Kelet-Magyarország, 1988. augusztus (45. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-02 / 183. szám

2 Kelet-Magyarország 1988. augusztus 2. Két kézzel vitték a lábbelit Délben volt a csúcs A fő sláger a cipő volt a nyitónapon (cs). Ellenőrök a strandon Kevesebb a kenyér, hiányos az árjegyzék Reggel nyolckor az égvi­lágon semmi sem mutatta Nyíregyházán, hogy a sza­bolcsi megyeszékhelyen is augusztus elseje a kedvez­ményes nyári vásár nyitó­napja. Kilenc, fél tíz körül aztán megélénkült a forga­lom, mely dél körül tetőzött, ám a máskor legzsúfoltabb úton, a sétálóutcában sem volt szükség lapjával közle­kedni: kényelmesen elfértek egymás mellett az emberek. Nem úgy az Iparcikk Kis­ker. Zrínyi utcai cipőboltjá­ban, ahol a rengeteg vásárló között egy gombostűt is mű­vészet lett volna földre ejte­ni. Hosszú sor kígyózott a pénztár előtt, s ami a legfur­csább volt az egészben: egyetlen hangos, türelmetlen szót sem lehetett hallani. Kétmillió kedvezményes A kis bolt alaposan kitett magáért, hiszen több mint kétmillió forint értékű láb­belit kínált harminc-negy­ven százalékos kedvezmény­nyel, s a kipakolt portékák között kimondottan divatos, elegáns szandálokat, félci­pőket is találhatott az ide be­térő. Turcsán Józsefnét azonban pont ezek a divatos, s ezért nem éppen olcsó lábbelik ér­dekelték a legkevésbé. A tö­meg félig a raktárba szorí­totta, ott próbálta olcsó, de kényelmes, és strapabírónak ígérkező szandálját. — A gyógyszertárba jöt­tem én be Borbányáról, s itt láttam meg a sok népet. Még szerencse, hogy hoztam ma­gammal egy kis pénzt, s meg tudom venni ezt a cipőt. Mert megveszem ... kicsi a nyugdíj, bolond lennék itt- hagyni ennyi pénzért. Jelentős engedmény A boltban egy hónapja' tartottak már egy kis ked- vezményes vásárt, a főpróba kitűnően sikerült: néhány nap alatt háromszázezer fo­rintot árultak. Az üzlet veze- tője, Márczi Mihályné sze­rint a mostani, majd két és fél milliós árukészletük na­gyobbik része is gazdára ta­lál majd, mert a jelentős en­gedmény sokakat becsalogat a boltba. A megye egyik legnagyobb üzletében, a Kelet Áruház­ban hétmilliós engedmény­nyel kínált árutömeg várta az első napon a vásárlókat, akik főleg a konfekció és kötött osztályokat látogatták. Az utóbbi vezetője, Kiss Kálmánná másfél milliós árukészlettel gazdálkodhat. Az első nap tapasztalatait összegezve arról számolha­tott be, hogy elsősorban a férfiingeknek és a gyermek­ruháknak volt nagy a kelet­je. Ezt az utóbbit kereste a Nyírtelekről beránduló Ku- luczkai Petemé is, aki egy kis csinos lánykaszoknyát mustrálgatott éppen, mikor megszólítottuk. — A hároméves kislá­nyomnak szeretnék néhány portékát hazavinni, de a két hónapos fiunkhoz sem aka­rok üres kézzel menni. A férjem lakatos létére igen keveset keres, én gyeden va­gyok ... a gyermekruhák pe­dig borzalmasan drágák. Rá vagyunk kényszerítve, hogy ilyenkor próbáljunk szeren­csét. Három a kislány Egy házzal odébb, a Nyír­fa Áruházban is főleg az el­ső emelet forgalma mutatja, itt sem feledkeztek meg a nyári vásárról, hatmilliós árualapot biztosítottak az el­következő két hétre. Ahogy láttuk, a sláger itt is a cipő, az ing és a gyermekholmi. A Nyírtétről érkezett Sípos Józsefné alaposan felpakolva igyekezett a kijárat felé, csak ő maga vagy ezerötszáz forinttal gyarapította az áru­ház bevételét. — Láthatják, három kis­lány áll mellettem, mind­egyiküknek jutott valami. Az egyiknek papucs, a má­siknak ruha, a harmadiknak egy blúz. Ügyis meg kellett Kilencven-egynéhány ezer forint egy gazdasági perben — ahol milliós értékek is szó­ba jöhetnek — nem nagy összeg. A tanulság miatt mégis említést érdemel egy ilyen ügy. melynek főszerep­lője a zagyvarékasi Béke Termelőszövetkezet és a Ke- mecsei Állami Gazdaság. A Béke tsz 1987. március 4-én mezőgazdasági termék­értékesítési szerződést kötött az állami gazdasággal 22 ezer pecsenyecsirke átadására. A szerződés szerint a kikötött mennyiséget a gazdaságnak az év 45. hetében, 33 ezer ki­logramm súlyban kellett át­adnia. Október 27-én a zagy- varékasiak telexen jelezték, hogy a csirkéket november első hetében, vagyis ütemezés szerint szeretnék elszállítani. A kemecsei gazdaság erre választelexet küldött, mely­ben a csirkék átadására még kért 10—15 napi határidőt; indokolása szerint ugyanis a csirkék ekkorra érik majd el a szerződésben előírt súlyt, azaz a darabonkénti 150 de­kagrammot. (A telexváltás idején az állatok átlagsúlya még csak 130 deka volt.) A zagyvarékasiak a határ­idő módosításához azonbaíi nem járultak hozzá, ezért a szerződés meghiúsulása miatt a csirke értékének, 1 millió 141 ezer 800 forintnak a nyolc százalékát, azaz 91 344 forintot kértek meghiúsulási kötbér címén. Az állami gaz­daság a kérést elutasította, szerinte a kisebb súlyú csir­ke . levágása a népgazdaság érdekeit sértette volna, ezért a határidő meghosszabbítását jogosnak tartotta. Ügy gon­dolták, hogy a szerződés nem hiúsult meg, ezért legfeljebb késedelmi kötbér megfizeté­sét vállalják, ami 10 napra 11 418 forintot tesz ki. A megyei bíróság a tárgya­lásra megidézett egy agrár­mérnök szakértőt, aki húsz éven át behatóan foglalkozott baromfi tartásával, nevelésé­vel, értékesítésével. A szak­értő előadta, hogy a tsz-nek, mint évek óta baromfifel­volna nekik venni, s így még nyertünk is a vásáron. Persze nem csak a vevők, de az üzletek sem járnak rosszul egy-egy ilyen akció során. S rövid sétánk egyik legkedvezőbb tapasztalata: a tagadhatatlan bóvlik mel­lett egyre több a márkás, ki­váló minőségű „cédulás” ter­mék a gondolákon, mely egyféle kereskedői szemlélet- váltást is takar. B. G. dolgozással foglalkozó gaz­dálkodó szervnek segítséget kellett volna adnia ahhoz, hogy a szerződés teljesítése érdekében milyen fajtájú na­poscsibe neveléséhez fogja­nak hozzá. A Polgári Törvénykönyv szerint is a mezőgazdasági termékértékesítési szerződés során a felek a szerződés tel­jesítésében együttműködésre kötelesek. A kötelezettnek a szerződés teljesítése érdeké­ben úgy kell eljárnia, ahogy az az adott helyzetben álta­lában elvárható, a jogosult­nak: pedig ugyanilyen módon elő kell segíteni a teljesítést. A zagyvarékasaiak azon­ban az együttműködési köte­lezettségeiknek nem tettek eleget azáltal, hogy nem ha­tározták meg a Kemecsei Ál­lami Gazdaság által nevelen­dő naposcsibe fajtáját. A ke- mecseiek Bábolna Tetra 82 fajtájú csirkéket kezdtek el nevelni, s ez — mint a szak­értő is megállapította — a szerződésben kikötött időnél egy héttel később éri el a kí­vánt súlyt. Nem elég, hogy a naposcsirkék, fajtáját nem határozták meg, a tartási-idő alatt egyszer sem látogattak el Kemecsére, hogy megnéz­zék, az időbeni átadásra va­jon elérik-e a szerződésben előírt súlyt az állatok. A Kemecsei Állami Gazda­ság az állományt megfelelő feltételek mellett tartotta, így a 130 dekagrammos átlagsúly ennél a fajtánál éppen meg­felel. A szakértő hangsúlyoz­ta, hogy a 150 deka elérése előtt levágott csirkéket nem lehet exportálni, ezért igen hátrányos lett volna 130 de- kásként levágni őket. A Szabolcs-Szatmár Megyei Bíróság úgy döntött, hogy a termékértékesítési szerződés­ben foglalt együttműködési kötelezettséget nagyobb részt a zagyva'rékasi Béke Tsz szegte meg, ezért követelésü­ket, a 91 344 forintot nem tar­totta jogosnak, hanem 25 ezer forint késedelmi kötbér meg­fizetésére kötelezte az állami gazdaságot. B. A. Cikkünk nyomán Kevés hivatásos Lapunk 1988. július 12-én a „Lippaiék 29 gyereke” című cikkükkel kapcsolatban kap­tuk az alábbi sorokat a megyei ifjúságvédő intézet igazgatójától. Szabolcs-Szatmár megyé­ben több évtizedes hagyomá­nya van ,a nevelőszülői há­lózatnak. Évek óta 900—1000 állami gondozott gyermek nevelkedik több mint 500 ne­velőszülőnél. Kezdetben a nevelőotthoni férőhelyek korlátozott száma kény szer í- tett bennünket erre a megol­dásra. Ami ebben az időszak­ban szakmai berkekben ne­gatívumnak számított, napja­inkra erénnyé változott. Be­bizonyosodott ugyanis, hogy a nevelőotthonban felnövő gyermekek szocializációja messze elmarad a nevelőszü­lőknél élőkétől. Közülük so­kan idős emberek, huzamo­sabb ideje nevelőszülők, több állami gondozott gyermek vált a társadalom hasznos tagjává, áldozatos, szeretet­teljes gondozásuk révén. So­rolhatnánk még sok, a me­gyében élő Lippaiékhoz ha­sonló lelkiismeretes, fáradsá­got nem kímélő nevelőszülőt. A gyermekvédelemben dol­gozó szakemberek nagy vára­kozással tekintenek egy olyan rendelet megjelenése elé, mely a Lippaiékhoz ha­sonló nevelőszülőiknek ezt biztosítja. A problémát a hi­vatásos nevelőszülő jogvi­szony-létesítést szabályozó rendelkezés nem oldja meg. Az ilyen jellegű státus orszá­gosan és a megyében is kor­látozott. 1987-ben 2. 1988-ban három hivatásos nevelőszülős jogviszonyt létesített a Gyer­mek- és Ifjúságvédő Intézel, az igény ennél jóval több. Fejlesztési igényünket a. Szo­ciális és Egészségügyi Minisz­tériumnak beterjesztettük. E gyre több szó esik arról, hogy betöré­sek ellen, a közrend védelmére, lakóházak és nyaralók figyelésére alakul­janak önkéntes alakulatok. Erről szól a rádió, ezt tá­mogatja a biztosító szakem­bere, ennek lehetséges vol­tát erősítgeti a jogász. Szó esett erről a bőrfej űek ese­tében, de lapunk is írt az önvédelemről. Kétségtelen, van valami rokonszenves az ügyben, de én mégse tudok lelkesedni. Az ok egyszerű: az államnak kell, hogy le­gyen kellő ereje, méghozzá szakértő ereje ahhoz, hogy a fenti ügyekben intézked­jék. Ott látom a gondot, hogy a rendőrök kevesen vannak, intézkedési lehető­ségeik behatároltak, s igen sok papírt kell gyártaniok, ahelyett, hogy az utcákat, tereket, üdülőterületeket járnák. Igen nagy híve vagyok az önszerveződő egyesületek­nek, kluboknak. így hát nem valamiféle konzervatív alapállásból berzenkedek. Egyszerűen úgy érzem, hogy V ________I________ Magas, izmos, lebarnult fi­atalember áll a falatozó előtt. Kér hurkát, uborkát, kenye­ret, s a nagy melegben jól­esik az egy üveg sör is. Még kezében tartja a visszajáró pénzt, amikor mutatja: ellen­őr. Gyakran találkozhatnak a strandolok hasonló esetekkel, hiszen nyáron a megnöveke­dett forgalom miatt fokozot­tabb mértékben van szükség a fogyasztói érdekvédelem­re. Sóstón, a strandfürdő te­rületén július 29-én a magán- kereskedőket ellenőrizte a városi tanács termelésellátás­felügyeleti osztályának ár- és kereskedelmi csoportja, va­lamint a KISOSZ képviselője. A szakemberek vizsgálták a számlákat, a szerződéseket, pénztárkönyveket, s az ellátás színvonalát is egyben. Űjra- mérték az eladók által le­mért élelmiszereket, s figyel­tek az összeadások helyessé­gére. Az egyik büfében az 5 sze­let kenyér súlya csak 12 dkg volt, holott az előírások sze­rint 30 dkg-nak kellett volna lennie. Az árjegyzéket és az osztályt mutató táblát minden egységnél jól látható helyre szükséges kifüggeszteni. Az Igazság jeligével arról érdeklődik egy olvasónk (névtelen levélben), hogy ki­nek jár a szervezői jutalék azok közül, akik a művelődé­nem nekem, a védtelen, fegyvertelen, kiképzésién állampolgárnak kell ott ré­sen lennem, ahol a törvé­nyes rend hivatásos .őreire vár a mi biztonságunk ga­rantálása. Ügy vélem, hogy valami rejtett reflex hat még ma is, tudat alatt vé­dekezünk a rendőrállam ki­fejezés ellen, holott a sok rendőr, a jó rendőr, a ren­det védő rendőr sosem egyenlő a rendőrállam fo­galmával. Ezért hát nem tudok lel­kesedni azért, hogy a köz­rend és közbiztonság bármi­lyen kis szelete a „csináld magad” mozgalom keretébe csússzon át. Az jó, ha se­gítünk, ha a törvény őrei mellett állunk, ha ügyelünk magunkra, környezetünkre. Helyes, ha nem adunk al­kalmat a tolvajnak, ha nem provokáljuk az agresszívét. De hiszem, hogy az intéz­kedés tág lehetőségével fel­ruházott rendőr sokkal töb­bet ér a mi öntevékeny őr­ködésünknél. (b. 1.) előbb említett büfében az 1 literes Sztár narancs és az uborka árát nem tették ki, s beszerzési számlák sem vol­tak rendben. Az 1—2 hónappal koráb­ban beszerzett árukról a pa­pírok megvoltak az üzletben, de a júliusi számlákat hiába kereste a tulajdonos, nem ke­rültek elő, pedig azokat is a boltban kell tartani, s nem pedig otthon. Bár a tanács szakemberei nem a KÖJÁL- tól érkeztek, azért felhívták az üzletvezető figyelmét ar­ra, hogy az előző nap megfő­zött kukoricát nem szabályos a hűtőszekrényben a kólásre- kesz tetején tárolni. Az ellen­őrzés során fagylaltból is volt próbavásárlás, de az új- ramérés során a mérleg a 10 gömbnek előírt 50 dkg-ot mu­tatta, vagyis mindent rend­ben találtak. Az ellenőrzés tapasztalatai azt mutatták, hogy kirívóan nagy hibák, problémák nin­csenek a magánkereskedők munkájában. A kiszolgálás kulturált és gyors, a válasz- tékpt biztosító sok pavilon miatt nincsenek hosszú so­rok, nem kell sokáig vára­si ház írendezvényeire közön­séget toboroznak? Azoknak-e, akik gyerekek százait vonják ,be és kísérik a műsorokra, vagy egyes protekciósoknák, netán iaz irodisták elosztják egymás között? Miért kapják meg azt a kis pénzt, akik az ujjúkat se mozdítják? Kézy Béláné a nyíregyházi Váci Mihály Művelődési Köz­pont igazgatóhelyettese a kö­vetkező tájékoztatást adta: A ház dolgozóinak egyáltalán nem jár szervezői jutalék, sem az irodistáknak, sem a népművelőknek, mert ez .a munkaköri kötelességükhöz tartozik. Külső szervezőknek jár az eladott jegyek után öt százalék, abban az eset­ben, ha a szervezőmunkára a művelődési ház kérte fel őket — ilyen segítők az üzemi, in­tézményi közönségszervezők. Nem jár jutalék azoknak az iskolai szabadidő-felelősök­nek, tanároknak, nevelőknek, akik a művelődési ház felké­rése nélkül, spontán toboroz­ták össze a gyerekeket,, illet­ve kísérik őket. De mivel ez is igen komoly szervezőmun­ka és felelősség, igyekszik a művelődési ház ezt azzal ho­norálni, hogy a felnőtt kísé­rők a gyermekelőadásokat díjmentesen látogathatják, illetve alkalomszerűen a ren­dezvényekre tiszteletdíjat kapnak. Amivel lehet, hogy jobban is járnak, ha a juta­lék összegét megnézzük. Je­lenleg ugyanis ez a szervezői jutalék szinte csak jelképesen ismeri el a munkát. Évente általában 6—7 ezer forintot fizetnek ki a 60—70 szervező­nek — száz forint körül jut egy személynek. Előfordulhat persze, hogy a levélírónak is jár jutalék, ezért azt kérik, személyesen jelentkezzen a szervezői cso­portnál, vagy az igazgatóhe­lyettesnél. (A cikkíró megjegyzése: érthetetlen, hogy ilyen egy­szerű ügyben miért burkoló­zik a levélíró a névtelenség homályába. Milyen demokrá­cia az, amelyikben még min­dig félünk nevünkkel hitele­síteni szavainkat? Pedig úgy hamarabb kiderülne az, amit levélírónk jeligének válasz­y tott.) A tárgyalóteremből Csirke helyett kötbér Együd János igazgató Borzsova tanyai „tükör”, (cs)-----------------------------------------------------------------------"'1 Ki védjen kit? kozni. (magyar) MEGKÉRDEZTÜK Kinek jár a szervezői {Élek?

Next

/
Oldalképek
Tartalom