Kelet-Magyarország, 1988. október (45. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-27 / 257. szám
4 Kelet-Magyaromig — Nyíregyházi Elet 1988. október 27. Nem öröm, de... Panaszok az adóról Nincs már sor a városi tanács pénzügyi osztályának ajtajai előtt. Volt persze szeptemberben, részben mert szeptember 15-eaz a nap, ameddig következmények nélkül ki lehet fizetni az adót, részben pedig, mert sokan kaptak olyan felszólítást az adóhatóságtól, hogy fizessenek be ennyi, meg ennyi adóhátralékot. Akinek volt adóhátraléka azért ment, akinek pedig nem volt, tisztázni akarta a félreértés, vagy félreírás okát. Az igazsághoz tartozik, hogy ez utóbbiak nyűgösek voltak a sorbanállás miatt, hiszen ők időben befizették adóikat, s más, vagy mások hibái miatt töltötték ott sorbanállás- sal szabad- vagy munkaidejük egy részét. László Gézától, a tanács vb pénzügyi osztályának vezetőjétől azt kérdeztük: mi az oka az ilyen tévedéseknek, s mikorra várható, hogy csökkennek majd az ilyen jellegű esetek miatti panaszok. A hibák leggyakoribb forrásául azt a magyarázatot adta, hogy nem megfelelően készült fej az osztály a számítógépes adatfeldolgozásra, de az sem elhanyagolható ok, hogy a jogszabályok állandóan változnak. Az már házon kívüli oka a pontatlanságnak, hogy a város lakosságának egy része sem eléggé fegyelmezett. Ezt nem elsősorban az adófizetés elhanyagolására értette, bár mint később is szólunk róla —, ez sem számít ritkaságnak. Inkább arra célzott, hogy sokan nem'jelentik be a lakcímváltozást, sokan vannak, akik földet bérelnek, s annak visz- szaadása után nem jelzik ezt az adóhatóságnak, így aztán pontatlanok lesznek a nyilvántartások. Ezért fordulhat elő, hogy valakitől földadót követelnek, holott már korábban visszaadta azt annak, akitől bérelte. Az adatfeldolgozást a Tanácsi Költségvetési Ellátó Hivatalnál (az átlagember illetményhivatalnak ismeri) végzik, itt pedig az a gond, hogy számítógépükön egy évben csak egyszer dogozzák fel az adatokat. így ha valaki ennek megtörténte után jelent be valamilyen változást, a gépen ez már csak egy évvel később fut át, így kimutathatnak adóhátralékot annak is, akinek nincs. Hogy miért kell akkor ennyi fogyatékossággal megáldott számítógéppel feldolgozni az egész adózási rendszert? Erre az osztályvezető válasza: a számító- gépes feldolgozási rendszer jó, csak jobban kell megtervezni a helyi adatfeldolgozást. Annál is inkább ráutalt a pénzügyi osztály erre a számítógépre, mert most Nyíregyházán 43 800 adótétel van, s ennyi adat feldolgozása, nyilvántartása, naprakész vezetése szinte megoldhatatlan feladat volna ad adóhatósági munkával foglalkozó létszámnak. Igaz, sok a 43 800-ból a „holt” tétel is, hiszen közben sokan elhunynak, ismeretlen helyén tartózkodnak, így aztán a kikézbesített adóívek egy része visszaérkezik a tanácshoz. Nemrég kaptak az adófizetők egy számítógéppel kitöltött elszámolási lapot, amelyen mindenkinek a személyi száma is szerepelt. Előfordulhat, hogy valamilyen elírás folytán nem jó a személyi szám, ezért arra kérik a nyíregyháziakat, hogy aki rossz számot talál az elszámolási lapon, menjen be egyeztetni az adóhatósághoz, mert ez az elírás is újabb tévedések forrása lehet. Kiküszöbölésére talán jó módszer lehet, hogy ha valaki csekken adót fizet be, írja rá a csekkre a személyi számát, így könnyen azonosíthatják. A város lakói egyébként sokféle adót fizetnek. Földadó, gépjárműadó, házadó, építményadó, boradó, településfejlesztési hozzájárulás, közműfejlesztési hozzájárulás a fizetendő adók sorrendje, s ezekből az idén például 22 millió forintnak kellene befolyni. Még soha nem fordult azonban elő, hogy megkapta volna a tanács a teljes összeget. Elképesztő számot mondott a pénzügyi osztály vezetője: a hátralékokkal együtt most 62 millió forint a kintlévőség, ami csaknem három évi adó összegének felel meg. Ez azért okoz nagy gondot Nyíregyházának, mert hiába készít ötévente, vagy évente középtávú, illetve éves terveket, hiába tervezi meg, hogy mire költi a fejlesztésre szánt pénzét, ha ezt nem kapja meg például az adóból, akkor az még sokáig terv marad. Vannak adófajták, amelyek évről évre csökkennek, s vannak amelyek összege nő. A csökkenő tételek közé sorolható a boradó, nőtt viszont a gépjárműadó, különösen amióta lehetőség nyílt tehergépkocsik vásárlására- is. Nőtt az építményadó, a korábbival azonos maradt viszont a telekadó és a háztájiból származó jövedelem utáni összeg sem változik. Csökkent a tehóból származó pénz is. Elterjedt a hír, hogy esetleg megszüntetik a településfejlesztési hozzájárulást, mivel néhány más településen vagy a főváros néhány kerületében is megszüntették azt. Amikor kiderült, hogy milyen beruházások épíVállalkozik a „Váci" A Hanf árts Biztosító és a művelődési hit szomszédságában épül az APEH új megyei székliáza tése maradna el, vagy tolódna befejezésük későbbi évekre, a tanács testületé úgy döntött, hogy nem szüntetik meg a tehót, módosítják azonban a tanácsrendeletet, mert megalkotása óta a megélhetési költségek alaposan megemelkedtek, s az alacsony jövedelmű emberek terhein könnyíteni szerettek vólna. A rendelet módosítása óta a korábbi 2500-ról 3000-re emelték a családok egy főre jutó jövedelmének alsó határát, s nem kell tehót fizetni azoknak az egyedülállóknak sem, akiknek jövedelme nem haladja meg a 3500 forintot. A könnyítés ellenére is ez az a bevételi forrás, amelyik a legtöbb gondot jelenti a pénzügyi osztálynak, ennél az adónemnél a legrosszabb a fizetési morál. Kézenfekvő az oka is: a lakosság több mint 40 százaléka már a bevezetésével sem értett egyet, csak azért kénytelen fizetni, mert a lakosság nagyobbik része megszavazta azt. A hírközlő szervek is „tettek rá egy lapáttal”, hiszen a központi lapok és különösen a rádió sokat foglalkozott azzal, hogy a fővárosban nem akarnak fizetni az emberek. Mivel közismert az itt élők előtt, hogy az állami költségvetésből egy fővárosi lakosra sokkal nagyobb hányad jut, mint egy nyíregyházira, az is, hogy ott korábban nemigen ismerték a közműfejlesztési hozzájárulást, itt. pedig a közművek többségét a lakosság hozzájárulásával kellett és kell megépíteni, így nem is lehetett ezen csodálkozni. Ez év első felében közel három és fél millió forint folyt be településfejlesztési hozzájárulásból. Ez szemmel láthatóan kevesebb, mint a tehó évi összegének a fele, tehát sokan nem fizettek. Sokan azt hiszik, hogy közadók módjára nem hajtható be, ebben azonban tévednek. Nem célja azonban a tanácsnak, hogy a legkevésbé fizetőképes réteget sújtsa, sokan azonban nem mennek be a tanácsra, hogy bejelentsék: ők a tanács- rendelet szerint mentesülnek a tehó alól, ezért rájuk is kivetik a fizetnivalót. Aki bemutatja, hogy a jövedelme kisebb, annak nyomban törlik a tehóját, így az adóhatóság ts jobban jár, mert nem keres kintlévőséget ott, ahol nincs. Ami a fizetési morált illeti: az idősebhek tartoznak a pontosan fizetők közzé, akik megszokták, hogy az adót fizetni kell, területileg pedig a csatolt települések a jobban fizetők, magyarul a volt falusi ember jobban ismeri kötelességét. Természetesen arról is beszéltünk: miképpen lehetne pontosabb nyilvántartást készíteni, hogy kevesebbszer kaphasson felszólítást, aki nem tartozik és hogy tettenérhető legyen egy mulasztás esetén az, aki elkövette. Az első lépés az volt, hogy négy adókörzetbe csoportosították az ügyintézést és betűrend szerint szignálják az ügyiratokat. Ezzel azt érték el, hogy egy állampolgárral egy ügyintéző foglalkozik, függetlenül attól, hogy hányféle adót fizet. A számítógéptől pedig az remélhető, hogy sikerül egy olyan törzsadatállományt rávinni, ami tartalmazza a pontos lakcímet és a személyi számot, ezáltal elkerülhetővé válik, hogy valaki másnak könyvelhessék el a befizetett adót. Sok probléma van ugyanis az azonos nevűeknél, de ha a személyi szám és a lakcím jó, akkor már az sem tragédia, ha a név rosszul vagy éppen nem olvasható. Kezdeményezni fogják, hogy a törzskivetéseket folyamatosan végezhessék, s akkor a változásokat folyamatosan vezetik rá a gépre és így a számítógép mindig a tényleges adatokat mutatja. Ehhez kellene a város lakosságának segítsége. Ha például valaki lakcímváltozást jelent be a tanácson, jó lenne, ha a pénzügyi osztályra is bejelentené. Az ügyintézők felelősségét pedig úgy akarják növelni, hogy minden ügyfél megtudhassa ki foglalkozott vele, s há ezek után reklamációja van, tudják kinek a hibájából történt. Persze adót akkor'sem lesz öröm fizetni. Balogh József Ugyanazt, csak jobban? Részben igen: a művelődési házak tevékenységében igenis vannak olyan elemek, területek, módszerek, amelyek kiálltaik az idők próbáját, tehát a hirtelen nekilódult változások közepette is érdemes őket — megújítva — megőrizni. De a homokzsákokat szívfájdalom nélkül ki kell dobni a léghajóból, másként az ügy látja kárát. A sokat forszírozott szemléletváltás — ha úgy jobban tetszik: megúju/lás, lépésváltás — ma már a művelődésben is elkerülhetetlen. „Rákényszerülünk, maga az élet kényszerít bennünket” — mondja Nagy Ferenc, a nyíregyházi Váci Mihály Megyei és Városfi Művelődési Központ igazgatója. „A helyi társadalom szerves részévé kell válnunk, ami egyebek között azzal jár, hogy a jövőben olyasmit is fel fogunk vállalni, amiről korábban esetleg úgy gondoltuk, nem a mi dolgunk”. Ezt a szerepet azzal sem lehet elhárítani, hogy nincs (elég) pénz. Kétségtelen — tényleg nincs. De addig is tenni kell valamit, amíg megy a huzavona: „haladjatok, s aztán majd pártolunk” — így a 'kormány; „pártoljatok, s aztán majd haladunk” — repli- kázik a szakma. . . A nyíregyházi művelődési központ igazgatója láthatóan a realitások embere: bár miaga is látja, hogy a kultúra fontosságát deklarálják ugyan, de a tettek egyelőre váratnak magukra, ezért úgy gondolja, munkájuk megújításánál a meglévő feltételekkel célszerű számolni. Ezek a feltételek jórészt csak oly mértékben fognak javulni, amilyen mértékben a házban dolgozó népművelők és más szakemberek képesek javítani őket. S máris itt van az egyik gondjuk: ahogyan az igazgató fogalmazott, „hígul a szakemberállomány”. A jelenség persze más értelmiségi rétegekben is megfigyelhető, és az ok is "hasonló: alacsonyak a bérek (a Váci Mihály művelődési központ dolgozóinak átlagbére bruttó 6600 forint, de ebben például önelszámoló nyomdájuk viszonylag magasabb keresetű alkalmazottainak fizetésé is béribe van.. .). A rháai-k — immár csak a népművelők esetében érvényes — ok :/ niJ Váltózó, kiszámíthatatlan munkarend, ámmy' önmagában gémképpen kényelmes, á m&ftékmunka vállalásá;Háftcfesé- lyeit pedig igencsak korlátok közé sitvritja, ha éppen lehetetlenné nem teszi. ’ n: A művelődési központhoz tíz körzeti művelődés« ház, illetve „objektum” tartozik. Ez utóbbiak valóban nem érdemlik már meg a „művelődési ház” — elnevezést — a szóban forgó négy létesítmény, szó ami szó, púp a művelődési központ hátán... A Nyírszőlősön lévő épület fűthetetlen (nem is csoda, hiszen nincs padlása), be kellett zárni. Ezt, valamint a borbányai házat bérbe fogják adni. Évek óta nem működik, raktárnak használják az egykori kultúrházat Sóstóhegyen — most megszületett a döntés, eladják az épületet. A Simái úti művelődési házzal is kezdeni kellene valamit — miután életveszélyessé vált, megcsináltatták 240 ezer forintért, de kérdés, érdemes -e azért fenntartani, hogy évente kétszer helyt adjon a tsz-közgyűlésnek, egyszer pedig valami szórakoztató műsornak? Az iskolának sincs rá szüksége, nekik van egy klubfoglalkozásokra és egyéb programokra alkalmas közösségi '’helyiségük. De a gondoknál fontosabbnak érzik a feladatokat. Ezek sikeres megoldásához mindenekelőtt be kellett mérni mozgásterüket. Sorra vették, hogy a házban működő 102 klub, kör, szakkör közül melyek tekinthetők életképesnek, melyeket kell erősíteni, tevékenységüket átigazítani — és melyikről lehet netán le is mondani. Azt is számba vették, a lakosság milyen csoportjaira számíthatnak, és az egyes csoportok milyen szolgáltatásokra, milyen programokra „vevők”. A végkövetkeztetés korábbi tapasztalataikat igazolta. Eszerint legjobban, a legtöbb programra a fiatalok és a nyugdíjasok szervezhetők, az ő köreikből lehet számítani a legtöbb érdeklődőre. A középnemzedék speciális esetben és speciális programra látogat el a művelődési központba. De vegyük sorra, az új szezonban mire számíthatnak az egyes rétegek. Egy mondat erejéig már lapunkban is szóltunk róla, hogy ificentrum kialakítását tervezi a művelődési központ. Helye a jelenlegi galéria lesz. Mint ismeretes, a kiállítótérben most egy litván képzőművészeti kiállítás van, de amiinit ezt lebontják, máris hozzáfognak a nagy munkához: olyan ifjúsági szórakozóhelyet létesítenek, amilyen ma egyáltalán nincs Nyíregyházán. Az ificentrumban lesz majd diszkó (üvegtéglás, alulról megvilágított táncparkettel), lehet itt kubfoglalkozásokat, vetélkedőket is tartani. Így végre megoldódik az a gond, hogy a fiatalok által igencsak favorizált diszkó zaja zavarja a ház csöndesebb programjait, illetve, hogy a táncos rendezvényekre alkalmas klub kávéházban időként már attól kell tartani, „leszakad a padló” a zsúfoltságtól. .. Az ..ificentrumot tavasszal át is szeretnék adni rendeltetésének. Az átépítés terve kész, és a költségvetésből megspórolták azt a két-három millió forintot is, amivel el lehet kezdeni a reményteljes tervek megvalósítását. Arra is számítanak, hogy elnyernék egy pályázatot, amivel ifjúsági információs irodák létrehozását támogatja a KISZ KB és az AISH. Az ificentrumban ugyanis egy ilyen iroda is helyet kapna. A majdan ott dolgozó szakemberek tanáccsal szeretnék támogatni a fiatalokat mindenben, ami csak szóba jöhet e korosztály esetében: turisztikai programok szervezésében, a munkavállalásban vagy egy jelentkezési lap kitöltésében épp úgy segítenének, mint lelki, egészségügyi problémáik megoldásában. De ha valaki csak beszélgetni szeretne, az Is bizton számíthat az iroda megértésére — ígérik a szakemberek. A nyugdíjasakat máris hét klub várja a 'művelődési központban; nagy népszerűségnek örvend a nosztalgiamozi, vagy a szántén számukra megszervezett filmmúzeum is. A télen népfőiskolára várják az idősebb korosztályhoz tartozókat: egyenlőre a megye helytörténetével foglalkoznának a „hallgatók”, aztán az igények, a tapasztalatok alapján más tematika (esetleg más rétegeknek, más formában) is szóba jöhet. A középnemzedék, tehát a még aktív korosztály érdeklődését részben a ' praktikus, tehát a mindennapok során is hasznosítható programokkal, előadásokkal, foglalkozásokkal, tanfolyamokkal, stb., valamiint a kifejezetten szórakoztató rendezvényekkel lehet felkelteni. Az előbbi csoportba tartozik például a nyelvoktatás, amelynek népszerűsége nőttön-nő, és amelynek bázisa szeretne lenni a művelődési központ. Vagy mondjunk egy másik példát: legutóbb a Patyolat rendezett kiárusítást tisztított olcsó ruhaneműkből. A háznak más vállalattal is vannak hasonló elképzelései (a művelődési központ hasznát ezekben az esetekben a terembér jelenti). Fontolgatják, hogy kialakítanak és bérbe adnak például trafik, kis könyvesbolt, stb. céljára öt kis helyiséget, azt is szem előtt tartva, hogy ez a tevékenység azért még „beleférjen” a művelődési ház munkájába. A szórakoztató programok közül nagy sikerként könyvelhették el a Ki mit tud?-gálát; óriási érdeklődés mutatkozik a Csak ma című rendezvény iránt. Folytatják a pódiumsorozatot. Szorító néven új vitafórumot szerveznek, amelynek első vendége (november 14-én) Marosán György és Bihari Mihály lesz, a vitavezető Kiss Gábor. S ha már a vendégeknél tartunk, megemlítjük, hogy Király Zoltán képviselőt is várják az értelmiségi klubba. Szeretnék, ha a ház nyitott lenne minden új kezdeményezésre. Voltaképpen nincs is a városban (de a megyében sem) olyan kör, egyesület, stb, amely valamilyen formában ne kapcsolódna a művelődési házhoz. A megyei természetvédő egyesületnek nemcsak otthont adott — be is lépett az intézmény, csakúgy, mint ahogyan tagja a Bessenyei Társaságnak is. Együttműködési megállapodásuk van a Városmajori művelődési házban működő Párbeszéd kulturális egyesülettel — és folytathatnánk a sort. Gönczi Mária SZOBlTÖ néven új vitafórumot szerveznek, amelynek első vendége Marosán György és IBihari Mihály lesz. Képünkön: zenekari pró ba a hangversenyteremben
