Kelet-Magyarország, 1988. augusztus (45. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-08 / 188. szám

2 Kelet-Magyarország 1988. augusztus 8. Jó Múlat a piacon Bő választékot kínait a múlt hét végén a nyíregy­házi Búza téri piac. Az idei jó terméseredmények a kí­nálatot és az árakat széles skálára nyújtották. A bur­gonya kilója 8—12 torint, a vöröshagyma 12—14, a fok­hagyma fejenként 5, a fe­jes káposzta kilója 6—10, a kelkáposzta 10—16, a kara­lábé 5—10, a karfiol 10—18, az uborka 3—8, a zöldbab 6—10, a tojás darabja 2—3, a mák 160, a görögdinnye 6—10, a sárgadinnye 10— 15, a nyári alma 8—10, a nyári körte 10—14, a sár­gabarack 25—35, a meggy 16—22, a szilva 10—22, a főzni való kukorica csö­venként 2—3, a főzőtök ki­lója 3—5 forintért volt kap­ható. (Császár Csaba felvé­telei) A tárgyalóteremből Megdézsmálták a páncélszekrényt is Ügyészi indítványra súlyosabb ítélet A büntetések súlyosítása végett jelentett be fellebbe­zést az ügyész Kovács János, Balogh Ferenc és Balogh Ár­pád érpataki lakosok ellen, akik 1987. november 30-án este falbontás útján behatol­tak Biri községben a postahi­vatalba, feltörték a páncél- szekrényt és magukkal vittek több mint 360 ezer forintot. Hogy ki volt a kezdemé­nyező a szervezésben és vég­hez vitelben, még a tárgya­láson sem derült ki, mert a vádlottak e kérdésben egy­másra mutogattak. Tény, hogy azon az estén kisbaltá- val, két feszítővassal és zseb­lámpával érkeztek a postá­hoz, kerékpárral. Az épület­be úgy jutottak be, hogy a szomszédos iskola egyik ab­lakáról lefeszítették a rá­csot, bemásztak, majd ki­bontották az iskola és a pos­ta közötti közfalat. Csalódá­sukra mindössze kétezer fo­rint készpénzt találtak. Ek­kor határozták el, hogy felfe­szítik a páncélszekrényt a magukkal vitt eszközökkel. A résen keresztül Balogh Ár­pád benyúlt, s kihalászott 360 ezer forintot az ott lévő 420 ezerből. A sikeres akció után Balogh Árpádék padlásán három részre osztották a zsákmányt. A nyomozás során a vád­lottak egységesen azt vallot­ták, hogy valamennyien 120 —120 ezer forintot kaptáik, a tárgyaláson azonban Balogh Árpád már csak 60 ezer fo­rintos „részesedést” ismert el. A nagy összegből a nyomo­zók mindössze 10 ezer forin­tot találtak meg. A betörők időközben egymást is meg­lopták, Balogh Ferenctöl pél­dául 60 ezer forint tűnt el. A nyíregyházi bíróság Ko­vács Jánost három év hat hónapi, Balogh Ferencet 4 évi, Balogh Árpádot három év és nyolc hónapi fegyház­büntetésre ítélte. A Nyíregy­házi Városi Ügyészség vala­mennyi vádlott esetében sú- lyosítást kért, védőik enyhí­tésért, Balogh Árpád védője pedig a vádlott felmentéséért fellebbezett. Az ügyész aránytalanul enyhének találta a már bün­tetett előéletű, különös és többszörös visszaeső vádlot­takkal szemben kiszabott büntetést. Hangsúlyozta, hogy a csoportos elkövetés, a jelentős kár, a kitartó elkö­vetési mód, valamint az, hogy Nagykálló körzetében elsza­porodtak a postahivatalok sé­relmére elkövetett bűncse­lekmények, mind-mind olyan nyomatékos súlyosító körül­mény, amely a büntetések felemelését követeli meg. A megyei bíróság osztotta az ügyész véleményét, Ko­vács büntetését öt év négy hónapra, Balogh Ferencét hat évre, Balogh Árpádét öt év hat hónapi fegyházbün­tetésre súlyosította, valamint hat évre felemelte a köz­ügyektől eltiltás mellékbün­tetést is. Dr. Toronicza Gyula Vihar után Tiszabezdéden Repült cserép, láda, szarufa Körúton a kárszakártövei Cserép, pala, léc, szarufa... repült szerdán este Tisza- bezdéden. Az emberek titokzatos morajlást hallottak. Tö- vestől kicsavart, és derékba tört fák jelzik a vihar útját. Az Állami Biztosító Sza- bolcs-Szatmár megyei Igaz­gatósága kárszakértői a hét végén is dolgoztak. Szomba­ton Salamon Istvánt Tisza- bezdédre elkísértük. A Dó­zsa György utca 53. szám alatt egy magas, kék mun­kásruhás férfi, Bartha Sán­dor fogad bennünket. A tör­téntekre így emlékszik: Csilingelt a csillár — Szerdán este itthon vol­tam, a jószágokat etettem. Csirkét, kacsát és sertést tar­tok. A szél 7 óra körül csen­desen fújdogált, de a levegőt egyre piszkosabbnak és me­legebbnek éreztem. A lég­mozgás percről percre erősö­dött. A kapukat és az ajtó­kat bezártam. A házigazda elmondta, hogy hirtelen besötétedett. Villany sem volt. Csodálko­zott: a ház ablakait, ajtóit hiába csukta be, a huzat mégis süvít, a csillár mozog és csilingel. Ekkor vette ész­re : a redőny szakadt, az ab­lak üvege pedig kitört. A fe­leségével gyertyát gyújtot­tak, melynek fényénél a parkettán üvegszilánkokat, meg palatörmeléket láttak. A szél később csitult. A házaspár az udvaron is kö­rülnézett. A vihar a kapu­kat kinyitotta, pedig azokat erősen betámasztották. — Jött Pista (a szemben lakó) — folytatja Bartha Sándor. — Mondta, hogy a vihar az ő házát is igencsak „megrendezte”: a tető jó ré­sze „elszállt", a konyhába pedig folyik a víz. A kislá­nyát elvitte az anyósához, mert fél, hogy leszakad a fö­dém. A nagy esemény után az emberek az utcán összeve­rődtek. Mit tegyenek? — ta­nakodtak. Egy-két elemlám­pa is előkerült. Terepszem­lét tartottak. A lábuk alatt cserép- és pala ropogott. A Dózsa György utca 55. számú ház vaskapuját a másik ol­dalról odarepített szarufák betörték, meghajlították. Sávon aratott Később Bartha Sándorral az udvarra megyünk. A szél­lökések a melléképületek te­tejét is megbontották, a kertben két meggy- és egy körtefát kicsavartak. A föl­dön rengeteg alma. A csűr deszkaoldala kiszakadt, vagy 120 láda „kirepült” belőle. Még jó, hogy nem a Dáciát lapították össze. A kert vé­gétől jobbra akácfák feküsz- nek. A legelő többi részét ép fák övezik. A vihar főként egy sávon „aratott”. Természetesen a község­ben a hírek azonnal szárny­ra keltek, melyet ki-ki a sa­ját fantáziájával megfűsze­rezve továbbított. Bartha Sándor felesége a boltban már azt hallotta, hogy egy hatalmas szarufa a szobá­jukban kötött ki, ami nem igaz. Visszamegyünk az udvar­ra. Salamon István kárszak­értő mellett csinos, szőke fiatalasszony, Bartha Sán- dorné áll. A házban 5373 fo­rint kártérítést vett át, kész­pénzben. — Elégedett? — kérdezem. — Hát, számítottam vagy hétezerre —, de hát ez is jobb, mint semmi — mond­ja. — Az a gond, hogy ná­lunk nem úgy van, mint máshol. A férjem mozgássé­rült, és a javítást nem tud­juk magunk elvégezni. Ha pedig hívunk valakit, a nap­szám és az etetés, itatás sok­hajú asszony, M. Kői József- né nyit kaput. Az udvarán virágtenger. Ügy hallotta, a vihar az ő utcájukat sújtot­ta legjobban. Amikor kitört, ő pont vacsorázott. Ki akart menni az udvarra a tyúko­kat bezárni, de nem tudott, •mert a földre cserepek csa­pódtak. Egyedül volt. Leült, s félelmében moccanni sem mért. A kárszakértő 3600 fo­rintot számol az asztalra. Az utolsó akác — Köszönöm szépen — mondja az idős asszony, majd hozzáteszi: nem szokott követelőzni. Tudja, minden­re törvény van, amit lehet, azt lehet. A javításhoz fér­fit hív, mert egy asszony egyedül nem sokra megy. A Kossuth utcán, a záhonyi áfész szikvízüzeme előtt ha­talmas, a környezetéből ki­rívó akácfa, derékba törve. — Több, mint százéves volt — tudom meg özvegy Ba-i logh Andrásné üzemvezető­től. Könnyezik. — Sajnálom — folytatja. — A férjem is nagyon szerette. Már szinte műemlékként tiszteltük. Hogy kitört, az egész falu bánja. Valamikor sók ekkora fa magasodott itt, de valameny- nyit utolérte a végzet. Most az utolsót is .. . Balogh And­rásné felnőtt fia arcán is a meghatódottság. Amíg a famatuzsálemről beszélgettünk, Salamon Ist­ván ÁB-szakértő két közel­ben lakó kártérítése ügyében is mért, számolt, intézkedett. Kisvárdán és környékén nyolc kollégája cselekedett hasonlóképpen. Valamennyi kártérítést igénylőt felke­restek, s azt teszik a kérel­müket ezután benyújtók ese­tében is. Cselényl György Tájékoztatásra yarya A ki manapság Felső-Sza- bolcsban jár, jószerével minden faluban talál­kozik egy lakossági felvetés­sel: mi lesz akkor, ha elkészül a szabolcsveresmarti víztározó? Világos, az első válasz erre, bogy javul a vízgazdálkodás, lesz üdülőterület. De az embe­rek mást is szeretnének tudni: vajon nem változik-e errefelé a talajvízszint, milyenek lesz­nek a gazdálkodás feltételei? Ha az ember Tiszatelken ejt szót erről, azonnal a tiszalöki duzzasztást említik, ami min­den hivatalos vélemény elle­nére is hatott ezen a tájon. Dombrádon, Tiszakanyáron, Kékese környékén az idős em­berek úgy vélik, ahogy oda is hatott a hajdani átalakítás, ez is nyomokat fog hagyni, s változtat a viszonyokon. Igaz, ez a tározó lassan kész. De gond van, a probléma él, és a válasz késik. Nagyon jó lenne, ha a vízügy szakemberei egy-egy falugyűlésen, más fó­rumon elmondanák, hogy mit is jelent ebben a térségben a táj, a környezet megváltozta­tása, lesz-e következménye vagy sem, mire lehet számíta­ni. A várakozás jogos. Igazoló­dott, hogy egy-egy nagy, a kialakultat változtató építés mind jobban lázba hozza az embereket, s válaszra, ponto­sabban előzetes információra várnak. Bízom abban, ez nem marad el. Ha megkésve is, de tájékoztatást kapnak az itt élők. (bürget) A szabolcsi „Felkínálom” Ha kétfejű gyufa kell Azt mondja Nagy Ferenc, a nyíregyházi Mikromarke- ting Manager Iroda vezető­je, hogy ha valakinek olyan gyufára van szüksége, ame­lyik kétfejű, azaz mindkét végén gyújtható, akkor ők még arra is tudnak gyár­tót találni. Es nem biztos, hogy az üzlet megkötésére néhány napnál több időre van szükségük. Egészen új típusú vállal­kozásról van szó az esetük­ben, olyan polgárjogi társa­ságról, melynek működését, funkcionálását a nagyközön­ség még csak most kezdi ta­nulni — de máris úgy lát­szik, nagy szükség lesz rá. Máktól kapupántig A világon mindennel fog­lalkoznak, bármivel fordul­nak hozzájuk — kivéve ter­mészetesen az állami mono­póliumokat, az arany-, ezüst-, óra-, gépkocsi- és ingatlan- ügyleteket. Máktól kapupán­tig, talazóanyágtól az ipari csavarig rendkívül sokoldalú kereskedelmi üzletközvetí­tő tevékenységet folytatnak. Foglalkoznak elfekvő áruk­nak piackereséssel, hiány­cikkek felkutatásával, magas raktári készletek hazai, vagy külföldi kiajánlásával. Kapcsolatban állnak az or­szág minden jelentős cégé­vel, amelyik vesz, vagy el­ad, a legtöbb partnerük azok közül a tsz-ek közül kerül ki, amelyeknek nincs keres­kedelmi ágazata, és felhal­mozott termékeik értékesíté­sének koordinálásához köz­vetítőre van szükségük. így az iroda profilja főként me­zőgazdasági jellegű. Előfor­dul, hogy egy-egy termék váratlan mennyiségi felfutó- sa esetében nem mindig tud­ják megbízóik kívánságát teljesíteni. \ Arab piacra cirokseprű Most jelentkezett egy ter­melő 50 mázsa babbal, kül­földi kiajánlásra — sajnos, még a belföldi szabványok­nak sem felelt meg a minő­sége — csak takarmányozás­ra alkalmas. A nagyon fiatal, idén ala­kult iroda már jó külföldi partnereket is talált, az NSZK-ba közvetítettek ki 40 vagon léalmát, az arab piac­ra cirokseprűt nagyobb té­telben, az olaszoknak kan­dallóhoz gyújtást. Jelenleg a külföldi kapcsolatok erősí­tésének módszereit keresik, olyan partnereket, akiknek közvetlen forgalmazási lehe­tőségük van. Szeretnének a lakosság kö­rében is „megjelenni", a tar­tós hiánycikkekre odafigyel­ni, és például a kávéfőző­tartozékok gyártására vál­lalkozó kisiparost keresni. Minden kapható lesz? Amellett egyfajta mene­dzselést is céljuknak tekin­tenek a feltalálók körében: ha újjal jelentkezik valaki, igyekeznek a terméke számá­ra keresletképes piacot sze­rezni. Lehet, hogy működé­sük nyomán egyszer elérjük: minden kapható lesz. amire szükségünk van, és nem lesznek hiánycikkek? Ezt nem vállalja az irodaveze- tő, de mindenesetre szeret­nének a tévé mintájára a szabolcsi ,,Felkínálom.” len­ni .. . (baraksó) Olvasónk írja A megyecímer érdekében Nagykállóban jártam és meg­lepett. hogy a volt vármegyehá­za (jelenleg elme- és ideggyógy­intézet) épületének homlokzatán nincs meg a csodálatosan szép megyecímer. Kérdésemre közöl­ték, hogy azt 1948 őszén az akko­ri vezető parancsára két kőmű­vesmester eltávolította. Azt a címert egykoron olasz mesterek alkották. Gipszből készült és a másolata Nyíregyházán látható, a Jósa András Múzeumban. Már a műemlék-védelmi felügyelősé­get is értesítették erről, de sok minden nem történt a visszaál­lítás érdekében. Pedig egy olyan helység, mint Nagykálló, ahol Korányi Frigyes és Simonyi Huszár Óbester született, s amely hosszú évszázadokig Szabolcs megye székhelye volt, megérde­melné, hogy e címert újra ott látnánk a helyén! Megértjük, hogy ez pénzbe ke­rül, de bízva a kállóiak nemes érzéseiben, gyűjtést is lehetne indítani e szép célra, hogy uno­káink is lássák majd ezt a gyö­nyörű. a történelem viharait is átélt műemléket, amelyet hozzá nem értők butaságból lerombol­tak. Tisztelettel: idős Marján Sándor Kisvárda ba van. A Dózsa György utca 6. szám alatt drappkendős, ősz Valóságos forgalomtól zsúfolt utak, tavon átívelő híd, figyelőtorony — minden kicsiben. Tiszaszentmártonban Péter Gyula záhonyi vasutas három évi munkával épített ki kert­jében egy modellpályát az unokák, a környékbeli gyerekek nagy örömére. (L. B. felv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom