Kelet-Magyarország, 1988. október (45. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-31 / 260. szám

1988. október 31. Kelet-Magyarország 3 Itt a 11-277! Elek Emil rezet# fotóriporter rálaszol Virág Károly Nyíregyhá­za, Puskin utca 8. szám alól arra szeretne választ kapni, hogy az antikváriumba be­adott könyveket hogyan vá­sárolják, vagyis az eredeti értékének hány százalékát fizetik ki az eladónak. — A nyíregyházi Szarvas utcai könyvesbolt — ahol használt könyvekkel is fog­lalkoznak — vezetője el­mondta, hogy államilag meg­határozott 33 százalékos ha,- szonkulccsal dolgoznak. Ez azt jelenti, ha egy 120 forint értékű könyvet 100 forintra értékelnek, ennek a 33 szá­zalékát levonják és a fenn­maradó pénzt fizetik ki az eladónak. Azt is megtudtuk, hogy nagyon sokan kínálnak fel könyvet eladásra, a jelen­legi készlet 2 millió 700 ezer forint, amely jóval maga­sabb a megengedettnél. En­nek az az oka, hogy nagyon lecsökkent a kereslet a köny­vek iránt. Csonka Gyuláné az Ung- vár sétány 2. szám alól ér­deklődik, miért szüntették meg az Unpár sétány 7. szám alatt lévő tejivót, he­lyén fűszerboltot létesítet­tek, pedig az 5. szám alatt van égy ilyen kis bolt és két ABC-áruház van a kö­zelben. Kora reggel az is­kolába induló gyerekek a tejivóban reggeliztek, most az egész Jósavárosban nincs Ilyen lehetőség. A tejipari vállalattól meg­tudtuk: több boltot átadtak az" áfésznek, s a tervek sze­rint folyamatosan profiltisz­títás címén adják át szerző­désbe vagy más módon eze­ket az üzleteket. Géczi Mik­lós, a nyíregyházi áfész ke­reskedelmi elnökhelyettese elmondta, hogy gazdaságta­lan vojt az üzemeltetés, még a dolgozók a bérüket sem ke­resték meg. A cei az, hogy gazdaságossá tegyék, mind­emellett vállalták, hogy ál­landóan árusítanak poharas tejet és kiflit, ezt be is tart­ják, hogy az iskolások a reg­gelijüket meg tudják oldani. A bolt átalakítása az áfész jó lépését igazolja, mivel a for­galom kedvezően alakul, és a mellette lévő kis bolté sem csökkent. Több telefonálónk és le­vélírónk kérdésére a városi tanács műszaki osztálya ve­zetőjétől kaptunk rövid vá­laszokat. — Már régen ígérték, hogy a Volán-telepet kiköl­töztetik a városból, mikor lesz ebből valami? — Van új telepe a Volán­nak, a tehergépkocsik egy részét már ott parkíroztatja, i további kitelepítésről nincs szó, nagyon sok pénzre lenne szükség ehhez. — Miért nem foglalkoz­nak a Sóstói út—Krúdy ut­ca—Stadion úti kereszte­ződéssel, esetleg egyirányú- sításával? — Foglalkozunk, vizsgálat alatt van ennek a veszélyes kereszteződésnek a megoldá­sa, az egyirányúsítás is fel­vetődik. — Megkezdték a sóstói kerékpárút építését, miért hagyták abba? — A stadion előtt még kiépítik, aztán erre az évre befejeződött a munka. — A Sóstói út pártiskola előtti szakasza csak egy r#> vid részen két sávos. Ha a város felé vezető sávban autóbusz áll. a jobbra ha­ladók nein tudnak elmenni. Miért nem szélesítik ki ezt a sávot, akár a Stadion ut­cáig — kérdezik a 16-857 telefonon. Ez az út a közúti igazgató­ság kezelésében van, a mű­szaki igazgatótól azt a vá­laszt kaptuk, hogy vizsgálják ennek a lehetőségét, azonban ez nem egyszerű, mivel elektromos és más kábétek áthelyezéséről is szó van, a tanáccsal közösen komplex megoldást keresnek a Krúdy utca, Sóstói út, Stadion úti kereszteződéssel együtt. Minden alkalommal arra kérjük kérdezőinket,' hogy nevüket, címüket adják kér­déseikhez. Ez nem azt jelen­ti, hogy.ki, is írjuk ay újság­ban. De a korrektség ezt kí­vánja. Nem, úgy, mint azok, akik „Egy pedagóguskollek­tíva” feladóval konkrét ügy­ről érdeklődnek „kispénzűek” aláírással. • Mivel nincs nevük se cí­mük, ezért csak azt közölhe­tem, információjuk igaz, de mielőtt ítélkeznének, részle­tekért forduljanak a vállalat igazgatójához. Autótulajdonosok érdek­lődnek, hogy igaz-e az a hír, miszerint a Dacia gép­kocsik kormányművei hibá­sok? Ezzel kapcsolatban Oláh László, a VAGÉP autószerviz leányvállalat igazgatóját kérdeztük meg. — Ez így nem helytálló. Megyénkben is megkapták azok a Dacia-tulajdonosok a Merkur értesítését, akik a múlt év nyarán gyártott szé­riából kaptak. Országosan mintegy hatezer gépkocsit érint a Merkúr levele, amely­ben felülvizsgálatra rendelik be ezeket az autókat. A kor­mánymű záró tömítőgyűrű anyaghibásodása miatt van erre szükség. Az ország 15 szervizállomását jelölték ki erre a munkára, Szabolcsban a mi vállalatunkat. Két ro­mán szerelő érkezett a gyár­tó műtől, akik a felülvizs­gálatot végzik. A hét végéig ötven gépkocsit vizsgáltak meg, amelyből 7-nél kellett kicserélni a gumitömítést. Szervizünk már november végéig beütemezte napi 10 gépkocsi felülvizsgálatát. Ezt a munkát természetesen ga­ranciában végzik el. ELŐADÁS A FŐISKOLÁN A parasztság szerelmi élete Több színes programot ki­látnak a jövő héten a ta­lárképző főiskola népműve- és szakos hallgatóinak gya­korló intézményei. A tanárképző főiskolán iovember 3-án a magyar pa- asztság szerelmi életéről tart ilőadást Vajda Mária. A jó- avárosi művelődési házban ,örög táncház lesz november -én. Ekkort tartja a GYIVI-s «segítő csoport is a foglal- ozását. November 4-én dél- itán 3-tól este 10 óráig pe­dig a lakosok panaszait, problémáit igyekeznek elin­tézni majd a Segíthetünk? csoport tagjai. Az orosi művelődési ház vendége október 31-én Csa­bai Lászlóné a városi tanács elnöke. Ugyanezen a napon délután metakommunikációs játékok várják a gyermeke­ket. Tájékoztató és infor­mációs szolgáltatást tarta­nak a főiskolások szintén ezen a napon. Botcsinálta szanálás Paládon • A kalap alá dugták • Elvitték a kábelkorbácsot • És Jött a párttitkár... Kispalád és Nagypalád kö­zött, a mező kellős közepén található a két község ter­melőszövetkezetének irodája. Nem először járok arra, hal­lottam mesélni róla: annak idején nem egyezett a két község, melyiket illesse a központ birtoklása. Az el­múlt hetekben kétszer is ar­ra vitt utam. A régi idők megszokott munkát idéző jövés-menése, nyüzsgése he­lyett némaság üli meg az épületet és a környékét, nép- telenek az irodák, a parko­lóban egy árva Trabant süt­kérezik a késő őszi erőtlen napfényben. Annál hango­sabb a híre: a paládiak kö­zös gazdaságának szanálása még most sem fejeződött be, pedig már hópelyhek is meg-megvillannak a szomba­ti csapó esőben. Morvái Mihály telepőr két másik taggal beszélget a mérlegházban, érkeztemre megszakad a társalgás fona­la. Korcsmáros volt a falu­Marvai Mihály ban 12 esztendeig, és mint mondja : ott elhangzott min­den, ami másutt esetleg so­hasem. — Én nem csodálkozom azon, hogy idáig jutottunk — pislog zavartan a két má­sikra és Cserepes Tiborné sztk-ügyintézőre, aki vállal­ta. hogy útbaigazít a két fa­luban. — A kalap alá dug­ták egyik évről a másikra a veszteséget, hallgattak a rá­fizetésről. Rossz volt a ve­zetés, a szervezés se különb. Mihálka Bandi 9 évig volt elnök, neki leginkább az volt a baja, hogy túlságosan jó ember volt. Nem figyelt kel­lően. — Azért annyira mégse csapnivaló ez a hely, ha ott­hagyta miatta a kocsmát — vetem közbe. — Nem a pénzért jöttem el. . . Kispaládnak fele már cigány, így már nem jó korcsmárosnak lenni. Nincs sok a nyugdíjig, itt kihú­zom. Bérelek hét hold föl­det, abból inkább jön be valami. — Nem is ez a baj — vált témát, és válik beszédeseb­bé. — Hanem az, hogy bel­sőleg megvan itt az ellentét, amit kívülről senki sem lát. Ne figyelj ide, Csiri! — szól oda szemérmesen Cserepes- nének, és hozzám hajol — „akit Nagypaládon meg nem vernek. Kispaládon meg nem lopnak, Botpaládon meg nem b ... -nak, az kimehet a vi­lágból". Minket megvert az Isten régen is. meg most is. ★ Mihálka Andrással Kölesé­ben futottunk össze, majd­nem szó szerint is. Az álta­lános iskola „gamesz”-veze- tője. mióta eljött. Egy kis mopeddel jár dolga után, azzal fékezett hivatala előtt. — Harmadik munkahe­lyem volt a paládi tsz. és a fél életem — mondja kissé zavarodottan. Látom rajta, hogy szívesen eltekintene et­től a beszélgetéstől. — Úgy érzem, hogy többször olyan döntést voltam kénytelen hozni, amelyeknek szálai kényszerpályán futottak ke­zeim közé. A legnagyobb csapás a melioráció, amely pedig tulajdonképpen áldás. De hiába termi sokszorosát a föld. mint annak előtte, nem lehet belőle visszafizetni a költségét. Az emberek pedig? Sokukban csalatkoztam, ott is. és másutt is. A főagro- nómus a szakmájában tudott elhelyezkedni. Én meg... A szerző teszi hozzá: ezen a vidéken égető a szakem­berhiány. ★ Radács József jelenleg is tisztségében lévő párttitkár. Azért hangsúlyozom magát a tényt, mert minden vezető elhagyta a tsz-t a szakmából. Éppen a tengerijét töri, kint keressük fel a tábla szélén. — Nyolcvanegy és nyolc­vannégy között volt nyeresé­ges a cég, a drénezés árát az­után kellett megkezdeni visz- szafizetni — kezdi régebbről a bajokat. — De túlzás lenne mindent erre fogni. Ugyan­ilyen hatással volt a szabad- tartásos marhatelep idehozá­sa is. Az se volt soha nyere­séges. Beletették a sárfészek kellős közepébe, rengeteg jó­szág elpusztult benne. Nyolc­vanegyben MÉM—PM intéz­kedésre dobtuk ki az almát, a rizst, kezdtük a meliorációt, a marhát. . . Amit magunktól találtunk ki, az a melléküzem volt, de az se sikerült való­jában. A BHG elvitte a ká­belkorbácsot, pedig szerették az asszonyok gyártani: va­lamelyik borsodi üzemnek jobbak voltak a kapcsola­tai... Utána varrtunk cica- nadrágot. Kötöttünk pulóvert, míg rá nem jöttünk, hogy ezek a megbízók abból élnek, hogy „megkifogásolják” a Pestre már felszállított kész­árut. Tudja, mibe kerül ne­künk innen egy fővárosi fu­var? — Mint párttitkár érez-e felelősséget abban, hogy idáig jutott a gazdaság? — Hiba lenne részemről, ha azt mondanám, hogy nem ... Én a szakmai dolgok­ba nem tudtam beleszólni. Az állattenyésztőnek nem mond­hattam meg, mikor „koros- bítson", a növénytermesztő által elkészített mezei leltárt én nem tudtam kifogásolni. A vezetés és a tagság egységé­nek megteremtése sem sike­rült. Mihálkára most már mondanak mindent, mert el­ment. De hogy ment el? Om- bódi Károly, a nagyközségi párttitkár kijött, hogy azt az utasítást kapta, Mihálkának le kell mondani. És Mihálka ezek után még hivatalában maradt, mert úgy volt, hogy Csik László jön kettős el­nöknek Nagy leállóból. Ö, Mi­hálka vezette le a kisközös­ségi gyűléseket, ahol ezt el kellett fogadtatni. Más a helyében az első szó Radács József után vette volna a kalapját, és köd előttem, köd utánam. A kállóiak, meg a szanáló szervezet vezetői jártak-kel- tek itt, és mondtak olyano­kat, hogy ... Annyira pedig nem rongy itt sem a föld, sem a tagság, sem a volt ve­zetés. És egyszer csak vége szakadt a nagy szervezke­désnek. Egy hónapig felénk se nézett senki. Míg aztán az év közepén Juhász Imrét ide nem hozták elnöknek. ★ Juhász Imrével nem sike­rült találkoznom. Egy telefon a Paládokra két nap, egyez­tetni tehát lehetetlen. Mivel nem akármilyen ügyről van szó, biztosan összehoz még bennünket a sors. A 33 mil­liós adósság ugyanis a tsz fel­számolásához vezet. Eddig ezt csak úgy mondták: vezet­het. Ám a BHG — elsőként a hitelezők közül — bíróság­ra adta az ügyet, innen pedig már csak egy lépés a vagyon kiárusítása, ha csak valami bűvészmutatványt valaki be nem mutat. ★ Még egy embert interjúvol­tam meg a demarkációs vo­Tomslcs József nalon” lévő irodában, Tom- sics Józsefet, aki tűzvédelmi előadó. Nehezen állt kötél­nek, mondván, egy éve van a nyugdíjig, miért csináljon magának bajt. 1952 óta párt­tag. 13 évig tanácselnök volt, 75-től 80-ig párttitkár. — Nyolcvanban különböz­tem össze Csepelyi elvtárs­sal a gyarmati pártbizottsá­gon, így lettem éri tűzvédelmi előadó. Az volt velem a baj: mertem mondani, hogy hiába foglal állást egységesen a ve­zetés, a végrehajtásban szét­húzás van. Az a véleményem, hogy ez azóta sem változott. — Tűz történt működése alatt? — Egy se, hálistennek — búcsúzik tőlem bizakodva. Esik Sándor Iskolagazdák Két tanév persze, túlságo­san kevés ahhoz, hogy ta­pasztalatai messzemenő kö­vetkeztetésre adjanak alkal­mat. De ennyi idő elteltével sem érdektelen számba ven­ni, mint ahogyan azt egy me­gyei felmérés tette —, ugyan milyen változást hozott az is­kolák életében az 1985-ben megszületett oktatási tör­vény? Vegyük például az önálló­ságot, amelyről — a szóban forgó vizsgálódás summézata szerint — az iskolák zöme úgy vélekedik, hogy az min­denekelőtt saját működési szabályzatuk megfogalmazá­sának lehetőségét, a diákön­kormányzatot jelenti. A je­lek szerint egyelőre nagyon kevesen gondolnák arra, ami pedig a munka tartalmát, te­hát a lényeget érinti: hogy a követelményeket, a tananya­got, a módszereket a helyi viszonyokhoz igazíthatja az iskola, a pedagógus. Igen ta­nulságos a felmérés egyik megállapítása: a megkérde­zettek csaknem egyötödének az a véleménye, miszerint „a pedagógusok gyakran nem merik elhinni, hogy szabad­ságuk van valamit másként csinálni...” De vajon lehet-e, okunk van-e egyáltalán csodálkoz­ni azon, hogy az iskolák még nem nagyon tudnak mit kez­deni a nyakúikba szakadt ön­állósággal? Hogy mindezt esetleg úgy élik meg, lám, a központi irányítás kudarcot vallott, és most „átpasszolják a felelősséget az iskolákra”? Hiszen az iskolákat körülve­vő világ is megszenvedi a fogódzók hiányát; legtöb­bünk lépései éppoly tétovák, bizonytalanok, miint az év­tizedeken át kézen fogva ve­zetett, és most a maga lábá­ra állni kénytelen pedagógu­soké. Ezt a leckét mindany- nyiuruknak meg kell tanulni. Mint ahogyan még csak az alapismeretéknél tartunk a demokrácia iskolájában is. Az iskoláik esetében az első két „gyakorlatot” eddig — mármint az oktatási törvény bevezetése óta — szervezési­működési szabályzatuk megfogalmazása és ahol erre eljött az idő, az új vezető megválasztása jelentette. Nem állíthatjuk, hogy min­den közösség jelest érdemel­ne a megoldásra, hiszen pél­dául az igazgatóválasztásnál néhány tantestület megmére­tett, és bizony .könnyűnek ta­láltatott: a szakmai igényte­lenség, a szubjektív szem­pontok háttérbe szorították az iskola valódi érdekeit. A minap ezt így fogalmazta meg valaki a megyei tanács egyik bizottságának eszme­cseréjén: „a gyenge tantestü­let gyenge igazgatót vá­laszt ... ”. Igaz. De a jelen­ség szintén nemcsak az isko­lákra jellemző. Több türelmet, több segít­séget, támogatást kérnek most az iskolák is. Ami per­sze nem adhat menlevelet az igénytelenségnek. A társada­lom igénytelenségének sem, hiszen elősorban az ő érdeke, hogy jó iskoláink legyenek. S mint tudjuk, csak az érdek az, amely gazda módjára igazgat. Jó gazdára van szük­ségük az iskoláknak. Gönczi Mária

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom