Kelet-Magyarország, 1988. október (45. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-20 / 251. szám

4 Kelet-Magyarország 1988. október 20. Befejezték tevékenységüket a külföldi katonai megfigyelők Érveken alapuló javaslatok kellenek ÍBMD-vélemény a Munka Törvéiykünyvántk módosításához kapcsolódó vitához A hazánkban zajló közös magyar—szovjet gyakorlatra érkezett külföldi katonai megfigyelők szerdán folytat­ták munlkájuket. A délelőtt folyamán — a gyakorlat har­cászati helyzetének változása nyomán — szovjet hardkocs'i- és tüzéralalkulaitokat látogat­tak meg, miajd egy egészség- ügyi zászlóaljat kerestek fel. Délután a hajmáskéri vasút­állomáson a Magyar Néphad­sereg szombathelyi dandárja alegységeinek bevág omírozá- sát tekintették meg a megfi­(Folytatás az 1. oldalról) Ez időarányosan 25—30 ezer tonnával kevesebb a terve­zettől. A csehszlovák és NDK almaexportban viszont 5—10 ezer tonnával előbbre járnak. Abban bíznak, hogy kedvező vagonellátás esetén október végére minimálisra csökken­tik a lemaradásukat. A hűtő­házaikba a betárolás megtör­tént és Lassan elindítják a nem rubel elszámolású ex­portot i-s. A TSZKER-nél a szállítá­sok ma már jó ütemben ha­ladnak. Naponta 38—40 szov­jet kocsit pakolnak meg. Ok­tóber közepére 24 200 tonna almát exportáltak a Szovjet­unióba. Emellett a körszedett (2500—3000 tonna) és az ipa­ri alma (1000—1200 tonna) szállítása is folyik. A ZÖLDÉRT másfél hete még csak 50 százaléknál tar­tott a tervezett almaexport­nak. Az eltelt egy hét alatt a hátrány nagy részét ledol­gozták, most már 75 száza­léknál járnak. Naponta két­ezer tonna almát küldenek szovjet gjcportra. Október végéig a szeptemberi lemara­dásukat 10 százalékra csök­kentik. Tervük összesen 100 ezer tonna alma exportálása. Az alma hűtőházi betárolása a hét elején 12 ezer tonnánál tartott. A tervezett 35 ezer tonna és annak érdekében, hogy ez a mennyiség megle­gyen, 50 filléres felárat fizet­nek a különleges minőségű almáért. Az alma feldolgozá­sát az export érdekében éj­jel-nappal végzik. (száraz) gyelők. Ezzel a mozzanattal — mivel a gyakorlaton részt­vevők létszáma 17 ezer fő alá csökkent — a 18 országból érkezett megfigyelők befejez­ték tevékenységüket. A Magyar Néphadsereg és a gyakorlat vezetősége bizto­sította a stockholmi doku­mentum előírásainak megfe­lelő feltételeket a megfigye­lők tevékenységéhez. A ké­pen: Fazekas László vezérőr­nagy, az MN vezérkari fő­nökhelyettese megfigyelőkkel a terepen. (Folytatás az 1. oldalról) mány együttműködésével biztosíthatók a gazdasági sta­bilizáció és a kibontakozás feltételei. Ugyanakkor felve­tett néhány olyan témát, amelyben a Kamara nem ért egyet a kormánnyal. Így pél­dául a Kamara és a kor­mány közötti párbeszédet ne­hezíti, hogy egyes gazdasági kérdések megítéléséhez a vállalatok nem rendelkeznek megfelelő adatokkal. Meg kellene szüntetni — javasol­ta — a kormány „adatmono­póliumát”. Szükség van a túlszabályozás jelentős csök­kentésére. A Kamara egyetért azzal, hogy nagyon fontos szempont a költségvetés egyensúlyának javítása. Véleménye szerint azonban az elvonások olyan nagy mértékűek, hogy to­vábbra is háttérbe szorítják a hatékonysági követelmé­nyek érvényre juttatását. A kormány kezdeményezte a munkatalálkozót, mivel igen fontosnak tartja a vál­lalatokkal folytatott párbe­szédet — mondta Medgyessy Péter miniszterelnök-helyet­tes. A magyar gazdaság bol­dogulása alapvetően a válla­latok teljesítményének alaku­lásán múlik. Ezért minden­képpen meg kell teremteni azokat a feltételeket, ame­lyek a teljesítményjavítás­hoz szükségesek. Hoós János, az Országos Tervhivatal elnöke a jövő évre szóló tervezőmunkával Az elmúlt napokban több szakszervezeti testület és szakszervezeti tisztségvise­lő a sajtó nyilvánossága út­ján emelt szót amiatt, hogy véleményük szerint a Mun­ka Törvénykönyvének ter­vezett módosítása kapcsán a szakszervezetek veszítenének jogaikból. A viták közép­pontjában a kollektív szer­ződések sorsa, a szakszerve­zetek bizonyos egyetértési jogának hatályon kívül he­lyezése áll. Ezzel kapcsolat­ban az Állami Bér- és Mun­kaügyi Hivatalban az MTI munkatársának elmondták: A Munka Törvénykönyve és a végrehajtásáról szóló minisztertanácsi rendelet ter­vezett módosításának néhány kérdésében — így a kollek­tív szerződések és a szak- szervezeti bizalmiak bizo­nyos jogainak tekintetében — eltérő vélemények kaptak kapcsolatban elmondta, hogy igen szűk a mozgástér, mivel az adósságterhek miatt for­rásokat kell kivonni a gaz­daságból. A pénzügyi restrik­ció ellenére a gazdasági sza­bályozásban számos kötött­ség feloldására is sor kerül. Ilyen a tervezett import- és bérliberalizáció. Várható, hogy a társasági törvény élet­be lépése is éreztetni fogja kedvező hatását, s jövőre módosul az adózási rendszer is. Ezek összességében javít­ják a vállalati gazdálkodás feltételeit. A szerda reggeli napila­pokban — így a Kelet-Ma- gyarországban is — megje­lent, hogy a híresztelésekkel ellentétben a munkaügyi kormányzat az év végéig nem kíván bérstopot bevezet­ni, mert ilyen intézkedést az eddigi és a még várható bér- kiáramlás nem indokol. Az Esti Hírlap további informá­ciókat kért Tóth Gábortól, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal osztályvezetőjétől. — Ma, amikor a vállalati bel­ső érdekeltségi rendszer fej­lesztését ösztönözzük, nem el­avult dolog-e a bérstopot egy­általán szóba hozni? — De igen — mondja Tóth Gábor. — Annyira elavult, hogy a kormányzat nemcsak, hogy nem tervez bérstopot, de ha tervezne is — nem tud­ná jól véghezvinni. 1986-ban volt egy közismert állásfog­lalás a bérfejlesztések elha­lasztásáról, amit a köznyelv bérstopnak nevezett. Valójá­ban ennek az intézkedésnek sem volt jogi szabályozása. Egy felhívásról volt szó, ami­nek az volt a lényege: ha rám hallgattok, akkor elhalaszt- játok a bérfejlesztéseket. Igaz, a vállalatok általában megfogadták a tanácsot, de véleményem szerint ez nem hangot, mind az állami és a különféle érdekképviseleti szervek részéről, mind pedig az államigazgatáson belül. Döntés azonban a vitatott kérdésekben nincs és nem is lehet, hiszen a Munka Törvénykönyvének módosítá­sára csak az Országgyűlés­nek van joga. A tervezett módosítások még a döntésre hivatott országgyűlési ülés­szakot megelőzően, az egyes álláspontok ismeretében tár­sadalmi vitára kerülnek. A kollektív szerződés kö­rüli vitában a munkaügyi kormányzat álláspontja az, hogy nem indokolt a kollek­tív szerződés megkötésének jelenlegi kötelezettségét fenntartani. Ha ugyanis a kollektív szerződés előkészí­tésekor a felek nem tudnak megegyezni, nincs olyan fó­rum, amelyhez döntésért for­dulhatnának. A munkahelyi vezetők és a szakszervezeti bizalmiak kapcsolatát első­sorban nem jogszabályoknak kell rendezniük, hanem az együttműködést a kölcsönös­érdekeknek kell meghatároz­niuk. Ha ennek az együtt­működésnek a talaján bizo­nyos kérdésekben mégis vita keletkezne, akkor á szakszer­vezeteknek változatlanul megmarad az egyetértési jog­nál jóval erősebb, halasztó hatállyal bíró kifogásolási; vétójoguk. Ez azokra az ese­tekre vonatkozik, ha a dol­gozókat aránytalan sérelem érné, vagy ha a munkavi­szonyra vonatkozó szabályo­kat sértenék meg. sok hatással volt a folya­matokra. — Vajon a vállalatok tervez­nek-e béremelést még az idén? — A vállalatok tízszeres adót fizetnek, ha túllépik a megengedett bérfejlesztése­ket. Ez igen szigorú szabály, és emiatt nem is lehet arra számítani, hogy az év végéig újabb béremeléseket tervez­nének. Nincs pénzük rá. Eb­ből adódik, hogy a bérki­áramlás mértéke sem indo­kolja a szabályozók szigorí­tását 1988-ban. — Csak átmenetileg? — Egyelőre nincs értelme 1989-ről beszélni. Január el­sejével ugyanis a gazdaság­ban olyan szerteágazó válto­zások mennek végbe, ame­lyek pontos hatását a bérki­áramlással kapcsolatban ma még nehéz megjósolni. Ha egyáltalán szükség lenne majd a bérek visszafogására, erre akkor is csak az adott bérszabályozás keretei között kerülhetne sor. Fejlett piac­cal rendelkező országokban egyébként ezt nevezik bér­stopnak. Ez nem azt jelenti, hogy senkinek sem lehet emelni. De a vállalat mérle­geli majd, hogy a bérfej­lesztéshez járó adóterhet el­lensúlyozza-e az a többlet­teljesítmény, amit cserébe kap. A VOEST ALPINE - KEMÉV IPC kft felvételre keres — minősített hegesztőket: EL—2—B/R, valamint COL—II—b minősítéssel, — acélszerkezetek gyártásában jártas szerkezetlakatosokat, — minőségvizsgálatban jártas hegesztő technológust, szakirányú mérnöki (üzemmérnöki) és hegesztő szakmér­nöki végzettséggel. .KIEMELT BÉREZÉS, MEGEGYEZÉS SZERINT. JELENTKEZNI LEHET: október 21-tSUt- 8,30—13,00-ig a KEMÉV termelési osztályán Nyíregyháza, Vörösmarty tér 7. (2294) ZÖLDÉRT—VOLÁN FUVAROZÁSI ÉS SZÁLLÍTMÁNYOZÁSI gazdasági tArsasAg az alábbi munkakörökre felvesz: — gsépjármű-vezetőket „E” kategóriával; — mezőgazdasági vontatóvezetőket; valamint 0bX°A*40/ Szaboícs — gépírásban jártas gazdasági előadót f4oSAsi6 meghatározott időire. Jelentkezés a ZÖLDÉRT—VOLÁN GT általános osztáily- vezetőjémiél (Nyíregyháza, Benczúr tér 7. sz.) Csak heten nem élvezték A francia ál- őket, hogy főmű- Lady Chatterley lami televíziós soridőben sugár- szeretője és az társaság szigorú amerikai Élvezet bírálatban részest- gyermekek er- mmű filmek su­tette tegnap a há- köleseit védő tör- gárzása — azzal rom évvel ezelőtt vényeket. védekeztek, hogy létrehozott Chan- A bírált állomás a vetítés ellen a nel 5 magánteleví- tulajdonosai — hétmillió néző kö- ziós állomás veze- akik számára né- zül csak heten til- tőit, azzal vádolva zőcsúcsot hozott a takoztak. Közelíteni az eltérő véleményeket Brezsnyev és kora (1.) Ajándékba kapott hatalom „Első hely sosem álmom, végső lenni se vágyom, jobb közepeshez a sors, így köze­pes legyek én.** CSAKNEM KÉTEZER ÉVVEL EZELŐTT jegyezte I le a fenti sorokat Juvenalis, I a neves római szatíraíró, akinek időt álló gondolatát joggal idézhetjük Leonyid Iljics Brezsnyev, a „brezs- nyevizmuis” csaknem két I évtizedes korszakainak jel­lemzése kapcsán. Annál is inkább tehetjük ezt, mert az utóbbi időben a szovjet sajtó hasábjain megjelenő tanulmányok is — Rój Medvegyevé a Moszfcovsz- ' kije Novoszityiban, Fjodor Burlackijé a Linyenatuma- ja Gazótáiban — egyértelmű­en erre a következtetésre í jutnak. Arra tehát, hogy Brezsnyev szinte minden | tekintetben jelentéktelen személyiség volt, akinek erélytelen politikája követ- | kéziében az ország szép lassan a középszerűség mo­csarába süllyedt. De akikor I hogyan kerülhetett mégis a j nomenklatura csúcsára? „JÖ EMBER, DE ALIG­HA ALKALMAS”. Roj­Medvegyev — korábban hazájában hallgatásra ítélt — neves történész szerint Brezsnyevben ném volt meg Lenin intellektusa és ; politikai zsenialitása, Sztá­lin emberfeletti akaratere­je és hatalomvágya, Hrus- j csov bámulatra méltó önál- \ lósága, átfogó elképzelése a reformokról és hihetetlen munkabírása. Gyenge aka­ratú és gyenge karakterű 1 ember volt, akinek ölébe i szinte a sors ajándékaként \hullott a hatalom. Az or­szág első számú vezetőjé- j nek posztjára az erőviszo- ! nyak egy különleges alakú- I lása folytán került. Átme­neti figurának szánták őt, aki abban az időszakban, j amikor Hruscsov „önként | nyugdíjba vonult”, kielégí­tette a tényleges hatalom­ért tusakodók midkét tábo­rát, valamint az appairátus tagjait, akiknek minden vá­gya a nyugodt, izgalom- j mentes munka volt. Brezs- I nyev személye ezt biztosí­tani látszott. A bürokraták nem is csalatkoztak. Leonyid Iljicset váratla­nul érte tehát a megtisztel­tetés, de ez még nem lett volna tragikus a jövő szem- j pontjából. Annál inkább I annak bizonyult az a tény, ! hogy Brezsnyev teljesen felkészületlen és alkalmat- i lan volt erre a nagy fel- j adatra. Igen találóan jelle- j mezte a helyzetet az akkori i moszkvai első titkár, Jego- i ricsev: „Leonyid Iljics ter- | mészetesen jó ember, de ; aligha alkalmas egy ilyen nagy ország vezetésére.” E szavak ismeretében nem meglepő, hogy a várt KB- titkári poszt helyett Jegori- csev csaknem húsz évig Koppenhágában képviselte nagykövetként a Szovjet­uniót. De ez csak személy szeriint őt érintette, az vi­szont már az egész népet, hogy egy olyan embertől — no meg persze az őt körül vevő klántól — függött lé­tük alakulása, aki ími-ol- vasnii sem szeretett s az en­nek ellenére igen gyakori szónoklatai során a hose- szabb szavak kiejtése is gondot okozott számára. Különösen élete utolsó ! éveiben, amikor is egy or­szág, sőt az egész világ nyomon követte hosszú agóniáját. LOJALITÁS ÉS KOMP­ROMISSZUMOK. Ennyi negatív tulajdonság láttán tényleg csak csodálkozha­tunk, hogyan lehetett az évek folyamán több kitün­Tőbb kitüntetése volt, mint Sztálinnak és Hruscsovnak együttesen. tetőse, mint Sztálinnak és Hruscsovnak együttesen, hogyan kaphatott „irodalmi munkásságáért” is magas elismeréseket és hogyan építhette ki fokozatosan maga körül egykori kollé­gáiból az új vezetői gárdát, egyáltalán hogyan marad­hatott 18 évig hatalmon? Nos, a válasz talán nagy kompromisszumkészségé­ben rejlik:. Már indulásakor középutas álláspontra he­lyezkedett, egyszerre el­utasítva a XX. kongresszus szellemében született refor­mokat és a sztálinizmus nyílt felélesztését. Mind­emellett higgadt és kollé­gáihoz igen lojalista politi­kus hírében állít és így is mutatkozott be. A konflik­tusokat igyekezett elkerül­ni, ugyanakkor tekintélyét növelte, hogy a különböző kérdésekben kikérte alkár a területi vezetők véleményét is, míg ő maga a döntések meghozatalakor általában a háttérbe húzódott. Szemé­lyi kérdésekben viszont ha­tározottan végrehajtotta el­képzeléseit. Így fordulhatott elő, hogy szép csendben szinte telje­sen kicserélődött a felső és közép szintű vezetés. Nem meglepő, hogy az új gárdá­ban elsősorban a dnyepro- petrovszki, dnyeprodzser- zsinszki, illetve moldáviai korábbi munkatársak vitték a prímet. A jóindultnaik e negatív következményeként a tényleges hatalom a kö­zépszerűek kezébe került. Ennék az új gárdának a zöme gyenge vezető volt, ám mivel a „keresztapa” Brezsnyev volt, maradhat­tak posztjukon. Közéjük tartozott mindenekelőtt Csernyenko, Scsolokov volt belügyminiszter, Tyihonov exkormányfő, valamint egy idő után Brezsnyev fia, valamint veje is OROSZ LÉLEK. Magán­emberként egyébként sok­kal oldottabb, színesebb egyéniség volt Brezsnyev, Brandt nyugatnémet ex- kancellár szeriint tipikus orosz lélek. Szűkebb körben egészen jó humorérzékét is csillogtatta, önállóbb, talá­lékonyabb ember benyomá­sát keltette. Unokája, And­rej Brezsnyev is a Mosz- kovszkije Novosztyiban kedves, jó, korrekt és igaz­ságszerető embernek írta le nagyapját, akire szerinte egyedül nem lehet ráhúzni a vizes lepedőt, szemet hunyva az őt körül vevő társak tevékenysége felett. Akármilyen rendes és közvetlen volt is magán­emberként, neve összefor­rott a mostanság már pan­gásnak nevezett korszak­kal. A következő részben a brezsinyevi éra sajátossá­gait tekintjük át. D. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom