Kelet-Magyarország, 1988. augusztus (45. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-06 / 187. szám
1988. augusztus 6,^^ ^ )(ij ÍM íj if li áza a ráfiadé lón zhetőbbé váljon. Az új mplom felszentelése án, 1904 decemberében zdik lebontani a régit, 1905 márciusára már a lyét is elegyengették. A kép előterében lát- tó sátrak körül zajlott a pipiac. A városháza két rkán állt egy-egy nagy, ngeres alakú, süveges lejű hirdetőoszlop, mellének belsejében tar- tták szerszámaikat az caseprők. A városháza mögött láthatjuk az 1892-ben épített megyeházát. Külön figyelmet érdemel a kép jobb szélén álló földszintes üzletsor, melynek egyikében működött az 1862-ben alapított Nyíregyházi Takarékpénztár Egyesület. Az intézet szépen gyarapodott, lassan megvásárolta és hasznosította az ott lévő 17 bolthelyiséget. A millennium idején indult el egy mozgalom a városban, hogy ezt az ütött- kopott boltdzsungelt le kellene bontani, s egy szép, mutatós székházat építhetne a Takarékpénztár Egyesület. A döntésre azonban jó tíz évet várni kellett, csak 1910-ben jelentették be a bontást. Ezután viszont bámulatos gyorsasággal indult meg a Takarékpalota építése, s 1912-ben új, szép épülettel gazdagodott a város. Bene János A legelső magyar nyelvű diploma gazdája A jogászkövet nadára, ahogy azt maga Bay 7erenc megírja egy család- örténeti tanulmányában. Ez a Bay Ferenc nemcsak öldbirtokos volt, hanem jöjj végzettségű Szabolcs me- ;yei tisztviselő és jótollú jog- udományj szakíró is. Ám nindezekről már Szinnyei József nagybecsű munkája ájékoztat bennünket (Magyar Írók élete és művei I— KIV. Bp. 1891—1914). E forrás szerint a tanulmá- lyait befejező Bay Ferenc 837 őszén ügyvédi vizsgát ett, és ennek igazolására capta meg azt a nevezetes egelső magyar nyelvű oklevelet. A következő évben már hivatalt is vállal Szabolcs megyében : megyei alügyész esz, majd 1841-ben megyei első aljegyző. És ettől kezdve fokozatosan emelkedik a ranglétrán. 1844-ben már Szabolcs megyei főjegyzővé nevezik ki, de ugyanakkor megválasztják a megye követének is, s így ettől kezdve ő képviseli Szabolcs megyét az országgyűlésen. Noha igazoló adatok nem kerültek elő, mégis úgy látszik, hogy a forradalmat és szabadságharcot kompromit- tálás nélkül vészelte át. Csak ezzel magyarázható, hogy Zichy Ferenc országos főbiztos már 1849-ben Szabolcs megye alispánjává és megyei főnökévé nevezte ki. Ebbéli tisztségét 1853-ig ideiglenesen látta el. Különösen fontos szerepet töltött be 1856- tól. Mint megyei jegyző, az úrbéri perek és törvényszéközépső ujjunk hiányzik, i netán egész bal kezünk üt, nyugodtan használok jobb kezünket is. Lé- 1, hogy hegyezzük a fűét, mert számítógépem int a lényeg a hangon A kitűnő gyümölcsből s, kongó hangnak kell abadulnia. Ez csalhatat- jele a príma dinnyének, ha a kongás helyett tom- ouffanásokat hallunk, ez egyáltalán nem jelenti, I gyümölcsünk héja ebeit belsőt rejt. Éppen el- ezőleg. is, ha túljutottunk a ko- 2táson is, s dinnyénk áll- róbát, vegyük elő a bics- Persze eszünkbe ne jus- belemélyeszteni a gyü- csbe. Ez különben is az ó dolga. A bicsak más i való. Miután megkeres- a dinnye farkincáját, a nél messük le. Ha le- •■eni kezd, az igen jó jel. nem levedzik, még jobb. dósán nézzük meg. látha- az inda közepén az a kés színű kis folt, amely ima dinnye csalhatatlan Ha nem látható, az a le- i legjobb, mert akkor valószínűbb, hogy gyü- csünk élvezhető lesz. iltéve, ha sima pengéjű tel lékeltetjük. Ez a sza- i minden körülmények itt betartandó. Kivételt ; akkor tehetünk, ha az eladó köriékelővei dolgozik. Az viszont biztos, hogy nagyon kell figyelnünk, mikor a kés a dinnyébe csusszan. Ha recseg a dinnye, szívünket a legszebb remények tölthetik el. Ha nem, persze akkor is. De a kóstolásnál aztán résen legyünk! Csak kicsit harapjunk a dinnyébe. Nagyot csak azok haraphatnak, akik nagyot szeretnek harapni. Itt aztán minden eldől. Ha ízlik a dinnye, számítógépen tanácsára hallgassunk, s feltétlenül vegyük meg. Ha nem ízlik? Erre még gondolni is rossz. Persze gépem gondolt erre az esetre is. Ha nem ízlik, akkor ne vegyük meg a dinnyét. 5 ha netán valaki túl hosszúnak tartaná a programot, elsőre nem tudta volna megjegyezni, újsággal a kezében nem akar dinnyét vásárolni, nehogy feltűnjön gyakorlatlansága, azok se keseredjenek el! Az én szuperprogramom rájuk is gondolt. Megkérdeztem gépem, hogyan tudná egyetlen mondatba sűrítve összefoglalni az ő szamukra, mi szükséges a príma dinnye kiválasztásához. Okos gépem egyetlen szóival írta ki a megoldást: szerencse. Csendes Csaba kék állandó előadója volt. Mikor aztán ezeket az úrbéri székeket 1861-ben feloszlatták, Bay Ferenc nyugalomba is vonult. Hazatért nyírma- dai birtokára, s ettől fogva gazdálkodott. Irodalmi munkásságának első terméke egy hely és év nélkül megjelent rendszabály-gyűjtemény, mely a kor stílusának és gyakorlatának megfelelően ezt a terjengős címet viselte: 1846-ik év feb- ruárius 23-án s.t.k. napokon Nagy-Kállóban tartott közgyűlésben kinyomatni rendelt megyei tisztségviselőséget érdeklő rendszabályok. Kisebb-nagyobb jogtudományi cikkei 1859—62 között a Törvényszéki Csarnok-ban jelentek meg. De tudunk két korábbi önálló kötetének a közzétételéről is. Mindkettő Debrecenben látott napvilágot 1856-ban. Az egyik az Úrbéri rendező perek természetének vázlata, a másik A birtokrendezési perek természetének rövid vázlata címet viseli. Utolsó munkájában a geneaológia felé fordul érdeklődése, saját családja történetét dolgozza fel a már előrébb is megemlített tanulmányában. A ludányi Bay család leszármazásához címen (Turul, 1891. évf.). Első magyar nyelvű diplomájával Bay Ferenc alakja egyedülállónak számíthatna megyénk helytörténeti irodalmában, jogtudományi írásaival pedig egyik színfoltja lehetne irodalmi hagyományainknak. Kár, hogy Sziny- nyei József óta senki sem tett említést róla, s neve a lexikonokból és monográfiákból is kimaradt. Balogh László Honismeret, nemzettudat Jövőnk a múltban gyökerezik K emény Zsigmond írót egyesek Széchenyihez hasonlítják, mint kora legjelesebb nemzetiségi politikusát. A magyarság feladatát ő annak az indusnak a bölcsességéhez akarta igazítani, aki a dzsungel lángba borulásakor nem ijed meg, noha annak közepén él, hanem — amíg van ideje — tisztává takarít egy jókora kört, ahová a pusztítás nem férhet be. öt napon keresztül valamilyen ehhez hasonló munka folyt a lö. Országos Honismereti Akadémián Tatán, ahová az ismert honismereti vezetők mellett számos új résztvevő (többen határainkon kívülről) is érkezett. A nemzet kultúráját ápolni, építeni akarók, a különböző egyházak papjai, képviselői. Nyitás volt ez már maga is nemzeti önismeretünk tanításában. Az előadók pedig a jelen leginkább válaszra váró kérdéseink új megközelítését adták. Milyen új, válaszra váró fogalmak adódtak? Például: kit vagy mit tartunk egy nemzetnek? A történelmileg kialakult fogalmak mára miként használhatók? A franciák a forradalmuk győzelme után az országhatárt választották ebben is határnak, ezen belül nyelv és igazgatás, kultúra és történettudat csak a francia maradhatott. Mára ez kevésbé ismert, de aki a mai Franciaországgal ismerkedik, így is felfedezheti, hogyan őrzi provance-iságát a délen élő, hogyan nem titkolja a bretagne-i, hogy ő eredetileg más nép fia, s mégis mindkettő a francia nemzet tagja. Más volt a helyzet a múlt században nemzetté kovácsolódó német tartományokban. Itt a nyelv vált kohéziós erővé. Ma a magyarság számára egyik sem ad igazi támaszt, két nagyon fontos — szintén történelmileg meghatározott — okból. A magyarság a trianoni békeszerződés következtében elvesztette a magyar etnikumának egyharmadát, az ország határain túlra nem saját akaratukból kerültek milliók! Annak ellenére, hogy ma etnikailag tulajdonképpen egységes az ország, történelmünk bizonyítja, hány kisebb népcsoporttal, nemzetiséggel, majd később nemzetté növekedő kisebbséggel élt együtt a magyarság, akik közül számosán választották nemzetükké a magyart. Közülük többen e nemzet keretei között fejleszthették ki irodalmi nyelvüket. A történettudomány a múlt században még tudott a fenti fogalmakkal dolgozni, a 20. századi események azonban olyan „szellemi tatárjárást” hoztak — idézem Pozsgay Imre megállapítását — amely egy másik trianoni veszteséggel ért fel. Tudomásul kell venni, hogy hol van a helyünk Európában, milyen veszteségek értek bennünket, de a veszteségeinket nem kell szeretnünk. Egy-egy sértődöttség, egy-egy hisztériává fokozott kampány tömegeket szervezhet, amit ideig-óráig fel lehet használni, de ez a tömeg nem érez tetteiért felelősséget. Ahhoz pedig, hogy egy nép felelőssége tudatában döntsön, éljen, ahhoz ismernie kell — jól és igazán — saját magát. Az önismeret így vált napjaink legfontosabb feladatává. Szükséges történelmünk fehér foltjainak, valamint sablonos, túlságosan általános fogalmakkal jelzett eseményeinek a megismerése. El kell fogadtatni, hogy azok, akik a magyarság kultúrájához és a kultúrán most a legtágabban értelmezett fogalmat értsük — bármit hozzátettek, fennmaradásáért tevékenykedtek, vagy ma is ápolják, azok joggal választhatják nemzetüknek a magyart. Tudnunk kell viszont, hogy egy nemzet tagjai között élve a más kultúrát, nyelvet és életmódot folytató nemzetiség is történelmi képződmény, amelyik az idők folyamán önálló múltat mondhat magáénak. Több száz évvel kiválása után már nem feltétlenül az anyanemzet történelme, hanem saját múltja, hovatartozásának alakulása, új környezetben kifejlődő népszokásai kezdik izgatni, azaz a nemzetiségek történelmi tudatában — ahogy egy résztvevő megfogalmazta — egyszerre jelenik meg, hogy például ő német származású, de magyarországi német, ezért a tankönyvében nem azt szeretné olvasni csak, hogy milyen a berlini karácsony, hanem azt is, hogy hogyan ünnepelték ezt Baja környékén az ősei. Pontosabban fogalmazott Schweitzer József professzor, aki arról szólt, hogy a zsidóság történetében meg kell különböztetni azt a korszakot, amikor éltek az ország területén zsidók és amikor már magyar zsidók éltek itt. A minőségi változást a kapitalizálódó, azaz 1848 óta íródott történelem bizonyítja. Nagyon gazdag példatár áll a rendelkezésünkre, aminek megismerése és feltárása ezért szükségszerű, hogy tudjuk: nem kell bűntudattal tekintenünk sem múltunk, sem a jövőt tervező elképzeléseink miatt Közép-Kelet-Európa néCsizmadia Attila: Boglyák peinek szemébe. Most terveznek új nemzetiségi törvényt a jogalkotóink, s az első is a mi parlamentünkben hangzott el a múlt században, ami — ha közvetlenül érvényesült is — kora leghaladóbb elképzeléseit tartalmazta. Szabolcsban helyi példát hozhatunk arra a türelemre, amely a más nemzethez tartozók, a más fele- kezetűek tiszteletét példázza. Benda Kálmán professzor a magyarság műveltségének, ezzel sajátosságának alapjait abban a három tételben fogalmazta meg, miszerint a finnugor nyelv, a török — tágabban keleti — kultúrával való együttélés, valamint az európai beilleszkedés, azaz a kereszténység együtt alakított ki nemzetet, s ezek közül bármelyik feladása, megtagadása magyarságunk feladása is lenne. István király nagy bölcsessége lehetővé tette, hogy véglegesen európaiakká váljunk, mégpedig úgy, hogy önálló kultúrájú, szuverén néppé fejlődjünk az új körülmények között. Bizonyságként sorolhatjuk, hogy a későbbi nagy nyugat-európai áramlatok, mint a humanizmus, a reneszánsz, a reformáció, a felvilágosodás a Kárpátok keleti lejtőjéig jutottak, itt épültek az utolsó gótikus templomok. (A hegygerinc túlsó oldalán már az ortodoxia határozta meg az emberek életét.) Az egyház az évszázadok során nemcsak világnézetet adott, erkölcsöt alakított, de műveltséget, magatartást is formált, gazdaságot, államformát határozott meg. Az egyházak szerepének efféle megközelítése még számos jelenséget magyaráz. (Erdei Ferenc a falukutatásról szólva úgy tartotta, elég volt egy séta egy faluban, néhány szó a helybeliekkel, és máris tudta, milyen vallású a lakosság többsége.) A mának ebből a tényből legalább két dolgot tudomásul kell vennie és önismeretébe építenie. Mégpedig, hogy ezek a sajátosságok egykét generáció alatt nem szűnnek meg teljesen, még akkor sem, ha az egyes ember nem tudja, hogy miért dönt éppen úgy mindennapi erkölcsi, sőt közösséget érintő vagy gazdaságot irányító dolgokban. Egy falu termelői szokásaiban, értékesítő módszereiben a hagyományok ma is megtalálhatók és erre forrásként nemcsak a kollektív emlékezet, a tárgyak, hanem a helyi egyházi szokások is felhasználhatók. A nacionalizmus kora ellenségeskedést szított a népek között, mérhetetlen kárt téve egy olyan térségben, ahol — nem kis mértékben nagyhatalmak önző politikájának következtében — szétszabdalt nemzetek, megkésett nemzeti kibontakozással, újonnan ébresztett indulatokkal, majd önmaguk korlátáit fel nem ismerve önerejüket emésztik, ahelyett, hogy egymásra utaltságukban Közép-Kelet-Európa adottságaihoz igazodva építenék, javítanák együtt nemzetük sorsát. Ennek megértése és megérttetése napjaink honismereti munkájának legaktuálisabb feladata, ez ezáltal válhat politikai és jövőt formáló erővé. A honismereti mozgalom nem új, hagyományai azonban viszonylag kevesebbet ölelnek fel, mint amennyit a fogalom jelenthet és amennyire igény is adódott. Egyszerre vállalhatja a közműveltség javítását, építését és a múlt emlékeinek, hagyományainak tiszteletét, emlékhelyeink ápolását. Az emlékhelyek számát tekintve még megközelítő adatunk sincs, hiszen erre minden település múltja kínál lehetőséget. Az ecsedi ásatásokból megismerhetjük honfoglalásunk előtti népek, a velünk rokonságban lévők, az itt új hazát alapító és védő későbbi korok küzdelmeit épp úgy, mint ma is álló templomaink révén az elmúlt évszázadok fényeit és árnyait, azaz önmagunkat, eredményeinket és mulasztásainkat. Fel kell térképezni mindazokat a helyeket, amelyek „beszédesek”, akár az építészet, akár a nyelvtörténet, a gazdaságtörténet, a társadalmi harcok áldozatait, vértanúinak emlékeit őrzik. Megfogalmazódott — és nem az Akadémia volt erre az egyetlen hely, de itt ebből a szempontból hangsúlyosabban — hogy nem nyugodhatunk bele egy olyan településrendezésbe, amelyet a határainkon túl élők, de velünk azonos sorsot, történelmi közösséget, nyelvet magukénak valló települések ellen terveznek, sőt amint a hír érkezett, már meg is kezdtek. Üjra kell gondoni, mit tartson a maga feladatának a honismereti mozgalom. Az eredmények eddigi listáján felfedezhetőek nemzetiségi tájházak, népművészeti tevékenységet folytatók, helytörténetet írók, néprajzi, szakmatörténeti vagy épp földrajzi, tájvédelmi, irodalmi emlékeket ápolók munkái, ami azt sugallja, hogy a honismeret mára szinte az élet minden területén igyekszik felmutatni az előttünk járó munkásságát, ami így nemcsak a régiek életmódjának feltárását, hanem a mai életforma alakítását is jelentheti. A városvédő és más körök, egyletek egy jelentős része válhat a honismereti mozgalomban is számottevő közösséggé, akiknek egyéni munkája összegződik nemzettudatunk, magyarságunk tudatformáló erejévé. A Honismereti Akadémia jelmondatául választotta Kölcsey egy gondolatát, miszerint „Minden nemzet, amely elmúlt kora emlékezetét semmivé teszi, vagy semmivé tenni hagyja, saját nemzeti létét gyilkolja meg.” Ezt az igazságot sokan felismerték már, s szerencsére mind többen felismerik. Népünk ereje annyi, amennyit múltjából, leszűrt bölcsességéből, tanulságaiból merít. Láczai Magdolna
