Kelet-Magyarország, 1988. szeptember (45. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-28 / 232. szám

ÜLÉSEZETT AZ SZHT Valódi szakszervezetre van szikséi M A A K-M Fehérgyarmaton (2. oldal) Megkapaszkodni az utolsó percben (3. oldal) Az MSZMP Központi Bizottságának ülése Kedden reggél összeült a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága. A KB — korábbi döntésének megfelelően — nyílt ülést tartott, az írott és az elektron . us sajtó révén betekintést en­gedett tevékenységébe. Az elnöklő Kádár János megállapította, hogy a .testület határozatképes. A Politikai Bízót, ágnak az ülés napirendjére tett javaslatát a testület egyhangú döntéssel fogad­ta el: . — tájékoztató időszerű külpolitikai és nemzet­közi kérdésekről. Előadó: Szűrös Mátyás, a Köz­ponti Bizottság titkára. — szóbeli tájékoztató a párt helyzetéről, a pártélet és a belpolitika néhány időszerű kérdésér ről. Előadó: Lukács János, a Politikai Bizottság tagja, Központi Bizottság titkára. . — a Központi Bizottság és a területi szervek mellett létesítendő tanácskozó testületekről szóló javaslat. Előadó: Nyers Rezső, a Politikai Bizottság tagja. — különféle, döntésre váró kérdések — az ülés soros elnökének előadásában. — személyi kérdések. Előadó: a soros elnök. A Központi Bizottság úgy döntött, hogy az utolsó napirendi pontot zárt ülésen tárgyalja, majd határozatával a Központi Bizottság a tanácskozási joggal meghívottak közé sorolta a központi sajtó vezetőit. • • Miután a meghívottak elfoglalták helyüket az ülésteremben, Kádár János megadta a szót Szűrös Mátyásnak. Az írásos előterjesztés — amelyet a KB tagjai előzete­sen megkaptak — megállapí­totta, hogy a KB júniusi ülé­se óta eltelt időszakban foly­tatódott az immár állandósu­ló és egyre eredményesebb kelet—nyugati párbeszéd. Bíztató jelek mutatkoznak a regionális konfliktusok politi­kai rendezésének folyamatá­ban. Fontosak a Szovjetunió arra irányuló erőfeszítései, hogy a kapcsolatok folyama­tossága érdekében hidat épít­sen a következő amerikai kormányzat felé. A nyugati magatartást pedig elsősorban az jellemzi, hogy a kormá­nyok többsége továbbra is ér­dekelt a szovjetunióbeli re­formok előrehaladásában. A kelet—nyugati kapcsola­tok alakulásában az elmúlt időszakban nagyobb figyelmet kaptak az európai problé­mák, ezen belül a szocialista országok és a nyugat-európai államok, valamint az integ­rációs szervezetek viszonya. Ez tükröződött a Varsói Szer­ződés Politikai Tanácskozó Testületének varsói ülésén elfogadott dokumentumok­ban, amelyek kedvező nem­zetközi visszhangot váltottak ki. A kedvező nemzetközi hát­tér, a részt vevő államok túl­nyomó többségének érdekelt­sége mellett is további erő­feszítésekre van szükség ah­hoz, hogy a bécsi utótalálko­zó ez év őszén tartalmas és kiegyensúlyozott záródoku­mentum elfogadásával fejez­ze be munkáját — hangsú­lyozza az előterjesztés, majd emlékeztet arra, hogy kül­döttségünk Bécsben bejelen­tette: Magyarország kész el­fogadni a semleges és el nem kötelezett államok megegye­zéstervezetét. A beszámoló kitért a román magatartásra, amely Bécsben mostanáig gá­tolja a megegyezést. Ha vé­gül is elfogadják a záródoku­mentumot, az az európai biz­tonsági és együttműködési ér­tekezlet folyamatának to­vábbvitelét biztosító utóren­dezvények összehívására ad­hatna fölhatalmazást — álla­pítja meg. Ebben az esetben még ez év őszén megkezdőd­hetnének a hagyományos le­szerelési tárgyalások. A fejlett tőkés országokkal és azok gazdasági és politikai integrációs szervezeteivel ki­épülő kapcsolatainkról szólva hangoztatta: lépéseink — a szocialista külpolitikai törek­vések szellemében — hozzá­járulnak az európai viszo­nyok stabilizálásához, a két világrendszer együttműködé­séhez. Kiemelte, hogy Grósz Károly hivatalos látogatása az Egyesült Államokban és Kanadában még az előzetes várakozásokat felülmúlóan is sikeres volt. Az amerikai politikai veze­tőkkel, az üzleti élet és az amerikai magyar emigráció kiemelkedő képviselőivel folytatott tárgyalások igazol­ták, hogy a magyar párt és kormány gazdasági és politi­kai reformtörekvései, az or­szág nemzetközi magatartása az Egyesült Államok kor­mányzati és üzleti körei ré­széről rokonszenvre talált, s erősítette a magyar—ameri­kai együttműködés tovább­fejlesztésének igényét. Grósz Károlynak az emig­ráció képviselőivel megkez­dett párbeszédét méltatva rá­mutatott, hogy az emigráció vezetőinek első ízben nyílt alkalmuk közvetlen érintke­zésre legfelső szintű magyar vezetővel. E találkozók a nemzetiségi politika új minő­ségét is kifejezték. Az ameri­kai és általában a nyugati or­szágokban élő emigráció vál­lalt magyarságát éppúgy nem lehet megkérdőjelezni, mint a szomszédos országokban élő magyar nemzetiségekét — hangsúlyozta a beszámoló, majd Grósz Károly NDK-beli látogatásáról megállapította: a korábbiaktól eltérően a társadalmi-gazdasági gyakor­lat elemeinek különbözősége helyett a nemzeti sajátossá­gok és az ebből adódó mód­szerek tiszteletben tartása, a hasznosítható tapasztalatok kölcsönös alkalmazásának fontossága kapott hangsúlyt. Szűrös Mátyás szóbeli ki­egészítést fűzött a beszájno- lóhoz. A magyar—román kapcsolatokkal és az aradi találkozóval foglalkozva megállapította: mind a szo­cialista, mind a nyugati or­szágokban egyetértő várako­zással fogadták a Politikai Bizottság ■ döntését, hogy a román részről 48 órás határ­idővel felajánlott tárgyaláso­kat nem utasította él. A ta­lálkozó létrejöttének ténye segítette külpolitikánk, nem­zetiségi kérdésekkel összefüg­gő álláspontunk megértetését. Szűrös Mátyás elmondta: a tervek szerint Horváth Ist­ván belügyminiszter vezeté­sével ténymegállapító kül­döttség utazik Romániába a településrendezési terv tanul­mányozására, s egy újságíró­küldöttség látogatását is ter­vezik. A Külügyminisztérium tovább vizsgálja a konzulátu­sok helyreállításának, ‘ a kul­turális központok létrehozá­sának lehetőségeit. A figyelem előterében vál­tozatlanul a menekültek problémája áll. Megkezdtük egy közös magyar—román nemzetiségi deklaráció kidol­gozását — mondotta Szűrös Mátyás, kijelentve: miközben kötelességünk, hogy kétolda­lú alapon mindent megte­gyünk a magyar—román vi­szony javítása érdekében, jó­zanul kell mérlegelnünk esé­lyeinket és kilátásainkat. A Romániában élő több mint kétmillió magyar sorsáért fe­lelősséggel tartozunk, amely­nek bel- és külpolitikai okok­ból egyaránt eleget kell ten­nünk. A magyarság és az egyetemes kultúra érdeké­ben minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy meg­akadályozzuk a magyarok erőszakos beolvasztását. A KB titkára ezután szólt arról, hogy vizsgálni kell bi­zonyos kisebbségvédelmi rendelkezések elfogadtatásá­ért az ENSZ-ben teendő lé­pések lehetőségét is, s kije­lentette: a magyar külpoliti­kának nem célja Románia lejáratása, elszigetelése, va­lamiféle románellenes egy­ségfront létrehozása. Ha az ENSZ-iben és más nemzet­közi szervezetekben, vala­mint a szocialista együttmű­ködés különböző fórumain felvetjük e problémákat, az emberi és nemzetiségi jogok súlyos megsértésére kívánjuk felhívni a közvélemény, a kormányok és a felelős poli­tikád tényezők figyelmét. A szóbeli kiegészítést kö­vető vitában — a felszólalá­sok sorrendjében — szót kért Tétényi Pál, Mórocz La­jos altábornagy, Szépe Ágnes, Kótai Géza, Kállai Gyula, Kárpáti Ferenc vezérezredes, Kádár János és Grósz Ká­roly. (Folytatás a 4. oldalon) Kihívások egész sorával néz szembe a magyar szak­szervezeti mozgalom. Ezzel a mondattal kezdődik a Szak- szervezetek Országos Taná­csának vitaanyaga, amelyet nyáron juttattak el a tagság­hoz. Végéhez' közelednek a viták, hamarosan sorra ke­rül a szakszervezetek" orszá­gos értekezlete. Kedden kö­zel ötórás, kimerítő tanácsko­záson összegezte a vélemény- csere szabolcs-szatmári ta­pasztalatait a Szakszerveze­tek Megyei Tanácsa. A nyolcvanas évek tár­sadalmi, gazdasági folyama­tai nehéz helyzetbe hozták a munkavállalókat, és sokan ezért a szakszervezeteket akarják felelőssé tenni" — ál­lapította meg vitaindítójában Tóth Géza, az SZMT vezető titkára: — Vállaljuk a fele­lősséget azokért , a döntése­kért, amelyek meghozatala előtt egyeztettek a szakszer­vezettel, de néni azonosulha­tunk azokkal, amelyeket nél­külünk hoztak. A szavak is jelzik, hogy'bi- zalmá válság’tüneted alakul­tak ki a szakszervezetekkel kapcsolatban is. Ugyanakkor — s ez a hozzászólásokból ki­csengett — az utóbbi néhány hónap bátrabb, markánsabb kiállását a dolgozók érdekei mellett pozitívan fogadták a szakszervezeti tagok. Legna­gyobb érdeklődéssel a moz­galom megújulásának kérdé­seit, valamint a bérreform és az üdülések ügyét fogadták a munkavállalók, s ezek körül bontakozott ki a legélesebb, a szélsőségeket sem nélkülö­ző vita. Igénylik a szervezett .dol­gozók az erős, önálló, füg­getlen szakszervezet létét, az akciószabadságot. Olyan szakszervezetet akarnak, amelyik erősíti az érdekkép­viseleti, az érdekvédelmi munkát, felvállalja a kistele­Kedden kibővített ülést tartott az MSZMP mátészal­kai városi bizottsága, mely­nek tagjai előbb javaslatot hallgattak, s vitattak meg az országos pártértekezlet állás­foglalása végrehajtásának helyi feladatairól, majd sze­mélyi kérdésekben döntöttek. Az első napirendi pont írá­sos anyagához Forgács And­rás, a városi pártbizottság első titkára fűzött szóbeli ki­egészítést. Egyebek között hangsúlyozta, hogy gazdasá­gi helyzetünk romlása, az életkörülmények nehezedése, a politikai intézményrend­szer esetenkénti zavarai kö­vetkeztében a párton belül is romlott a közhangulat, csökkent a vezetők iránti bi­zalom, s ez sok tekintetben igaz Mátészalkán is. Hason­lóképpen vélekedett a vitá­ban részt vevők többsége is, éles hangon kritizálták a térség irányításában elköve­tett hibákat is. A hozzászó­lók egy része sajnos, csak a parttalan kritikáig jutott el a vita során, szerencsére a többség bíráló szavaiban már fel lehetett fedezni az építő szándékú javaslatokat is. Felszólalt a vitában Diczkó László, a megyei pártbizott­ság titkára is, aki egyebek mellett feLhívta a figyelmet a helyi döntéshozók felelőssé­gére, s egyben szóvá tette, hogy a mai, nagyobb önálló­sággal ma még csak kevés helyen élnek az érintettek. Ezt követően a pártbizott­ság személyi kérdésekben döntött. Előbb új pártbizott- sági és végrehajtó bizottsági tagokat választották meg, majd arról döntöttek, ki le­pülések, kisüzemek gondját is, és nem nézi tétlenül, hogy egy-egy megyét szinte gyar­matként kezelnek. Sok kriti­ka érte a megyei szerveik munkájának nyilvánosságát, de általában is o nyíltság, a nyilvánosság megvalósítása mellett foglaltak állást. Ne­hezményezték a szakszerve­zeti tagok, hogy — legalábbis ez a látszat — a kormány sem kpzeli magával egyen­rangú partnerként a Szak- szervezetek Országos Taná­csát. így nehezen várhatóéi, hogy a munkahelyi vezetők és a szakszervezeti bizottsá­gok, tisztségviselők viszonyá­ra is a partnerség legyen jel­lemző. Szélesebb körben kell al­kalmazni a szakszervezetek vétójogát. Szükség van szak*- szervezeti törvényre, amely pontosan meghatározza a fel­adat- és jogköröket, megsza- badítva a szakszervezeteket azoktól a ráruházott teendők­től, amelyek inkább állami feladatok. A megyében ural­kodó rossz hangulatot érzé­kelteti: a sztrájkok hallatán sokan előbb megdöbbenitek, majd a szolidaritás érzése került előtérbe, sőt felme­rült, nem' kellene-e., akár ilyen módon is, ismét felhív­ni a figyelmet Szabolcs-Szat- már súlyos gazdasági helyze­tére, foglalkoztatási gondjai­ra. A megyében lezajló vita és az SZMT keddi ülése egy sor fontos kérdésben foglalt ál­lást. Küzdeni kell a munka- nélküliség ellen, meg kell va­lósítani a bérreformot — a dönttő többség véleménye szerint ehhez alapot nyújtana a költségvetés alapos megre­formálása, a felesleges szer­vek, státusok megszüntetése. A szenvedélyes vitában el­hangzottakat — szépítés, szűrés nélkül — juttatja el az SZMT a Szakszervezetek Országos Tanácsához. gyen a nyugdíjba vonuló vá­rosi első titkár utódja. For­gács András tizenhat évig töltötte be ezt a posztot, s munkája elismerése mellett vált meg tisztségétől. Az első titkári posztra két jelöltet állítottak: Kanyó Lászlót, a mátészalkai váro­si pártbizottság titkárát, és Korcsmáros Istvánt, a helyi 5. számú általános iskola igazgatóját. A szavazást he­ves, több órás vita előzte meg. A párt megyei végre­hajtó bizottsága Kanyó Lász­lót nem javasolta az első titkári posztra, ennek ellené­re a titkos szavazáson 32—18 arányban őt választotta meg a pártbizottság. ★ Tegnap tartották pérttit- kárválasztó taggyűlésüket a Bessenyei György Tanárkép­ző Főiskola párttagjai. Az in­tézmény pártbizottságának nevében Sallai József üdvö­zölte a jelenlevőket, közöttük Ekler Györgyöt, az MSZMP megyei és Nagy Jánost, a Nyíregyháza városi pártbi­zottság titkárát. Szabolcsi László, a jelölőbizottság el­nöke ismertette a jelöltek nevét és rövid életrajzát. A kettős jelölés alapján a titká­ri funkcióra Jeney Istvánt, az irodalom, és Bárány Já­nosnál, a marxista tanszék oktatóját jelölték. Az össztaggyűlés 87 szava­zattal (amely a szavazatok 52 százaléka) Jeney Istvánt vá­lasztotta meg a főiskola pártbizottságának titkárául. Végül a tagság megválasztot­ta a megyei pártértekezlet küldötteit. A Központi Bizottság ülésén elnöklő Kádár János, az MSZMP elnöke beszél Párlzottsági is Mátészalkán és a tanárképző Iskolán ! XLV. évfolyam, 232. szám ARA: l,8ff FORINT 1988. szeptember 28., szerda

Next

/
Oldalképek
Tartalom