Kelet-Magyarország, 1988. szeptember (45. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-07 / 214. szám

1988. szeptember 7. Kelet-Magyarország 3 Elnökváltás háttérrel (2) Szenvedély, felelősség A levezető elnök felteszi a kérdést: fenntartja-e az el­nök és a vezetőség a korábban bejelentett lemondását? Engi Zsigmond feláll. Papírt vesz elő. Látszik: készült. Megindult. Beszél az elmúlt évek beruházásairól, az ötszáz hízómarháról, a foglalkoztatottságról, elmondja: mindig tör­vényesen vezetett. Tudja, a tagság szerette, s ezt köszöni. Huszonhat év után nehéz elválni, de ha a tagság érdeke ez, akkor ő nem áll a kibontakozás útjába. Mondja: tavasz óta folyik ez a most beérett folyamat. 0 volt a 19. elnök a tsz-ben, kívánja, a huszadiknak legyen több sikere és sze­rencséje. EGYMILLIÓ NÉGYZETMÉTER ABLAK. A Győr-Sopron megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat mosonma­gyaróvári gyárában elkészült az egymilliomodik négyzet- méter műanyag keretű ablak. A vállalat termékei iránt rendkívül nagy a kereslet, nemcsak a közületi, hanem a kislakásépítők között is. A képen: gyártósoron a korszerű ablak. (MTI fotó.) MÓRICZ ZSIGMOHD SZÍNHÁZ Kombinált bérletek Nyugati igényre Sűrített paradicsom A nyári gyümölcsszezon után növeli a zöldségfeldol­gozást a Nyírség Konzerv­ipari Vállalat. A nyíregyházi gyárban a teljes termelés 80 százalékát a gyümölcs feldol­gozása jelentette, míg a ma­radék a zöldségé volt. Ebben az évben az utóbbi javára szeretnék változtatni az ará­nyokat. Ennek első jeleként sűrített paradicsomot kínál­tak tőkés partnereiknek. A szerződés megkötése után már 600 tonnát kiszállítottak Finnországba, Hollandiába és Angliába, de ennek akár az ötszörösére is lett volna igény. A jövő éyi tervek kö­zött nemcsak a mennyiségi növelés szerepel, hanem új paradicsom-feldolgozó gépsor beállításával a mind szigo­rúbb minőségi feltételeknek is szeretnének eleget tenni a vállalatnál MŰSZŐRME CSÜCSTECH- NOLÓGIÁVAL. A hazai tex­tilipar jelenlegi legmoder­nebb technikáját alkalmazva másfél millió négyzetméter műszőrmét gyártanak ebben az évben a Lakástextil Válla­latnál Szombathelyen. Az újonnan üzembe állított amerikai körkötőgépekkel sodratlan előfonalból készí­tik a kelmét. A hazai igé­nyek kielégítése mellett az idén már exportra is jut a kiváló termékből. Készül a műszőrme. (MTI fotó.) Korrekt a beszéd. Kicsit keserű is. Amikor a közgyű­lés előtt újra érdeklődött, hol fog dolgozni, mondták, ne izguljon, jár a 150 napos fel­mondási bér. — De nekem nem bér kell munka nélkül. Én munkát akarok, ezt szok­tam meg gyerekkorom óta. És most, ettől a pillanattól Engi már nem elnök. A tag­ság egyhangúlag elfogadta a lemondást. A többi vezetősé­gi tagot is felmentik. Elhang­zik az újakra a javaslat, de először a vitára kerül a sor, majd aztán szavaznak. Miért csak egy? Danó Bertalan az első, aki szót kér. Ö azt kifogásolja, hogy miért csak egy jelölt van? Ha a régi rossz volt, akkor most legyen több, hadd válasszon a tagság. Sarkadi Sándor szenvedé­lyes. „Mi itt élünk, innen el nem mehetünk. Miért nem azok gazdálkodjak ki a hi­ányt, akik csinálták? Miért felülről ajánlanak elnököt?” A nép dolgozott, fejtegeti, legyen a kilábalás is annak a dolga, aki a bajt csinálta. (Látom, hogy az emelvényen összenéznek. Ez áz ellenzék hangja lenne? Mégis van be­folyásuk azoknak, akik nem pártolták a váltást?) Aztán Kiss Károly kér szót. „Itt akarunk élni, de nem mindegy, hogyan. Milo- ta — mondta — kihasználta a lehetőséget. Engi rendes ember volt, de erősebb aka­ratra lett volna szükség. Mert eddig megkaptuk az államtól az öt-hatmilliót. Ez elmúlt. Remélem, hogy az új vezetés és a fiatalabb vezető­ség beváltja a reményeket.” Csókái Béla a régi elnököt bírálta: „Gyenge ember volt, kiadta a kezéből a vezetést. Alapító tag vagyok — hang­súlyozta, —, de ilyen helyzet még nem volt. Mi mindig megéltünk ezen a földön. Az elnök — akit megválasztunk, legyen erélyes. Vessünk újra árpát, legyenek kultúrnövé­nyek, meg fogunk mi élni itt a jövőben is.” Háromévenként szanálják Kánya Gyuláné felszólalá­sa nagy érdeklődést keltett. Elmondta, hogy elég volt már abból, hogy hároméven­ként szanálják a tsz-t. Min­dig elindult egy nagy lendü­let, aztán szépen lassan ab­bamaradt. Szegény tsz Va­gyunk — mondta —, de azt nem választhatjuk, hogy fel­számoljanak. Mert vissza nem léphetünk. De az is biz­tos, az elnök egymaga nem oldhat meg semmit. Kell a jó szakvezetés, ettől számon kell kérni mindig, mit tettek, hogyan és miért. Ha kudarc van, adjanak számot az ok­ról, de akkor, amikor kelet­kezik, s-ne később. Ehhez kell, hogy minden tag fi­gyeljen és legyen gazdája a szövetkezetnek. — Kellene ránk egy kis jobb idő — mondta meghatódottan — mert igaz, hogy mi vagyunk a háromszor is hátrányos helyzetű vidék, de azért raj­tunk is múlik a jövő. Ide kívánkozik az egész ügy egyik fordulópontja. Pergessük vissza az időt. A szanálási szervezet közli, hogy a tiszabecsi tsz helyze­te reménytelen, fel kell szá­molni. A helyi vezetők ez el­len berzenkednek. Minden­kit megkeresnek, köztük László Bélát, a kerület or­szággyűlési képviselőjét. A helyzetet pontosan ismeri. Szereti ezt a tájat. És hisz is benne. Nekiindul, hogy meg­oldást találjon. A Pénzügy­minisztériumban érvel, ma­gyaráz, hogy ez a tsz is ké­pes kilábalni a bajból. Mondja, mi lesz az emberek­kel, a foglalkoztatás ezen a tájon meglévő, megoldhatat­lan gondjának fokozódásával. Harcol, vitázik, küzd. Mert ha a becsiek sorsa beteljese­dik, akkor megindul a folya­mat, ami a már meglévő ne­hézségeket újabbakkal teté­zi. Segítség és önerő És a képviselő szavát ad­ta: a tiszabecsi termelőszö­vetkezet szanálására olyan terv fog készülni, ami lehe­tővé teszi a segítség és az önerő ötvöződésével a felál­lást a vert helyzetből. És a szava sokat ért. Ez hozta a fordulatot, ami oda vezetett, hogy új vezetőség, új prog­ram jelentse a kilábalás nyi­tányát. Bürget Lajos Következik: Sorskérdésről dönteni Bordó plüssel bevont ele­gáns franciaággyal, továbbá egy skandináv típusú fe­nyőkarfával készülő és na­túr lakkozású fotelággyal, valamint a Dácia gépko­csikhoz készített ülésgarni­túrákkal mutatkozik be az idei őszi BNV-n a Nyíregy­házi Bútoripari Szövetke­zet. Vajon sikere lesz-e a már jó hírnevet kivívott alkotó kettősnek Daróczi Mihálynak és Pivnyik Andrásnak? — Reméljük. Különösen két közös „gyermekünkért”, a franciaágyért és a fotel­ágyért drukkolunk — mond­ja Daróczi, aki elsorolta, ho­gyan is született az ötlet, s miképpen valósul meg. — Évek óta együtt töpren­günk azon, milyen terméke­ket gyártson szövetkezetünk, s melyeknek lenne sikerük a hazai/és a nemzetközi vásá­rokon, bemutatókon — fűzi tovább a gondolatot Pivnyik, — Rohamosan közeleg a BNV megnyitójának ideje. Mi jól haladunk. Az exkluzív igényt is kielégítő francia- ágy lényegében kész, már ,-csak — ahogy mi mondjuk — az öltöztetése hiányzik. _ — Szeretnénk legalább olyan sikerrel szerepelni idén is a rangos vásáron, mint tavaly, amikor a Sze­nátor garnitúráért OKISZ- plakettel tüntettek ki ben­nünket — jegyzi meg az el­nök, Mikula János. A nyíregyháziaknak ez a garnitúrája azóta is sikerter­mék a piacon. Jól „fut”. Csak megrendelésre készítik, ki­váló minőségben, magas igény szerint, s a bemutatá­sa óta már 35 garnitúra kelt el. — Jóval nagyobb az igény rá, csakhogy nincs kapacitá­sunk — halljuk az elnöktől. Megkezdődött az új évad bérleteinek árusítása. A Mó­ricz Zsigmond Színház nyír­egyházi szervezőirodájának vezetője, Félegyházi Zoltán elmondta, hogy már most, az első napokban is élénk aZ érdeklődés. Az idén 22 felnőtt és 12 ifjúsági bérleti sorozatot in­dítanak. A felnőtt bérletek 6 előadásra szólnak, tehát (az ifjúsági, illetve gyermekda­rab kivételével) a nagyszín­házban ebben a szezonban bemutatandó valamennyi da­rabra érvényesek. Áruk a ta­valyihoz hasonlóan 254—314 forint között van; a bemuta­tókra szóló bérlet ára 330— 430 forint. A 12 ifjúsági bér­let 5 előadásra szól, és 164— 199 forintba kerül. A többfé­le sorozat lehetővé teszi, hogy mindenki arra a napra vásárolja meg bérletét, ame­lyik neki a legjobban meg­felel. A Krúdy Színpad elő­A Daróczi—Pivnyik duó tervezte és valósította meg a moszkvai nemzetközi kiállí­táson bemutatott, sikert ara­tott és Ott a helyszínen el­adott (!) Héra típusú fran­ciaágyas exkluzív garnitúrát is. Nevükhöz fűződik a Trója kombinált, ülő-fekvő együt­tes is, amely elnyerte a mis­kolci vásár díját, a tavalyi BNV-n befutott Szenátor mellett! Ügy ítélik meg a nyíregy­háziak, hogy a kitüntetések a hagyományok kötelezik őket a részvételre. Igyekeznek is minden alkalommal valami újat vagy legalábbis újsze­rűt, praktikusat, keresett terméket gyártani. Ezt cé­lozza a franciaágy, de külö­nösen a fotelágy, amelyet a mostani kisebb méretű laká­sokban lehet praktikusan kétcélúan használni: nappal fotelnak, éjszakára ágynak. — Teljesen új termékünk viszont a komplett Dácia ülésgarnitúra. A KISZÖV közreműködésével és segít­adásaira is lehet bérletet vál­tani, ára egységesen 100 fo­rint. Van kombinált bérlet is (7 sorozat), ez a nagyszín­ház 6 és a Krúdy Színpad 2 idei új előadására érvényes. A jegyárak is csak annyi­ban változták, hogy beépí­tették az eddigi ruhatári dí­jat — ugyanis a minél kul­turáltabb, gyorsabb kiszolgá­lás érdekében a ruhatárban most már nem kell majd fi­zetnünk. Az ifjúsági előadá­sok alaphelyárai így 30—37, a felnőtt előadásoké pedig 40—50 forint körül alakulnak (de lesznek előadások, ame­lyekre valamivel megemelik a helyárakat). Bérleteket ok­tóber 25-ig lehet vásárolni. Mint arról már tájékoztattuk olvasóinkat, az első bemuta­tó (egy ifjúsági darab, Mae­terlinck Kék madara) októ­ber elsején lesz. Ezt követi október 8-án Páskándi Géza Éljen a színház! című szín­darabjának premierje. ségével sikerült tárgyalnunk e termék gyártásának ügyé­ben a Géptervező Intézettel. A mintadarabok elkészültek. Szemlére, jóváhagyásra ki- küldtük a Dácia gyárnak Pi- testibe. Most várjuk a vála­szukat. Ha kedvező lesz, ak­kor a BNV-n bemutatott ülésgarnitúrából százezret gyártunk a Nagykállói Vas­ipari Szövetkezettel kooperá­cióban — újságolja a szövet­kezet elnöke. Felkészülhetnek a sorozat- gyártásra a nyíregyháziak. A két szabolcsi szövetkezet ké­szítené egyedül az országban ezt a terméket. — Bizakodunk a sikerben, s abban is, hogy a BNV-n aláírjuk az első jelentősebb szerződéseket a másik két szép termékünk gyártására is kereskedelmi partnereinkkel. Annál is inkább, mert szinte valamennyit meghívtuk a vásári bemutatónkra — re­ménykedik Mikula János el­nök. Farkas Kálmán Vissza az iskolapénzt 1 S zomszédom, Szabó úr, az elmúlt hét egyik estéjén, megállított a szemetesledobó előtt. — Maga ugye sújságíró! — támadt rám a mutató­ujjával, és rögtön tudtam, hogy megint üzenetet akar­nak velem küldeni valaki­nek, aki persze ismét rám fog megharagudni, pedig én csak hírnök vagyok, ki jő, s pihegve szól. — Tessék mondani! — kapcsoltam be agyamban az üzenetrögzítőt, és letet­tem a szemetesvödröt. — Mondja meg nekik — emelkedett fel az ökölbe ágyazott mutatóujj az or­rom magasságába —, hogy vissza fogom kérni az isko­lapénzt! Heherészni kezdtem, arra gondolván, hogy Szabó úr talán Karinthy Frigyes zse­niális humoreszkje nyomán elmond egy anekdotát, de tévedtem. — Ez nem egy humoros történet, szomszédkám — folytatta Szabó úr. — En­gem a jövő héten el fognak bocsátani a munkahelyem­ről, ahol húsz éve dolgo­zom. Csakhogy annak ide­jén, az iskolában azt mond­ták, hogy ha jól tanulok, és jó szakember leszek, a szo­cialista állam a tenyerén fog hordozni. Most kérdem én: hol az a tenyér?! En­gem az iskolában senki sem világosított fel arról, hogy húsz év múlva az én jeles tudásom elavul, és át kell majd magamat képez­ni, új munkahelyet keresni, vagy netán egy másik szak­mát tanulni. Ezért akarom én visszakérni az iskola­pénzt. Nincs igazam? Sejteni kezdtem, hogy ez valóban nem egy humoros történet, és megpróbáltam Szabó úrnak komolyan vá­laszolni. — Kedves szomszéd! Ugye tudja, hogy az*iskola az életre nevel? A mi éle­tünk pedig, ahogy nagyon érzékletesen jelezte, a nagy állami tenyéren nyugodott. Jelszavaink voltak: Aki nem dolgozik, az is egyék! Egyenlőtlen munkáért egyenlő bért! Veszteséges vállalat nincs, csak kevés• dotáció! Fent mindent tud­nak, és ezt kell tudni lent! És így tovább, és így to­vább! Ha javasolhatom te­hát, ne kérje vissza az is­kolapénzt, Szabó úr, hiszen az oktatás elvégezte a fel­adatát: éppen ilyenfajta életre nevelt. Az lett volna a csoda, ha a folytonos vál­tozás, megújulás képességét oltja belénk egy olyan vi­lágban, amelyben minden tökéletesnek- és változtat- hatatlannak látszott. — Szóval így gondolja? — kaszált előttem a szom­szédom a mutatóujjával. — Hogy az iskola az életre ne­vel! Be akkor én mégis­csak visszakérem az isko­lapénzt! Méghozzá a fiai­mét! Mostanában ugyanis az élet igencsak változé­kony, amint az én sorsom is mutatja. De azt nem lá­tom, hogy az oktatás erre az újfajta életre nevelné, a csemetéimet! — Tévedni tetszik — mondtam derűsen. — A mai iskola már kreatív, a változó viszonyokhoz jól al­kalmazkodó és vállalkozó kedvű embereket nevel. A tanárok, a tananyag, és a módszerek is erre az újfaj­ta életre készítenek fel... S zabó úr szótlanul vé­gignézett, aztán fel­kapta az üres sze­metesvödrét. — Na, viszontlátásra! — ' vetette oda, és eltűnt az aj­taja mögött. Ügy látszik, nem sikerült meggyőznöm. Pedig nekem ez a foglalkozásom. Csak nem kell továbbképezni magamat? Hohó! Akkor én is visszakérem az iskola­pénzt! . Nógrádi Gábor A BNV-re készülnek Franciaágy és társai Az OKISZ-plakettel kitüntetett Szenátor garnitúra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom