Kelet-Magyarország, 1988. augusztus (45. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-26 / 204. szám
1988. augusztus 26. Kelet-Magyarország 3 Szakszervezeti törvényre van szükség Munkanélküliség, sztrájkjog, bérreform Beszélgetés a SZÉKI igazgatójával Üj helyzetbe került a magyar szakszervezeti mozgalom: szinte egyik napról a másikra olyan kihívásokkal kell szembenéznie, mint a munkanélküliség megjelenése, a független szakszervezetek iránti igény, nyíltan állást kell foglalniuk, például a reálbércsökkenés, a bérreform, vagy akár a sztrájkjog kérdésében. Hogyan látja ezeket a kihívásokat dr. Búza Márton, a Szakszervezetek Elméleti Kutató Intézetének igazgatója? — A szakszervezeti mozgalomnak az eddigi felülről való építkezést meg kell fordítania ahhoz, hogy a mai kihívásoknak meg tudjon felelni. Ez egészen konkrétan azt jelenti, hogy a szakszervezeteknek önállónak kell lenni, a párthoz való viszonyának a függőségből partnerséggé kell alakulnia. Ennek a partnerságnak az elvi lehetősége és szükségessége már 1957 januárjában megfogalmazódott a szakszervezetek X. plénumán, de a különböző határozatok ellenére mindeddig nem lett belőle valóság. A megújulásnak itt az a feltétele, hogy ha igazán alulról építkező szakszervezeti mozgalmat akarunk, akkor ez kizárja a pártnak a szakszervezeti káderügyekben gyakorolt eddigi igen széles hatáskörét. — Egy önállóbb szakszervezetnek ugyanakkor bizonyára a mainál sokkal árnyaltabb kapcsolatrendszert kell kialakítani a különféle hatalmi, gazdasági, érdek- képviseleti szervezetekkel. — Az eddiginél sokkal önállóbb kormánya van az országnak, ezért jobbak a mi feltételeink is a vele való tárgyalásoknál. Korábban nemegyszer előfordult ugyanis, hogy a kormány pártdöntést kért egy adott kérdésben, még mielőtt arról a szak- szervezetekkel tárgyalt volna. Üj mozzanatok jelennek meg az országgyűléshez való viszonyunkban is. Több kérdés tisztázatlan, már ami azt illeti, hogy ki kinek az érdekeit képviselje, kivel szemben, kinek a nevében. Egyre többször fordul elő, hogy egy-egy szakmai szakszervezet a saját parlamenti képviselőit összehívja. Hasonló a helyzet a Magyar Gazdasági Kamarával. Az érdekegyeztetés mechanizmusa csak akkor működhet hatékonyan, ha a Kamarának is és nekünk is egyértelmű jogosítványaink vannak. Ma már látszik például, hogy elkerülhetetlen a kollektív szerződések kötésének mai rendjét — azaz. hogy vállalati szinten jönnek léire a megállapodások — megváltoztatni. Ágazati, illetve szakmai kollektív szerződésekre van szükség, — Mindebből következik, hogy a szakszervezeti törvény megalkotása egyre sürgetőbb feladat. — Mi úgy látjuk, hogy a szakszervezeteknek minden szinten ioguk van „kételkedni” az állami szervek előterjesztésének helyességében. Ennek a „kételkedésnek” az intézményi, jogi garanciáit azonban mihamarabb meg kell teremteni. A független kormány és a független szakszervezet hatékony együttműködéséhez elengedhetetlen a szakszervezeti törvény, amelv jogainkat és kötelességeinket foglalja össze. A törvény megalkotásánál várhatóan két kérdésben lesznek komoly viták, és érdekütközések: az. egvik. hogy föl lehet-e vinni a szakszervezeti egyetértési iogot. eset-' leg a vétójogot is. a kormánnyal való tárgyalás szintiig. a másik pedig, hogy törvénybe foglaljuk-e a sztrájkjogot. — A szakszervezeti mozgalom demokratizálása elképzelhetetlen a mai szervezeti keretek újragondolása nélkül. Mind több bírálat éri ezen a téren is a mozgalmat, akár a tudományos dolgozók önálló szakszervezetére, akár egyes szakmák, például a titkárnők, az írók, vagy újabban az építészek önállósodási lépéseire gondolunk. — Ezek a fejlemények egyértelműen jelzik, hogy a magyar szakszervezeti mozgalom jelenlegi szervezeti felépítésében nem alkalmas arra, hogy a felszínre hozza a különféle szakmák és rétegek érdekeit. Szükség van a szakszervezeteknél a szövetségi rendszer bevezetésére, és meg kell szüntetni az alapszervezetekben a kizárólagos, illetve kötelező területi elvet. Az érdekvédelem, érdekérvényesítés szempontjából ugyanis nem feltétlenül jó a mai gyakorlat, amikor a segédmunkástól a gyáregységvezetőig egy alapszervezethez tartozik mindenki. Számítunk arra, hogy nagy ellenállásba fog ütközni az alapszervezeti reform. Szerintünk azonban sok helyen már ma is igény van arra, hogy akár a szakmunkások, akár a mérnökök, érdekképviseleti megfontolásokból külön alapszervezetet hozzanak létre. A mai területi elv egy másik kérdést is felvet, nevezetesen, hogy helyes-e az egy vállalat — egy szakszervezet gyakorlat. Ma ugyanis az a helyzet, hogy ha az igazgató gazdaságossági megfontolásból bejelenti: kétszáz embert el kell bocsátani, akkor ezt a helyi szakszervezet általában támogatja, mondván, a hatékonyság növelése az ott dolgozóknak is érdeke. Csakhogy az a kétszáz ember, akit el fognak bocsátani, az is szakszervezeti tag! Egész mozgalmunknak újra kell gondolni ennek kapcsán a kisebbség és a többség érdekének összefüggését, és a kisebbség, ez esetben az elbocsátottak, a hátrányosabb helyzetbe kerültek hatékony érdekvédelmének kialakítását nem halogathatjuk tovább ! — Elérkeztünk a munka- nélküliség kérdéséhez: minden bizonnyal ez ma a szak- szervezeti mozgalmat érő legsúlyosabb társadalmi kihívás. — Számítunk arra, hogy a munkanélküliség kérdésében várhatóak a legnagyobb konfliktusok a magyar társadalomban az elkövetkező években. A szakszervezeteknek ezzel kapcsolatban világszerte, hagyományosan az az alapelve, hogy a munka- nélküliség össztársadalmi méretekben mérve pazarlás, hiszen a dolgozó eközben nem termel, és nem teljesül elemi emberi joga, hogy legyen megfelelő és értelmes munkája. Hollandiában hallottam, ottani szakszervezetiektől, hogy az ő kalkulációjuk szerint a most munkába lépő holland fiatalok felének egész életében nem lesz munkája! Azt gondolom, ilyen helyzetet mi semmilyen körülmények között nem vállalhatunk fel. Akinek ugyanis nincs munkája, abból nem lesz a sorsát felelősen irányító felnőtt, az védtelen, kiszolgáltatott, társadalmilag kiskorú marad. Az ifjúsági munkanélküliség azért különösen veszélyes, mert az ilyen fiatal vagy önmagát hibáztatja a helyzetért, vagy a társadalmat, elfordul attól, esetleg végérvényesen szembe is fordul vele. . Azaz a tömeges munkanélküliség már nem gazdasági, hatékonysági kérdés, hanem súlyos társadalmi-politikai konfliktusok forrása, ily módon a szakszervezetek nem csak nálunk, a világon sehol ■ sem támogathatják a munka- nélküliséget, hiszen lényegében az az érdekvédelem csődjét jelenti. Ugyanakkor jól tudjuk, hogy a talponmaradásunkhoz nélkülözhetetlen gazdasági változások, a termelés szerkezetének átalakulása megvalósíthatatlan, ha nem is globális, de területi, helyi, szakmai munkanélküliség nélkül. A munkanélküliséggel tehát meg kell tanulni együttélni a szakszervezeteknek és meg kell tanulni kezelni azt. Ma még sajnos túlságosan is sok minden tisztázatlan ezzel kapcsolatban ahhoz képest, hogy a munkanélküliség ma már valóság a magyar társadalomban. Csak néhány dolgot: nem tudjuk megmondani, mekkora a munkanélküliségnek egy adott területén az a nagysága, amely a társadalmi tűrőképességet meghaladja. Bizonytalanok vagyunk ma még abban a kérdésben is, mikor lesz az átmeneti munkanélküliségből tartós. — Nagy viták dúlnak napjainkban a bérreform körül. Erről mi az ön véleménye? — A keresetszabályozás eddigi rendszere nyilvánvalóan nem tartható fenn tovább, mert egyértelműen gátja bármiféle hatékonyabb munkának. Ebből azonban nem következhet egy korlátozás nélküli bérkiáramlás! rendszer, mert ennek beláthatatlan inflációs következményei lennének. Miként azt a SZOT új főtitkára, Nagy Sándor több ízben is kifejtette, mi elengedhetetlennek tartjuk, hogy a jövőben a szakszervezet és a kormány között rendszeres bértárgyalások, illetve megállapodások jöjjenek létre. Ezeken a bértárgyalásokon az infláció mértéke és a gazdaság valóságos teljesítménye alapján kell megegyezésre jutni P. É. Írógépszalag Nyíregyházáról. A PIÉRT megrendelésére gyárt 70 ezer írógépszalagot az Információ-technikai Vállalat nyíregyházi szervize. Képünkön: csomagolják a szalagokat. (Cs. Cs. felv.) visszrrnm Ügyesek és ügyeskedők Lapjuk augusztus 12-i számában olvastam egy cikket „Irigységeink” címmel. Szeretném a magam és mások nevében megköszönni ezt a cikket. Sajnos, a lakosság nagy része rögtön hajlandó egy kalap alá venni ügyeskedéssel illegális haszonszerzőt és ügyes, becsületes vállalkozót. Valahogy úgy, mint a „ci- gány”-kérdésben, itt is az általánosítás az elfogadott. Ha egy valaki rossz közülük, akkor a másik is „cigány”. Én vendéglátóipari szakközép- iskolában tanultam. Sajnos, három évvel ezelőtt autóbaleset ért, és azóta tolókocsiban élek. Ezt nem panaszképpen írom, csak azért, hogy én még így is szeretnék valami üzletbe beszállni és „ügyesen” gazdálkodni. Igaz, még csak húszéves vagyok, de elég sokat olvastam, tanultam és tapasztaltam az élettől ahhoz, hogy úgy éreZzem, tudom mit csinálok és a saját haszon is fontos, de nem elsődleges. Munkácsi Mihály, Tiszavasvári, Polgári u. 1. Kényszerszülte megoldás Fizessen váltéval! Egy papírlap, amelynek a bemutatója több millió forintra igényt tarthat. Többek között ezzel is lehet jellemezni a váltót, a pénzt helyettesítő, majdani fizetési kötelezettséget jelentő ígérvényt. — A termés felére váltót kaptunk a gabonaforgalmitól, de ez nálunk nem okoz problémát — mondja Nagy Béla, a szakolyi Egyetértés Termelőszövetkezet főkönyvelője. — A váltót hiteltörlesztésre fordítjuk, míg a készpénz például arra kellett, hogy a háztájiból felvásárolt uborkáért azonnal fizessünk. A bank egyébként — megértve a pénzügyi és gazdasági nehézségeket — nemcsak hiteltörlesztésre fogadja el a váltót.* Wardian I vott már ön, kedves olvasó eredeti Wardian gint? Kötve hiszem, ugyanis ennek még csak a neve van meg, és csak néhány szakember kóstolta. Nem reklámot akarok neki csinálni, mert az törvénybe ütköző cselekedet lenne, másnak akarom jó hírét kelteni. Annak a spiritusznak, ami az ember agyában időnként lángot fog és csodalámpásként világít. Olvassuk csak el még egyszer a nevet: Wardian ... Aki arra gyanakszik, hogy köze van Kis- várdához, az nem jár messze az igazságtól, nem? Nézzük csak, hogyan születik az ilyesmi! Olvasom a Heti Világgazdaság hirdetési rovatában, hogy egy újdonsült külkereskedelmi cég exportálandó mezőgazdasági termékeinek világpiacon is jól csengő neveket keres. Elfogadott ötlet = 5000 forint. Visszatérve a szeszes italokhoz. A jó vodkák és ginek' neve csak azért cseng vonzóan, mert hosszú évtizedek, sőt évszázadok alatt „járödtak be”. Mert mit jelent a White Label például? Egyszerűen Fehér címkét. Vagy a Johnny Walker? Sétáló Jancsit. Szeszügyben egyszer nagyon sokat gyötörtük egymást egy tsz-elnökkel. Szándékunk közös volt. Valami igazán nemes és jó calva- dost kellene gyártani alma- feleslegünkből, mint ahogyan a franciák teszik. Nem pedig vegyes büdösként elkótyavetyélni ... A minőséget még csak ellehetne érni, meséli Hete Szabolcs, a Kisvárdai Szeszipari Vállalat igazgatója, a név azonban éppúgy védett, mint a mi Tokajink. Franciaországban Bretagne-ban mindenütt Calvados készül. Cognacban konyak, de sehol másutt. Kellene tehát a név, aztán a minőség, és végül a piac megdolgozása. Lehetne vita tárgya, hogy mi legyen előbb, nékem azonban ez a Wardian teljesen a fejembe szállt. Cseng és rímel ugyanis Guardianra, ami egy világszerte olvasott újság, néhány kupica után érthetjük gárdistának is. Várdában pedig nem volt hiány ilyesmi a történelemben. Tökéletes angolos hangzás, magyaros utalás..., benne a táj neve, minden együtt. Most már csajk a minőség kellene hozzá, és a piaci bevezetés. Olyan gyorsan, ahogy Hete Szabolcsnak egy reggel borotválkozás közben egyszer csak beugrott: Wardian... Esik Sándor Készpénzt kérnek Tény, hogy nagy vihart kavartak a gazdálkodóknál a pénzszűkítő intézkedések. A váltót is idegenkedéssel fogadták, mert jó néhány vállalat nem ismerte el fizetőeszköznek, az ÁFOR, a vasút például mindig készpénzt kér. — Közös megegyezéssel leszámítoljuk a váltót, s vagy hiteltörlesztésre, vagy munkabér-kifizetésre használja fel az érte kapott pénzt a gazdaság — ismerteti a helyi megoldást Oláh János, az Országos Kereskedelmi és Hitelbank nyírbátori bankszervének igazgatója. — Idén mintegy százmilliós nálunk a váltóforgalom, többszöröse a tavalyinak — teszi hozzá Koczkás János igazgatóhelyettes. Az egyszerűbb megoldás az, ha a kapott váltót valaki felajánlja a banknak leszámítolásra (vagyis a maga részéről pénzre váltja). Csakhogy sokkal inkább a forgatása jelentené pénzt helyettesítő mivoltát. — És éppen a váltó forgatásával nem vagyunk megelégedve — fejti ki Banda István, a Magyar Hitelbank mátészalkai egységének igazgatója. — A bizalmat kellene erősíteni, egymás hitelképességét ismerni, mert akkor lehet forgatni a váltót. Nálunk erre a csengeri Lenin Termelőszövetkezet az egyik jó példa. Akik tudták... — Mi a gabonaforgalmitól hárommilliós váltót kaptunk — tájékoztat Kolozsvári Gusztáv, az ököritófülpösi Szamos menti Egyetértés Termelőszövetkezet főkönyvelője. — A szarvasmarhatelep rekonstrukciójára saját erőiként kellett most két és fél millió, a váltót adtuk az Agrobanknak helyette. A mezőgazdasági itermelvé- nyek felvásárlásának indításakor derült ki, hogy az adott cégek nem kapják meg az eddigi hitelt a bankoktól, kénytelenek a váltó eszközével élni. Az aratás kezdetekor ennek bejelentése bizony nagy vihart kavart, mert a termelő üzemek joggal féltek attól, hogy a váltót nem tudják forgatni. — Csak úgy, s olyanoknak adtunk váltót, akik tudták vele mit kezdeni — ismerteti a Szabolcs-Szatmár megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat által követett taktikát Kovács Oszkár főkönyvelő. — Elvégre nekünk se lehet érdekünk, hogy megromoljon a kapcsolatunk a termelőkkel. A gabonaforgalmis tapasztalatok egyike az, hogy a váltó használatát is tanulni kell. Az sem mindegy, hová nyújtják be leszámítolásra, mert a kamatláb bankszervektől függően 13—18 százalék között változott (s ennek terhe már a vállalatot érinti). Közel'500 millió forint értékű volt az általuk kibocsátott váltó, a felvásárolt gabona másik felét fizették ki készpénzzel (átutalással). A félmillióstól egészen a hétmilliót érő váltóig írták alá a kötelezvényt. Nem lett váltóláz — Ezzel jóval nagyobb lett a többletmunkánk, de ha kérték volna a gazdaságok, akkor, a kisebb címleteket is kiadtuk volna. Ám javarészt az esedékes hitel törlesztésére használták fel a váltót — folytatódik a magyarázat. — A TSZKER-nél, az AGRO- KER-nél fogadták el a váltót pénz helyett, vásárlásoknál. Megnyugtató, hogy végül is nem következett be „váltóláz”, a gabonaforgalmi a szerződött mennyiségtől harmadával többet vett át. Ennek alapján tervezik a kukorica felvásárlását a váltó és a készpénzfizetés kombinálásával, mindenképpen jobb előkészületekkel. Ám ez csupán a kezdet, mert a váltó haszna akkor nyilvánul meg igazán, ha forgatni lehet, ha pénzt helyettesfthetően minél többen elfogadják fizetési eszköznek a lejárati időn be- j lül a termelőszövetkezetektől 1 is. Lányi Botond
