Kelet-Magyarország, 1988. augusztus (45. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-27 / 205. szám

2 Kelet-Magyarország 1988. augusztus 27. A kereskedő nem állhat a sarkára Ki mer itt kötbérezni? Amire eddig nem volt példa: az idén a nyári vá­sár kezdete előtt még alkudhattak is a boltvezetők a Kelet-Szövker. nagykereskedelmi raktárában. — Negyven százaléknál nagyobb engedményt nem tudtunk adni, de ezen belül valóban lehetett alkudni — mondja Szabó Károly igaz­gató. — Általában százmil­liós készletünk van, ebből két-három millió forint ér­tékű árut vontunk be a nyá­ri vásárba, körülbelül any- nyit, mint máskor. Még ma­radt belőle. A gyerekholmik, ruházati cikkek, cipők voltak a legkelendőbbek. Általában véve azonban mérsékeltebb volt az érdeklődés, mint a korábbi években. Érezhető a pénzhiány, a kereskedők óvatosabbak, aki eddig el­vitt tőlünk százötven pár ci­pőt, most nem visz, csak ti- zenötöt-húszat. Az emberek nagyon meggondolják, mire adják ki a pénzüket. A kereskedőket ez is arra szorítja, hogy új utakat ke­ressenek. így született meg az úgynevezett „slepptúra” ötlete is: egy autót megrak­nak áruval, aztán megy bolt­ról boltra, helybe viszi az üzletvezetőknek a választé­kot. A sikeren felbuzdulva, az idén beállítottak még egy gépkocsit, amely kifejezetten a kistelepüléseket hivatott se­gíteni. A tiszabecsi, zsaro- lyáni vagy kölesei egyszemé­lyes bolt vezetője nem en­gedheti meg magának, hogy árubeszerzés miatt akár egy napra is becsukja a boltját. A mintakollekció alapján azonban kiválaszthatja a helybelieknek szükséges há­rom ruhát vagy két pár ci­pőt, amit aztán ki is szállí­tanak neki. — Ez ugyan nekünk már nem gazdaságos, de ott kell lenni a piacon — folytatja az igazgató. — Meg aztán ezek a kisboltok is tartoznak valamelyik áfészhez, így vé­gül megtérül a dolog. — Gondolom, a nagyke­reskedelem már leírta a nyá­ri szezont. Milyen választék­ra, árakra számíthatunk ősz­szel? — Sőt, mi az őszi szezo­non is túl vagyunk, hiszen még tavasszal megkötöttük a szerződéseket. Jó választék ígérkezik, hogy csak a kon­fekciót, kötöttárut, ágyne­műt, cipőt említsem. Inkább az árakkal van gondunk, nem annyira az őszi, mint inkább a télire szánt áruk esetében. A gyárak sorozat­ban jelentik be az áremelé­seket, persze mindig az alapanyagok, előállítási költ­ségek stb. árának növekedé­sére hivatkozva. Megemlítem Szabó Károly- nak azt a gyakran hangoz­tatott álláspontot, hogy ilyen esetekben sarkára kell állnia a kereskedelemnek — ám ez az út, mint kiderül, olykor egyenesen járhatatlan. — Időnként ugyan tény­leg nemet mondunk, de ha a gyártó száz partnere közül csak öt mondja vissza az árut, akkor, ugye, nem tör­tént semmi. Más esetekben pedig kifejezetten kényszer­helyzetben van a kereskedő és vele együtt a vásárló is. Példának okáért hiába talál­ja drágának a bojlert — nincs más választása, mert nálunk csak egyetlen válla­lat gyártja. Bojler pedig kell. Az automata mosógépet viszont nem muszáj megven­ni húszezerért annak, aki­nek erre nem telik — megte­szi a hagyományos is. Tehát az ilyen esetekben van moz­gásterünk. Az év elején ugyan a gyártók megpróbál­koztak azzal, hogy egy-két apróságot kicseréltek a ter­méken, más nevet adtak ne­ki, és mindjárt fel lehetett emelni az árát az „új” ter­méknek. Az is előfordult, hogy már csak a drágát akarták gyártani. így volt a bútorral — az első fél évben, hogy, hogy nem, csak 40—50 ezer forintos szekrénysort lehetett kapni. S mivel nem ment, aztán előkerült a 18 ezer forintos is ... — Tapasztalataik szerint javul-e a szerződéses fegye­lem? — Mivel nagyobb a kíná­lat és kisebb a kereslet, ezért egy-két kurrens áru kivéte­lével kezd helyreállni a rend. példát ilyen — Említene kivételre? — Isten őrizz, nem akarom magam alatt fűrészelni a fát! Kötbér ugyan van, de ki mer itt kötbérezni?! Egyébként ahol lehet, kisszö­vetkezetekkel, kisebb vál­lalkozókkal bővítjük partne­reink körét. Ha egy nagyobb cég ráállt mondjuk a dene­vérujjú ruhákra, pulóverek­re, akkor évekig nem tud mást csinálni. A kisebbek sokkal rugalmasabbak, gyor­sabban alkalmazkodnak a kereslethez. Még valamit hadd említsek meg: talál­tunk egy nagyon olcsó, uni­verzális lengyel ragasztót, amivel nem lehet szipózni sem — egyelőre negyvenezer üveggel hoztunk be belőle, ezt ingyen odaadjuk az is­koláknak. Legyen ez a mi ajándékunk a tanévkezdés­hez ... Gönczi Mária PISZKOS FRED SZÍNRE LÉP. (Jj produkció készül a Pannónia Filmvállalat műtermeiben. Varsányi Ferenc ren­dező Rejtő Jenő népszerű Piszkos Fred-történeteit viszi filmszalagra. A film színészekkel készül, mégis rajzfilm a végeredmény. Az élő szereplőket, a rajzolt figurákat és az álló grafikai hátteret egy különleges komputeres eljárás vetíti egymásra. Az egyedülálló technikai kísérletben a Pannónia Filmvállalat partnere az egyesült államokbeli Concord Motivum Picture. Egy hónap alatt Vásárosnaményban az If­júság utcában befejezték a gázvezeték építését. A kö­rülbelül két hete átadott vezeték révén 29 család él­vezheti a szolgáltatást. Re­kordidő, mindössze egyetlen hónap alatt készítette el két gazdasági munkaközösség az Ifjúság utcai szakaszt. Erre másfél millió forintot köl­töttek. Miután a vezeték már továbbítja a gázt, a A tárgyalóteremből Tizenegy törszúrás Tizenegy évre ítélte aSza- bolcs-Szatmár Megyei Bíró­ság azt az embert, aki tavaly november 7-én Nyírbátorban megölte az ötvenkilenc éves hodászi Győri Jánost. Varga László Nyírbátor, Tulipán utca 3. szám alatti lakos mindössze tizennyolc és fél éves volt a bűncselek­mény elkövetésekor. Értelmi színvonala elmaradt a ha­sonló korú társaiétól, mind­össze négy osztályt végzett el, majd túlkorossága miatt felmentették az iskolaláto­gatás alól. Testi felépítése viszont jóval meghaladta a társait, ezért közöttük min­dig vezérszerepet töltött be. Agresszív, gátlástalan ember, aki hajlamos pánikszerű vi­selkedésre — ugyanakkor se nem elmebeteg, se nem gyengeelméjű. Tizennégy éves korában a nyíregyházi bíró­Toronyházi szerelem m m állom, hallottam már #ff sokszor, ezek a mai mm fiatalok hihetetle­nül erkölcstelenek. Még azt is a többi ember előtt csinálják, amit valamikor csak sötétben és egymás között csinálhatott az em­ber. Levittem a minap sétál­ni az alig négyhónapos fajtatiszta korcs kutyámat. Hajnalban, mert lévén ő illedelmes kislány, semmi­képpen sem akartam meg­zavarni valamiféle erkölcs­telennek tűnhető képsorok­kal. A kutya szokása sze­rint kivágtatott az ajtón. Tette amit mindig szo­kott, nézett jobbra és bal­ra, egyre zavartabban és egyre kapkodóbban, mert jobbra is ült egy macska, meg balra is. Mit tehet ilyenkor egy bérházi ku­tya? Egy macskát még csak megkergetett volna, de a kettő az sok volt. Ráadásul a macskák nem szaladtak el, ahogyan ez ilyenkor illik. Azok egy­mást nézték, mereven fény­lő szemekkel, egyre nyá- vogósabban, szemmel lát­hatóan így is hódolva a májusnak. Szegény kicsike lányka kutyám. Ült közöttük, né­zett jobbra-balra, valamit talán értett, sokmindent biztosan nem. Nyüszítve körbefordult a fenekén, és visszajött hozzám. A két macska? Azok tették, amit tenniök kel­lett. Bérházi macskák ők is szegények, kicsi a há­zak közötti tér. Még hogy a fiatalok er­kölcstelenek? Bérházi gye­rekek ők is szegények ... Bartha Gábor ság rablás és erőszakos kö­zösülés bűntette miatt két év nyolc hónapi fiatalkorúak börtönére ítélte. Az étteremben még ivott Munkaviszonyban nem állt a fiú, de rendszeresen vég­zett alkalmi munkál. Azon a bizonyos napon Debrecenben dolgozott egy kőműves mel­lett. Este hat óra tájban ér­kezett meg munkatársaival Nyírbátorba. Munkadaójuk az Utas Étteremben fizette ki a jussukat, s a társaság egyből nekikezdett inni. Az asztalokra pálinka és sör ke­rült. Egyikük annyira leré- szegedett, hogy haza kellett cipelni. Varga László is erő­sen ittas állapotba került. Nyolc óra tájt az Utas Ét­teremből áttette székhelyét a Kakukkba. Ittassága miatt azonban a presszóban már nem szolgálták ki, de talál­kozott néhány ismerősével, akik beinvitálták az étterem­be, s rendeltek számára újabb köröket. Az asztaltár­saságnak Varga egyszerre egy tizenkét centiméter pen­gehosszúságú tőrkéssel kez­dett dicsekedni. A többiek megkérdezték, hogy minek hord magánál ilyen nagy kést. Varga ittas ember mód­jára hőzöngött, hogy neki er­re szüksége van. Megrémült a sötétben Tíz óra körül cihelődött fel, s hazafelé indult. Útköz­ben betért a művelődési ház­zal szemben lévő sikátorba. Az ittas Győri János szeren­csétlenségére éppen ezt a he­lyet választotta ki, hogy dol­gát végezze. A sötét kis köz­ben Varga László nem vette észre a guggoló Győrit, s rettenetesen megijedt, ami­kor elhaladva mellette az idős ember megfogta az egyik kezét, és meghúzta a kabát­ja szárnyát. Varga ijedtében előrántotta kését az övéből, bal kézzel megütötte az öre­get, a másik kezével pedig gyors egymásutánban tizen­egyszer merítette meg benne a tőrt. Győri János néhány másodperc múlva meghalt. A fiatalember a helyszínt futva hagyta el. A repülőhíd- nál összetalálkozott mostoha­testvérével és utcabeli isme­rősével, akiknek eldicseke­dett vele, hogy megölt egy embert. A két fiú ezt nem hitte el, kérték, hogy mutas­sa meg, hol van a halott. Varga elvezette őket a si­kátorhoz, de akkorra már a helybeli lakosok felfedezték a holttestet és a rendőrséget is kihívták. Ahogy Varga meglátta az egyenruhásokat, a kést egy közeli kertbe dob­ta. Felhívták, hogy igazolja, magát, de nem volt nála semmilyen irat, nagyon za­vartan viselkedett, ezért két* társával együtt előállították a rendőrségen. A fiúk itt el­mondták, hogy Varga László azzal dicsekedett, hogy meg­ölt egy embert. Vallomás harmadnap Varga a rendőrségen csak harmadnapra tett beismerő vallomást. Eleinte az ijedtsé­gére alapozta tettét, később már arról akarta meggyőzni a bűnüldöző szerveket, hogy azt gondolta, az öreg homo­szexuális és le akarja őt fog­ni. A megyei bíróság Varga Lászlót emberölés bűntette miatt vonta felelősségre. A tizenegy évet mint visszaeső kapta, s elrendelték az al­koholista fiú kényszergyó­gyítását is. Az ügy megjárta a Legfelsőbb Bíróságot is, ahol az ítéletet helyben hagy­ták. B. A. utcában családok hozzáláttak a be­kötéshez. Megvették ia gáz­kazánokat, és a legtöbben OTP-kölcsönnel szerelik be a gázt, hogy mielőbb főzni és fűteni tudjanak vele. Családi kép Családi fotó készül a nyíregyházi Zrínyi Ilona utcában található szökő- kútnál. Testes férfi ölel­geti az egyik gráciát, kő­párkányon gubbasztó hozzátartozói, szintén jól táplált asszonyok, teli to­rokból hahotáznak, úgy, simuljatok összébb, uta­sítja modelljeit a fotog­ráfus (ez a szoborcsoport tagjainak láthatóan ne­hezen megy) ... Kattan a gép zárja, a filmen rögzül a negédes pilla­nat. Ha jó volt az expo­zíció, az emlékkép túl­éli a szereplőket, kime­revíti a mesterkélt szi­tuációt. Vajon mi készteti az embereket arra, hogy em­lékművekre fölmászva, lovasszobrok talapzatán, híres épületek bejáratá­nál, jobb híján márkás idegen autók előtt örö- kíttessék meg magukat? A fénykép tanúskodik arról, hogy lám, erre is jártunk? Avagy valami tudat alatti sejtelemmel szeretnénk egy-egy örök­kévaló műalkotás, esetleg modern életszimbólum társaságában szembenéz­ni az idővel? Az objektív könyörte­len. A családi kép meg­őrzi a végtelennel szem­közt állók mosolyát; Nyíregyházán éppúgy, mint Párizsban, Tokió­ban vagy Moszkvában . . . (k. zs.) ITW2HANG Mint lapjuk régi előfize­tője és olvasója — meg­akadt figyelmem azon az írásukon, melyben az áll, hogy enyhíteni kell a papír­hiányt és hogy e hó 15-től november 15-ig kampányt indít a MÉH a papírok gyűj­tésére. Csakhogy a kampány nálunk nem működik! Míg Romlik a minőség — címmel olvashattunk augusztus 8-i lapjukban egy cikket. Sajnos mi is ta­pasztaljuk ezt Nyíregyházán. Körülbelül egy hónapja szép vastag kolbászt vásároltam a Szarvas utcai ABC-ben. Nagyon gusztusos darab volt, szinte kínáltatta ma­gát. Vacsora mégsem lett belőle, mert belül szó sze­rint rohadt volt. Augusztus 4-én nagyon szép hurkát vásároltam a Papírhiány a korábbi években az is- ko.is gyerekek gyűjtötték, mostanában az is megszűnt, így nem maradt más hátra, mint elégetni. Tehát azt kér­dezném, hogy ez ügyben nálunk mi lehet a megol­dás? Maradok tisztelettel: Gere Kálmánná Nyírmeggyes Sávház alatti ABC-ben, de ebből sem lett vacsora. Ahogy mondják: a sós he­ring három méterről kala­pot emelne a hurkának ta­lálkozáskor. Sokáig töprengtem: ho­gyan lehet ilyen árut elő­állítani automatizált ko­runkban? Most már elér­tük, hogy a lakosság nem pazarol olyan sokat az anya­giak miatt, viszont ezt kény­telen tenni a minőség mi­att. Banu László Nyíregyháza Csaknem száz indiánsátor sorakozik azon a réten, ahol az NDK-beli indiántanács keretében működő klubok tagjai évente találkoznak. A rendezvénysorozaton 500 „indián” vett részt az ország különböző részeiből, akik csehszlovák vendégeikkel közösen, eredeti ősi hagyományokat és szo­kásokat elevenítenek (el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom