Kelet-Magyarország, 1988. szeptember (45. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-03 / 211. szám
KH HÉTVÉGI MELLÉKLET C SIAILIÁIDMCITI IIHIC N Kovács Mari párizsi divatlevele Tehetség kerestetik... A párizsi divat jól gondoskodik a szakember-utánpótlásról. Minden évben megrendezik a fiatal tehetségek felkutatását. A készruha- és butikszalonok kiállításain az ö modelljeik is helyet kapnak. íme néhány rajz és kép az „ifi” tervezők öltözeteiből. Fiatalos, fekete overallruha — szoknyásáéra — bő nadrággal. divatos kiegészítői: fehér harisnyanadrág és lapos cipő. Kiskomplé — fehér, bolyhozott, kötött szövetből. A kabátkán ötletes a saját anyagából kreált rózsadiszítés. (Bin* diae Lan eyrie) Mértéktartóan elegáns — klasszikus vonalú — piros kosztüm, divatos lekerekített alsórésszel. Jól illik hozzá a fehér ingblúz, s a fekete kiegészítő kellékek. (Maria de Castilla) Iskolás lett a gyerekünk Rövidesen új tanév kezdődik. Különös súlya van ennek az első osztályosoknál. Az iskolába lépés gyökeres változást hoz a gyermek életébe. A tanulás komoly szellemi munka, az ismeretlen világhoz való alkalmazkodás pedig roppant idegi megterhelést jelent. A gyerekek felelőssége megnő, hiszen napjában többször is értékelik szorgalmukat, magatartásukat, helyes és helytelen feleleteiket, képességeiket, tudásukat és szinte minden megnyilatkozásukat. Előfordul, hogy* szinte óránként — sok esetben gyakrabban is — ítélkezik felettük a pedagógus: fekete, zöld, piros pontokat osztogat. Az iskolában folyamatos a készenlét. Hihetetlen súllyal nehezedik ez a kisgyermek vállára — a folyamatos teljesítés, az iskola mindenre kiterjedő fegyelmező, tilalmi rendszere. Ezzel egyidejűleg legtöbbjükkel szemben gyökeresen megváltozik a szülő, a családtagok viselkedése — megváltozik az egész otthoni életük. Iskolások lettek. Ez kötelez. S kötelezi a szülőket is, ez természetes. Az viszont már nem természetes, hogy a szülők a gyerek elé állított mércét oly magasra állítják, hogy az vagy leveri a lécet, vagy kénytelen elsomfor- dálni alatta. Sok szülő, szinte megriadva a reá háruló újszerű feladatoktól, „pápább lesz a pápánál”, s míg a pedagógus tapasztalatai birtokában igyekszik a gyerekkel szemben csupán annyi követelményt állítani, amennyinek az még meg tud felelni. A szülők mindent ki akarnak hozni belőle — még sokszor azt is, amivel nem rendelkezik. A gyerekek számára ijesztő, mennyire megváltozik velük szemben a szülők attitűdje amit iskolások lesznek. Az eddigi engedékeny, barátságos, becézgető anyuból szigorú, számonké- rő, füzetlapokat kitépdeső, örökösen elégedetlen „hajcsár” lesz, apuból pedig, akivel addig olyan jó volt kocsit bütykölni, sétálni, szánkózni, dominózni, kibújik az ordibáló, fenyegető, büntető „őrmester”. A gyermek nem érti ennek a változásnak az okát. Megriad, meggörnyed a felelősség súlya alatt, hiszen azt hiszi, hogy csupa jogos feladat teljesítését várják tőle. Ostobának és alkalmatlannak érzi magát, ha még a késő esti órákban is a füzetek és tankönyvek fölé görnyedve kell tanulnia. Pedig milyen kézenfekvő a valóság: a tanuló egyszerűen fáradt, kimerült —"figyelme ezért hanyatlik, feladattudata ezért csökken a minimálisra. Gondolnak-e arra a szülők, hogy délután hathét óra körül a gyerek már a tíz-tizenegyedik munkaórájánál tart? S nem is akármilyen munkaórák vannak a háta mögött! Az iskolában nincs akár egy órányira is elnyúló terefere a büfében, meg „kiugróm a közértbe”, „lazítok egy kicsit”. Az iskolai osztályban közösen végzett, fegyelmezett, pontos előírások szerint folyik a munka. Az elsősök szemében csodálatos dolog egy-egy piros pont, ám annál inkább kétségbeesnek egy-egy feketétől. Mindez érthető, hiszen nagyon fontos a számukra, hogy a szeretett tanítónő, aki ráadásul a tekintélyt is képviseli, hogyan értékel, milyennek ítéli meg őket. A kisgyerekekben erősen él a vágy, hogy megfeleljenek, olykor bizony érdemtelenül is azt szeretnék, ha jónak, okosnak tartanák őket. Gyakori eset, hogy még akkor is igazságtalannak vélnek egy- egy fekete pontot, ha rászolgáltak. A pedagógusnak sincs könnyű dolga, míg eléri, hogy értékítéleteit elfogadják, annak hitelességében és igazságosságában ne kételkedjenek a gyerekek. Ám a szülőket gyakran nemigen érdekli, miért kapta a gyerek a jó vagy rossz pontot: a piros pontra szót sem érdemes vesztegetni, a fekete azonban minden kétséget kizáróan megérdemelt büntetés. Nemigen érdeklődnek az okok felől s a gyerekbe többnyire belefojtják a szót, ha magyarázkodni kezd. Jóllehet éppen ezek a beszélgetések alkalmat nyújthatnának a szülőknek arra, hogy az értékekről, a magatartási normákról felvilágosítsa a gyereket, segítse őt eligazodni a követelmények és elvárások között, hogy megértse a józan szabályok és tilalmak szükséges voltát. Ehelyett jön a büntetés. Sok gyerek a büntetéstől félve már szinte semmi másra nem ügyel az iskolában, mint a pontokra. A piros pontok iránti mohó vágy, a „megfelelési görcs”, illetve a fekete pontoktól való rettegés olyannyira megterheli az idegrendszerét, hagy végül is ettől válik nyugtalanná, agresszívvé. A gyerekek, szinte kivétel nélkül alig várják, hogy iskolások legyenek. Ám ha azt tapasztalják, hogy az iskolás léthez túlságosan kevés öröm, de annál több kudarc, bánat, keserűség és büntetés tartozik, előbb utóbb már nem akarnak iskolások lenni. S főleg akkor nem, ha ezzel egyidejűleg elveszítik az otthon régi melegségét, elfordul tőle anyu és apu kedves arca. Mihályi! Ernő politikus, újságíró, neves közéleti személyiség 90. évvel ezelőtt, 1898. szeptember 3-án a Nógrád megyei Béflen evangélikus papi családban született. Fiatalon az Est lapoknál újság- íróskodott. A szegedi egyetemen művelődéstörténetből doktorált, majd riportútra ment Amerikába, ahol maga tartotta el magát és felkészülésének újabb állomásaként gazdag élettapasztalatokat gyűjtött. Hazatérve főleg képzőművészeti kritikai tevékenysége volt jelentős Nemcsak Derkovits egyik támogatója és őszinte barátja volt, de Nagy István. Mészáros László és sokan— folyt, a sorrendben beküldendő függ. 27.. vizsz. 1. (zárt betűk: T, E, K, S, E, K. Z) és függ. 13. (zárt betűk: L, T, G, E, K) sorokban. VÍZSZINTES 13. Ezerötvenegy római számmal. 14. Másképpen, azaz igazi nevén, latinul. 15. Nagyobb részben Ausztriában, kisebb részben hazánkban fekvő tó. 16. Vendéglői lap. 17. A századforduló egyik kiemelkedő építésze (Ignác: 1855—1928). 19. Gabonát takarít be. 20. Körméről lakkot távolit el. 21. Régi hosszmérték. 23. Házőrzője. 24. Személyes névmás. 26. Ollós állat. 27. Amikor, költőiesen. 29. Olasz és magyar gépkocsik jelzése. 30. Országos Rendező Iroda. 32. Állati takarmány. 33. Egy ország lakossága. 34. József Attila-díjas költőnk, műfordítónk (Anna; 1926—). 35. Jég. fagylalt németül. 36. Szólít. 37. Azonosak. 38. Szó a ..Halotti beszed''-ben. 39. Ohitü, igazhitű. 41. Kérdő, sürgető szócska. 42. Lizi egynemű betűi. 43. Megállíthatatlanul múlik felettünk. 44. Rejtjelkulcs. 45. Vagdalt gyümölcsből. cukorral, borral, pezsgővel készített hideg ital. 46. Északi pénz. 47. Sorvégi össze- csengés. 49. Község Pest megyében. 50. Americium vegyiele. 52. Mesebeli alak. 54. Bor és klór vegyjele. 56. Varróeszköz. 57. Elavult levélcímzés-rövidítés. 59. Nagyon idős. 60. ... nova. brazil eredetű tánc. 61. Szabó szerszám. 63. Oszlopokon nyugvó boltívek sora. 64. AH. 65. Női név. 67. Alattomosan, kétszínűén valaki ellen törő személy jelzője. 68. Vásznat készít. FÜGGŐLEGES 2. Sertést vágott. 3. ötvenegy római számmal. 4. Kereskedő egykor. 5. Európa legnagyobb és legmagasabb hegyrendszere. 6. Részeges. 7. Kopasz. 8. Kerti munkát végez. 9. Osztrák .és francia gépkocsik jelzése. 10. Kukorica tudományos neve: . . . mays. 11. Ebbe az irányba. 12. Humoristánk, a Ludas Matyi egykori főszerkesztője; első kockában utóneve kezdőbetűje. 17. Levegő görögül. 18. Téli párásság. 21. A valóságtól teljesen elrugaszkodott. maradi ember: . . . van Winkle. 22. Csodás madár az ókori görög-római mitológiában. 25. Háztető kiálló része. 28. Kérdőívek első kérdése. 31. Regényét Gárdonyi írta meg. 32. Ismeretterjesztő társaság névbe- tüi. 35. Fizikai fogalom. 36. Kutya nagyságú rágcsáló vizi állat. 37. Vagonokat rendez. 39. Lengyel-német határfolyó. 40. Székesegyház. 41. .Nemzetközi Olimpiai Bizottság. 43. Tejipari melléktermék. 47. Fogával őröl. 48. Huszársapka névelővel. 51. Fociban nem a kapura tartó lövés. 53. Cselekvést kifejező szó. 54. Cserje. 55. Kábítószer. 58. A halogén csoportba tartozó vegyi elem. 60. Város Csehszlovákiában. 62. Egy angolul. 63. Sál betűi. 64. Távolabbi tárgyra mutató szó. 66. Asztatin vegyiele. 67. S-sel az elején: vízi növény. 68. Egykori fasiszta rohamosztag, a hitlerista párt belső rendfenntartó fegyveres különítménye. (N. I.» A megfejtéseket szeptember 12-ig kell beküldeni. CSAK LEVELEZŐLAPON BEKÜLDÖTT MEGFEJTÉSEKET FOGADUNK EL! Augusztus 20-i rejtvénypályázatunk megfejtése: . . . csak az országgyűlési képviselők legalább kétharmadának szavazatával. Nyertesek; Bárány György, Fikly András, Periinger Imré- né. Végvári Miklós nyíregyházi, Földesi András demecseri. Hegedűs Enikő nyírbátori. Szende- rákné Tallai Mária rakamazi, Jaskó Bernadett tiszalöki. Dávid Ernő tunyogmatolcsi és Balázs Albertné újkenézi kedves rejt- vényfejtőink. A nyereménykönyveket postán elküldtük. A túlzott sófogyasztás Általánosan elfogadott nézet, hogy a szív- és érrendszeri megbetegedések egyik legfontosabb kockázati tényezője a magas vérnyomás; a magas vérnyomás kialakulásának pedjg egyik előidézője a túlzott sófogyasztás. Valamikor a természeti népek nem ismerték a' sót; egyes kutatók szerint a. kannibalizmusnak éppen az volt a rugója, hogy az emberi hús sósabb ízűnek bizonyult a megszokottnál. A kultúra, a civilizáció terjedésével és fejlődésével párhuzamosan aztán egyre jobban növekedett a sófogyasztás, ezt nemcsak az íze okozta, hanem az akkori tartósítási eljárások — például a hosszas tengeri utazásoknál — szinte kizárólag a sózáson alapultak. A The Lancet című, igen páti-*- . nás angol orvosi hetilap számolt be arról, hogy a vérnyomás- emelkedés következményeként jelentkező (szív és érrendszeri! betegségek megelőzésére különböző nemzeti bizottságok azt javasolják, hogy napi 5 grammra korlátozzák a konyhasó fogyasztását. A Nagy-Britanniában végzett felmérések ennél jóval magasabb fogyasztásról tesznek tanúságot. Eszerint a lakosság által vásárolt élelmiszerek ;fejen- ként és naponta átszámítva) 6,50 g konyhasót tartalmaznak, ehhez még 3,16 g asztali sót vásárolnak. Ez összesen az ideális fogyasztás majdnem kétszeresének: napi 9,72 grammnak felel meg. Ehhez még hozzá kell számítani a házon kívüli étkezéseknél elfogyasztott só mennyiségét is, ezt napi 2 g-nál valamivel többre becsülik. Így összesen napi 12 gramm az egy főre eső sófogyasztás. Ebben a helyzetben elsőrendűen fontos volna a gyári eredetű élelmiszerek sótartalmának a csökkentése, hogy betartható legyen a WHO irányelve a napi 5 grammos sófogyasztással kapcsolatban. Persze: a tényleges, pontos sófogyasztást nem könv- nyü megállapítani, hiszen ehhez azt is számításba kellene venni, hogy az otthoni főzés során milyen mértékű sóveszteség következik be. Más országokban is végeztek ilyen jellegű felméréseket. így pl. Észak-Karéliában azt tapasztalták, hogy az elfogyasztott sónak a 43 százaléka származott az élelmiszeripar által termelt só- forrásokból és 39 százaléka az otthoni, háztartási felhasználásból. A Svédországban, Finnországban és Nagy-Britanniában végzett tanulmányok szerint az élelmiszeripari termékek 4,6—7.9 gramm konyhasót szolgáltatnak naponta, és fejenként. Ugyanakkor figyelemre méltó a főzés közbeni sóveszteség, mert a só egy része a kiöntött főzővízzel távozik. Valamennyi a lábasokban, a tálalóedényekben, a tányérokon is marad. Érdekes viszont az a felmérés, amely az asztalnál történő sófelhasználásról szól. Férfiaknál ugyanis az összbevitel 9—15 százalékát, nőknél viszont 18—20 százalékát szolgáltatja ez a sózás. Ugyanakkor a vizeletből kimutatott értékek lényegesen alacsonyabb adatokat mutattak, mint amennyit a sóbevitelre vonatkozó statisztikai számokból következtetni lehetett. Amikor kísérletképpen egészséges emberek vizeletének sóürítését mérték, az derült ki, hogy az sokkal alacsonyabb, mint a már említett, statisztikai úton kiszámított napi 12 grammos bevitel. Ugyanakkor különbségek mutatkoztak a nők és a férfiak között is: a férfiak több sót fogyasztottak és ez a többlet még akkor is fennállt, ha a sófogyasztást átszámították testsúlykilogrammokra. Egyes vélemények fontosnak tartják a verejtékkel vesztett só mennyiségének a figyelembevételét, bár vannak olyan adatok is, hogy amíg az elfogyasztott nátrium 93 százaléka a vizeletben jelenik meg, addig a verejtékben mindössze 2 százalék van. Az ivóvíz konyhasótartalmát általában elhanyagolhatónak tekintik. Ezek az elemezések azt sugallják, hogy a népegészségügy javítása érdekében két frontor kell intézkedéseket tenni. A; egyik: az élelmiszeripari gyár tási eljárások megváltoztatásává kell csökkenteni a termékek só tartalmát. A másik: megfelel felvilágosítással, egészségnevelés sei elérni, hogy csökkenjen a asztali utónsózás rossz szokás; Egyik kérdésben sem könny eredményt elérni. 1988. szeptember 3.
