Kelet-Magyarország, 1988. október (45. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-29 / 259. szám

1988. október 29. Az orosi Élő Újság — gondokkal Előny vagy hátrány az egyesítés? Amikor a legutóbbi (már negyedik évfolyamát elérő) orosi Élő Üjság zárásaként szót kértem, egy arisztotelé- szi gondolat motoszkált ben­nem: „A jót nem elég csak akarni, a megvalósításához hatalom is kell!” Mert nem elég csak hangsúlyozni a vá­roshoz tartozást, mert hiába a kilenc éve ígért városiaso­dás, ha a volt faluközösség éppen azt veszíti el, amiben korábban sáros utcáival, kis­települési hátrányaival is erősebb volt: közösségi gon­dolkodásmódját „kifelé” is tekintő erkölcsi arculatát. Ma már úgy tűnik — az október eleji Élő Üjság is példa volt erre, hiszen a megszokott 80—100 helyi la­kos helyett alig voltunk tí­zen — nem érdekli az embe­reket városrészük sorsa, be­lenyugszanak abba, hogy Oros „gazdátlan”, hogy amió­ta a város kérésére a város­hoz csatolták őket, minden reális érdekérvényesítés úgy hat, mintha egy szűkebb kö­zösség érdekeit, egy nagyobb közösség érdekeivel akarnák szembeállítani. Az orosi em­berek a helyi legjelentősebb fórumnak tekintik az Élő Újságot, de már ezen is alig vannak? És mitől a jó szán­dék melletti indulat, ingerlé­kenység, túlfűtöttség a jelen­lévő kevesekben? A főiskolai hallgatók kis szerkesztősége olyan közér­íröjegyzet Irigy vagyok Az irigység nagyon csúnya bűn. sokáig igyekeztem ma­gam is palástolni, ha benne vétkeztem. Az utóbbi időben, a kaparj kurta világban már magam előtt sem tudom tagadni: szörnyen irigy va­gyak. Miközben én híven kö­vettem hazáim politikáját, magam is nyakig ülvén az adósságban, s éppen azok át­ütemezéséről folytatok kon­zultációkat, polgártársaim je­lentős hányadán nem lötyög a nadrágszíj, legfeljebb arany karperecek. Én, aki még ki sem váltot­tam azt a bizonyos világútle­velet, hiszen Soroksárig ha futja négyünknek, irigyen fi­gyelem ide-odsa utazó és ügyesen gazdálkodó ismerő­seimet. Nézem a hónapok alatt befejezett, tíz-húsz mil­liós magánkiastiéiyokát, szív­döglesztő nyugati gépkocsi­lkat, és megdöbbenek, amikor minden ismerősömnél üzenet­rögzítő kéri a nevemet, vagy a bejárónő közli, hogy a nagyságos úr és a nagyságos asszony éppen nincs odahaza. Emlékszem a kedves mon­dásra: csak azt oszthatjuk el, amit meg is termeltünk, de én bizony valahogyan kima­radtam a nagy osztozkodás­ból, és velem együtt azért még egy-két millióan. Rólunk van szó, akik az idén nyaral­ni sem mentünk, mert nem volt hová és főleg miből, akik nem vettük ki a szabadsá­gunkat sem, mert ha egyszer itthon vagyunk, miért ne dol­gozzunk. D e hát irigy vagyok, ez a lényeg, irigy a mester­emberre, a benzinku­tasra, a taxisra, az orvosra, akik játszva eltitkolják im­már a kockázat miatt mege­melkedett jövedelmüket, irigy vagyok magára a szisztémá­ra, mely finoman és ciniku­san átmenti magát a kibonta­kozás zászlaját lobogtatva. Tudom, szánalmas és termé­ketlen állapot ez, csak azért írtam le a tüneteket, hátha akad egy sorstársam, aki tud ellene valami orvosságot. Mert már egészen sárga va­gyok az irigységtől. Szentmihályi Szabó Péter dekű problémák nyomába próbál járni, amelyek nem­csak aktualitásuk révén azok, hanem azon túlmenően egy jobbító, alkotó szándékot is fednek. Ha nem kapnak ki­elégítő választ a meghívott vendégektől, nyomába ered­nek az újabb és újabb meg­oldásoknak, a köz érdekeit megvalósítani igyekvő vá­lasznak. És teszik ezt min­den alkalommal. Milyen eredménnyel? Csak néhány kiragadott példa. Segítségünkkel megoldó­dott a reggeli tejszállítás, az óvodai étkeztetés gondja is. Korábban ugyanis kiszámít­hatatlan volt, mikor érkezik meg a kicsik ebédje az óvo­dába (órákat késett sokszor), vagy a tejtermékek az ABC- be. Baj van még a friss pék­sütemény, kenyér .kiszállítá­sával. A városban nyitás előtt már mindez minden bolt előtt ott van (a közeli örö­kösföldön is!). Érthetetlen, Orosra miért nem juthat el az éjszakai kenyérszállítás? (Egyszer már elértük: két napig tartott a pontos szállí­tás!) Közbenjárásunkra ma már minden orosi lakos tudja, hogy ingyenes a szemétlera­kás az Orosi úti szeméttáro­lóban, ha maga szállítja oda ki háztartási hulladékát. De a Köztér készséges volt más problémák közös megoldásá­ban is: elkészült a művelődé­si ház előtti tér Szabadidő Park terve, van lehetőség fá­sítási, lomtalanítási akciókra. (Csak kezdeményezzék az orosiak!) Az egyik élő újsá­gos alkalomnak köszönhető, hogy legalább utólag, a be­ruházás megkezdése után jó- val, de pontos információt kaptak a veszélyes hulladék- gyűjtő létesítéséről, emberi kihatásairól. Városi tanácsi fejlesztési tárgyaláson terv készült az orosi sportpálya, tekepálya felújításáról, még kétszázezer forintot is adott erre a ta­nács. Már a múlt év áprili­sában meg lehetett volna kezdeni a munkát. Jól közre­működött az Élő Üjság, tét­len maradt az orosi lakosság. Sajnos, ilyen példa is van. A Volán Vállalatnál megtudtuk, hogy érdemes a 4-es járatra bérletet váltani, bár így a vállalat elesik a támogatás­tól, amit az eladott buszje­gyek után kaphatna, mégis javasolta az orosiaknak. Most a busz útvonalának a teme­tőig való meghosszabbításán fáradozunk. Magunknak segítettünk, mondhatják, de van korsze­rű fűtés, víz a városrész ki­csi művelődési házában. Ta­lán még a közbiztonság is javult, amióta a rendőrkapi­tányságon is segítőkész part­nerekre találtunk. Végül számottevő ered­ménynek érezzük, hogy az orosi lakosság naprakészen értesül a TEHO felhasználá­sáról, hiszen meggyőződé­sünk, hogy a jól áramoltatott, pontos és hiteles tájékozta­tással el lehet érni, hogy megdőljön az az állampolgári tévhit, ami szerint a döntést akkor is meghozzák az orosi lakosság helyett, az orosiak feje fölött, ha ők maguk ab­ban nem foglalnak állást, nem mondják el véleményü­ket. Visszavárjuk tehát az oro­si embereket, hogy bár az ő érdekükben, de partnereik le­hessünk! — ígérik a főisko­lások. Mi hisszük, hogy ér­demes, mert nagy szükség lenne társadalmunkban a he­lyi önkormányzatra, összefo­gásra. Enélkül Nyíregyháza egészében épp úgy, mint tár­sadalmunkban, reménytelen dolog demokráciát fejleszte­ni. Rácz Éva Az őszirózsás forradalom Nyíregyházán 70 évvel ezelőtt ezekben a napokban tör-, ténelmi jelentőségű események zajlottak Ma­gyarországon. Október 31-én az uralkodó gr. Károlyi Mihályt nevezte ki magyar minisz­terelnöknek, aki az október 25-én megala­kult Magyar Nemzeti Tanács tagjai közül alakította meg kormányát. Győzött az őszi­rózsás forradalom, melynek híre hamarosan elterjedt vidéken is. Nyíregyházára november 1-jén érkezett meg a Nemzeti Tanács csatlakozásra felszó­lító távirata, melyet röplapokon és a Nyír­vidék hasábjain azonnal ismertettek a város lakóival is. A vármegye, a város vezetői, a helyőrség tisztikara után még aznap beje­lentették csatlakozásukat a nyíregyházi diá­kok, vasutasok, postások. A tanítóképző if­júsága nemzetiszínű zászlók alatt vonult fel a városban, éltetve az új kormányt, a füg­getlen Magyarországot. Az örömöt azonban hamarosan félelem és szorongás váltotta fel, mert a népszabadsá­got egyesek félremagyarázva a forradalmi hangulatot és mozgalmat rablásra és foszto­gatásra használták ki, feltörve a városi bol­tokat, üzleteket. Ugyanakkor fellázadt a nagylaktanya legénysége is, akik a közeli vasútállomást tették tönkre. Ekkor a polgármester a hatalmat a dr. Murányi László városi tiszti ügyész vezette Nyíregyházi Néptanácsra ruházta. (A Nép­tanács volt a Magyar Nemzeti Tanács helyi szerve.) A Néptanács azonnal hozzálátott a rend helyreállításához. A Honvéd utcai lak­tanyában állomásozó tüzérekből karhatalmi századot állított fel, majd megkezdte a nem­zetőrség szervezését. A város katonai pa­rancsnokságát Redlich Ernő tüzér százados­Polgártársak! Katonák! Munkások! A népUnács felszólítására megalakult Nyíregyházán a Katonatanács, mely a város polgárainak élet- és vagyonbiztonságát, valamint a közrend­nek megóvását tOzte ki céljául; mert a kivívott szabadsághoz csak úgy va­gyunk méltók, fia minden egyes amber tartózkodik oly cselekményektől melyek azt meggyalázzák. A tegnapi nap folyamán oly sajnálatos események fordultak elő melyet önérzetes polgárnak, katonának és munkásnak tiszta szívből meg kell vetnie. Felszólítunk tehát mindenkit, hogy rendzavaró cselekményektől, rablát ét fosztogatástól saját jól felfogott érdekében is tartózkodjék, mert a katonatanács szigorú eszközökkel fogja azt megakadályozni és szükség esetén megtorolni. Fnnnk folyamán elrendeljük, hpgy a további intoskedftelg kocámé k és égyébb italmérő helyisége« állandóan zárva tartandók. Kávéháiak és éttermek esti 6 érakor bezárandók s azokban szeszes italok ki nem szolgáltathatók. Ugyancsak tilos este 6 érán túl a* utcán tar­tózkodni, kivéve azokat, akiket erre szolgálati köte­lességük kényszerít vagy igazolvánnyal vannak ellátva. Nyíregyháza város összes polgárait, katonáit éa munkásait telkérífik. hogy a katonatanácsot ezen nehéz taladat teljesítésében a komul; időknek meg­felelő öniegyelmezettaéggel támogassák. Nyíregyháza, 1918. november 2. A Néptanács közleményei: I. A néptanács életbe lépteti a kötelezd polgárőrséget és felhívja az összes 18 —50 év közötti férfi lakosokai, hogy haladéktalanul jelentkezzenek városháza 15. számú szobájában. 2. Az összes már eddig jelentkezett polgárőrök ma, folyó hó 2-án délután I órakor fegyverükkel együtt a városházán jelentkezni tartoznak. 3 A néptanács elrendeli, hogy valamennyi hajtási engedéllyel bíró személy és teherszállító bérkocsisok fogatokká! a városháza udvarán jelen- l«nek meg. Fuvarok a rendőrségnél rendetnelók. 4. Orvosok, szülésznők szabad közlekedési igazolványt a rend­őrkapitányságnál kaphatnak. 5. A gazdatársadalomnak hazafias kötelességévé tesszük, hogy mindennemű élelmiszer feleslegeiket haladéktalanul a Néptanács rendel­kezésére bocsássák az egész város lakosságának élelmezésére. 6. A villamos társaság délután 3 órától reggel 6 óráig szolgáltat villamos áramot­7. A háztulajdonosok a villamosvezetékek alatt levő fáikat a leg- nafyobb mértékben legaiyazni tartoznak. 8 A néplanács délután 2 órakor ülést tart. A Néptanács. ra bízta. Ugyanekkorra tehető a nyíregyházi polgárőrség megalakítása is, bár tényleges munkájukat november 22-e után kezdték meg. Polgárőri szolgálatra köteleztek min­den 18 és 55 év közötti nyíregyházi polgárt, s e szolgálatért fizetés nem járt. A város négy kerülete alapján szervezték a polgár­őrséget, főparancsnokká dr. Vietórisz Ist­vánt, kerületi parancsnokká Láng Ernőt, dr. Walter Gézát, dr. Szabó Lászlót és dr. Rima- szombathy Gézát választották. A polgárőrség kebelében működött a nyíregyházi közép- iskolás fiúkból alakított deákőrség is. A nemzetőrség, a polgárőrség és a novem­ber közepén szervezett városi rendőrség se­gítségével november végére Nyíregyházán és a környező tanyákon sikerült a rendet helyreállítani, s nyugodt feltételeket terem­teni a további munkához. Képeinken a Jósa András Múzeumban őr­zött, e korból származó dokumentumokból villantunk fel néhányat. Bene János A Katonatanács. Irodalmi hírlevél „a Bessenyei Irodalmi Napok '88* tanulságairól Részlet a Bessenyei Társaság alapszabályából: „A Társa­ság ... konferenciák, előadá­sok, műsoros estek, kiállítá­sok rendezésével” járul hoz­zá „a megye szellemi arcu­latának formálásához.” A Bessenyei Társaság megalakulásának első évfor­dulóján több napos rendezvénysorozatra hívta a Társa­ság tagjait és a város irodalombarát közönségét. A négy­napos programra október 10—11—12—13-án került sor Nyíregyházán. Az irodalmi előadásokat, könyvkiállítást, emléküléseket, írói ankétot, szerkesztői beszélgetést, rendhagyó irodalomórát stb. tartalmazó sorozatot a Tár­saság — a védnölkintézményekkel együtt, a megyei ta­nács .támogatásával, s a város művelődési és oktatási in­tézeteivel közösen, a Nyírségi Ősz sereiében — Besse­nyei Irodalmi Napok címmel rendezte meg. Ilyen jellegű irodalmi sorozatot csak az 1949 előtt működő Szabolcsvármegyei Bessenyei Kör rendezett a 30-as, 40-es években: Bessenyei Hét elnevezéssel. Ilyen alkalmakkor a Kör akkori irodalmi szakosztálya — amelynek többek között olyan kiváló elnökei voltak, mint Vietórisz József, Sziklay László, vagy Porzsolt Ist­ván — arra törekedtek, hogy a pesti irodalmi társaságok jeles tagjait, hírneves írókat-költőket hívjanak meg, s ugyanakkor lehetőséget teremtsenek a helyi irodalmá­roknak, amatőr alkotóknak a bemutatkozásra. A mai Társaság is — őrizve a hagyományokat — szinte hasonló jellegű programokat iktatott műsorába, mint az egykori szellemi elődei. Mi is hívtunk a fővá­rosból előadókat: egy irodalomtörténész Bessenyei-kuta- tót. Bíró Ferencet, és egy főszerkesztőt Bata Imrét. Az előbbi a tudomány műhelyedbe nyújtott számunkra be­pillantást, az utóbbi pedig az életbe és az irodalomba, vagyis a mai kultúréletünk változó helyzeteibe. A másik „hagyományos” módszert is felelevenítettük. Megpróbáltuk bevonni a helyi alkotókat: nevezetesen az frószövetség .megyei csoportjának tagjait a közös mun­kába. S ugyanakkor lehetőséget adtunk a város diákif­júságának is arra, hogy öntevékenyen vegye ki részét a Bessenyei Irodalmi Napok rendezvényeiből. Ma már, jóval túl a rendezvények közvetlen élmény­hatásán, mintegy távlatból tudjuk értékelni a progra­mok minőségét. Aki részt tudott venni a négynapos irodalmi és mű­velődési sorozat műsorain, az legalább az alábbi két ta­nulságot túlzás'nélkül kimondhatja: 1. Az előadások minden tekintetben — tudományos, művészi és élményhatás szempontjából — egyaránt érté­kesek és színvonalasak voltak. Minden előadó jól felké­szült szakember volt, aki a népszerűség kedvéért sem engedett a saját szintjéből, így a közönség irodalmi nagy­képűség helyett a tudományos műhelymunka legjavát, s propagandisztikus szólamok helyett tényleges helyzet- elemzést, a mai magyar irodalmi-kulturális élet valósá­gos, mert változó állapotát ismerhette meg. Az írócsoport tagjai sem szenvelegtek költői pózokban: költészetük és emberségük elválaszthatatlan legjavát nyújtották a kö­zönségnek. Az ifjúsági műsorokat pedig a fiatalok őszin­te hite, érzelmi tisztasága jellemezte. 2. A rendezvények látogatottsága — a négy nap so­rán kilenc programon lehetett részt venni — a remélt­nél is jobb volt: minden előadás csaknem telt házat vonzott. Eljöttek a tiszaberceliek, s itt voltak a kisvár- dai Bessenyei gimnázium vezetői is. A Társaság tagjai és a város közönsége nem csalódtak. Különösen jól si­került a megyei írócsoport bemutatója, ahol a költők ál­tal felolvasott versek olykor nyíltszíni tapsot arattak, s ez is ritkaság a mai világban: vagy Bata Imre szerkesz- tői-konferenciája a Pedagógiai Intézetben, ahol szinte szűnni nem akartak a kérdések. A közös összefogás szép eredménye volt a Bessenyei- szobor megkoszorúzása is. A parkot diákok hozták rend­be; a hangosításhoz az áramot az Ortodox Egyház adta; a műsorban főiskolás fiatalok szerepeltek és a főiskola nyugalmazott főigazgatója: Margócsy József mondott ünnepi beszédet; a térzenét a művelődési központ zene­kara szolgáltatta. Bánszki István Kulcsár Attila Csekei íejíák Emberemlékezet ládafiába rejt kapufélfa helyett — o márvány nem felejt — őrizni a neved felbérelheted. Csónakfás sír jelek lapjukon a rovás ki elvégeztetett, s vigasztalás-varázs A. B. F. R. A. — hiszem-abrakadabra. A fába vésett név seb-begy ógyulást utánzó hegedés — emlékezet-kopás, hisz úgy is addig élsz, míg bárki felidéz. Aztán csak jeltelen előd katona-sír ki bennütik elesett, s tábori posta-hír: porladó test felett korhadó ékorat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom