Kelet-Magyarország, 1988. augusztus (45. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-04 / 185. szám

1988. augusztus 4. Kelet-Magyarország 3 Megújuló pártoktatás A megújuló pártoktatási évad tapasztalatait össze­gezték a közelmúltban az MSZMP Központi Bizottsá­gának illetékesei. Az 1987—88-as tanévről, az átalakí­tott pártoktatási rendszer első próbaévéről, valamint az új oktatási év feladatairól Kemény László, a KB pártoktatással foglalkozó alosztályvezetője — aki a politikai főiskola általános rektorhelyetteseként tevé­kenykedik a jövőben — nyilatkozott lapunknak. — Az új oktatási év fő feladata a pártértekezleten született állásfoglalás, s az abból adódó feladatterv megismertetése, elfogadta­tása — hangsúlyozta Ke­mény László. — A tömeg- oktatásban ennek megfele­lően az egyik legfontosabb — s egyben a központi — tanfolyam a Megújuló szo.- cialista gyakorlatunk cím­mel indul. A foglalkozáso­kon arra irányul a figye­lem, hogy az adott helyen mit kell tenni a megújulás, a reformfolyamat tovább­vitele érdekében. Külön tankönyvek nem készülnek a tematikához, *a tananyag a pártértekezlet jegyző­könyve lesz, amely tartal­mazza az állásfoglalást, a dokumentumokat, a ta­nácskozáson elhangzott felszólalásokat, a vitát. A foglalkozásokra való felké­szülést munkafüzet segíti majd. — A tanév fontos tartal­mi eleme lesz az őszirózsás forradalom, a KMP megala­kulásának, valamint a Ta­nácsköztársaság kikiáltásá­nak 70. évfordulójához kapcsolódó tematika. A kurzusok alkalmát kínál­nak arra, hogy letisztulja­nak az ismeretek e törté­nelmi korszakról, megfelé­lő távolságból szemlélve, hogy az események milyen szerepet játszottak Ma­gyarország életének alaku­lásában. Ehhez kapcsolódó­an napirendre kerül a tan­folyamokon az is: mit le­het ma e forradalmak ta­pasztalataiból hasznosítani. A hallgatók megvitatják továbbá, hogy a világban végbemenő folyamatok kö­zül melyek kedvezőek ma számunkra, milyen nem­zetközi környezettel kell számolnunk, hogyan tu­dunk a szocialista országok megújulásában részt venni, mit tanulhatunk másoktól. Minden bizonnyal nagy ér­deklődés kíséri majd a Szovjetunióban zajló fo­lyamatok alakulását nyo- monkövető előadásokat, amelyek hozzá kívánnak járulni az események meg­felelő, illúzióktól és leegy­szerűsítésektől mentes fel­dolgozáshoz. — Nagy teret kap a párt­oktatásban a gazdasági kérdéskör. A gazdaságpo­litikánk a gyakorlatban cí­mű tanfolyam felöleli a mai Magyarországot legin­kább foglalkoztató kérdése­ket, mint a társasági tör­vény, a különböző — bér-, költségvetési és szociálpoli­tikai — reformdöntés-soro- zat. Az új évadban tehát rendkívül széles választék­ból válogathatnak a hall­gatók. Az előadásokat ki­egészítő tananyagokat az elmúlt esztendőben szerzett tapasztalatok alapján fel­frissítik. Korszerűsítik a segédanyagokat is, s a fel­dolgozást segítő szemlélte­tésben fontos szerepet kap a képmagnó és a számító­gép is. — A televízió is kapcso­lódik az új oktatási évhez: A politikáról gondolkodva címmel 20 részes sorozatot indít. Az epizódokat kiegé­szítendő a Reflektor Kiadó írásos anyagokat, tábláza­tokat, írásvetítő fóliákat tartalmazó oktatási csoma­got jelentet meg. Végezetül Kemény László elmondta: fontos szervezeti változás is vár­ható az új évadban. A po­litizálás egyre inkább nyi­tott szellemű műhelyévé váló politikai főiskolán in­tézetet hoznak létre a pár­ton belüli közvéleményku­tatás feladatával. Az el­képzelések szerint az in­tézmény fontos bázisává válik majd a politikai dön­tések előkészítésének, vala­mint a társadalmi életben zajló vitáknak. Cigányok: példák és ellenpéldák Jó példa: a piricsei Diczkó család írja le nyugodtan! Szo­ciálpolitikánk legfőbb hi­bája, hogy adunk, de cse­rébe semmit sem követe­lünk. Így nem azt a célt szolgálja, amelyért létre­hozták — mondja Kádár János, Piricse és Nyírpi­lis közös tanácsának elnö­ke. — Tudja, a legjobban az bosszant, hogy néha úgy érzem: nem előre, ha­nem hátra haladunk. Tu­dom, látom, hogy segíteni kell a cigányságot, javíta­ni életkörülményeiket, hi­szen más alternatíva nincs. Azt azonban val­lom, nem az a legjobb módszer, amit most köve­tünk. L ajos egy köteg világút­levéllel állt az asztal­nál. Olyan volt, mint egy igazi idegenvezető, ép­pen fánkot tömött a szájá­ba. — Emberek! — mondta, és nyelt egy nagyot. — Holnap­után reggel indulunk Becs­be, pontosabban hajnali ket­tőkor, hogy elkerüljük a ha­táron a dugót. Az üzletek nyitásakor ott leszünk a Ma­riahilf eren. Találkozó este hatkor a Westbahnhofnál. Akkorra úgyis bezárnak a boltok. Éjfélre már itthon is lehetünk. A csoportbeosztás a következő: az én Zsigám­mal jön Vilmos bácsi, édes­anyám testvére. Mellettem fog ülni, mert az első ülésre befér a mankókkal. Hátul foglal helyet Vilma néni, mégpedig középen, ö egy ki­csit süket, de hangosan be­szél. Egyébként nagynénéni húga. Bal szélen fog ülni Ká­roly bátyám, unokahúgom férje, jobb szélen pedig Jo­lán néne, aki sokat szivaro­zik. — A feleségem vezeti fű­zőid Trabantunkat. Ezzel a kocsival jön Elek bátyó a kecskéjével, mert az állatot nem tudta kire hagyni. Há­tul ketten ülnek majd, ne­jem távoli rokonai, Fecó és Macó, az összenőtt ikrek. Ezen egészségügyi probléma ellenére mind a ketten ren­delkeznek valutakerettel. — A technikai problémák után szeretném kihirdetni, hogy az egész rokonság a mi vendégünk a bécsi úton, ami azt jelenti, hogy a mi pén­zünkből váltottuk ki a kilenc Bécsi utazás ember valutakerelét. Az uta­zás célja: két videó, három színes tévé, két kisszámító- gép beszerzése. A csoport tag­jai meg fogják kapni a pon­tos műszaki adatokat, ki mi­lyen típust vegyen, s miután áthozta a határon, átadja ne­künk. Őszintén szólva nem önzetlenül látjuk vendégül ezt a szép nagy családot egy bécsi utazásra, amit elveszí­tünk a réven, be szeretnénk hozni a vámon. Értve va­gyok? — Apu, én is akarok Bécs- be menni, ha már mindenki utazik — nyafogta a hetedik osztályos Döncike. — Szó sem lehet róla, fi­am — felelte szigorúan La­jos, az atya. — Minek utaz­nál te, hiszen még nincs de­vizakereted. Majd ha nagy­korú leszel, akkor jöhetsz. Most pedig megkezdem az útlevelek kiosztását. Vilmos bácsi, maga egy Panasonic videót vesz ezen a címen, leléphet! A mankót tessék hozni, az szánalmat kelt a határon. Ha az üzlet­tel végzett, megnézheti ked­venc Ferenc Jóskája sírját. A belépődíjat állom — adta át Lajos a dokumentációt, majd így folytatta. Vilma nem, maga suKen — Tessék? — kérdezte Vil­ma, mert kifogyott a nagyot­halló készülékből az elem. — Vilma néni nem vesz semmit, csak a valutakereté­re van szükség. Be tetszik menni a Stephansdomba, és egész nap imádkozni. Az in­gyen van — ordította Lajos. — Károly bácsi és Jolán né­ne közösen vesznek egy Grundig és egy ITT színes tévét, a papíron felírt típust. Hegyeshalom után a készü­léket átadják nekem. Rend-, ben? Ha marad még idejük, ihatnak egy pohár sört a pá­lyaudvar restijében. Itt van tíz schilling. Ketten igya­nak egy pohárral! — intette az öregeket Lajos. 1 második kocsiban ma- ßj^ rad Bécsben is Elek bátyó a kecskéjével. Vigyázzon az állatra, el ne csatangoljon a Grabenen. Ha van rá oszt­rák vevő, el is adhatja. Fecó és Macó, az összenőtt ikrek vesznek egy Sharp videót és egy Elin színes tévét. Talán az állapotukra való tekintet­tel árkedvezményt kapnak. Én a feleségemmel addig be- szerzem a Commodore és a Spectrum számítógépeket. Tehát indulás holnapután hajnalban. Minden világos? — Mikor jön össze megint a család. Lajoskám? — kér­dezte Jolán néne. — Micsoda kérdés?! Pon­tosan három év múlva. Ami­kor újra esedékes a család valutakerete. Oszolj. M. L. Segély napon tele a kocsma Kit küldenek el elsőnek? Szabolcs-Szatmár megyé­ben köztudottan sok cigány él. Helyzetük az utóbbi idő­ben tovább romlott. A mun­kahelyi elbocsátásoknál tőlük szabadulnak elsőnek, hiszen szakképesítésük nincs, mun­kafegyelem, munkamorál te­rén sem tartoznak a legjob­bak közé. Az általánosítás persze e téren is hiba. Csakhogy mind­máig inkább a rosszból, mint a jóból vonnak le következ­tetéseket az emberek. A piricsei Diczkó Ferenc Nándor házában rend és tisz­taság fogad. A szobákban tisztes bútorok, a kamrában télire telerakott befőttes üve­gek. — Muszáj már most sokat elrakni, télen mindenből több kell — mondja a háziasszony, aki zavartan, de annál na­gyobb tisztelettel kínálja hellyel a váratlan vendéget. A hét gyermek bőven ad munkát. Igaz, a legnagyobb már tizenhat, a legkisebb azonban alig három éves. Az apa keresete a helyi téeszben 2—3 ezer forint, a családi pótlék nyolc és fél ezer. — Ha jól beosztom, nagy­jából elég amire kell. Igaz, jó lenne bevezetni a vizet, meg a lányok szeretnének egy sorszekrényt is. Nem hi­szem, hogy sikerül, mert az OTP olyan kezest kért a köl­csönhöz, akinek nincs OTP- tartozása. Hát van olyan mostanában, tessék mondani? — kérdezi zavartan. Tévé, rádió, hűtőszekrény már most is van a lakásban. Igaz, utóbbival inkább csak a ■baj akad. — Elromlott. Már ötször szóltunk Bátorban a szerelő­nek — állítja a háziasszony, — még egyszer sem jöttek ki megnézni. A tanácselnök maga ísl bosszús emiatt. Elkéri a ga­ranciapapírokat, s megígéri, utánanéz a» dolognak. A vendéget kapuig kíséri a család apraja-nagyja, szíve­sen állnak modellt a fényké­pezéshez is. Ellenpéldáért kanyargó úton jutunk Pilisre. Először az elöljáróságra megyünk, ahol Márta, a 24 éves szőke fiatalasszony csatlakozik hoz­zánk. Cigánycsalád-segítő stá­tusát a megyei tanács léte­sítette. — Nem kell teljes név, jobb ez így nekem — szabad­kozik, amikor az asszonyne­vét kérdezem. Óvatosságát csak akkor értem meg igazán, amikor úticélunkhoz, a nyír­pilisi cigánytelephez érünk. Rozoga viskók, nemrég épült takaros házak váltják egy­mást. Egy dologban azonban hasonlítanak. Udvaraikról hatalmas kutyák rontanak az arra járóra. Mire kell itt vi­gyázni? — töprengek ma­gamban, amikor az egyik ház előtt megállunk. Céltámoga­tással épült, havi ötszáz fo­rintot törleszt a gazdája. Bú­tor alig, függöny nélküli ab­lakain könnyen besüt a nap. — Álljunk meg egy pilla­natra! — szól Kádár János, amikor továbbindulnék. — Tudja, hogy kunyhót építeni nem szabad? — kér­dezi a vékony asszonyt, aki könyökéig sáros kézzel tart a hívatlan látogatók elé. Nyo­mában mint az orgonasíp, hat gyerek. A nagyobbak koszos, rendetlen ruhában, az ap­róbbak ruha nélkül. — Valahol csak kell lakni, amíg az uram a börtönben van. Öt szúrták szíven, még­is neki kell ülni, mert a má­sik lefizette a bírót —- mond­ja szikrázó szemmel. Rövidesen kiderül: havonta közel tízezer forintból élnek. Hová teszik, kész titok. Sem­mijük nincs. Az első osztály­ba induló gyermek nem járt az iskolaelőkészítő óvodába sem, az anyja szerint nem szeretett ott lenni. Nem tetszett az óvoda — Pedig teljes ellátásért, tiszta, kulturált környezetért egy fillért sem kell fizetniük — kesereg mellettem Márta, aki nem csak emiatt elége­detlen. Hiába látogatja sorra rendszeresen a családokat, intézi ügyes bajos dolgaikat, eredménynek csak igen rit­kán örülhet. — Sokat gondolkodom azon, hogyan lehetne jobban csinálni. Ha rám lenne bízva, és csak annak adnék segélyt, aki megérdemli, rendszeresen dolgozik, tisztességesen él. Ma. könnyen kapják, s ugyan­olyan könnyen el'is költik a pénzt. Annak, aki megérdem­li, akár többet is adnék, hogy boldoguljon, előbbre jusson, a saját lábán is megálljon. Ma még hiába kapják a se­gélyt, máról holnapra élnek. Segélyosztó napon tele van a kocsma, utána meg enni sincs mit a gyermeknek. Most rögtön hetven lakás Piricsén és Pilisen összesen kétezernégyszáz ember él. Közülük Pilisen a lakosság fele — 650, Piricsén 390 a ci­gány. Évente átlagosan há­rom C-lakás épül, de ahhoz, hogy valamennyi család gondja megoldódjék most rögtön legalább hetvenre len­ne szükség. Ebben az évben közel másfél milliót fizetnek ki rendszeres szociális segély­re, amelynek a tanácsi sta­tisztika szerint mintegy 85 százalékát cigánycsaládok kapják. S ezek a számok sok­mindenről árulkodnak e két nyírségi faluban is. Kovács Éva 1 visszggf Nagyecsed ürügyén A Kelet-Magyarország jú­lius 23-i számában örömmel olvastam a sok szépet és jót szülőfalumról, Nagyecsedről. Bizony, ha szüléink fölkelné­nek nyugvó helyükről, nem hinnének szemüknek, hogy a régi sárszalmával összedol­gozott patics házak helyére összkomfortos és szintes la­kások kerültek. Nem beszél­ve a berendezésről! Szinte nem tudják milyen bútorral, szőnyeggel és hadd ne sorol­jam mivel szépítsék, tegyék kényelmesebbé lakásukat. Mindezekben nagy szerepük van a nagyszülőknek, akik még megtanultak dolgozni és megbecsülni azt, amiért meg- küzdöttek. Általában ők segí­tik hozzá fiataljainkat a jobb élethez. Ez mind nagyon szép, örülnek is annak a fiatalok, ha kapnak, de hol van cse­rébe a szeretet? Régen szinte a semmiből tartották el szü­leiket a gyermekei, mégsem szorultak az öregek otthoná­ba, nem maradtak magukra — mint ebben a nagyon jó, kényelmes világban. Minden­ki rohan, szalad, csak éppen a legfontosabb marad ki az életünkből. De azért szép ez a mostani élet, nem igaz? Van diszkó, van munkahely, van mozi, tévé, videó, vannak hétvégi kirándulások és sorolhatnám tovább. Csak egy valami nincs, a szeretet. A mi gye­rekkorunk is szép volt. Egész héten dolgozni jártunk édes szüléinkkel, de vasárnap a templomba indítottak szülé­ink — ahol megtanultuk szüleinket, az idős embereket megbecsülni, a tiszteletet megadni nekik. Pedig mi hét­köznap mezítláb jártunk az iskolába is! Akkor még nem 1—2 gyerek volt egy család­ban, hanem 9—10 és mégis szép volt. Amiért még tollat vettem a kezembe: szeretnék kérni va­lamit a nagyközségi tanács­tól. Egy ilyen városiasodé te­lepülésen ha meghal valaki, úgy kell kivinni hallotainkat a halottasházba, mint egy jó­szágot, stráfszekeren ? — kér­dezem én, aki összetört szív­vel mentem a stráf után, ami a drága páromat vitte. Na­gyon szomorú, hogy mindenre jut, csak éppen egy gyászko­csira nem. (Egy kerék miatt 2 éve nem használható a gyászkocsi.) Ez mindenkinek fájó pont, mégis könnyen hagyják. Kérem a nevemet ne írják meg. Nem mintha félnék, de nem akarok a ta­náccsal szembehelyezkedni, önök ezt jobban tudják, hogy kell intézni. és ha úgy gondolják, írjanak róla. N. N. Nagyecsed Versenytárgyalás következik Egészségház Máriapócson Községi egészségügyi köz­pontot építenek a közeljövő­ben Máriapócson. A terveit a Csongrád megyei Tervező Vállalat készítette. A meg­építésére a kivitelezők között versenytárgyalást hirdettek. A tanács szeretné, ha az egészségház jövő őszre elké­szülne. A létesítményt tu­lajdonképpen egy régi iskola- épület átalakításával hozzák létre, melyben a körzeti or­vos mellett fogorvos, gyer­mekorvos, védőnő fog dol­gozni, valamint egy minila­bor is helyet kap. A rendelő szomszédságában két orvosi szolgálati lakás is épül. Ké­sőbb a létesítmény-együttes gyógyszertárral és még egy szolgálati lakással egészül ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom