Kelet-Magyarország, 1988. október (45. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-18 / 249. szám

aj700. uKumer jlö. Kelet-Magyarország f KISTERMEI K-KISKERTEK Bemutatók / vÜ. Újdonság: a brokkoli Bötermo káposzta fajták a termesztésben A közelmúltban a Royal Shueliis höMaind cég magyar­országi képviselete az Agro- veit fajtabemutatókat tartott megyénkben. A brokkoli új fajtáival Rakamiazon, ia hdfo- nitd káposztái ajtákkial Leve­leken ismerkedhettek meg a szakemiberiak. A brokkoli termesztésének Dél-Euirópában hagyományai vannak, Nyugat-Eunópában az utóbbi években erőtelje­sen terjed. Magy arországooi a brökkoíli még újdonságnak számít, mindössze 70 hektá­ron termesztik. A termést a miskolci hűtőház vásárolja fel és főiként Svédországba számítják. A brokkoli homoktalajokon meghálálja az isitálilótrágyó- zást, vízhiány, niitro'gónhdány esetén gyengén fejlődik. Át­lagos tápanyag-eilLátottságú talajokon igényli a műtrá­gyát. Magyarországon a brokkolit palántázzák. A pa­lántanevelés 4—5 hét, a Pa­lántázás ideje június közepé­től július közepéig tart. (Helyrevetés május közepétől június elejéiig lehetséges.) A termés betakarításának ideje szeptember és Október. Két termésre, a fő- és oMailró- zsákra lehet számítani. A fő- rózsák általában 30 dieka- gmamimiosak. A tarokkom sor­távolsága 60—75 centiméter, tőtávoisága 30—60 centimé­ter, aíz áilíomámysűrűség hek­táronként 40—50 ezer tő. Ajánlott fajták a Clipper F 1. rövid tenyészidejű. Kö­zépkorai a Laser FI, a Nep- turne F 1, a Cruiser F 1. Kö­zéphosszú a Corvet F 1, hosszú tenyészidejű a Skiff és Kayak F 1. A brokkoli­nak a fiatal zöld színű virág­zatát fogyasztják. Étrendben a karfiolhoz hasonló szere­pet tölt be, de annál fino­mabb. Kiposstaterm öntési vet által Leveleken bemuta­tott új hibridek hektáron­ként 70—80 tonna termésre képesek. Igaz, ,a hibnidká- poszták vetőmagálra igen ma­gas (a termelési költség 7—8 százaléka), de ez megtérül­het a nagyobb terméssel és azáltal, hogy kisebb terüle­ten egy nagyobb mennyiség előállítására az egyéb ráfor­dításokból kevesebb energia szükséges. A Leveleken látott káposz­tafajták közül jól vizsgázott a Deliphu F 1, a Hermes F 1 korai fajta és a Greniit F 1 középkorai fajta. A korai faj­ták tenyészideje 63—65 nap, a középkorai 75—80 nap után ad bő termést. Az em­bemntató Leveleken. lomány-sűrüséget, palántáik­ból 5—6 tő ültethető egy négyzetméterre. Az őszi érésű káposzták közül szemre is tetszetős és bő termést adó fajták a For- raax F 1, az Oscar F 1 és a Menza F 1. Bemutatták vö- röstoáposzta-fajtákat is, a Ciradurt, a Rónát és a Ruxyt. A hibrid fejes káposzták sor­távolsága általában 70 cen­timéter, a tötávolság 60 cen­timéter lehet. Sajnos a káposztának nincs jó piaca, túltermelés van, de ez nem zárja ki annak szük- ségiességét, hogy káposztát a hazai ellátásra jövőre is ter­melni kell. Az új fajták egy gazdaságosabb és sikeresebb termesztést segíthetnek elő. n szülő - mintgyógyszer A szőlő nemcsak élvezetet nyújtó és tápértékét szolgálta­tó Ryü- mölcs. ha­nem kivá­ló gyógy­szer is. Ez a tulaj­donsága már régó­ta ismere­tes, szőlÖ- kúrák for­májában hasznosít­ják. A gyógymód sikerét azonban sok körülmény befolyásolja. Számí­tásba kell vennünk elsősorban a szőlő minőségét, az adagolás módját, de figyelmet kell for­dítani a kúrával kapcsolatos ét­rendre. sőt még az életmódra Is. Alig találunk olyan gyümöl­csöt, amelynek annyiféle, sőt akár ellentétes célú felhasznál­hatósága ismeretes lenne. Sze­repel számtalan diétás étrend­ben. például vesebaj. köszvény. máj- és lépbajok gyógyítása­kor. de talán leggyakrabban a hízókúrák és fogyókúrák érde­kében állítják az ember szolgá­latába. Ez utóbbi talán igen el­lentétesen hangzik, de valóban így van. Ha hízókúrára van szükségünk. akkor lehetőleg édes. gazdag cukortartalmú faj­tákat válasszunk ki, de emel­lett gondoskodjunk arról is. hogy a kisérő étrend is kalória­dús legyen. Ha viszont fogyás­ra határoztuk el magunkat, er­re a savanykás szőlő alkalmas. A savanykás szőlő ugyanis az átlagosnál kevesebb cukrot, de annál több savat tartalmaz. E sav erőteljesen izgatja a bele­ket. és gyorsítja a bélmozgást. Nem mindegy azonban, hogy milyen szőlőfajtával végezzük a kúrát. Legjobbak a nagy sze­mű. vékony héjú. kevés magvú, nem túlérett és nem túl vize­nyős fehér csemegeszőlők. Azért kell a szőlő érettségi fokára ügyelnünk, mert az éretlen sző­lőben sok a sav, és ez könnyen bélhurutot okozhat. Persze még az érett szőlő fogyasztásával is vigyázni kell és a kúrát nem szabad rögtön nagy mennyiség­gel kezdeni. Képünkön: hízókú­rára. fogyókúrára egyaránt al­kalmas a szőlő. (MTI Press) htett fajtáik jól tűrik a tőál­Jó, ha tudjuk Telekhatár, telepítési távolság A fejes káposzta nem új­donság. hiszen évszázadok óta az éiv minden napján ott van a zödldiságeláirusító stan­dokon. A foüyamaitos ellátást biztosítja, hogy a káposzta szedése áprilistól november végéiig tart. Novemberitől má­jusig a tárolt, illetve savanyí­tott káposzta kínál ánubősé- get. A káposzta tehát nem új­donság, de annak számíta­nak az új hibridek. Az Agro­Évről évre visszatérő gond, hogy a termelők nem isme­rik pontosan azokat az elő­írásokat, hogy milyen távol­ságra telepíthetők gyümölcs­fák a földterület határától. Sok kellemetlenségnek, eset­leg pereskedésnek vehetjük elejét, ha megtartjuk a sző­lő- és gyümölcstermesztésről szóló MÉM-rendeleteket. A jogszabály szerint az in­gatlan tulajdonosa (használó­ja, kezelője) köteles megtar­tani az ingatlan határától számított alábbi legkisebb ültetési (telepítési) távolsá­gokat : Belterületen és zártkerten belül: szőlő, valamint 3 mé­ternél magasabbra nem nö­vő gyümölcs- és egyéb bokor esetében 0,50 métert. Három méternél magasabbra nem növő gyümölcs- és egyéb fa esetében egy métert. Három méternél magasabbra növő gyümölcs- és egyéb bokor esetében két métert. Külterületen — zártkerten kívül: gyümölcsfaiskolai ne­velés alatt álló növény, to­vábbá szőlő, köszméte, ri­biszke és málnabokor eseté­ben 0,80 métert. Minden egyéb gyümölcsbokor példá­ul naspolya, mogyoró eseté­ben két métert. Birsalanyra oltott körtefa, továbbá őszi­barackfa esetében 2,50 mé­tert. Törpealanyra oltott al­mafa, továbbá meggy, szilva- és mandulafa esetében 3,50 métert. Vadalanyra oltott al­ma- és körtefa, továbbá kaj­szifa esetében 4 métert. Cse­resznyefa esetében 5 métert. Dió- és gesztenyefa, továbbá minden fel nem sorolt gyü­mölcsfa esetében 8 métert. A szomszédjog Az utóbbi időben örvende­tesen megnövekedett a telek, a kiskert-tulajdonosok szá­ma. Sokan tulajdonosként, mások bérletként vagy tartós földhasználat birtokában dolgoznak, pihennek a föl­deken. Sajnos az így szerzett örömhöz gyakran „üröm” is társul, mert a földhasználat­tal kapcsolatban rengeteg a probléma, vita, sőt pereske­dés, a szükséges ismeretek hiányában. Jó tudni, hogy a földterü­letekkel kapcsolatos jogokat: a társadalmi rendeltetéssel összefüggésben úgy lehet gya­korolni, hogy mások zaklatá­sára, érdekeik megsértésé­re avagy illetéktelen előnyök megszerzésére ne kerülhessen sor! A gyakorlati élet „szom­szédjognak” nevezi az ingat­lan tulajdonosainak, haszná­lóinak vagy kezelőinek a te­lekszomszédokkal kapcsolatos jogosultságait. Az egyik leg­fontosabb tudnivalók közé tartozik a „telki szolgalom” intézménye. E szolgalom olyan jogosultságot, illetve a szomszéd oldaláról olyan kö­telezettséget takar, hogy tűr­ni tartozik a szolgalommal kapcsolatos jogok gyakorlá­sát! A szolgalom általában azt jelenti, hogy az egyik szom­széd használhatja a másik szomszédja földterületének meghatározott részét. Közle­kedhet a kitaposott úton, vagy a kútból vizet merít­het. A szolgalom rendszerint szerződéses megállapodáson nyugszik. Sajnálatosan sok problé­mát okoz, ha a szomszédok nem tisztázzák maguk között előzetesen a kerítés építésé­vel, fenntartásával kapcsola­tos kérdéseket. Erre vonat­kozóan a legfontosabb alap­elv az, hogy a kerítést a te­lek tulajdonosának, haszná­lójának vagy kezelőjének, a földterület úgynevezett hom­lokvonalán, valamint a köz­útról nézve a jobb oldali te­lekhatáron és a hátsó telek­határon kell megépíteni és fenntartani. Széles Csaba Kénnel vagy anélkül? Borkezelés szakszerűee Gyakran hallani — különösen szőlőszüret idején — a kertba­rátok között olyan vitáról, hogy kénezni kell-e a mustot vagy sem? A vita nem alaptalan, hisz nemegyszer előfordul, hogy a bor szaga és íze fokhagymá­ra vagy kellemetlen záptojáséra emlékeztet. Ennek oka. a szak­szerűtlenül adagolt kén. amit az élesztőgombák kénhidrogénné alakítanak át és ez még kelle­metlen fejfájást is okozhat. A kedvezőtlen jelenséggel rendszerint a kezdő szőlészke- dők. borászkodók találkozhat­nak, az erjedést követően új boraiknál. A ..bőrbetegség” könnyen megszüntethető, nyílt fejtéssel, — gondos „szellőztetés­sel” — és 100 literenként mint­egy 10 gramm porított bor­kén (kálium-metabiszulfit) ada­golásával. Ha a kellemetlen záp­tojásszag nem akarna elmúlni, úgy a fejtést meg kell ismétel­nünk úgy, hogy a bort egy szó- rócsövön permet formájában vagy akár egy tésztaszedőn többször, igen gondosan átön­tözzük. A gondos gazda természetesen a fejtést mindig olyan üres hor­dóba végzi, amelyet előzőleg hideg vízzel alaposan kimosott! az akonanyíláson át százlite­renként tíz liter vizet célszerű a hordóba önteni, majd a hor­dóban a vizet türelmesen és igen alaposan meg kell henger- getni. Ezt követően akonanyílá­sával lefelé egy nagyobb edény­re kell a hordót fektetni, hogy a víz „kényelmesen” kifolyhas­son belőle. Eil a műveletet mindaddig kell ismételni, amíg a hordóból „kristálytiszta” víz nem fog kifolyni. A kimosott hordót úgy kell gerendákra fek­tetnünk, hogy a víz maradékta­lanul kicsöpöghessen belőle. Ez­után következhet a kénezés. Mosás utáni kénezésre. ha a hordónk 100 és 300 literes kö­zötti, százliterenként 4 gramm­nyi kénszeletet égetünk. 300 és 1000 literes hordók esetében száz literenként 3 gramm kén elége­tésével fertőtleníthetünk. Ha a szakszerűen kezelt mustunk ki­forrt, úgy az első és a második fejtés elvégzésekor, ha száraz, savas borunk van, vagy „da­rabban” állt a borunk, gyenge kénezést alkalmazunk. tehát száz literenként 7—10 (hét-tíz) gramm borkénnel kezeljük bo­runkat. Ha édeskés a borunk, vagy nehezen tisztuló lágy bo­runk van, esetleg enyhe zápto­jásszagot érzünk, úgy már az első fejtés során közepes kéne­zést végezzünk. Ez azt jelenti, hogy száz liter borhoz legalább 15—20 gramm borként „kever­jünk be”. A jól kezelt hordóban a jól kezelt bor — szakszerű kénezés- sel — mindig jókedvre fogja de­ríteni a gondos gazdát. Sz. Cs. Ezüstérem Fényesiitkére Díjazott borok Szekszárdim rendezték meg a kertkarátok I. országos borversenyét A kertbarátok első országos bor­versenyét Szekszárdon rendezték meg. Tolna megye székhelyén a „bor városában” ugyanebben az időben tartották a szüreti na­pokat, amelyre az ország min­den részéből több ezer vendég érkezett. Az országos borver­senyre szabolcs-szatmári kertba­rátok borait is nevezték. A szü­reti napokra Nyíregyházáról kü- lönbusz indult, negyven nyír­egyházi és fényeslitkei klubtag­gal. A borversenyen 357 bormintát értékeltek és nem várt ered­mény, hogy megyei kertbarátok is szép sikert arattak. Széles Sándor fényeslitkei klubtag Furmint borával ezüstérmes lett. Osvát Sándor (Nagyecsed) Chasselas bora bronzérmet ka­pott, míg Török Pál vegyes vö­rösbora és Somfalvi István Otto- nel muskotály bora (mindkettő nyíregyházi) oklevelet érdemelt. A négy borminta rangsorolása nem csekély eredmény, hiszen megyénk nem tartozik a borter­melő tájegységek közé, mégis versenyre kelhettek és megelőz­tek kimondottan borvidéki kis­termelőket. A borok értékelése­MUST E mlékszem a régi szép időkre, van annak vagy húsz esztendeje is, amikor Nyíregyházán, a város leg­különbözőbb pontjain árulták a mustot. Aszta­lokat tettek a Rákóczi ut­ca elejére, a piac kör­nyékére és még sokfelé, és ott, kancsóból mérték a nemes nedűt. Sokak örö­mére. Az egészséges, ízle­tes italnak sok híve volt, fogyott is gyorsan. Aztán minden véget ért. Eltűn­tek az asztalok, és kiment a must a divatból. Kár. Különösen mostanság, amikor a szőlősgazdák az eladhatatlan termésről, a rossz borárról beszélnek. Mégsem jut eszükbe, hogy mustként egészen jó pénzt lehet kapni a termésért. Kár . . . (bürget) kor elhangzott, hogy díjazottatok a borok kezelésében szakértők, a borok tisztasága méltó az elis­merésre. A szekszárdi kirándulásról, a szüreti napok élményéről Varga Ferenc, a megyei' kertbarát szö­vetség szervező titkára küldött beszámolót. A háromnapos ta­pasztalatcsere emlékezetes ese­ménye volt a gemenci arboré­tumban tett látogatás. Jártak a megyeiek múzeumban, megtekin­tették a lovas- és fogathajtó versenyt, részt vettek ökörsü­tésen és a vendéglátó szekszárdi kertbarátklub pincelátogatásról is gondoskodott. Óriási retek A hatalmas, 5,6 kilogrammos retek Hegyes László, Nyíregyhá­za, Repülőtér 6. szám alatti la­kos kertjében termett. A magot a felesége ültette el, és úgy lát­szik, a hely és a7. időjárás ked­vezett neki. A gazda elmondta, hogy a természet és a gondos munka nyomán a telkén több, ehhez hasonló méretű retek fej­lődött ki, melynek húsa ízletes, jó minőségű. (Császár Csaba fel­vétele) HORGÁSZOKNAK Vízpartok aranyban Minden horgásznak ismerőse az őszi töprengés, az évszakvál­tás nagy dilemmája: a hűlő vi­zeken esznek-e még a békés ha­lak, vagy inkább már a ragado­zóknak érdemesebb odavetni a horgot? A vízparton aztán kiderül a „már nem, még nem” helyzet. Pontynak, kárásznak, dévémek már se híre, se hamva. A rablá­sok pedig még nem az igaziak. Talán a hűvösebb hajnalokon vág rá a zsákmányra egy-egy csuka, a süllőik is inkább nap­keltekor, vagy a napnyugta utá­ni szürkületben, sötétedéskor várhatók horogra. A nappal a csendé — és az őszi szépségeké. Megszokott helyemen ülök a tiszadobi holtág partján. Papp Gábor halőr, aki az itteni terje­delmes holtágakat és a folyót vi­gyázza, nem tud biztatót monda­ni. Helyzetjelentése lakonikus: „Nem fognak...!” A mélységes csendet néha zsenyegő vadka­csák törik meg a langyos októ­beri reggelben. Néha hatalmas Októberi Voltak itt pedig valaha októbe­ri potykák számolatianul. És ak­kor még a fogható darabszám korlátozása sem fogta vissza a horgászt —, mert nem volt ilyen. Csak hal volt bőséggel. A most előttem lévő partszakaszon bal­kézről már akkor is ott volt a vízben egy bedőlt öreg eperfa. Jobbkézről egy nyári vihar kö­zépkorú tölgyet fektetett a víz­be az idén. Kiálló törzsén a rá­futott vadszőlő levelei még most is pompáznak, mintha vörös ta­lárt húzott volna magára a vízbe dőlt tölgy halottá lepel helyett. Alatta az új rejtekben bizonyára halak sokasága búvik meg. Mint egykor a potykák az öreg eperfa alatt. A víz alól fel- sejlő törzsénél álltam meg ak­kor. És hol az egyik, hol a má­sik oldaláról jött elő egy-egy potyika azon az októberi verőfé­nyes délutánon. Vagy tíz da­rab . . . Hinni se akarták a hely­beli halászok, míg meg nem lát­ták, amikor ladikkal kiálltam a községi pállnkafőzde oefresziagú partoldalánál. A főzdében éppen a halászok cefréje volt soron, sorra kerültek hát az októberi potykák is egy hatalmas bog­rácsban a pálinkafőzde udvarán, sokféle más hallal együtt. Hiszen busa csobbant nagy burványo- kat a víz felszínén. Pontyok, ká­rászok mozgásának nyoma sincs. És persze csalinak való keszeg­ből sem lehet egyet sem ki­ügyeskedni a vízből a süllőző felszerelés számára. Langyos levegő áll a hátam mögött a keleti part erdejében. A magas akácok, kőrisek, topo­lyák, tölgyek lombjai közt szé­les arany pászmákban tör be a Sziget felől a délelőtti napsugár. Előttem az erdő feketés zöld ár­nyékát tükrözi a mozdulatlan víz, felszínén egyre több lehul­lott falevél sárgája, vöröse, bar­nája tarkáink. Szemben a nap­fényben fürdő nyugati part szí­nesedő erdőfala. A háttér zöldjé­ből csillogó sárgán ragyognak ki a korán új, őszi ruhát öltött nyárfák lombjai. A csendes nyu­galom szinte észrevehetően öm­lik bele a parton szemlélődő emberbe az igazán festői szépsé­gű látvánnyal, ami talán minden gazdag halzsákmánnyal felér . .. potykák minden halász hozott a maga zsákmányából is, vagy 15 féle halból készült el a szabadtűzi fi­nomság. És igazi halászléfőző szakértők sürgölődtek körülöt­te ... Hol vannak,már az öreg ha­lászcimborák ... És hol van már a régi halbőség! öregebbek és egy kicsit szegényebbek a vizek és a környéket az a hír járja be, hogy talán még a zsivalygó gyer­mekváros is elköltözik az egyko­ri grófi kastélyból. Mert angol vállalkozók alkudoznak rá, hogy külföldi ny.aralóknak adjon szál­lást, sétalovaglásnak, golfpályák­nak adjon helyet a még mindig meseszép tisza-parti táj . . . ... De nem való borongásra az aranyló őszi verőfény! A bíbor köntösben vízbe halt tölgyfa kö­rül keszegnép mozdul a kora délutánban, ahogy a forduló nap megcsillan a vízen. A vaníliail­lattal bolondított tengeridara is megteszi a magáét. A finom sze­relékre szépnevű veresszámyú konoérok jönnek egymás után. Jó tenyérnyiek, serpenyőbe va­lók. Az aranyba öltöző partok között még él és adakozik a víz . . . Pristyák József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom