Kelet-Magyarország, 1988. szeptember (45. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-03 / 211. szám
1988. szeptember 3. Csik László nagykállói tsz-elnöktől A „Könnyű volt eddig a másik oldalon beszélni. Most mutassa meg, mit tud” — mondták négy évvel ezelőtt, amikor a biztonságosnak tűnő íróasztalt felváltotta egy olyan tsz-elnöki székkel, ahol korábban a dicstelen bukások voltak a jellemzők. Nem félt a hasonló sorstól? — A múltat nem akarom bolygatni, de ismert, hogy mind a két nagykállói termelő- szövetkezet, a Zöld Mező és a Virágzó Föld éveken keresztül veszteséggel küszködött, egyáltalán nem hozta azt az eredményt, amit? vártak tőle. A Zöld Mezőt fel kellett volna számolni, ezért jött a szinte kényszer szülte egyesítés, s az így megalakult Nyírség Termelőszövetkezet elnökének választottak meg 1984 nyarán. Támaszt reméltem és kaptam a jó érzésű tagságtól, a jól megválaszott vezérkartól. Abban az időben ugyanis már mindenkinek elege volt a szervezetlenségből, az eredménytelenségből. Elvem szerint valós értékrenden alapuló megítélést vezettünk be, ez a többségnek tetszett. Az elosztási viszonyokat is erre alapoztuk, így már az első évben nyereséggel gártunk, amit később csak fokozni lehetett. ^ Közben pedig egyre-másra érkeztek a különféle — többségében névtelen, de közérdekűnek " tűnő — bejelentések, amelyekkel az érintett szervek mind foglalkoztak. Hogyan viselt el három év alatt negyven vizsgálatot? — Nem volt könnyű dolog. Különösen úgy. hogy a különböző szervek inkább hittek a bejelentőknek, mindig találtak valamilyen kiindulási alapot, amely arra volt jó, hogy vizsgálódjanak. A bejelentések nagyobb része valóban névtelen volt, érzésem szerint azoktól származott — a szövetkezeten belül — akiket a következetes vezetés megfosztott a korábban élvezett munka nélküli jövedelemtől, vagy az érdemtelen hatalomtól. Ennek ellenére természetesen nem vártam, hogy korábbi munkám elismerése után itt tíz hónap múlva már-már gazembernek tartsanak egyesek. Komolyan úgy éreztem, hogy három éven keresztül fizikailag, idegileg kívánnak megsemmisíteni. Csak képzelje el, hogy 30—40 vizsgáló ember is van egyidejűleg, miközben 1200 ember munkáját kell irányítani. Ennek ellenére csak voltak olyanok, akik önt, az új vezetés elképzeléseit támogatták. — A jó érzésű tagság támogatását az imént említettem. Ugyanezt viszont egyes külső szervektől érzésem szerint ma sem várhatom el, bár mindig bebizonyosodott, hogy a gazdaság érdekében jártunk el. A nagyközségi pártbizottság vezetésétől viszont a legnehezebb helyzetekben is megkaptam azt az erkölcsi támaszt, amely lehetőséget adott a munka folytatására. ^ Legalább egy példával világítsuk meg, milyen jellegű bejelentések voltak. — Hozhatom a háztáji esetét, amelyet a népi ellenőrzés vizsgált azzal a megközelítéssel — mert a bejelentés azt sugallta — hogy nálunk mindent kiadnak. Ám amikor mindent végignéztek^ olyan véleményt szűrtek le, hogy inkább tapasztalatcserét kellene szervezni hozzánk, a háztáji termeltetés megismerésébe. Csak mellesleg jegyzem meg, hogy a háztáji főágazatunknak egy évben 78 millió forintos bevétele van. Meglehet, ha jobban hagyják önöket dolgozni, akkor még jobb eredmények születnek. Am éppen egy felelős fórumon. a nagyközségi párt-végrehajtóbizottság közelmúltban tartott ülésén fogalmazta meg egy megyei vezető, hogy nem ezen kell rágódni, mert rövid Időn belül biztosan megérkezik az itt végzett munka társadalmi elismerése is. Ezért nincs szükség a mártíromság felemlegetésére a vizsgálatok miatt. — Akkor azt válaszoltam, s ezt ma is tartom: nem érzem magam mártírnak emiatt, mint ahogy a szövetkezeti tevékenységem sem tekintem karriernek, de mindenképpen jól elvégzett munkának. Erről a jól végzett munkáról beszéljünk egy kicsit bővebben. Mert igaz ugyan, hogy minden gazdaság a maga sajátosságai szerint dolgozik, de mégsem lehet véletlen, hogy a megye legnagyobb, legtöbb nyereséget hozó termelőszövetkezete lett a nagykállói Nyírség Tsz. — Meg kell nézni azt a rangsort, amelyet a termelőszövetkezetekről készítenek évek óta". Ebben 1984-ben ezer felett voltunk, vagyis eléggé hátul a sorban, most pedig a 202. helyen az országban. Azonban ha csak a' 65 milliós nyereségünket nézzük, akkor az első harminc között tegyünk. És ebből még nem látszik, mekkorát léptünk előre a műszaki ellátottságban, milyen szociális háttér van nálunk. Az éves 550 millió forintos termelés mellett abban a geszterédi és bökö- nyi határban, ahol mindig azt mondták, a gyenge homokon nem lehet jól termelni, az idén 54 mázsa búza termett egy hektáron, — Hogyan viselt el három év alatt negyven vizsgálatot? — Miért büszke arra, hogy a megye legtöbb nyereséggel dolgozó szövetkezetét vezeti? — Haragszik akibicekre? — Nem félne attól, ha ma lenne választás? Csik László agrármérnök ötvenedik évében jár. Családja nyírbélteki. A megyében 19«l-től dolgozik, különböző beosztásokban. A Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatóságán kezdte, a megyei tanácson dolgozott, osztályvezetője volt a Pénzügyminisztérium bevételi hivatalának, főkönyvelőként dolgozott a ga- * bonaforgalminál, majd a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmiszeripari osztályvezető-helyettesi posztját cserélte fel a tsz-elnökséggel. Munka mellett okleveles könyvvizsgáló képesítést is szerzett. A nagyközségi pártbizottság tag-' ja. Nős. felesége és lánya is agrármérnök, Nyíregyházán lakik. kukoricából is hat tonna feletti eredményt értek el. A sertéstenyésztésünk, a kukoricatermelés országos szakmai díjakat nyert. Ez az alap ahhoz, hogy büszkék legyünk az eredményekre. 0 önelszámoló egységek működnek a szövetkezetben, az érdekeltséget helyezték előtérbe. Miért? — Mert ez az alapja a gazdasági eredményeknek. Fogalmazhatok úgy is, hogy a valóságos értékrendekre való törekvés és ennek beépítése a társadalmi-gazdasági folyamatba, az erre épülő anyagi öisztönzési rendszer meghatározó. Nyilvánvaló azonban az is, hogy az ebben a szemléletben történő feladatmeghatározás és számonkérés konfliktusok forrása. Erre is hozzunk példát. — A sertéstenyésztés 1985-ben és 1986-ban is veszteséges volt, pedig önmagában 45 milliós termelési értékű ágazat. Elgondolkodtunk azon, hogy belliik-e a gazdaságba? A válasz: igen. Akkor mi az oka annak, hogy a maszeknak gazdaságos a sertéstartás, nálunk ráfizetés van? Következetesen végigvizsgáltuk az egész folyamatot. És bizony egyszerre 13 embert kellett felfüggeszteni. Hogy mást ne mondjak, kiderült, ha any- nyi takarmányt megesznek a malacok, mint amennyi elfogyott, akkor azért kellene, hogy megdögöljenek. A rendcsinálás már megszüntette 3 veszteségek egy részét. Aztán létrehoztunk egy saját húsüzemet, azokat a sertéseket, amelyek nem érik el a húsipar által megszabott súlyt — már pedig ilyen „technológiai selejt” mindig van — magunk vágjuk le, kimérjük. Az eredmény: a sertés- tenyésztésben az idén már hárommillió forintos nyereséget tervezhettünk, de valószínűleg ebtől is több lesz az eredmény. Egy kisebb vagy inkább középüzem teljesítményével felér a szövetkezet úgynevezett alaptevékenységen kívüli termelése, a maga 270 millió forintos értékével. Itt is a több nyereségre való törekvés a meghatározó? — Az biztos, hogy veszteséges ágazat sem az alaptevékenységben, sem a melléküzemeknél nem lehet, mert ha nem tudunk változtatni, azokat rögtön felszámoljuk. Azonban a melléküzemeink többségét azon az alapon hoztuk létre, hogy saját termelvénye- inket gazdaságosan feldolgozzuk. Más kérdés, hogy például Böikönyben és Gesateréden van egy-egy kis gyógyszerüzem a Biogál Gyógyszergyárral együttműködve, s ott a 170 ember foglalkoztatásával a falvak megtartó képességét is növeljük, Vagyis felelősséget érzünk azért, hogy tsz-tagjainknak, családjuknak megfelelő munkát adjunk. A szövetkezet számaiból kiderül, hogy az utóbbi négy évben több mint kétszázmilliót költöttek beruházásra, a tiszta vagyon 74 millió forinttal nőtt. Milyen célokat szolgál mindez? — Közgazdasági nyelven úgy fogalmazhatok. hogy az erőforrások, a termelési tényezők egyensúlya megvan, a vezetés a hatékonyság fokozására törekszik. A gazdasági szerkezetünk illeszkedik a piachoz. Ezt a folyamatot az eddig követett gyakorlat szerint végezzük. 0 Csakhogy a már említett párt-végrehajtóbizottsági ülésen kérdezték meg, mi az oka, hogy a négy évvel ezelőtti negyvenről 26-ra csökkent a felsőfokú végzettségű szakemberek száma, még nagyobb a csökkenés a középfokon végzetteknél. — Véleményem szerint nem szabad fétisi- zálni a szakemberek számát. Azt tartottuk fontosnak, hogy a megfelelő feladatra legyen elég szakember, de ott legyen a tartalék is, az az agrármérnök, aki majdan előrelép. Többre viszont nincs szükség, mert nincs rosszabb a kihasználatlan energiától. Akkor csak egymást akadályozzák a munkában. ^ Haragszik a kibicekre? — Azokra, akik kívülről adják a tanácsot»? Feltétlenül, mert ahogy mondani szokták, a kibicnek semmi sem drága. 0) S mennyire tartja kibicnek a szövetkezeten belül a pártszervezetet? — Hat alapszervezetünik van, a bennük folyó munka minősítése nem lehet a feladatom. Azonban az a tény, hogy a tsz pártvezetőségének titkára, a tagság igen kényes helyzetekben is a szövetkezet elképzelései mellé állt, s tevőlegesen részt vett a megvalósításban, azt mutatja, hogy van egy komoly mag, amelyre a szakmai munkában is lehet támaszkodni. £ Ám a demokratizmushoz több tartozik. Különösen egy termelőszövetkezetnél, ahol a tagok egyben tulajdonosok is. —- A fogalmak keveredését kellene ennél a kérdésnél megszüntetni. Egyesek szerint ugyanis talán túlzottan is működtetjük a demokratikus fórumrendszereket, amikor minden elképzelést megvitatunk. Azonban ezeknek a különféle kisgyűléseknek, szövetkezeti szinten a vezetőségi üléseknek az' a feladatuk, hogy távlatokban vigyék előre az adott egység, a szövetkezet ügyét. A végrehajtás viszont már nem demokrácia kérdése. A traktornak el kell indulnia, szántania kell, s ha egy Claas-Dominator a lehetséges területnek csak a felét szántja fel, akkor megkérdezzük, elemezzük, mi ennek az oka. Korábban a számonkéréssel volt gond. Egyébként téved, ha arra gondol, azonnal büntetünk. Legalább három „menekülési” lehetőséget kap mindenki ahhoz, hogy rendesen dolgozzon. ^ A fegyelem, a felelősségre vonás több ízben szóba került beszélgetésünkön. Nem félnek attól, ha ma lenne választás? Elismernék a tagok az elnök munkáját? — Nyugodtan állnék a tagság elé vezetőtársaimmal együtt. Ugyanis amit megígértünk, azt teljesítettük. Talán álmában sem fordult meg néhány embernek, hogy négy év alatt a 43 ezer forintos éves jövedelemszintet feltornázzuk 72 ezerre. Várhatóan az inflációval arányos bérnövekedést tudunk biztosítani, miközben például paradicsom- és almalévonalakat indítottunk be a háztáji termés feldolgozására. A Eredményekről beszéltünk, mégis kicsendült többször valamiféle sértődöttség szavaiból. Ennek adott hangot más fórumokon is. — Pedig nem vagyok sértődött ember, bár állítom, hogy több akadályba ütköztem, mint amire számítottam, s ebben személyes rosszindulatot is felfedeztem. S az elismerésem is megvan, nemcsak a szövetkezeten belül. Legalábbis úgy érzem, hogy az utóbbi időben inkább tudomásul veszik az eredményeinket. Azt hiszem, ennek is köszönhetem, hogy az Országos Tervhivatal mellett működő gazdaságvezetők tanácsába meghívtak az élelmiszeripari tagozatnál. Köszönöm a válaszait. Lányi Botond . . . bizonyára naivnak, mondhatnám azt is, hogy hibbantnak