik az elsők. Az ér­telmiségiek, a jómódúak mérsékelten, lassan szánták rá magukat arra, hogy a se­gítők közé lépjenek. Pedliig az igények nőttek, nőinek ma iis, kell a ruha, a pétnz. Kell a munkahely, a lakás, a tár­gyi segítség. Az, hogy megyénkben százezres nagyságrendiben fizették az emberektől be­folyt összeget a rászorulóik­nak : nemes emberi magatar­tást jelez. Az, hogy minden jelentkező kapott ruhát, nyá­rit, télit, az önzetlenek dicsé­retére válik. Hogy nem szű­nik a felajánlás, a személye­sen bevitt adományok hullá­ma, a helyzet megértését iga­zolja. Az idetelepülök száma nem csökken. Sokáig kel még az önkéntes segítség. NE FELEDJÜK, az ide ér­kezőkön kívül az itt élők kö­zül is sokan de sokan jogo­sak arra, hogy segítségben részesüljenek. Aligha vár­ható hát, hogy hosszú távon csak ama építsünk: majd megoldódik a társadalmi lel­kesedéssel minden probléma. Szembe kell néznünk azzal, hogy igenis van Magyaror­szágon menekü Itkérdés. Hogy gyarapszik a rászoru­lók szálma. Ennek a felisme­résnek a költségvetésben is tükröződnie kel. Az emberi jóindulattal a jövőben is él­ni kell. De nem lehet ázzál visszaélni, (bürget) Görbe A zt, hogy görbe az a plató, azt már itt­hon is sejtették. Nem is késett a partner reklamáló levele, benne a tízezres nagyságrendű kártérítés. Kiment a kül­kereskedő kíséretében az igazgató is, vizsgálgatták három napig a megrekla­mált terméket, de mind­hiába. Akármerről nézték, az csak görbe maradt, feines mese, ki kell egye­nesíteni, ötlötték ki a har­madik nap után. Haza­utaztak és kijelöltek két szakit, akiknek a felada­tául kitűzték, hogy tüntes­sék el a görbét. Mivel a tőkés ezt a huzavonát nem bírta sokáig, hozzá­kezdett a javításhoz és a feléig el is jutott. Emiatt a két szakembernek előbb le kellett dolgozni a kija­vítás díját, és munkaidő után kezdhettek hozzá a görbe kiegyenesítéséhez. Közben cikizték őket, pe­dig nem is ők készítették a selejtet, hogy nálatok, Magyarországon ezek sze­rint minden görbe, egy tisztességes egyenest sem tudtok -csinálni. Hallgat­tak, dolgoztak reggel há­romnegyed héttől este fél nyolcig. Három nap után elmaradtak a cikizések, „emberszámba” vették őket. Az elrontott renomét sikerült helyrepofozniuk. Az utolsó napon a cég ve­zetője meghívta őket ebéd­re, így búcsúzott tőlük, ök ketten pedig „egyene­sen” jöttek haza. Városi népszokások [Kutya- pórázoló fisak városban terjedt el. Falun a kutya kint szaladgál a drótján, vagy kibújik a ke­rítés alatt és egyedül sétál. A játékhoz szükséges egy fajkutya, egy póráz és a gazdi — akit a játékban kutyapórazolónak hívnak. A sétáltatás történhet ko­ra reggel, — vagy munka­idő után — fontos, hogy a kutya bendője és hólyagja tele legyen. Ezek kiürítése a kutya dolga, és a gazdi kutyakötelessége. A sétál- tatásra a játékmester he­lyeket jelöl ki. Aki nem la­kik kutyapórázoló utak mellett, az addig ölbeveszi ebét és odacipeli. A bernát­hegyi kutyák a gazdájukat foguk között viszik a sétál-- tatásra kijelölt sétányokig. Itt aztán kezdetét veheti az ürítés. Sajnos a kutyák nem tudnak olvasni, és a Ku- tya-pórázoló is csak a ked­vencét követi tekintetével — és ezért a kijelölt helyet még nem fedezte fel senki. A játékmester előírhatja, hogy ha az eb a közös hasz­nálatú területeket szennye­zi — a Kutya-pórázoló a szennyeződést azonnal köte­les eltávolítani. Ezért lá­tunk a Pórázolók kezében kis nejlontasakot és aprócs­ka lapátot, mellyel a ku­tyák után haladnak. Amikor pedig a kutya felemeli a hátsó lábát és tüzel, a fák tövét klóros vízzel leöblítik és Rexóna sprével illatosítják. A Kutya-pórázolók és a kutyátlanok ezalatt érőd­nek egymással. Amelyik gyereknek nincs kutyája — az a szüleit szokta sétáltat­ni. Na ezek a szülők néha nagyon harapósak. Ezeket csak szájkosárral szabad az utcára kivinni — mert azonnal rámordulnak a Ku- tya-pórázolóra, és pillana­tok alatt hörögve egymás­nak esnek. A Kutya-pórázoló dolga nem egyszerű. Állandóan résen kell lennie. Mások is pórázolnak, és a kutyáknak nemcsak három lábuk van. A fajkutyák a pórázolás közben is az emberi jogo­kért harcolnak. Jelszavaik: „Ne legyenek faji megkü­lönböztetések, le a fogam­zásgátló pórázzal.” j\ e a Pórázoló nem koc­IP káztathat. A lelemé­nyesebb hátúira sze­reli fel a szájkosarat. A Kutya-pórázolásnak az vet véget, hogy a gazdi is a saját szükségét érzi, de ő nem meri az utcán elővenni — bár a kutya se kíváncsi már rá. Kulcsár Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom