Kelet-Magyarország, 1988. szeptember (45. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-21 / 226. szám
1988. szeptember 21. Kelet-Magyarország 3 „Nem tesz kárt bennük az időjárás" HTZ-től piroslik az udvar Régebben az őszi munkák kezdetén hiánycikk volt az MTZ-traktor, a termelőszövetkezetek sorban álltak értük. Most mégis kétszázötven árválkodik belőle az Agro- ker udvarán. Ennek okát Borsy István kereskedelmi igazgatóhelyettes így foglalta össze: — Évekre visszamenőleg soha nem volt elég MTZ-nk. Sohasem szállított belőle annyit a szovjet partnerünk, mint amennyire igényünk volt. Azt figyeltük meg, hogy évente körülbelül mindig a kért mennyiség felét küldte csak el. Ezt aztán az A természetbarátok és a kisdiákok örömére a korábbi években szeptember elején rendezték meg a megyei^ művelődési központban a „Környezetünk élő díszei” elnevezésű kiállítást, amelynek minden alkalommal több ezer látogatója volt. A látványos bemutató az idén elmaradt. Miért? — kérdeztük meg Illés Balázst, a művelődési központ főelőadóját. — A kiállítás nem maradt el, csak későbbre halasztódott. Az idén még gazdagabb és színesebb bemutatót kívánunk szervezni, amelyre a kertbarátok is elhozzák majd legmutatósabb terményeiket. Erre viszont az október eleje alkalmasabb időpontnak bizonyul. Tehát lesz az idén is kiállítás, igaz, most „Környezetünk élő kincsei” címmel hirdettük meg. Nem hiányoznak természetesen az ezeregy éjszaka világát idéző ásványok, a különböző díszmadarak és díszgalambok, az ehető és mérges gombák, a sok fajta halat és P> Negolescu W Éberség A gyárkapunál megállít a kapus egy kifelé tartó kocsit. — Mi van a hátsó ülésen? — Fű. — Sok? — Hát... Egy zsákkal. — Honnan? — A hátsó kerítés mellől. — Ürítse ki. — Miért? — Mert az a terület is az üzemhez tartozik. — Jól van, legyen boldog — dohogta a sofőr. — Na, most már mehet — enyhült meg a zord őr. A kocsi kigördült a kapun. — Láttad, hogy átvertem? — kérdezte útitársát a sofőr. — Kit? — Hát ezt az éber bunkót. — De hisz nem hoztad ki a füvet. — Azt nem. A kocsit viszont igen. Antal Miklós fordítása utóbbi években bekalkuláltuk, és ennek megfelelően kétszeres mennyiséget rendeltünk tőlük. Az idén viszont teljesítették a szerződésben vállaltakat, ezért van most bőséges kínálatunk. Fekete Zoltán, a vállalat géposztályának vezetője a következőket fűzte hozzá az előbbiekhez: " — Biztos vagyok abban, hogy ha a gazdaságok valamennyi pénzhez jutnának, akkor három hónap alatt elkelnének traktorjaink. Az az igazság, hogy nem csak MTZ-től piroslik az udvar, hanem található ott még állatot bemutató akváriumok és terráriumok, sőt az idén a macskabarátok is elhozzák fajtiszta állataikat. A kiállítást október 1-jén, 2-án és 3-án láthatja majd az érdeklődő közönség. (b. 1.) pótkocsi, fűkasza, rendfelszedő és bálázógép is. Mindez azért, mert az idén kevesebb pénzük van a szövetkezeteknek, így lényegesen kevesebb fogy el termékeinkből. Szerintem jövőre az első negyedévben óriási traktorvásárlásra kell számítani, hiszen a tavalyi év elejétől alig vettek valamit a gazdaságok. Tovább ők sem várhatnak az elhasználódó gépparkjaik felfrissítésével. Mindenesetre a jövő évre egyetlen traktort sem rendeltünk. Az Agroker illetékesei még elmondták, hogy különböző kedvezményekkel, hitelekkel igyekeznek túladni traktorjaikon. Éppen ezért folyamatosan készítik őket elő vizsgáztatásra, átadásra. Az emberben óhatatlanul is felmerül a kérdés: mi lesz ezekkel a gépekkel télen a szabad ég alatt? Ügy tűnik, ki vannak téve az időjárás kényének-kedvének. A szakemberek válasza: — A tél semmiféle károsodást, semmiféle maradandó nyomot nem hagy bennük, rajtuk. Ezeket a traktorokat ugyanis teljesen konzerválták. (sz. a.) Sorskérdések a színpadon M a van a magyar dráma napja. A Magyar Íróik Szövetségének kezdeményezéséire 1984-től szeptember 21-ét Madách Imre: Az ember tragédiája című drámája ősbemutatójának centenáriuma tiszteletére a magyar dráma napjának nyilvánították. Ezen a napon a magyar nyelvű kultúra olyan alkotásaira emlékezünk, mint Katona Bánk bánja, Németh László Galileije, Ily- lyés Fáklyalángja, Tiszták- ja, Örkény Tótékja, Macskajátéka, s még ki tudja, hány jelentős színművet, tragédiát, vígjátékot lehetne felsorolni Bessenyeinek A filozófus című művétől Szabó Magdán át Spiró Györgyig vagy Kornis Mi- hályig. A legjobb ' magyar drámák mindig sorskérdésekkel vívódtak, és küzdenek velük ma is. Ratkó József a Segítsd a királyt! jeleneteiben, Sütő András színpadi játékaiban nem a legnagyobb, nemzetet érintő problémákat ábrázolta? A magyar irodalomban a filozofikus-gondolati vonulat viszonylag ösztövér: mégis Vörösmarty Csongor és Tündéje felvillantotta ezt a drámatípust is. Ha a mai „fiatal írók” alkotásait nézzük, úgy tűnik. Nádas Péter, Kornis Mihály, Márton László darabjai, Spiró művei kirajzolnak egy sajátos hangvételű vi- lágértelmezést. A magyar dráma elválaszthatatlan a színháztól, hiszen a betű csak a színpadon kelhet életre. S amikor Csurka István Megmaradni című tragédiáját most a nyáron bemutatták, alighanem a művészetnek az életre történő gyors és felelős reagálását tapasztalhattuk meg. Óhatatlan, hogy ne szóljunk a Móricz Zsigmond Színháznak a magyar darabok megismertetéséért folytatott dicséretes igyekezetéről: olyan előadásokat láthattunk az elmúlt hét évben, mint Csák Gyula : Az őszülés váratlan órája, Balázs József: Baton advent, Páskándi Géza: Lélekharang, Határ Győző: Patkány király, Remenyik Zsigmond: Atyai ház, Bächer Iván: Hármashang- zat, Ratkó József: Segítsd a királyt! — csakhogy a legemlékezetesebbeket idézzük. Ebben az évadban is tervezik Mészöly Miklós, Nádas Péter vagy Bächer Iván valamelyik színjátékának bemutatását. Ha a színházba járó közönség, és a fiatal nemzedék, az iskolások látják és értik ezeknek az előadásoknak az üzenetét, akkor minden reményünk megvan arra, hogy a jövőben jóval több, a magyar dráma ügyének elkötelezett ember él majd Nyíregyházán és a megyében. Ügy vélem, — Csurka István címét kölcsön véve —a magyar dráma megmaradni segít: ezért is megérdemli, hogy foglalkozzunk vele. Karádi Zsolt Díszek? Kincsek! Nem marad el a kiállítás Közösen keresni a megoldást Nyíregyházi beszélgetés Hoós János miniszterrel Hétfon Nyíregyházán Hoós János miniszter, az Országos Tervhivatal elnöke gazdaságunk helyzetéről tartott előadást. Ezt követően Craveró Róbert_ miniszterhelyettes társaságában konzultációs megbeszélést tartott Varga Gyula megyei első titkárral, László Andrással, a megyei tanács általános elnökhelyettesével, Tóth Gézával, az SZMT vezető titkárával, Pádár Ilonával, a népfront megyei titkárával és megyénk több más vezetőjével Sza- bolcs-Szatmár helyzetéről, lehetőségeiről. A tanácskozás után kértük meg az OT elnökét, válaszoljon néhány kérdésünkre. — Az utóbbi időben nagyon zavarja az embereket a gyérülő foglalkoztatás, egyáltalán a létbiztonság hiánya. Többen megfogalmazták, hogy a helyzet azért ilyen drámai, mert erélytelen a megye vezetése. Az ön megítélése szerint jogos ez a meg- állapítás? — Én úgy gondolom — és ezt számos mutató is alátámasztja —, hogy megyéjük az utóbbi évtizedekben nemcsak saját magához képest fejlődött, de az ország számos más területével is állja az összehasonlítást. Ennek számos kézzel fogható jelével találkoztam. Az is tény, hogy a foglalkoztatás korábbi gondjai itt-ott szaporodtak is. Igaztalan lenne emiatt bátortalansággal, vagy tehetetlenséggel vádolni a megyei vezetést, amely szinte minden alkalmat megragad, hogy változtasson a nehéz örökségből és a jelen országos gondjaiból is következő helyzeten. — Mi volt a mostani megbeszélés elsőrendű célja? — Egy regionális komplex programot indítunk, amely Észak-Magyarország három megyéjében — Borsodban, Nógrádban és Szabolcs-Szat- márban — segítené a felzárkózást. Mi nemrég dolgoz- tunk ki egy tervezetet, amire alapozva mindhárom megye — a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi, az Ipari és a Pénzügyminisztérium, egyéb főhatóságok segítségével — kidolgozza sáját távlati fejlesztési koncepcióit, amit előbb a kormány Tervgazdasági Bizottsága, később pedig a kormány elé terjesztünk. Mai beszélgetésünkön az előzetes tapasztalatokat ösz- szegeztük. — ön említette, hogy a növekvő elvándorlás, az ipari és mezőgazdasági üzemek romlú helyzete, a foglalkoztatás szaporodó gondjai olyan figyelmeztető jelzés, amellyel a megyei vezetésnek számolnia kell. Vajon hogyan lehet egy szűkülő pénzforrásból többet költeni? — A megyében készül egy tanulmány, amely alapját képezi majd a hosszú távú regionális program szabolcsi részének. Nagyon nem mindegy, hogy érzelmektől vezettetve, vagy meggondoltan, alapos számítások következményeként, az összes lehetőséget felvonultatva és valóban komplex módon gon- dolkodnak-e Szabolcs-Szat- márban, hogy az ipar, a mezőgazdaság összes lehetséges fejlesztési variációja mellé felsorakoztatják-e például a kereskedelem, a szolgáltatás, a turizmus, azon belül is a gyógy-idegenforgalom fejlesztési elképzeléseit, vagy nem. Természetesen mód lesz a gondok egységes állami kezelésére is. Talán már október elején le tudunk ülni az illetékes minisztériumokkal, az említett három megye párt- és állami vezetőivel. De óva intenék attól, hogy a megoldást „fentről” várják, hiszen az ország nem éppen teli kasszájából képtelenség sokat kimarkolni. Főleg, ha tudjuk, hogy nem csupán Szabolcs-Szatmár küzd mostanában jelentős gondokkal. — Ez bizonyos, csakhogy a mi helyzetünk drámai módón romlik. Az ön által is ismert első félévi adatok szerint a megyénk iparában és mező- gazdaságában foglalkoztatottak száma 4500-za! csökkent, száz fölött engedett el munkást több nagy vállalat. Ez a hatékonyság természetes következménye, csakhogy itt ez azt is jelenti, hogy az eddig sem rózsás helyzet tovább éleződik. Külön gondokkal küzd a legtöbb embert foglalkoztató könnyűipar, megalapozatlan a mezőgazdasági értékesítés, az árképzés, újra tanúi vagyunk az almavál- Ságnak, a tanácsi fejlesztési lehetőségek beszűkültek, nem igen akad vállalkozó az ipar- fejlesztésre, a pályázatokkal is csak kevés munkahelyet teremthetünk. Mit tehetünk akkor az állam, vagyis a főhatóságok nagyobb segítsége nélkül? — Ennek a munkálkodásnak — amit Észak-magyar- orezági regionális komplex .tervezésnek neveiziink — az 'a lényege, hogy e térségben a jövő év ellsö negyedében készüljön el a gazdaság főirányú fejlesztésére egy koncepció, amely nagy szabadságfokot jelent abban, hogy néhány stratégiai kérdésit önállóan válasszanak ki az idle- tékies megyék. E koncepció nem tud apró részletekre kitérni, azdk kidolgozása a megyében kifejtett közös szellemi tevékenység eredménye lehet. Ami ezt illeti: most is- merkedünk egy 35 oldatos előzetes megyei elképzeléssel, amely jelzi, hogy sok értékes elgondolással rendelkezik máris a megye. A továbbfejlesztés iránya viszont többes. Egyrészt Szabolcs- Szaitmár az Országos Tervhi- vatail és a minisztériumok párbeszéde, másrészt a megye és a hazai gazdálkodó és banki szervezetek együttműködőbe, illetve a külfölddel folytatandó közvetlen tárgyalások. De nlagy hasznot látok abban, hogy Szaiboícs-Szat- márban a helyi gazdálkodó egységeikkel, intézményekkel induljon meg egy széles körű közös gondolkodásfo- lyamat. Tehát, amikor jogos feltenni a kérdést: a jelen körülményei között hogyan ítélhető meg a megye jövője, én elsősorban a fentiekben látom a tartalmas választ. Mert őszimitén szólva a területfejlesztési, a foglalkoztatási alapon, illetve a. munkanélküli segélyen kívül nincs érdemleges eszköz- rendszer arra, hogy intézményes garanciáit adhasson a kormány 1990-ig. El kell jutnunk odáig, hogy megállapítsuk, hol vannak a válsággócok. — Mert ezt ma még nem tudjuk? — Még mindig nincs nálunk egy olyan gazdálkodást javító kényszer, amely hatására a vállalatok e nehézségek közt is megpróbálják a jövőjüket keresni. S ha mondjuk a nyírbátori cipőgyár nehéz helyzetbe került, akkor váltani tudjon — mégpedig gyorsan — terméket, minőségiéit és piacot (Más terep a mezőgazdaság, amelynek ügyében meg kei kezdeni a komolyabb párbeszédet a MÉM-met) Ügy érzem, hogy a következő években az állam csupán 2—3 fontos területen — például felzárkóztatási mechanizmusok működtetésével, vagy valamilyen közvetett szabályozó kedvezménnyel — tud tartósan jelen lenni. — Nagyon régen kérjük, hogy az olyan hátrányos helyzetű térségekben, mint megyénk, tartós és jelentős állami kedvezményeket kapjanak a beruházni, fejleszteni szándékozók. Erre gondolt a közvetett szabályozó említésekor? — Nem pontosan, de természetesen ezen is el kell gondolkodnunk. Amennyiben a foglalkoztatás bővítésére irányuló beruházás, fejlesztés tartósan gazdaságosnak és hatékonynak bizonyul, akkor szerintem jogos a kedvezmény. De ez minden esetben egyedi elbírálás dolga, hiszen azt a bizonyos hatósági menedzselést — amelyhez évtizedek alatt hozzászokott az ország — fel kell váltania egy vállalkozói színtérnek. Ezek szerint kell ismételten továbbgondolni a helyzetet. Magyarul: nem lenne reális, ha tippeken és javaslatokon kívül sok mindent várnának az iparfejlesztéshez, mondjuk az Ipari Minisztériumtól. Ha a megyén belül nem fogan még a kezdeményezések sora, mástól ez a gazdaságirányítás jelen körülményei között aligha várható. — Tulajdonképpen az eddiginél több pénzt hiába várunk? — A közeli jövőben hiába. Nem tudunk más eszközökhöz nyúlni, mint ami ma rendelkezésre áll. Amit ígérhetünk, az nem több, mint hogy a megye sajátosan nehéz helyzete miatt valamivel többet adunk a területfejlesztési alapból. De az tér- mészetesen nem fogja tudni meggátolni az ingázást, az elvándorlást. — Nem lehetne csupán azt elérni, hogy az Országos Tervhivatal egy elkülönített alapjából minden népgazdasági ágban kapjanak támogatást azok a szakemberek, akik az elmaradott térségekben települnek le? — Elsőrendűen lényeges, hogy kiépüljön egy fogadó- készség - ^ ^ megyében — e? az oktatás, az útépítés, az egész-? ségügy, a telefonhálózat, egy- általán az infrastrukturális fejlesztés következménye. E területen valóban van egy nemzeti kötelesség. Valóban segítenünk kell abban, hogy kulturált, kiművelt, egészséges emberfőkkel legyenek képesek kiváltani a mai helyzetet. Hogy milyen alapból történjék ez, ezt most megmondani nem tudom, de azt igen, hogy segíteni ezután is kell. — E tanácskozáson sokszor elhangzott, hogy különleges helyzetünk különleges megoldást kíván. Felvetették azt a szokatlan kérdést, hogy Szabolcs-Szatmárt — épp a határ menti jellege miatt — különleges gazdasági övezetté kell nyilvánítani, ön elképzelhetőnek tartja ezt? — A párt és a kormány vezetése minden kérdés iránt nyitott. Én el tudom képzelni, hogy önök kihasználják a közvetlen szomszédságból eredő lehetőségeket, sőt azt is, hogy magyar—szovjet vagy akár egy harmadik partnerrel alakítsanak közös vállalatot, az elszámolás módját azonban meg kell találni. Nagyon sok eszközzel lehet, sőt kell manapság variálni. A tennivalónk, hogy az új gondokat megtanuljuk új módon kezelni. Mert bármilyen sok is a problémánk, ha a nagy többségnek becsületes munkát és megélhetést tudunk nyújtani, ha -*az emberek látják az erőfeszítéseket, a kezdeményezőkészséget, el is ismerik azt. Újból és újból hangsúlyozom: elsősorban mindenütt helyben kell szembenézni a gondokkal. — De gondolom egyetért abban is. hogy egy elsősorban önhibáján kívül nehéz helyzetbe került megye egyedül cipelve csak halmozná a terheit? — Mi ezek után is készek vagyunk sok mindenben segíteni. De egyre inkább a „Segíts magadon ...” elvet kell a helyi gyakorlatba átültetni. Meg kell történniük az ehhez szükséges változtatásoknak, le kell vonni számos következtetést, még akkor is, ha az legtöbbször kellemetlen és roppant nehéz. Kopka János
