Kelet-Magyarország, 1988. szeptember (45. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-05 / 212. szám

1988. szeptember 5. Kelet-Magyarország 3 Itt a 11-277! Kovács György rovatvezető válaszol A sportmozgalom történé­sei, eseményei mindig nagy érdeklődést váltanak ki az érdeklődők körében. így van ez akkor is ha „csak” me­gyénk sportéletének hétköz­napjairól esik szó. Olykor forró volt szerkesztőségünk sportrovatának telefonja, so­kan kérdeztek, magyaráztak, tanácsot adtak ... Közeleg az olimpia alig két hét múl­va fellobban a láng a szöuli stadionban. „Hazai földön” elsősorban a labdarúgás sze­repelt az érdeklődés közép­pontjában. íme az olvasók által feltett kérdések, a cso­korba gyűjtött válaszok: — Mi a véleménye a bujtosi sporttelepről, ha egyáltalán fut- ballpályának lehet nevezni? — kérdezte egy türelmetlen hang utcai telefonról. — Szomorú vagyok ha ar­ra járok, mivel nemcsak gyermekkorom, de az ott lá­tott nagy mérkőzések is eszembe jutnak. Most sivár­ság, elhanyagoltság, szemét borítja az egyébként jobb sorsra érdemes területet. Hi­ába írtunk róla többször is, legyen diákpálya, ez ideig nem akadt szerv, aki az. első „kapavágást” megtette vol­na. — Hány kézilabdabíró műkö­dik jelenleg Szabolcs-Szatmár megyében? Válaszol: Zsurakovszky László, a megyei szövetség megbízott vezetője: „Jelen­leg csupán három NB-s pár működik az NB I B-ben és az NB II-ben. Ezek: a Kar­dos, Vass, az Önodi, Zrinszky és a Nagy L., Kertész kettő- . sök. Rajtuk kívül további tí­zen sípolnak rendszeresen a megyei bajnokság mérkőzé­sein, számuk azonban riasz­tóan kevés. — Azt beszélik, hogy Todo- rán Erzsébet atléta átigazolása ügyében ezideig többször tár­gyalt egymással a Nyírbátori BSC és az NYVSSc — mégsem született megoldás. Mi a hely­zet jelenleg a tehetséges kö­zéptávfutó körül? Kopasz Csaba, a Nyírbáto­ri BSC elnöke:,— „Klubun­kat ezideig Szilágyi József és Pók István keresték meg azzal kapcsolatban, hogy To- dorán Erzsébetet Nyíregyhá­zára igazoljak. Jómagam tá­mogatom az elképzelést, tu­dom hogy a jobb körülmé­nyek a versenyző javát szol­gálnák. A két sportvezető természetesen a versenyzőt is megkereste, aki kijelentette, hogy nem kíván Nyíregyhá­zára kerülni, Nyírbátorban folytatja pályafutását. — Megkezdődött az iskolaév, a diáksportkörök elkezdik mun­kájukat. Megkérdezem, hogy milyen költségvetéssel rendel­kezik egy-egy iskolai sportkör vagy egyesület? (Szabolcsi Im- réné Kisvárdáról.) Válaszol: Szoóh Béla a me­gyei diáksporttanács titkára: — Iskolánként változik az összeg, vannak azonban • is­mert bevételi források. Ilyen a tanulónként évi 70 forintos állami támogatás, amely csak szerény kiadásokra ele­gendő. Lehetnek azonban sa­ját bevételei az iskolai sport­köröknek: ilyen a jogi tag­ság, a különböző tanfolya­mok rendezése, a saját sport­köri bevétel. — Nemrég jelent meg a Ke- let-Magyarországban „Napi­renden a falu sportja” című írás, amely ezek hanyatlását, sorozatos megszűnését, az oko­kat boncolgatta. ön- szerint meddig tarthat ez a ,,játék”? — Kérdezi Tukacs László Ti- szacsécséről. — Emlékszem azokra az időkre, amikor a falusi fut­ballcsapatok lovaskocsin mentek a másik községbe, emlékszem a korábbi évek spartakiád hangulatára, ame­lyen a községek szinte tel­jem létszámban megmozdul­tak. Sajnos, látom- a kisköz­ségek sportjának, csapatai­nak elsorvadását is, többek között az önök labdarúgó- pályáját, amely felszántásra van ítélve. Nem értem a lo­gikát, azt hogy miért kell száműzni a sportot egy-egy vidékről, ugyanakkor növelni a kórházi ágyak számát. Az­tán az is hozzájárul még, hogy sok lelkes sportvezető megunta a szélmalomharcot, amelyet életben maradásukért kellett volna megvívni. Vé­leményem szerint egy adott község sportélete csak ak­kor tud létezni, ha az ott lé­vő gazdasági szervek, a ta­nács olyan feltételeket te­remt a sportegyesület szá­mára, hogy abban működni lehessen. (A többi kérdésre keddi la­punkban válaszolunk.) Kilenc ember felállt I „Átadom a helyemet..." Halaszthatatlan a politikai intézményrendszer megújulá­sa hazánkban. Ez kitűnt már a májusi országos pártérte­kezleten is, amikor a legfelsőbb szinteken is nagyfokú fiatalítás történt. Ahol szükség van rá, pártértekezleten, vagy anélkül igyekeznek felfrissíteni a vezető párttestüle­teket. így történt ez Mátészalkán is, ahol kilenc embernek volt bátorsága, hogy felálljon székéből, átadja helyét má­soknak, többnyire fiatalabbaknak. Közülük hárommal be­szélgettünk. Czékus Lajos nyugdíjas 32 évig volt mátészalkai pénz­ügyőr-parancsnok, 30 évig a pártbizottság fegyelmi bizott­ságának tagja, később refe­rense, majd elnöke. Próbára tették — Sok parázs vitát jelen­tett ez a harminc év. Akik megfeledkeztek magukról, azokat próbáltuk a fegyel­mezés eszközeivel jó útra té­ríteni, vagy ha ez is kevés volt, eltávolítani a párt so­raiból. Az utóbbi időben egy­két vezető beosztásban lévő embert is le kellett váltani, vagy kizárni a pártból. Az ilyen esetek igénybe vették az embert, próbára tették idegeinket. — A pártbizottságon belül is voltak problémák, ame­lyekben nekünk dönteni kel­lett. Természetesen nem ezért mondtam le pártbizottsági tagságomról, de az ilyen ese­tek is hozzájárultak. Két in­farktusom vol-t, s az orvosok azt javasolták, kerüljem a stresszhatásokat. Nem a fe­lelősség alól akarok mene­külni. Ma is azt mondom: amit tettem, vállalom érte a » j incs az a kol- JW dustarisznya, “ ® amiben ne len­ne valami — tartja a szólásmondás és hi­szi is nagy meggyőző­déssel Stohanek. Most is könyökig van egy tarisznyában. Liheg­ve, kipirult arccal ku­takodik, végül diadal­ittasan kijelenti: na ugye! Esz a kíváncsi­ság, ezért megkérde­zem: — Mit táléit abban a koldustarisznyá­ban? y — Egy másik kol­dust. Sajnos ez az én formám. Két napja molyotok, tarisznyá­ba be, tarisznyából ki és sehol semmi, — Végül is mit ke­res? , . — Egy Rubik-órát. Tudja. Egy olyat, amit legutóbb a tévé­ben mutattak. Tizen­nyolc számlap, tizen­nyolc mutató. A mu­tatók össze-vissza és az győz, aki úgy tud tekerni, hogy a tizen­nyolc mutató a tizen­kettesen együtt álljon. Piszok nehéz, állító­lag ezt a kunsztot a világon még csak egy táplált. Viszont nem értem, ha most any- nyira akar magának egy Rubik-órát, miért nem vesz. Mit vaca­kol itt ezekkel a kol­dustarisznyákkal. Ka- jánkodó a válasz: — . Hol él maga szomszéd? Hát nem látta, nem hallotta? A Rubik-órát fo­rintért nem árulják. Olyan drága, hogy a játékos kedvű magya­rok nem tudnák meg­fizetni. Sőt a játékos kedvű magyar még elkészíteni sem tudja. Magyar találmány, kínai kivitelezés, an­kom: akkor most ad­juk össze a fizetésün­ket, osszuk el a ki­adásokra, vonjuk ki a rendkívülieket, szó­val ha nekem ezt mondják, akkor a há­tam már borsózik és begerjedek. Mint most is. Kemény va­gyok Stohanekkel: — Minek magának Rubik-óra? Minek akar maga itt teker­ni? Jobban tenné, ha élvezné az életet. Itt az ősz, a legszebb év­szak. Sárgulnak a fa­levelek, az újoncok bevonultak, a gyere­kek az iskolába men­tek, a fecskék ■ útra keltek. — Hatszáz —- mo­rog Stohanek. — Mi hatszáz? — Az unokám isko­latáskája. Tavaly még négyszáz volt. Na és a színes ceruza, a vonalzó, az iskolakö­peny, meg minden. Még hogy szép az ősz. Ne etessen. Pont ezért akarnék egy Rubik-órát. Ideg­nyugtatónak. Magá­nak is, nekem is egy Rubik-órát és teker­nénk. Agyő, gond és bánat, fő a tekerés amíg a tizennyolc mutató együtt nem áll. — Aztán begolyó­zunk. £ z volt a végszó. Különben is Stohanek ke­rített valahonnan egy újabb koldustarisz­nyát és a kukatúró­kat megszégyenítő igyekezettel ismét turkál. Meg lennék lepve, ha végül is ta­lálna magának egy Rubik-órát. Viszont az állhatatosságot fö­löttébb becsülöm. Seres Ernő felelősséget. Akkor is, ha ar­ról később kiderül, hogy le­hetett volna jobb döntést hozni. Ügy érzem, 63 éves fejjel nem tudok már olyan lendülettel dolgozni, mint amilyennel dolgoztam. De ezután sem a kívülálló sze­mével akarom nézni a mun­kát, ha alkalmam lesz, úgy szeretnék politizálni, hogy ebből a nehéz helyzetből ki­kerüljünk. Hogy a célegye­nest hamarabb elérjük, fia­talosabb lendület szükséges. Akik most kerülnek a párt- bizottság soraiba, azoknak teljes erővel kell képvisel­niük azt, amit a megújulás érdekében a Központi Bi­zottság meghatározott. A megújulásra itt Mátészalkán is szükség van, méghozzá minél hamarabb. Jogos bírálat Pankotainé Tölgyesi Klára szeptember 1-től a mátészal­kai művelődési ház rendez­vényi előadója, addig a MOM közművélődési előadója volt. Évekkel korábban városi KISZ-titkárként dolgozott. — Harmincnégy éves va­gyok, s az életben legfonto­sabb dolgok már megvannak. Van lakásom, jól sikerült a házasságom, két gyerme­künk van, de a népművelői munkaköröm soha nem elé­gített ki. Bár tudom, hogy egy termelőüzemben is van létjogosultsága a közműve­lődésnek, ott mégis csak a termelés a legfontosabb, a közművelődés sokadrangú kérdéssé válik. Á művelődé­si házban másak, nagyobbak a lehetőségek, más a mun­ka, másképp értékelnek. — Miért mondtam le párt- bizottsági tagságomról? Na­gyon prózai oka van. Engem a MOM kollektívája válasz­tott meg, őket képviseltem a testületben. Mivel eljöttem onnan, nem tartottam volna tisztességesnek, ha a pártbi­zottsági tagságomról nem mondok le. Amiért és akik megválasztottak, az a körül­mény megszűnt, most olyat kell választani, a testületbe, aki azt a kollektívát képvi­seli. Én ezután nem egy gyárnak, hanem egy ügynek a képviselője szeretnék len­ni, ez pedig a közművelődés ügye. — Nem lenne teljes a kép, ha nem mondanám el, hogy amikor a pártbizottsági ta­gokkal elbeszélgettek, ne­kem felrótták, hogy ritkán szóltam hozzá. Nem is vé­dekeztem ellene, mert ez igaz. Mentségem lehet, hogy én hat évig gyesen voltam, s míg más hasonló helyzetben lévő asszonyt még a testüle­ti ülésekre járás alól is fel­mentettek. én ezt nem kér­tem. Szívesen vettem részt az eseményeken, talán aktívabb is lehettem volna. De ha az ember otthon gyermekneve­léssel foglalkozik, egy kicsit beszűkül, nem ismeri annyi­ra a város életét, a gondo­kat, így természetesen keve­sebb a mondanivalója. Jo­gosnak tartottam tehát a bí­rálatot, de nem sértődött­ségből mondtam le. Valóban komolyan vettem, hogy egy új munkahelyen nem tudom már azokat képviselni, akik eredetileg megválasztottak. „Kein vagyok sértott...” Csűrös Andor, nyugdíjas munkásőr-parancsnok. Volt megyei úttörőtitkár, tanított Mátészalkán, 21 éve left munkásőr, s 20 éve válasz­tották a városi pártbizottság tagjává. — Mindig úgy éreztem, hogy amíg valamilyen fel­adat ellátására alkalmas va­gyok, addig vállalom is. Majdnem nyugdíjas koromig voltam például KISZ-tag, mert nagyon szerettem a fi­atalokat, és szívesen dolgoz­tam velük és értük. Szívesen dolgoztam munkásőrként is, és természetesen a pártbi­zottságban is. Egy kicsit túl­zásnak is érzem most azt a szót, hogy lemondtam a párt­bizottsági tagságomról. Egé­szen pontosan én azt mond­tam, amikor velem elbeszél­gettek, hogy nyolcán va­gyunk nyugdíjasok a testü­letben és ezt én soknak tar­tom. Ügy érzem, ha helyet­tem egy termelő munkát vég­ző fiatal lenne a pártbizott­ság tagja, többet tudna tenni a közösségért. Ebben az is benne van, úgy gondolom, hogy én a pártbizottsági tag­ságon kívül is dolgozni aka­rok, ha szükség van a mun­kámra. Különösen a fiatalok nevelésében, a honvédelmi szövetség munkájában vál­lalnék részt, azért is vállal­tam az MHSZ városi klubel­nöki teendőit. — Én felkészültem mentem nyugdíjba. Sehová nem to­lakszom, én nem vagyok sér­tett ember, mert nem va­gyok városi vezető. Én szol­gálni igyekeztem és igyek­szem ma is, ha az valakinek hasznára válik. Nem a mun­kától . akartam szabadulni, azzal szeretnék segíteni, hogy olyannak adjam át a he­lyem, aki őszihte, aki szóki­mondó és természetesen fia­tal. Mondom ezt annál is inkább, mert a májusi párt­értekezlet óta eltelt már jó néhány hónap és sajnos az itteni üzemekben nem látok jelentős változásokat. Bízom benne, hogy akik utánunk jönnek, s vállalják a nem könnyű, de megtisztelő párt­feladatot, kikövetelik és ki­kényszerítik a változást. Csak így juthatunk ki a ba­jainkból. Balogh József ti iskola ŰJ ISKOLA. Hat tan­teremmel, szinten­ként szertárral, nagy­méretű tornaterem­mel, öltözőkké!, zu­hanyozókkal gazda­godott a nyíregyházi Vécsey közi általános iskola. A közel 40 millió forint értékű beruházás kivitelező­je az ÉPSZER Válla­lat, amelynek dolgo­zói határidőre, jó mi­nőségben építették meg az iskola Maka­renko utcai új Szár­nyát. (elek) Lapunk más oldalain írás­ban és képben beszámolunk a Nyírségi ősz megnyitásá­ról. A régóta várt rendezvé­nyek felett azonban nem le­het kommentár nélkül napi­rendre térni. Csapnivalóan gyenge és. színvonaltalan műsort látha­tott ugyanis a Nyírségi ősz első napján szombaton Nyír­egyházán a városi stadionban a néhány ezres közönség. A Bodrogi nevével „fémjelzett” társulat által bemutatott ka­baréműsor már-már kimerí­tette a kultúrbotrány fogal­mát. A Vidám Színpad meg­lehetősen csonka, néhány fő­ből álló társulat humora kö­zönséges és ízléstelen volt. A viccek témája kimerült az ágy és az impotens, részeg férj körül. Ám még ez lett volna a ki­sebbik baj . A közönség ugyanis a poének legtöbb­jét már előre tudta. Ügy tű­nik, néhány színész emléke­zőtehetsége meglehetősen szűknek bizonyult, mert né­hány évvel ezelőtt ugyanitt, szinte szóról szóra ugyanezt a műsort adta elő. Így — hogy érzékeltessük a színé­szek humorát — újra meg­hallgattuk a fütyülőjét el­vesztő gyermek históriáját és a bűnbocsánatot elnyerni akaró, templomba gyertyát talicskával hordó kikapós me­nyecske történetét. Ügy gondoljuk, hogy a szí­nészek némelyike a szabolcsi közönség ízlését és emlékező­tehetségét mélyen alábecsül­te. Némileg enyhítette bosz- szankodásunkat a Z’Zi labor popmenyecskéket Is felvonul­tató hangulatos showműso- ra, bár itt is elmaradhatott volna az együttes vezetőjének közönségtegező összekötőszö­vege. Sajnos nemcsak a műsor volt rossz a Nyírségi ősz nyitányán, a szervezők sem vizsgáztak jelesre. Mentségül minden bizonnyal az időjá­rást, a zuhogó esőt hozzák fel, ám ez aligha elfogadható. A reggel 9-re ígért karnevál- ' kezdet előtt megérkeztek a térre a kompozíciók, a lova­sok, a népitáncosok, odase- reglett esernyővel több ezer néző is, s akkor bejelentet­ték: a menet háromnegyed 10-kor indul. Vagyis 45 perc­cel tovább ázhatott minden­ki, aki résztvevője volt, vagy látni akarta a felvonulást. A forgalomirányítás sem valami jól sikerült. Igaz, megjelent az újságban a fel­vonulás útvonalának lezárá­sáról szóló hír, de sokan nem olvasták, s szokásaik szerint akartak közlekedni. A rend­őrök ott álltak a Kossuth és az ezt keresztező utcák tor­kolatánál, pedig szerencsé­sebb lett volna egy kereszte­ződéssel korábban megállíta­ni az autókat, mert így a visszatolatás már — különö­sen nagyobb járműveknél — sok helyen gondot okozott. Azon is érdemes volna el­gondolkodni : szerencsés öt­let volt-e a népművészeti vá­sárt a város központjában rendezni. Az embereket a karnevál a stadionba csalo­gatta, a város üres maradt, márpedig a portékájukat kí­náló emberek nemcsak a programot akarták gazdagí­tani, üzletet is akartak. Jö­vőre talán meg lehetne talál­ni a helyüket nekik is a sta­dionban, vagy ott mellette, a környező utcákban. Magyarul: tanulóévi nyi­tány volt. SZERKESZTŐI oooooooo ra Nyitány — v.v.v.v.v.\v.v.\v.v.v.\v.v.v.v.\v.v.v.v. iX'X.X'.'X'X'.v.v.'A'.v.v.'.'.v.VtV/tX'X'X'X'í goi fontért. Ezt adja össze. Nem adom össze. Utálom a matemati­kát. Már kezd az agyamra menni az örökös számolás, az osztás, a kivonás, a szorzás és az össze­adás. Ha azt mondja a házi kincstárno­embernek sikerült megcsinálnia. Értem, sőt meg­értem Stohaneket. Olyan emberként is­merem, aki kapható minden bolondságra. Annak idején a Ru- bik-kockát étlen- szomjan fél évig te­kerte. Azóta is alul-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom