Kelet-Magyarország, 1988. augusztus (45. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-27 / 205. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1988. augusztus 27. A Csokonai első lépései Könyvkiadó a szomszédban Több évtizedes huzavona után a közelmúltban új •könyvkiadó kezdte el működését Debrecenben. A Csokonai Kiadó megalapításával a. szellemi élet régen várt szerencsés fordulata kezdődött el, hiszen Magyarországon az utóbbi időben csak a fővárosban tevékenykedtek kiadók. A szabolcsiak számára is öröm, hogy a kijelölt városok közül éppen a szomszédos Debrecenben jött létre a könyvkiadás intézménye. Január óta már több mint fél év telt el, s a könyvbarátok a kiadó első kiadványát, a Tanulmányok Erdély történetéről című kötetet is kézbe vehették. — Szerencsére vagy szerencsétlenségünkre a politikai helyzet megérlelődött a kötet befogadására — vélekedik Bakó Endre, a könyvkiadó igazgatója. — Ám nemcsak emiatt esett rá a választásunk. Miután megjelent a háromkötetes Erdély története című, nagy vihart kavaró kiadvány, Debrecenben tudományos szakmai vitát folytattak a történészek. A vita anyaga egyébként is megjelent volna az egyetemi könyvtár rotaprintes kiadásában háromezer példányban. Ám úgy gondoltuk, hogy szerencsésebb lesz, ha végül is mi adjuk ki. Nos, a kiadó választása valóban szerencsésnek bizonyult, hiszen a könyv 64 ezer példányban jelent meg. A siker jellemzésére: a kiadvány a könyvhéten többé-ke- vésbé elfogyott, és ezért újabb 14 ezer példányt kellett nyomatni. (Dicséret illeti az Alföldi Nyomdát is, hiszen a március hónapban leadott vaskos anyagot május 30-ára megjelentette.) A közeljövőben jelenik meg a Csokonai Könyvkiadó második kiadványa, egy szórakoztatásra szánt kötet, amely Ötszáz vicc a házasságról címet viseli. Nem nehéz megjósolni, hogy a könyv szintén kapós lesz. Néhány képes kiadvány megjelentetését is tervezik, mint például a Barátunk a macska című kötetet, vagy a Régi Debrecen és a Régi Hortobágy mappát, amelyek régi fotókat tartalmaznak. — Ügy tűnik, jól forgalmazható könyveket szeretnének kiadni. Ám bizonyára színvonalas kiadványok is napvilágot látnak majd. — Természetesen kortársi alkotásokat és klasszikus értékeket is közre akarunk adni, de arra is gondolnunk kell, hogy hamarosan meg kell állnunk a saját lábunkon. Igyekszünk szem előtt tartani az esztétikai értéket, de tekintettel leszünk a po- pularitásra is. Bakó Endre elmondta azt is, hogy a kiadó szeretne a Tiszántúl, a keleti országrész egyik szellemi műhelyévé válni. Örömmel foglalkoznak azokkal az értékekkel, amelyek a Kelet-Magyarország- on születtek, ha ezek valóban érdeklődésre tartanak számot. A kiadó ennek értelmében nem zárkózik el a szabolcsi szerzőktől sem, mint ahogy a Tanulmányok Erdély történetéről című könyvben is szerepel szabolcsi szerző dolgozata. Tárgyaltak egy szabolcsi íróval is, aki végül is más kiadóhoz vitte el a munkáját. Jövőre egyébként mintegy 15 kötet kiadását tervezik. Bízunk abban, hogy az életszínvonal romlása ellenére változatlanul sokan fognak könyveket vásárolni és olvasni — mondta bizakodóan a kiadó igazgatója. — Hiszen a legjobb befektetés a kulturális beruházás. A televízió és a video sosem pótolhatja az olvasást. Bodnár István Nevető székelyek Zsigmond Attila rézkarca Román gondolkodók aforizmái „Enyhely vagy rejtek lenne az aforizma a riadó, bor- zongó lélek számára a világ hántásai, az ostobaság diadalma, a jellemtelenség, avagy a megalkuvás ellen? ... Az aforizma nem a beletörődés, a csüggedés és a csiiggesztés műfaja, hanem felszítója az emberségnek, az igazságérzetnek, fegyverkovács és fegyvertárs egyben...” — e szavakat olvashatjuk abban a kis kötetben, mely 1971-ben jelent meg Bukarestben a Kriterion Könyvkiadó gondozásában, „Kagylók tengerzúgással” címmel. Beke György válogatta jeles román gondolkodók aforizmáit a kötetbe — s úgy érezzük, érdemes most belelapozni e gyűjteménybe. Sok-sok olyan bölcsesség szunnyad a századok szülte aforizmákban, melyeket bizony érdemes lenne megszívlelniük a ma (nem) gondolkodóinak is ... Dimitrie Cantemir (1673— 1723): „A becsvágyó nem nézi, vajon jó-e avagy hasznos-e számára az, ami által dicsőséget szerezhet magának, csupán arra van gondja, hogy fölébe kerekedjék a másiknak, még ha semmilyen haszna sem származik belőle.” , „A bölcsek éppen úgy menekülnek a sokaság dicsérete elől, miképpen méhek a füsttől.” „Aki lelke mélyén elkívánja a dicséretet szemtől szembe, semmiben sem másabb annál, akit megérdemelten szid mindenki.” „Könnyebben meg lehetne állítani a felkelő Nap sugarait a Föld színén, mint egy hazugsággal örökre eltakarni az igazságot.” Cilibi Moise (1815—1869): „Nincs nehezebb a világon, mint egy ostobának számot adni valamiről.” „Árthat valaki az igazságnak a hazugsággal, de éppígy a hallgatással is.” Farkas Oszkár: Sugárzik — roncsol Csak a szemem világít; Milyen tömör a félelem bennem, sikong, s mint rádium sugárzik hamvasan ring ágon az idő, őröl az imamalom ... November Dönget a szél ferdén hordja az esőt mezítelen ne állj kardzáporba, hangtalan villámba, sikolyba! Hallod a falak hahotáit? Mélyebbre ássa magát a varangy: Csonkig égő gyertyák ideje ez. „A bölcsesség fegyver minden igazságtalansággal (szemben.” Alecu Russo (1819—1859): „A szokások, a mesék, a dalok és a versek a népek archívumai. Segítségükkel bármikor rekonstruálhatjuk a ködbe veszett múltat.” „Az új szükségletek új eszközöket követelnek, az új eszmék pedig új kifejezéseket; de csak a szükséglet maga vetheti föl, alkothatja és honosíthatja meg őket.” „ ... Anyaföld, hozzád száll az ember legelső és legutolsó szava; benned testesül meg minden öröme ... a szeretetünk irántad velünk születik, végtelen és örökkévaló, miként az Isten." „Ahol nincs törvény, ott szabadság sincs, és ahol a törvényt csak egyeseknek kell betartaniuk, másokat pedig mentesítenek alóla, ott a szabadság elenyészett a boldogság kihunyt . . ., mert akkor elnyomást, szükséget, bajokat és szegénységet terem a világ; akkor az emberek szegényekre és gazdagokra oszlanak, urakra és rabszolgákra, éhezőkre és dúskálókráV akkor a világ a szakadék szélére jut...” Titu Maiorescu (1840— /1917):. „Ne keseredj el! A sors nem kedveli a végleteket. Éppen a baj kellős közepén születik meg az ellenhatás; ablakodra a legkeményebb fagy a tavasz virágait rajzolja.” „Melyik nép igazán szabad? Amelyik elismeri az egyén önállóságát bárkivel szemben, legyen az király vagy valamely többség.” Mihail Eminescu (1850— 1889): „Minden gyűlöletnek meg lehet találni az ellenszerét, csak annak nem, amely az irigységből táplálkozik.” „Minden nép szomjasan vágyik az önálló létre, s csupán valamennyiük kívánságainak egyforma teljesítése hozhatja meg az egyensúlyt.” Nicolae Iorga (1871—1940): „Múltad és minden múlt csak a költészet fényében mutatja meg igazi önmagát. E fény nélkül véletlen eseményekbe ütközöl bele, és felbuksz.” . Octavian Goga (1881— 1938): „Kezdettől fogva hittem a nemzeti jellegben, vagyis hittem abban, hogy csak a saját kapudon át léphetsz ki az egyetemességbe. Vallottam, hogy saját értékeink kiélése az egyetemesség elvét teljesíti. Ügy tartottam, hogy a lélek egyedi megnyilatkozásainak elnyomása és elfojtása az egyetemesség nagy kincsestárát lopja meg. Ezért az emberiség rablóinak tartom azokat az elnyomókat, akik elfojtják a népek életét. Ezért hangoztattam a nemzeti jelleg magától értetődő elismerésével azt, hogy egy nép tartóoszlopai a hagyományok.” Lucian Blaga (1895— >1961): „Vannak emberek, akiknek az arcán, mint valami érmén, rajta egész lényük. De vannak emberek, akiknek az arca az érem másik oldala.” (Válogatta: Láczay Magdolna) MM érik a térben átfolyó IfJl múlandóságot, / ““ fényt, nyárt, éjszakát, időnket — / mint villanyórák morzéznak.” Ung- váron, a Kárpáti Kiadónál megjelent Évgyűrűk nevű antológiából idézem Ferenczi Tihamér Tücskök című versét. Nem ismerem személyesen a szerzőt, és a kötet többi alkotója közül is csak keveset. Mindannyian bocsássák meg nekem, hogy a borítót követő oldalon olvasható névsor láttán rögvest a 47. oldalra lapoztam, elolvasni, mit ír Ferenczi Tihamér. Életrajzi adatai között ugyanis felfedeztem: Ba- dalában született. Ez a község pedig búcsújáróhelyem nekem, annak ellenére, hogy utcája porát lábam még nem taposta. Én is hallottam azonban azokat a tücsköket, amelyekről Ferenczihez ellátogatott a múzsa. Éreztem történni az időt, elfolyni a múlandóságot. Álltam ott fényben és nyárban, mi több, egyszeregyszer rám is esteledett... Tarpa határában, messze a falutól. Lábam rátettem arra a kőre, amely hazám kezdete a Tiszának folyásiránya szerinti jobb oldalán. A tarpai- aktól tudom, hogy ezt a fötdA mi Badalónk (Ferenczi Tihamérnak Kárpátaljára) darabot Badalai szegnek hívják, mert a községhez tartozott. A badalai szegben a tar- paiak verik le a diót, badalai emberről viszont nem hiszem, hogy az elmúlt negyven esztendőben járt volna falujának ebben a szegletében. A falu nem lehet messzebb ötven-hatvan méterre a határtól, szó szerint kőhajítás- nyira van. Ilyesmit azonban kockázatos dolog lenne cselekedni, mert közben van egy nagyon biztonságos drótkerítés, egy ápolt nyomsáv, a magas toronyból pedig géppisztolyos határőr vigyázza távcsövön, hogy én mit nézek. Vajon melyik ház szülötte Ferenczi Tihamér? Akár meg is kérdezhetném legközelebb, mert emlékszem: a falubeliek beszéde tisztán odáig hallatszik. Ha esetleg ő is otthon lenne, csak úgy egyszerűen elmondanám neki; idézve Olyan tükröt című másik költeményéből: „szép gondolatpalánták cseperedtek lelked üvegházában”. De hát „Közös Regénk még sóhajt fakaszt, / és felsikolt nyelvünk alatt” írja egy oldallal visszább a kötet szerkesztője Dupka György, aki szintén megragadó költeményekkel csatlakozik ebbe a kárpátaljai kórusba. Ha legközelebb ebbe a mi közös Badalónkba elzarándokolok, más emberként nézek már a csinos kisbér égi falu templomtornyára. Odaát jártamban Máramarosszigeten hallottam, hogy a kerítésnek. meg vannak számlálva a napjai. Vajon ott, az erdélyi oldalon van-e ottani Ferenczi Tihamér, aki ugyanannak a tücsöknek a ciripeléséről írjon? Vagy egy ukrán, román . .. aki rájöjjön: milyen mulatságos lehet a magyarnak a zeleni konyik, ahogy ő hívja, vagyis■ zöld lovacska. És csodálkozzon a magyaron, aki nem tudja megmondani, mit jelent az, hogy tücsök. Hát tücsök ... hangzott ott zavarodott válaszom. És néztük közben a történelem szeszélye folytán román állampolgár asszonyokat, amint mosnak a Tiszában odaát, és hallgattuk az itteniek panaszát, hogy a kerítés miatt még a vízhez se mehetnek le. Mennyi múlandóság folyik át a térben, Ferenczi Tihamér és mennyi víz a Tiszán? Amire a Béke, ami „Két szótagból áll csupán, / mégis teljes zengést áraszt, / mint porhanyás csend, ha remeg / és megbizsergeti a fákat. ! Szóval a béke ... Amiről a másik Ferenczi-vers szól, elűzi a gyanakvást és a bizalmatlanságot. És, óh jámbor óhaj: / Köztünk a lantos csillagbojtár, a szíve mindig kitárt oltár f lenne a zord tekintetű krasznarméjec helyett, aki vigyáz arra: nehogy a tarpai sógor áttévedjen a badalai komához. Jó, hogy száll az ének a határon át, kedves kárpátaljai költő-magyarok. Volt idő, amikor csak az szállt. A barabási ember konokul földre szegezett tekintettel kapálta szőlejét és kántálva kérdezte a szögesdrót másik oldalán dolgozó nagybátyját Ka- szonyból: „hát nagyanyánk jobban van? La-la-la” Torokszorító népköltés ugye ... De hát: „ne fogjon ki rajtunk a bánat f akkor hangunk sosem lesz fáradt, j s a szavak egymáshoz sodródnak / ős révbe érnek mint a patak / — sárkányfogat is aprítanak / a nyílröptű, kardélű szavak Jó lenne egyszer kezet fogni Badaló határában, Ferenczi Tihamér. Ott, ahol Magyarországot elválasztja az országhatár Szovjetuniótól. Szedret szedegetni, mert most érik. Át nem lépnénk egyelőre, mert minek a türelmetlenség. Én akkor is ottani szedret ennék, mert az átkúszik. Hallgatni a „zöld lovacskák” béke- morzéját. És idézni az előbbi Dupka-vers végét: „— Szánkról a szép szó el ne fogyjon, ős forrásunli&ki ne apadjon .. Ésik Sándor frójegyzet Csendbiztosok H a azzal kezdeném, hogy vissza kellene állítani a csendőrség intézményét, biztosan azt hinnék, elment az eszem. Bár az utóbbi időben annyi mindennek a visszaállítása valósult meg vagy merült fel, hogy meglehet, e javaslat is bekerülne a reformgépezet csámcsomgva őrlő malmaiba. De én igazából a csend-őrség felállítását javasolnám, szó szerint. Akár önkéntes alapon is. Ezeknél a csendbiztosoknál lenne egy zajmérő készülék. egy rádió adóvevő, egy jó erős husáng, meg egy csekkfüzet. Szép csendben járnák a körzetüket, éjjel és nappal, és mérnék a zajt. Állami és magánzajt. És szép csöndben töltögetnék ki a csekkeket ennyi meg eny- nyi büntetésről. A husáng tisztán önvédelmi célzattal működne a túl sok szabadságtól vagy alkoholtól megittasult zajkel- tőkkel szemben. Két fültanú egybehangzó állítása is elegendő lenne az eljárás kezdeményezésére. (Halláskárosultak kizárva.) Mindez nem máról holnapra fogalmazódott meg bennem. Tizenhat évig fortyogtam csukott ablak mögött különböző lakótelepeken, s két esztendeje, hogy feladva a viszonylagos kényelmet, elbújdos- tam az Isten háta mögé, hogy csend, CSEND legyen végre. De itt is, ide is elér a „civilizáció”, a szupernél szuperebb rádiók, hangfalak, magnetofonok, s persze az idétlen ősemberi üvöltözés hangja. Persze a munkazaj is, hiszen építkező nemzet vagyunk, de az értelmes munkazaj engem sosem zavart. A kalapács, a fúró hangja kósza reménységet sugall — no, a földgyaluról már ezt nem merném jó szívvel állítani. Szerencse, hogy nincs fegyverviselési engedélyem. Néha kedvem volna odapörkölni, bele a sztereómagnó közepébe, elengedni egy figyelmeztető sorozatot, imigyen jelezvén: ember, nem vagy egyedül, ne bömböltesd a Danubius rádiót vagy a Szabad Európát! Lám, a költőt is ilyen vérszomjas képzelgésekre ragadtatja a csendhez való emberi jog gondolata. Persze megkérdezhetik, mit szóljanak akkor a forgalmas utak, repülőterek, gyárak közelében élők? Vajon ezek a csendbiztosok bemehetnének-e üzemeinkbe egy kis zajszintmérésre? Lehetséges, nem vagyunk már sokan ilyen elvakult (elsüketült) csendpártiak. Talán orvosi alapja is van ennek a fel- tételezésnek. Immár nagykorú, gyermeknevelő polgár az első diszkónemzedék. ők állítólag maradandóan halláskárosultak. És ha elképzelt csendbiztosaink is a süketek nemzedékéből verbuválódnak? Akkor a gép méri a decibelt, de ők nem hallják. Vagyis marad az alapvető emberi jog: a füldugó. Sok esetben a szemellenző sem árt. „Tégy úgy, mintha egyedül lennél a világon!” — nyilván ez korunk jelszava. Csak aztán ne csodálkozzék senki, ha tényleg egyedül marad. Szcntmihályi Szabó Péter KM
