Kelet-Magyarország, 1988. szeptember (45. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-17 / 223. szám
1988. szeptember 17. Farkas Ferenciül, a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatójától A Azt mondják, most legjobb bankárnak w lenni, mert itt érik el a legnagyobb nyereséget, itt fizetik a legnagyobb osztalékot a részvényeseknek, miközben a gazdaság, a termelő üzemek pénzügyi nehézségekkel küzdenek. Mi ebben az igazság? — Különbséget kell tenni kereskedelmi bankárok és jegybankban dolgozó bankárok között. A Magyar Nemzeti Bank nem nyereségérdekeit. Az elért nyereségének egy részét a tőke növelésére fordítja, illetve a nyereség nagyobb részét a költségvetésbe fizeti be. A kereskedelmi bankok nyereségérdekeitek és osztalékot fizetnek részvényeseiknek. Az érdekeltség a vezetőknél és a dolgozók egy részénél is megvan, mert eredményességi prémiumot fizetnek nekik. — A múlt évi eredményeket figyelembe véve a kereskedelmi bankok többsége valóban magas nyereséget realizált, különösen a gazdálkodó szférához viszonyítva. Ez annak is következménye, hogy működésük feltételeit részben a jogelőd megteremtette, a kamat és egyéb bevételeket nem terhelték az indítással járó kiadások, miközben a hitel és betétkamatokat maguk alakíthatták. A hitelpiac feszültségei és betétekért kialakult verseny viszonylag magas kamatokat eredményezett. Ennek ellenére meg kell jegyeznem, hogy a nemzetközi mércével mérve is nagyon magas — 12—17 százalékos — osztalék fizetésével valójában a részvényesek rövid távú érdekeit szolgálták. Ha ugyanis a visz- szamaradó nyereség nagyobb hányadát fordítják a tartalék- és kockázati tőke emelésére, akkor a bankok a vállalatok finanszírozásához jelentősebb forrással rendelkeztek volna. 0 Érdemes megismételni a kérdést: mitől jó bankárnak lenni? — A gazdaság pénzellátása komoly felelősséget jelentő bankári munkát követel meg. Felbecsülhetetlen, hogy a gazdaság működéséről a pénzforgalom adatai alapján igen széles körű információk birtokában vagyunk. Talán ez teszi, a mai, sok szempontból nehezebb körülmények között széppé a munkánkat. NN Mostani beszélgetésünk végig a pénz körül forog, amiből mintha sem az egyénnek, sem a társadalomnak nem lenne elég. Egyezik a véleményünk? — Hadd nyúljak vissza másfélszáz évre. Széchenyi a pénztőke hiányára vezette vissza a magyar gazdaság elmaradottságát. Napjainkban ugyancsak a szűkösen rendelkezésre álló pénzforrások okozzák a legtöbb nehézséget. Második éves a bankreform. Mi ennek a megyei vetülete? — A kétszintű bankrendszerben a gazdaság finanszírozása a kereskedelmi bankok és az e tevékenységre felhatalmazott pénzintézetek feladata, míg a kereskedelmi bankok és a pénzintézetek finanszírozása a jegybank funkciójává vált. Az induláskor az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. öt bankszervvel (Fehérgyarmat, Kisvárda, Nyírbátor, Nyíregyháza és Vásárosnamény), a Magyar Hitelbank Rt. a mátészalkai bankszervvel vette át a körzetéhez tartozó gazdálkodók számlavezetését. Időközben Nyíregyházán három új bankszerv nyílt: a Magyar Hitelbank Rt., a Mezőbank Rt. és az Iparbank Rt. hozott létre egységet. A jegybanki funkciót a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatósága látja el. Vagyis előre „leosztották a kártyákat”. Mennyire lehet változtatás, hogyan érvényesül a bankok közötti verseny? — Mivel egy bankból kellett többet kialakítani, ezt természetesen csak előre kialakított elvek szerint, központi szervezéssel lehetett megvalósítani. Több, mint egy éve nyílt lehetőség a szabad bankválasztásra. A gazdálkodó szervek eddig kevéssé éltek a számlavezetési változtatással. A megyén belül 291 vállalat és szövetkezet közül mindössze öt gazdálkodó egység váltott, egy pedig megyén kívül működő kereskedelmi bankkal kötött számlaszerződést. További mozgás akkor várható, ha több bank (OTP, szakosított pénzintézetek) kap jogosítványt teljeskörű kereskedelmi banki tevékenységre. A megyei megoszlásból is látszik, hogy w a mezőgazdaság és az élelmiszeripar van túlsúlyban. Milyen lehetőségek befolyásolják a kereskedelmi bankok működését? — A megyében működő önálló gazdálkodók évente 91—92 milliárd forint értékű árut realizálnak a bel- és külpiacon. 4—5 milliárd forint nyereség mellett, összesen 117 ezer embert foglalkoztatnak, 18—19 milliárd forint értékű az anyagokban, eszközökben lekötött készlet. A finanszírozási lehetőséget olyan tényezők befolyásolják, mint az élelmiszergazdaság magas aránya (az árbevétel 41—50 százaléka itt képződik, a foglalkoztatottak 57—58 százalékát adják), ugyanakkor a kedvezőtlen mezőgazdasági üzemek aránya az országoshoz viszonyítva — Miért a bankok érik el a nagyobb nyereséget, s nem a termelő vállalatok? — Ki a felelős a hitelválságért? — Hogyan forgatják a váltót? — Mit várnak a megyei banktanácskozástól? A tiszaeszlári származású Farkas Ferenc (56 éves), a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett diplomát 1956-ban. A MESZÖV-ben kezdett el dolgozni, 1967-től a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatóságának vezetője. Számos társadalmi megbízatást vállal, közülük kiemelkedik, hogy a megyei pártbizottság fegyelmi bizottságának elnöke, a Magyar Közgazdasági Társaság megyei szervezetének titkára. Munka mellett okleveles könyvvizsgálói képesítést is szerzett. Nős, Nyíregyházán lakik, felnőtt lánya férjnél van, 10 hónapos a kisleány unokája. Különféle beszámolókból még az egyszerű emberhez is eljut, hogy vannak jó, első osztályú és rossz adósok. Ebből következik, — legalábbis a logika alapján — hogy a hitelezésnél érvényesül a szelektivitás, vagyis azok könnyebben jutnak pénzhez, akik biztos, hogy határidőre meg is adják azt. — Igaz ugyan, hogy a kereskedelmi bankok az adósokat minősítve a hitelnyújtás során — lehetőségük mértékéig — differenciáltak. önmagában a hitelkeret szűkítése, majd a pótlólagos keretelosztások gyakorlata mellett a kereskedelmi bankszervek nem tudtak megfelelni a hatékonyságon alapuló szelektív hitelezés követelményeinek. Olyan megoldásokat alkalmaztak, hogy a valójában hosszabb időszakra szükséges hitelt visszafizettették, majd újra engedélyezték. Ha kevesebb volt a hitel, akkor más módokat kellett találni a gazdálkodóknak ahhoz, hogy pénzhez jussanak. Milyen magatartás volt jellemző az utóbbi hónapokban? — A számlavezető bankok által ki nem elégített pénzigényt a gazdálkodók egy részének a pénzpiac más szereplőitől kellett biztosítani. Több nagy vállalat — az MNB megyei igazgatóságának közreműködésével — a CITY, az UNIC, a CIB, a Külkereskedelmi, a Budapest, a Mezőbanktól tudott felvenni rövidlejáratú kölcsönt és épített ki e bankokkal tartósabb finanszírozási kapcsolatot. A nem számlavezető bankoktól felvett kölcsönök összege június 30-án elérte az 1,7 milliárd forintot. Ugyancsak erre az időszakra esik a váltóforgalmazás élénkülése. nagyon magas, az önfinanszírozást, a megtakarítást és pénzfelhalmozást biztosító nyereség alacsony. Ez hosszabb távon igaz? Hiszen a nyereség csökkenése előbb-utóbb gazdálkodási bajokhoz vezet. — Tapasztalataink szerint — ez a múlt évre is vonatkozik — a megye gazdaságának hatékonysága, jövedelmezősége alacsony, a gazdálkodás színvonala elmarad az országos átlagtól, sőt nő a gazdálkodási szintkülönbség. Ha ez a tendencia nem állítható meg rövid időn belül, akkor az ország és a megye közötti fejlettségbeli szintkülönbség tovább nő. A pénzügyi folyamatok elemzéséből — sajnos — azt a következtetést lehet levonni, hogy az év első felében az előző évi nyomott eredményeket sem érik el gazdálkodó szerveink. A fél éves mérlegkészítésre kötelezett 94 gazdálkodó egységnél a tavalyi első fél éves nyereségnek csak 42 százalékát érték el. Még rosszabb a helyzet az iparban és az építőiparban, ahol ettől nagyobb mértékben csökkent a nyereség. A Csakhogy vállalatok, szövetkezetek vezetőivel beszélve arról szólnak, hogy a bankok kiszolgáltatottjai, még a folyó termeléshez sem kaptak minden esetben hitelt, a kormány pénzszűkítő intézkedéseinek hatására. — A forgóeszköz hitelezést valóban központi vezényléssel szűkítették. A megyében az első fél évben a rövid távra kihelyezhető hitellehetőség lényegesen alacsonyabb volt az egy évvel korábbi tényleges hitelállománynál. Ilyen alacsony hitelkeret mellett — amelyet az egyes megyei bankszerveknek engedélyeztek — nyilvánvaló volt, hogy nem oldható meg a termelő és forgalmi területek pénzellátása. A központi intézkedések után a jegybank által nyújtott váltó viszont-leszá- mítolás, a mezőgazdaság részére „zöldhitel” kihelyezése javította a bankszervek, ezáltal a gazdálkodók finanszírozási lehetőségét. 0 Továbbra is fennáll viszont, hogy a vállalatok, szövetkezetek a termeléshez több pénzt igényelnek. Hogyan jutnak hozzá? — Az infláció, a szigorítások a gazdaság pénzigényét növelték. A gazdálkodó szférába így megyén kívüli bankszervektől, szakosított pénzintézetektől, takarékszövetkezetektől, költségvetési szervektől is jelentős kölcsön áramlik. Számításaink szerint az év első felében (nem számlavezető bankoktól kapott hitelekkel együtt) több volt a termelést és forgalmazást finanszírozó kölcsönök állománya, mint egy évvel korábban. Még ez is kevés, amit bizonyít, hogy a késedelmes fizetések, a sorbanállás összege emellett is 40 százalékkal nőtt. Sajnálatosnak tartom (és több következtetésre okot adó jelzésnek), hogy a beruházási hitelek iránti kereslet csökkent, várakozás tapasztalható. Milyen tapasztalatokat szereztek a váltók használatánál? A nemzeti banknak ebben milyen hatása van a megyében gazdálkodókra? — A váltó kibocsátás, le-, illetve viszont- leszámítolás területünkön összehasonlíthatatlanul élénkebb volt, mint 1987-ben. Akkor ugyanis mindössze 80 váltó viszont-leszámí- tolására került sor, 332 millió forint összegben, az idén viszont már eddig 415 váltót viszont-leszámítoltunk, másfél milliárd forint összegben. A mezőgazdasági termelvé- nyek felvásárlásánál következett be döntően az élénkülés, a váltóhítel nyújtása itt a legnagyobb. Mivel a jegybank erre keretet adott a nagy kereskedelmi bankoknak, így ma a váltó beiktatásával a forgalom zavartalan lebonyolítása megoldható. Bár van még (sok előnye ellenére) idegenkedés, mi bízunk a váltóforgatás és leszámítolás szélesebb körű használatában. Közgazdasági módszerekkel, (alacsonyabb kamat, pénzhez- jutás gyorsítása) ösztönözzük is a váltóval való fizetést. A Sokszor felmerül, hogy egy-egy vállalat w azért nem tud nyugodtan gazdálkodni, mert a tartozásait nem tudja behajtani. Ennek milyen hatása van az egymás közötti kapcsolatokban? — A kintlévőségek és tartozások különbsége a gazdálkodóknál állandó pénzigényt vált ki. Ez arra utal, hogy a gazdálkodó egységek jó része hátrányos fizetési feltételekben állapodik meg partnereivel — a szállítókkal rövidebb, a vevőkkel hosszabb fizetési határidőben. Ez megyei szinten megközelítőleg 1,3 milliárd forint állandó pénzigényt okoz. • Mindez meghatározza a fizetokepesseg is. Mi most a helyzet a megyében? — A gazdasági eredmények arra utalnak, hogy a fizetőképességnél rosszabb a helyzet, mint korábban. A nem teljesített fizetési kötelezettségek az egy évvel korábbinak jelenleg több, mint háromszorosa. 0 Kell-e, lesz-e újabb megyei banktanácskozás, s azon mit vitatnak meg? — Ebben az évben eddig három banktanácskozást tartottunk. Legutóbb, augusztus 17-én a párt megyei végrehajtó bizottságán a gazdaság-finanszírozás megyei tapasztalatairól folyt vita. Célunk, hogy erről tájékoztatást adjunk. Megbeszélésünk elsőrendű feladata lesz, a IV. n. évi finanszírozás gondjainak, lehetőségeinek áttekintése és, hogy megállapodjunk: mit tehetünk és mit kell tennünk nekünk, bankároknak, a megye gazdasági fejlesztése, a gazdasági hatékonyság növelése, több esetben egyes gazdálkodók krónikus pénzhiánya csökkentése érdekében. Köszönöm a válaszait. Lányi Bolond ... nem kell különösebb jóstehetség ahhoz, hogy valaki megmondja: nehéz helyzetben lesznek év végén Szabolcs- Szatmár megyében, de az egész országban a termelőszövetkezetek. A jövőről nem is beszélve, hiszen az agrárolló vág, nyír, szab, ám ez a szabás teljesen más fazont ad a gazdálkodó szerveknek, átformálja a pénztárcájukat is. Mindez onnan jutott eszembe, hogy szerdán a TOT Gazdaságpolitikai Bizottsága tárgyalt erről, s megállapították: a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket az elmúlt időszakban újabb hátrányos közgazdasági hatások érték, a jövő évi ár- és pénzügyi szabályozás pedig további visszahúzó hatást kelthet, ameny- nyiben a jelenlegi elképzeléseket nem módosítják. A TOT bizottságának megállapításában benne van: a mezőgazdasági termelők az idén ismét drágábban jutottak hozzá alapvető anyagokhoz, gépekhez, vagyis ezzel növekedett a termelés önköltsége, ugyanakkor a mezőgazdaság árai az inflációnál lényegesen lassabban emelkednek, az agrártermelés érdekeltsége tovább romlik. Ráadásul 1989-től tovább csökkentik a dotációt, ami éves és országos szinten súlyos milliárdokat jelent. (Csak félmondattal jegyzem meg: korábban az ipar egy ágazata kapott annyit, amennyit most az egész mezőgazdaságtól elvonnak.) Tovább sújtja az olyan gazdaságokat az elvonás, ahol csak egy lábon állnak, ahol egy időben mindent a mezőgazdasági termelésre tettek fel. Mert sajnos még mindig sok ilyen téesz van a megyében. A másik, nem elhallgatható tény, hogy a nagy gyárak, üzemek is a gazdaságtalan, kisszériás egységeiktől kívánnak megszabadulni, ahol nem lehet, vagy csak nagyon keveset lehet keresni. Ilyenre még az oly sok gonddal küszködő Szabolcs-Szatmár megyének sincsen szüksége, mert ezek újabb gondokat szülnek. Ám ezek a nehéz helyzetben gazdálkodó szövetkezetek is végzik munkájukat. Nagyon tetszett, amikor Kereki Tibor, a nyírmihálydi téesz elnöke azt mondta, ők szeretik a homokot. No lám, egy ember, aki nem panaszkodik a termőtalajra, aki tudja, ennek a szövetkezetnek ezen a földön kell gazdálkodnia. Persze gyorsan hozzátette: az eredményes gazdálkodáshoz több energiát kell fordítani a homokra. Gyakoribb trágyázást igényel, s bizony itt az öntözés többszörösen meghálálná a ráfordított pénzt. Csakhogy se közelben, se távolban nem található arrafelé víz. S tudvalevő, a nagyobb termésnek költségcsökkentő hatása van. Mit lehet tenni? A természeti tényezők adottak, azokat megváltoztatni nem lehet, ám a termelés során lehet azon változtatni. Korábban jelszó volt, tárjuk fel a tartalékainkat. Egy józanul gondolkodó mezőgazdasági szakember mindent megtesz a pénzügyi mérleg javítása érdekében, ez a legkevesebb, ami elvárható tőle. De mit tegyen akkor, ha még a szabályozók is jobban sújtják a megyét, a gyengébb földön gazdálkodókat egy jobb, zsírosabb földön termelővel szemben. A búza, a kukorica ára mindenütt egyforma, ott is, ahol kétszer annyit termelnek, mint a homokos szabolcsi földeken. Nem vagyok közgazdasági szakember, ugyanolyan fogyasztó vagyok, mint bárki más. Én is csak a pénztárcámon tapasztalom az árak emelkedését az élet szinte minden területén. Ugyanígy a mezőgazdasági nagyüzemek a pénztárcájukon érzik a műtrágya, a permetezőszer, a traktor árának emelkedését, de a legjobban azt, hogy az idén sok esetben a tavalyinál is kevesebbet kapnak a megtermelt áruikért. Csodálkozhatunk majd azon, ha gyenge földjeik miatt nem termelnek búzát, kukoricát, cukorrépát, ha a veszteséges termelés miatt kihúzzák az almafákat? Sipos Béla KH HÉTVÉGI MELLÉKLET
