Kelet-Magyarország, 1988. szeptember (45. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-29 / 233. szám
Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 1 1988. szeptember 29. NYÍREGYHÁZI ÉLET Megéri a pénzt Korcsolyázni jó! Aligha tévedünk, ha állítjuk, kevés városa van a hazának, amelyikben Jég utca is található. Ilyen város Nyíregyháza — mint köztudott, a Pazonyi út mentén, ott, ahol jelenleg az építőipari szövetkezet központja található. Néhány évtizeddel ezelőtt telente, ha jött a ropogós fagy, jéggé dermedt az e mélyfekvésű területen lévő víz, és akkor volt a Nyírség központjának jégpályája. Vannak még, akik jól emlékeznek rá: egy sebtiben összeütött kis öltöző is tartozott ehhez a jégpályához, amelyik sorsa attól függött, hogy mennyire recs- csent be a hideg. Űjabb keletű kezdeményezés volt, amikor néhány iskola pedellusa vizet eresztett télen az udvarra, s ha befagyott, saját korcsolyapályájuk volt. Ha ősz, akkor EGYÜTT NYÍREGYHÁZÁÉRT!? A kölcsön vett és önkényesen átformált kiszólás végére most nyugodtan tehetünk kérdőjelet, anélkül csupán a hetvenes évekre érvényes a kiszólás jelentése. Akkoriban ugyanis szó szerint igaz volt, ha jött az ősz, akkor a vállalatok szakszervezeti bizottságai már megkezdték a szervezést, hogy minél több munkatársat bevonjanak almaszedésre. Aztán hétvégeken előálltak az autóbuszok, felszedelözködött az üzem, a hivatal, bepakolták a csomagtartóba a. „lélekmelegítőt” meg a szalonnát, hagymát, kenyeret, aztán irány az almáskertek Ra- kamaztól Vajáig. Aztán a szépen együtt töltött nap munkabérét a nyíregyházi városi tanács számlájára utalták és ezzel voksoltak az „Együtt Nyíregyházáért” mozgalomnak. Évenként 2,5—3 millió forint gyűlt össze a város kasszájába, amit, ha sikerült megtoldani a költségvetésből lényegesebb ösz- szeggel, akkor megvalósulhatott egy-egy égetően szükséges gyermekintézmény, bővülhetett az iskolahálózat, vagy egyéb közérdekű cél valósulhatott meg. Nehéz .volna felsorolni valamennyi céget, ahonnan szép összegeket sikerült így szerezni, de a papírgyár, a Taurus, a Volán, a húsipari vállalat éppúgy megérdemli a név szerinti említést, mint a KEMÉV, a SZÁÉV, az ipari szövetkezetek. Köztudott az is, hogy a településfejlesztési és kömyezetszépítési feladatok megoldásában jelentős részt magukra vállaló munkahelyek erkölcsi és anyagi megbecsülésével sem késlekedtek a „városatyák”, és kidolgozták a társadalmi- munka-végzés szabályzatát, annak elismerését, bár ez a tevékenység megbecsülése pénzben aligha fejezhető ki, mégis igyekeztek a különböző kategóriába sorolt legjobbak között pénzjutalmat szétosztani, de ismert az is, hogy a legjobban teljesítők előnyt élveztek a lakásjuttatásnál, s az ilyen vállalatok gyermekeit is soron kívül vették fel óvodába, bölcsődébe. Ez a szabályzat még jelenleg is érvényben van. Időközben változtak a körülmények, és változtak a feltételek is. Köztudott, hogy a termelőszövetkezetek az almáskerteket igyekeztek kiadni bérlőknek, vagy legalábbis a szedést végeztették ilyen módon. Aztán a megélhetési gondok növekedése, utóbb a személyi jövedelemadó által kiváltott, egyre szorítóbb anyagi helyzet az embereket arra készteti, hogy gmk-ban, másodállásban, alkalmi munkával egészítsék ki keresetüket, így igyekeznek megelőzni. életszínvonaluk rohamos csökkenését. E két tényező együtt oda vezetett, hogy a fentebb említett „majálisos” almaszedés már elvesztette jelentőségét, ilyen úton nem nyílt mód társadalmi munka végzésére. Aztán szólt a javaslat: a vállalatok, intézmények saját üzemükben dolgozzanak kommunista szombatokon, s az gy számfejtett bért utalják át az Együtt Nyíregyházáért mozgalom számlájára. (Ezek i célok általában kétévenként változtak: ■lőbb a már említett gyermekintézmények, ;ésőbb az Október 31-e tér kialakítása, íztán Kabalás stb. fejlesztésére fordítot- ak.) Érdemes rápillantani arra a grafi- ;onra, amely azt mutatja, hogy a VI. öt- ves tervben miként részesedett a lakoság és az itt lévő vállalatok a társadal- ti munka teljesítményéből. Az említett iőszak 481 milliós végösszegéből 131,4 mil- ó jut az üzemekre, intézményekre, ami teljes összegnek egyharmadát sem adja. Tegjegyzendő viszont, hogy a vállalatok íunkája mégis látványosabb, mint a la- osságé, hiszen ők általában az új létesít- lényekhez tudtak hozzájárulni akár pénz- :1, akár gépekkel. Mi a helyzet jelenleg? A szépen csengői elnevezésű mozgalom ckor vett egy izgalmas fordulatot, ami- >r a nyíregyházi városi KlSZ-rküldöttér- kezleten elhangzott, oldjuk már meg végre a város vajúdó gondját, és építsünk műjégpályát az itt élő szépszámú ifjúságnak. Érvként • hangoztatták azt is, hogy lassacskán már csupán Nyíregyháza marad a megyeszékhelyek között ilyen pálya nélkül. Ezt az összvárosi célt az illetékes párt-, állami szervek is- felkarolták, s azóta is támogatják. Ered ez a már említett gondokon túl abból is, hogy néhányan méltatlankodtak: két éven át a korábbi száz közérdekű javaslatból csaknem tízmillióért buszváróprogramot hajtottak végre, közvilágítási hálózatot bővítettek, hosszabb lett az ivóvízhálózat is, ám ezek csak egy- egy városrész gondját enyhítették némileg, s úgy tűnt, mintha szétapróznák a pénzt. Itt volt tehát a műjégpálya ötlete, ami tetszetősen hangzott, de nyomban kiderült, hogy tetemes pénzbe kerül. Ezért alakítottak operatív bizottságot, s kötöttek 132 vállalattal szocialista szerződést, melyben a felek kölcsönösen kötelezettségeket vállaltak (a vállalat pénzt utal át, a tanács pedig gondoskodik gyermekelhelyezésről, kedvezőbb lakásvásárlási lehetőségről). így a mostani tervidőszakra kb. 20 millió forinttal számolhattak, ami természetesen nem fedezné a műjégpálya kialakításának költségét. A tiszteletreméltó- an lelkes hangokból kitűnt: jó néhány vállalat járművel, szakmunkával, netán némi bontott anyaggal tudna segíteni. Ez az út nem járható, hiszen egy ilyen létesítmény megvalósítása komoly felelősség. Itt az építésen túl szigorú technológiai előírásoknak kell megfelelni, s ezt nem lehet barkácsolással előkészíteni. Vagy a másik kizáró ok: gondoskodni kell az optimális energiafelhasználásról a létesítmény üzemeltetésekor, s ez is bonyolult építészetiszerelési követelményeket jelent. Komoly tervek alapján egy vállalatnak kell megvalósítani a műjégpályát. Az ÉSZAK- TERV-nél Tóth István el is készítette a tervprogramot. Időközben aztán jött a budapesti Klíma Szövetkezet ajánlata: a nyíregyháziak nézzék meg a szombathelyi műjégpályát, amit ők készítettek, s ha tetszik, szívesen segítenek a Nyírségben is. Nyíregyháza illletékesei tanulmányozták a szombathelyi létesítményt, ahol a pálya műanyag alagcsövezésű, ami praktikusabb, mint az eredetileg elképzelt vascső. Most az a helyzet, hogy a létesítmény fővállalkozója a KEMÉV, és a technológiai szerelésre az említett Klíma Szövetkezet vállalkozik. A tervek szerint jövőre kezdik el építeni a nyíregyházi sport- csarnok tőszomszédságában a műjégpályát, s ha minden az elképzelések szerint halad, akkor 1989 októberében megtehetik az első köröket a bujtosi műjégpályán a nyíregyházi fiatalok. Ez jelenleg még csak remény. Most arra van szükség, hogy valamennyi szerződő vállalat anyagi erejéhez mérten mielőbb juttassa el a pályára szánt összeget a városi tanácsnak, s erre a célra szerveznek kommunista szombatokat. Tehát nem járművekre vagy anyagokra, netán kézi segítségre van szükség, hanem pénzre. Szí-» vesen vennék, ha a jelenlegi nehéz gazdasági körülmények között is nyereségesen dolgozó további cégek sponzorálnák ezt a létesítményt újabb összegekkel, mert ez lehet a garancia a megvalósításra. Nemrég tárgyalta a városi tanács vb a megyeszékhely egészségvédelmi helyzetét, s ott kitűnt, hogy tengernyi a gond, s ez a fiatalságot is érinti. A műjégpálya a téli testmozgás alapvető feltételét igyekszik megteremteni. Ezért aki ad erre a célra, az a jövő nemzedékének hitelez. Angyal Sándor L_íra! tisztaság A „Nyírség" ünnepe Pezsgővel ünnepelték múlt szombaton a szabolcsi résztvevők idősebb tagjai Ki mit tud-os sikerüket. Volt is mit ünnepelni, hiszen a vetélkedő történetében példátlan szabolcsi siker született. Mind az öt résztvevő nemcsak, hogy bejutott a döntőbe, hanem ott három első és két második helyet szereztek. Mint emlékezetes, a képzeletbeli dobogó legfelső fokára állhatott Tóth Mária és Anikó, a Nyírség táncegyüttes és a Cimborák, és nem kellett szégyenkezni a második helyezést elnyerő Békési Artúrnak és Nika kamarakórusnak sem. A Nyírség táncegyüttesnek a sikerhez vezető útja nem volt olyan egyenes mint a többieké, hiszen a döntőn való szereplés „a sírból jött vissza”, mivel a középdöntőben a Cimborák illetve a Vidrócki együttes megelőzte őket. Ám a szabolcsiak nem hagyták ennyiben a dolgot. Több mint 25 ezren adták le voksukat annak érdekében, hogy a lírai tisztaságú táncot bemutató csoport ott lehessen a döntőben. (Az utánuk következő versenyző csak 13 ezer szavazatot kapott.) Idézzük fel a szabolcsiak közül a legtöbb résztvevőt felvonultató együttes sikerének állomásait. A jövőre 15. jubileumát ünneplő Nyírség táncegyüttes tagjai a januári pályázat kiírása után azonnal elhatározták, .hogy részt vesznek a fiatalok vetélkedőjén. (Egyébként a hetedik Ki mit tudón is részt vettek 1983-ban, ám azon végül is kamerák elé már nem kerültek, kiestek már az elődöntő előtt.) Némileg gondot okozott ugyan, hogy bár az együttes harminckét tagú, a televízió viszont az együtt szereplők számát 24 főben jelölte meg. A jelentkezést — ennek megfelelően — időben el is küldték. Az események ezek után felgyorsultak, hiszen februárban már lezajlottak a városi, illetve a megyei döntők. Az országos válogatóba közel száz táncegyüttes került be, közülük választotta ki egy előzsűri a legjobb 12 versenyzőt. (Később a keretet még további hat együttessel megtoldották.) Az elődöntőre augusztus 3-án került sor, ahol a táncosok az Ecsedi táncok című kompozíciójukkal léptek színpadra. (A táncot Balázs Gusztáv koreografálta.) Mint a zsűri táncszakértője Vásárhelyi László megfogalmazta a nyíregyházi táncosok kemény, elegáns táncot mutattak be. Külön megdicsérték szép ruhájukat, az ecsedi viseletét. (Keményszárú csizma, - csizmanadrág, mellény, fekete színű zakó.) A siker teljes volt, bejutottak a középdöntőbe. A középdöntő — amelyet szeptember 10- én rendeztek — sajnos nem úgy alakult, ahogy a táncosok szerették volna. Túlságosan merésznek bizonyultak, amikor csak a lányokat engedték a színpadra, mivel így talán kevésbé lett látványos a műsoruk. (A lányok zempléni karikázó táncot mutattak be.) Vásárhelyi László biztatásul azért mindenesetre megjegyezte, hogy örül annak, hogy ezt a táncot hozták, hogy nemcsak a legények képesek verni a csizma szárát, hanem a lányok is tudnak látványos táncot bemutatni. Szóval a fiúk nem szerepeltek a középdöntőben és ebből lett a baj. A sors iróniája, hogy éppen a Nyírség táncegyüttes tagjaiból verbuvált Cimborák együttes szerezte meg az első helyet. Másodikként a Vidróczki együttes jutott tovább — tekintettel a néptáncosok magas színvonalú tudására és a népes mezőnyre. A már említett közönségszavazat azonban „behozta” a Nyírséget is. Megmozdult a megye, a város. A nyíregyházi táncosok így jutottak be a. szeptember 17-i döntőbe, ahol Janek'József: Mezőségi táncos című kompozícióját mutatták be. A zsűri „az elegáns és lírai táncot" már megfelelően honorálta, a népitáncosok kategóriájában a legjobbnak kiáltották ki a nyíregyháziakat. Az öröm leírhatatlan volt. Annál is inkább, mivel a Nyírség együttes „kamara kis együttese” a Cimborák is elsők lettek. — Nem maradt el a győztesnek kijáró jutalom sem, hiszen a Nyíregyházi Városi Tanácstól 50 ezer forintos díjat, a Skálától szintén ugyanilyen értékű vásárlási utalványt kaptak. A legnagyobb jutalom azonban természetesen az egyiptomi körutazás, hiszen a táncosok közül még senki sem járt a piramisok országában. (Becslés szerint a 24 tagú együttes utaztatása kétmillió forintba kerül.) Demarcsák György az együttes vezetője szerint azonban az igazi nyereség az volt, hogy a siker bizonyára újból fellendíti megyénkben a népitáncmozgalmat és talán sok kislegény és lány találja úgy ezután, hogy érdemes a régi hagyományokat ápoló ilyen szép sikereket ígérő tánctanulást elkezdeni. Megyénkben és városunkban egyébként régi-régi hagyományai vannak a néptáncmozgalomnak. Több kiváló együttes dolgozik sikeresen most is, mint például a Szabolcs Volán, az ököriiófülpösi fergeteges, a Kállai kettős és a Szatmár táncegyüttes. (Megyénkbe egyébként szívesen jönnek a táncgyűjtők, hiszen még most is lehet régi táncokat felkutatni.) Ezek után illik bemutatni a Nyírséget. Az együttes 1974-ben alakult. Öt éve működik a KISZÖV és a Bessenyei György Tanárképző Főiskola fenntartásában. Tagjai szövetkezeti dolgozók, főiskolai hallgatók, pedagógusok. Az eredeti néptánc minél magasabb szintű elsajátítására törekszenek a hitelesség mind teljesebb megőrzésével. Fontos feladatuknak tekintik az ének- és tánchagyományok őrzését és továbbadását a fiatalok-számára. Munkájuk sikerét számos hazai és külföldi fesztivál sikere jelzi. Az amatőr mozgalomban elnyerték a legmagasabb minősítést, 1984-ben Arany II., tavaly pedig Arany I. minősítésűek lettek. (A megyében rajtuk kívül más együttesnek nincs ilyen minősítése.) Az együttes sok más országban is bemutatkozott, méghozzá sikerrel.Vendégszerepeitek Lengyelországban, Belgiumban, Olaszországban, Szovjetunióban, Angliában, Csehszlovákiában, Hollandiában, NSZK- ban. Az idei év különösen sikeres volt számukra, a XII. Országos Szövetkezeti Népdal Fesztiválon az elsők lettek és a legmagasabb nívódíjat kapták. Áprilisban pedig a Zalai Kamaratánc Fesztiválon Bisteyné Darai Dóra és Dániel Imre egypártáncos előadói díjat nyert. Nem maradt el az idén sem a külföldi út, Törökországban vettek részt nyáron, a II. Arany Karagőz Folklórfeszti- válön, ahol a világ több országából össze- sereglett táncosok közül az ötödikek lettek. Az együttes művészeti vezetője egyébként Szilágyi Zsolt. Bisteyné Darai Dóra a lánykar, a férje pedig Bistey Attila a férfi-tánc- kar vezetője. (Az együttes vezetői valamennyien a Népművészet Ifjú Mesterei.) Szólni kell természetesen a táncokat kísérő Téglás zenekarról isi és a Csűrdöngölő néhány zenészéről, akik hozzájárultak a sikerhez. Említettük a Cimborák együttesét is, nem utolsó helyen kellene írnunk róluk, hiszen ők külön is aranyérmesek lettek. Ám a táncosoknak — legalábbis két tagjuknak — a Nyírség sikeréből is kijutott, hiszen To- kárszky Gyula és Antal István mindkét együttesben táncolt. Nem lehetett könnyű • dolguk, mint elmondták napi 8—10 órát próbáltak az utóbbi hetekben. Sajnos, a Cimborák harmadik tagja, Nagy Árpád, aki negyedéves főiskolai hallgató valószínűleg hamarosan befejezi táncos pályafutását. A Cimboráknak is bőven kijutott a jutalomból, a gáláns Nyíregyházi Városi Tanács 15 ezer forintja mellett az OKISZ-tól is kaptak 30 ezer forint támogatást. (A pénz nagy részét egyébként ruhák és egyéb felszerelésekre költik.) A Cimborák tehát kétszeresen is ott lehetnek a novemberi egyiptomi körutazáson. Ami pedig a nyíregyházi gálát illeti, több helyről is hallottunk róla remélhetőleg lesz belőle valami, és a szabolcsi szereplőket nem csak a képernyőről láthatjuk majd. Bodnár István Sikert sikerre halmozott (és joggal) a KI mit tad? nagy felfedezettje: a Nyírség tánc' együttes. Ma még Itt tart a nyíregyházi műjégpálya — szép terv az alkotó rajzasztalán.