vagy népszerűség- hajhásznak is gondolják azt a vállalati igazgatót, aki e pénztelen, válságos időben arra képes, hogy a jogosan, törvény szerint őt megillető első fél évi vállalati eredmény után járó 86 ezer forint prémiumjából csak 25 ezer forintot vesz fel, a megmaradt 61 ezret pedig felajánlja a béralapba. Lemond a munkások, a műszakiak, az alkalmazottak, a termelésirányítók javára. Normális ember az ilyen? — mondhatják. Reálisan gondolkodó vezető? Ö úgy ítélte meg, így igazságos, ez felel meg a vállalat, a vezetés, a kollektíva érdekeinek, ezzel tudja némileg csökkenteni az amúgy is élesedő, az áremelkedésekből, az inflációból eredő feszültségeket, amelyek irritálják az embereket. Szívem szerint felfedném, ide írnám az igazgató nevét, ha nem kötnének az újságírói etika szabályai. Lelkemre kötötte: csak akkor hajlandó szólni erről a témáról, ha nem írom újságba a nevét. Elhatározását az első fél évi munkái értékelő vezetői tanácskozáson jelentette be. Mit mondjak? Meghökkenést okozott. Nem voltam jelen, de tudom, hogyan summázta mondandójának lényegét. Valóban igaza van, el kell végre jutni a valutaértéket teremtő széllemi és fizikai munka megbecsüléséhez, elismeréséhez. Megcsömörlöttünk a szónoklatoktól, amelyek csak borzolják az emberek idegeit. S még' jó, ha csak közömbösség és nem ellenállás, szembenállás a következménye itt, az országnak eme keleti táján, távol az anyagyáraktól, ahol még mindig csak morzsákat adnak a bérfejlesztésekből, mert nem mérnek egyenlően, ha törzsgyárról és a „gyarmatként” kezelt szabolcsi gyáregységről van szó. Azon az emlékezetes vezetői tanácskozáson így szólt az igazgató: „Ha az értéket teremtő, tőkésexportra dolgozó munkásoknak csak morzsákat tudunk mi is adni, akkor a vezetők se kapjanak kalácsot.” Lapunkban nem olyan régen adtunk hírt arról az anakronizmusról, amely szerint igazgatok, elnökök szemrebbenés nélkül markoltak fel több száz ezer (!) forint prémiumot olyan vállalatoknál, szövetkezeteknél, -ahol a béka feneke alatt van a fizikai munkások bére. Szerintem a különböző csoportok érdekviszonyainak figyelembevételéről, érvényesítésük szükségességéről, elvtelen alkalmazásuk következményeiről lehet fenkölt elméleteket gyártani, megfogalmazni, de ez mind kevés! Cselekedni kell. A gyakorlatban szükséges kipróbálni, ha kell kockáztatni is, hogyan csapódnak le intézkedések, milyen hatásokat váltanak ki az emberekből: vezetőkből, beosztottakból. Nincsenek tabuk, nincsenek receptek. Ki, ki maga portáján, sajátos vállalati viszonyait elemezve döntheti el, melyek a legalkalmasabb módszerek arra, hogy a vezetők és vezetettek közötti feszültségek csökkenjenek, olyan értelmes kompromisszumok szülessenek, amelyek segítik egy-egy üzem kollektívájának értelmes értéket termelő közös munkálkodását, talpon maradását, megélhetését e válságos világban. Mit gondolnak? Hogyan fogadták a gyár vezetői az igazgató döntését? Nem hiszik el: követték példáját. Valameny- nyi prémiumra jogosult vezető bizonyos összeget felajánlott. E megajánlások eredményeként 350 ezer (!) forinttal növekedett meg a béralap a vállalatnál. Nem érdemes azon meditálni, hogy ez csepp-e a tengerben. Bizonyára nem sok. De gesztus, ha úgy ítélem meg, bizonyos kritika a rendeletet alkotókkal szemben; ha úgy gondolom, újfajta gondolkodásmód az igazságérzet érvényesítése, a demokrácia új értelmezése; a jogalkotásnál erősebb, bár íratlan, etikai, erkölcsi értékrendszer érvényesítése, bizonyos rendeződés a valósághoz. A reális értékrendszer rangjának visszaállítására, visszaszerzésére való törekvés — ezt kell feltétlen értékelni e döntésben, mely csökkentette a feszültséget vezetők és dolgozók között, noha ez nyilván nem lehet gyökeres megoldás az indokolatlanul alacsony gyáregységi bérek rendezésére. Farkas Kálmán KM hétvégi melléklet
