Kelet-Magyarország, 1988. augusztus (45. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-25 / 203. szám

1988. augusztus 25. Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 3 Reklámzavar Elcsúfított falak Biztonság­szolgálat Á köz egészsége Nyíregyháza láo ezer lakosán kívül a volt járás egész területének közegészségügyi és járványügyi helyzetére ügyel a közegészség- ügyi és járványügyi szolgálat. S tévedések elkerülése érdekében nem KÖJÁL. Igaz, szervezetileg a megyei KÖJÁL-hoz tartozik, de éppen a szolgálat kifejezés mutatja: itt nem egyszerűen hatósági munkáról van szó, hanem sokkal többről. Az a negyven ember, aki ezt a hihetetlen feladatot ellátja, kivá­lóan képzett, egyetemet, főiskolát végzett, nagy szakmai tapasztalattal rendelkezik. Céljuk — a közhiedelemmel szemben — nem a büntetés, hanem egy olyan szemlélet és magatartás kialakítása, mely gazdálkodó egységet és egyént egyaránt alkalmassá tesz arra, hogy saját életét, egészségét, a köz ér­dekét, szem előtt tartsa. Tanulják az iskolában, nem teszik a gyakorlatban Az első, s talán a legérdekesebb tevé­kenységük a település és környezet-egész­ségügy. Ebbe beletartozik a hulladékszállítás és -elhelyezés, a veszélyeshulladék-tárolás, a strand, a fürdők, a vizek és szennyvizek helyzetének vizsgálata, ellenőrzése, a levegő, a zaj, a környezetszennyezés elleni fellépés. De természetesen mint szakértők beleszól­nak a településfejlesztésbe, a rendezési ter­vekbe is. Az évi több ezer vizsgálat, ellen­őrzés terv szerint folyik, de fogadnak egyé­ni bejelentéseket, intézkednek a közterület­nél, konzultálnak a tanáccsal, felhívják a figyelmet a gondokra. A kritikus területeken állandó mérési adatokkal ellenőrzik a kör­nyezetet, és javasolnak a változtatás érde­kében. (Csontos Gyula főorvos, a szolgálat vezetője: Nyíregyháza a fejlődő települé­sekre jellemző gondokkal küzd, de a tele­pülés és környezet-egészségügy szempontjá­ból kielégítő helyzetet mutat.) Nekik is kö­zük van ahhoz, hogy ma már megoldott a kommunális szemét elhelyezése, hogy jobb a város tisztasága, hogy lépéseket lehet tenni a Centrum előtti kritikus terület ártalmai­nak csökkentésére; állandó jelenlétük több szennyezést tárt fel, amit sikerült fel is szá­molni. A másik igen ismert tevékenységük az élelmezési és táplálkozás-egészségügyi mun­ka. Az üzleteket terv szerint ellenőrzik, min­den élelmiszeripari céget látogatnak, ami nem kevés, számuk 2100. Ahol szükséges, ott a helyszíni bírságolással élnek, ami 500 és 3000 forint között mozoghat. Ezek száma nem túlságosan sok, s ez annak az eredmé­nye, hogy a vállalatok igyekeznek mindent megtenni, amit anyagi lehetőségeik megen­gednek. Kétségtelen, időnként kompromisz- szumra is kényszerül a szolgálat, de sosem mehet a biztonság rovására. Sajnos azt is megállapítják, hogy a kereskedelmi higiénét bár tanulják az iskolában, a dolgozók nem mindig alkalmazzák a gyakorlatban. A ta­pasztalat az, hogy ha az ellenőrzések rend­szeresek, következetesek, akkor a helyzet javul, s ma ezen a téren Nyíregyházának nincs mit szégyellnie. A gyermekélelmezést a bölcsődétől a főiskoláig vizsgálják. Tagjai annak a bizottságnak, mely az optimális re­cepturát és ételajánlatot állítja össze, min­den táplálkozás-egészségügyi szempont fi­gyelembevételével, de ott vannak a kony­hákban, a raktárakban, nehogy véletlenül hanyagság miatt bekövetkezzék a baj. Szúnyogot irtatnak, fertőzéstől óvnak A gyermek- és ifjúság-egészségügy sem könnyű terület. Ki gondolná, hogy szakem­bereik folyamatosan nézik, milyen a tanter­mek világítása, nincsenek-e balesetveszélyes helyek a tanintézetekben. Vizsgálják, hogy pszichés zavarokat előidéző tényezők talál- aatók-e, nézik a tornatermek biztonságát, higiénés helyzetét. De hatáskörük az iskolai törnyezet folyamatos ellenőrzése, vélemé- lyeznek minden építést. Ügy tűnik, hogy a nostani rekonstrukciós idő is segíti őket, ninden korábbi korszerűtlenséget sikerül ki­küszöbölni a város iskoláiból. A közegészségügyi és járványügyi szolgá- at, mely szakosított csoportokban dolgozik, mberei a munka- és üzemhigiéné őrei is. Minden üzemben ellenőriznek, korszerű fel- zerelésekkel rendelkeznek ehhez a munká- ioz. Igaz, a kisiparban ez nem lenne köte- ező, de ott is megjelennek, hiszen az élet így változik, hogy egyre több vállalkozás A veszélyforrások egyike lehet főleg nyáron, ha nem vigyáznak eléggé: sokunk csemegé­je a fagylalt. kezdi meg a tevékenységét. Az üzemben mindent néznek, ami a biztonsággal, egész­séggel összefügg, de nem tévesztik szem elől, hogy a balesetvédelem, az üzemi biztonság kérdéseinek szakfelügyelete van, ami nem az ő területük. Nekik kell gondoskodni ar­ról, hogy a veszélyes munkahelyek dolgo­zói évente egyszer megjelenjenek a kötele­ző orvosi vizsgálaton. Minden technológiai váltást, új üzem létesítését véleményezniük kell. Munkájukat sok mindennel lehet mérni, mégis, a legjobb mérőszám az, hogy milyen mértékben vannak járványok. Elmondható, hogy ezek száma elenyésző. Igaz, a szalmo­nella felfutóban van, de leginkább a magán- háztartásokban észlelhető. Stabil a helyzet a légúti eredetű fertőzéseknél, mint a kanya­ró, rubeola, rózsahimlő, bárányhimlő. Csök­kenőben van a májgyulladások száma is. Nagy, érdemleges fertőzés a múlt évben sem volt, s nem akarják elkiabálni, de az idén sem történt jelentős esemény. Ha valaki azt hiszi, hogy ezzel a járvány­ügyi és közegészségügyi munka véget is ért, az téved. A szolgálathoz tartozik egy sor, az állattartással kapcsolatos teendő. Ök azok, akik elrendelik a féreg- és csótányirtást, hi­szen ez is a járványügyi munkához tarto­zik. A nyíregyházi szolgálat kezdeményezé­sére kezdődött el, s a jövő évben szélesedik a szúnyogirtás a városban, ők mozgatják a sűrűn látogatott területeken a kullancsok irtását is. Foglalkozniok kell a védőoltások­kal, a fáraóhangyákkal, egy sor hatósági teendőt látnak el. Csupán ez a felsorolás is mutatja, hogy a negyven embernek, akik közül legfeljebb 30—35 van folyamatosan munkában, nagy feladatai vannak, s mun­kaidejüket ugyancsak kitölthetik. És han­gozzék bármennyire is mulatságosnak, az összesen 280 ezer ember ellátásához 4/5 au­tójuk van, ami azt jelenti, hogy időt rabló vonatozással, buszozással is töltik drága, hasznos idejüket. Nem alábecsülendő, hogy nagy részt vállalnak eközben az egészség- nevelésből, amit fontosnak tartanak, hiszen a magas egészségkultúra, ami ma még csak álom, jelentősen könnyíti munkájukat, azaz könnyíteni fogja egykor. He nézzük őket kellemetlenkedőknek A KJSZ dolgozói kiváló szakemberek, akik számára fontos feladat, hogy a jogsza­bályokban is jártasságot szerezzenek. Mun­kájukat törvényességi szempontból folyama­tosan felügyeli az ügyész. El kell igazodni a rengeteg jogszabályban, figyelemmel kell kí­sérni az élelmiszertörvénytől a környezetvé­delemig paragrafusok százait. Azonnal rea­gálni kell, sokszor a jogszabály megjelenése előtt olyan jelenségekre, melyeket a gazda­ság szül, például a kisipar tömeges jelent­kezésére. Újabban, kellően nem indokolha­tóan, szóba került, hogy bizonyos szolgálta­tásokat pénzért kellene végezni, ami meg­ítélésem szerint oktalan, hiszen a közegész­ségügy is az egészségügy része, ami állam- polgári jogon ingyenes. Jártasságra kell szert tenniök a tervezés területén, az építkezések tucatnyi kérdésében kell érdemben nyilat­kozniuk. Munkájukat minősíti, hogy határo­zataikat évente egy-két alkalommal felleb­bezik meg, ami mutatja, hogy még a bírsá­golt, büntetett sem kételkedik döntéseik megalapozottságában. Az élet szülte helyzetek a feladatokat so- kasítják. Szembe kell nézniök a környezet- védelem legújabb kérdéseivel is. Mind szo­rosabb kapcsolatot tartanak az állategész­ségüggyel, a vízüggyel, a városban működő kommunális vállalatokkal. Jelen vannak épületek átadásánál, új parkolóhelyek kiala­kításánál. Illetékességük kiterjed a sírnyi­tásra, a rátemetésre, az exhumálásokra is. Lényegében az élet minden területén ott vannak a felügyelők, ellenőrök, speciális szakemberek. Vannak, akik kellemetlenkedőknek, szük­séges rossznak tartják a közegészségügyi és járványügyi szolgálat munkásait. Ügy vé­lem, mi lepődnénk meg legjobban, ha hiá­nyoznának életünkből, melynek biztonságá­ért, néha alig láthatóan, de olyan sokat tesz­nek. Mindannyiónk nagyobb figyelmét és megbecsülését érdemlik. Bürget Lajos Egy cirkusz plakátja díszlett immár tíz éve a műemlékjellegű trafóház oldalán, s akinek mindez — joggal — szemet szúrt, le­fényképezte, beküldte az újsághoz és sokak megbotránkozására napvilágot látott a bírá­ló fénykép. Többen szidták akkor a „hirde­tőket”, de kevesen tudták, hogy ez az immár matuzsálem korú cirkuszreklám amolyan vadragasztásos módon, tehát engedély nél­kül került az említett kis építményre. Számtalan hasonló példát hozhatnánk fel arra, ami bizonyítja: nagy a zűrzavar a me­gyeszékhelyen a köztéri reklámok körül. Mert igaz ugyan, hogy hirdetési tevékeny­ségre közterületen Nyíregyházán a Magyar Hirdető Vállalat jogosult — mint az egyet­len reklám szakvállalat — ennek ellenére az illegális plakátkihelyezések szinte napon­ként előfordulnak. Ez több szempontból is káros. Amíg ugyanis a MAHIR az általa „üzemeltetett” táblák igénybevételéért nem is kevés pénzt fizet a városi tanácsnak, s a beszedett díj jelentős része más csatornákon az államkasszába jut, addig a partizánkodók az önreklámmal adózatlan nyereséghez jut­nak, ami már önmagában is minimálisan szabálysértés. Ez csak az egyik gond. Ugyan­ilyen, ha nem súlyosabb — hogy ha nem sikerül útját állni a szaporodó és jórészt el­lenőrizetlen reklámzuhatagnak, akkor ugyan­csak megnézhetjük városunk arculatát. A MAHIR táblái engedély alapján vannak ott, ahol láthatók, tehát ezt az arra illeté­kes szakemberek egykoron jóváhagyták. (Tudniillik egy-egy ilyen hirdetőtábla elhe­lyezése nem történhet rögtönzés alapján, a döntésben részt vesznek műszaki, közleke­dési szakemberek, szükséges az esztétikai követelmények megtartásáról is gondoskod­ni, emellett kikérik a közlekedésrendészet véleményét is. „Képzeljük csak el, mi tör­ténnék, ha az egyébként is forgalmas köz­lekedési gócpontra elhelyeznének egy erősen szexhatású, nagyméretű plakátot: bizonyára elvonná a figyelmet a közlekedésről és nem csupán kis koccanások keletkezhetnének az útkereszteződésben ...”) Az említett MAHIR- táblák igen sokfélék, van közöttük ízléses és olyan is, amit már igencsak kikezdett az idő, vagy nem illik bele a modern városkép­be. Ügynevezett óriás műanyag oszlopok is találhatók az AUTÖKER-től a kispiacon át a MÁV-állomásig. A város két plakátragasz­tója ezekre a helyekre rögzíti a hozzájuk, kiragasztásra eljuttatott — és így teljesen szabályos — hirdetményt, plakátot. Azért hangsúlyoznánk a szabályos szót, mert ren­delet írja elő: a felelős kiadó és a készítő nevét magában foglaló úgynevezett impresz- szum nélkül nem szabad plakátot elhelyezni, kiragasztani sehol a városban. Egyébként a plakátkészítés mechanizmusa többféle: van­nak, akik rendelkeznek megfelelő grafikus­sal, maguk tervezik és illetékes helyen — a megyei tanács igazgatási osztályán — enge­délyeztetik a hirdetményt, és ennek alapján készíttetik el a Nyírségi Nyomdával, amely csakis az ilyen törvényes eljárás alapján előkészített reklámplakátokat hajlandó ki­nyomtatni. Ezeken szerepel az a bizonyos impresszum, s ha a plakát kész, a MAHIR-t bízzák meg azok elhelyezésével. Lehetséges aztán a másik megoldás: minden műveletet a MAHIR-ra bíznak, tehát vele terveztetik, kiviteleztetik, a megfelelő engedélyezési el­járás után ki is ragasztatják egy-egy ese­ményt vagy akciót reklámozó táblát. Ama bizonyos zűrzavar és szabálytalanság akkor következik be, amikor ezt az utat megkerülve semmiféle jelzést nem tartalma­zó (felelős kiadó, nyomda stb) plakátokkal ragasztgatják tele a város épületeinek falát, rontva ezáltal az összképet, megvalósítva gyakorta az ízléstelenséget. (Sőt! Megtörtén­nek furcsa esetek is. Például az, hogy X. vállalat megrendeli ugyan száz plakát kira­gasztását a hirdető vállalattól, ezzel mintegy „fedezi” önmagát, — ugyanakkor másik két­százat pedig a saját embereivel helyez el engedély nélkül, a minimális esztétikai kö­vetelmények megtartása nélkül. Az sem rit­ka, hogy a szakember plakátragasztó mun­káját rondítja el az éj leple alatt a zugpla- kátos: átló irányban letakarja az előző nap elhelyezett hirdetményt.) Ilyen esetben természetesen joga van a hirdető vállalatnak feljelentést tenni, — ám erre nem a kívánt mértékben került eddig sor. Pedig a fegyelemnek életünk minden területén, így a köztéri reklámozásnál is egyre nagyobb jelentősége van. Gondoljunk csak bele: egyre-másra szaporodnak a ma­gánvállalkozások, a különböző üzleti tevé­kenységek, amelyeknek lételemük a reklám. Képtelenség, hogy egy önmagára valamit adó városban mindenki a maga kénye-kedve szerint, a szakmai előírások alapvető köve­telményeinek áthágásával végezhessen rek­lámozást. A városi tanács apparátusán belül meg­vannak azok a szakemberek, akiknél enge­délyeztetni kell mindezt, kiváltképp például a portál feliratokat. Más kérdés persze, hogy mennyire modernek, vagy konzervatívak egyes neonfeliratok. Mégis igazuk van azok­nak, akik féltik a városképet, s felidézik a nem is olyan régi időszakot, amikor a vá­rosháza árkádjaihoz támasztott, egy-két nap után már elrongyolódott alkalmi hirdetmé­nyek csúfították a Kossuth teret. (Többen akkor már azt a lázképet is maguk elé fes­tették, hogy nincs messze az idő, amikor még a köztéri szobrokat is teleragasztják majd olcsó plakátokkal.) A városféltés sürgeti annak a társadalmi zsűrinek mielőbbi létrehozását, amely a köz­téri reklámokban is — jogkörénél fogva — még nagyobb rendet tud majd teremteni. Az elképzelések szerint ebben a tanács, a hir­dető vállalat, a közút szakemberein kívül az esztétikában otthonos művészek is részt vennének, hiszen az ő véleményük már alig­ha nélkülözhető egy ígéretesen formálódó nyíregyházi belváros összképének meghatá­rozásából. E tekintetben a szomszédos na­gyobb városok — Debrecen, Miskolc — már előbbre járnak. Amennyiben ez a közterületi zsűri létre­jön, talán még nagyobb felelősség hárul a közterületi ellenőrökre, akik a település gazdája, a városi tanács megbízásából kell, hogy óvják tereinket, parkjainkat, középü­leteinket. Gyakran kattognak a fényképező­gépek, ha rossz helyen parkol egy autó, ha valaki járművel megsérti a füves területet, s ez helyénvaló. Sokak üdvözölnék, ha ezek a fényképezőgépek az elcsúfított falakat is megörökítenék, s minél gyakrabban postáz­zák ki a büntetést mindazoknak, akik enge­dély nélkül, szabálytalanul reklámozzák üzleti vállalkozásukat, vagy akár bármilyen rendezvényüket. (Mint a MAHIR-nál mond­ják: a különböző társadalmi és tömegszer­vezetek példája követendő, ők soha egyetlen plakátot nem ragasztatnak ki az illetékes reklám szakvállalat tudta és közreműködése nélkül.) Mindez persze nem jelenti azt, hogy az élelmes szakemberek ne igyekezzenek ki­használni az alkalmi lehetőségeket. Jó példa erre a most épülő Állami Biztosító székház: az építkezési területet körülvevő, színes és ízléses „kerítés” a munkálatok idején csak úgy harsogja a hirdetéseket, ami jó annak, aki hirdet, jó a vállalatnak és jó a városi tanácsnak. Jó az állampolgárnak is, hiszen az ilyen alkalmi reklámlehetőségeken renge­teg fontos információhoz juthat, amivel megkönnyítheti az eligazodást, legyen szó vásárlásról vagy programkészítésről. Mit hoz a jövő? A már említett rendte­remtésen kívül mindenképpen azt kell hoz­nia a holnapnak, hogy még jobban féltsük a nagy áldozatok árán létrehozott középülete­ket. Ehhez viszont lépést kell tartani a fej­lődéssel és tisztes nyereségéből a hirdető vállalatnak is fejlesztenie, felújítania kell. Mint megtudtuk: az idén húsz darab szét­szedhető alumíniumtablót helyeznek el rész­ben eddigi „szűz” területre, részben a régi­ek pótlására. A holnap mindenképpen a méretek növekedését jelenti és a színes rek­lámokat, melyeket főként a városkapuknál, tehát a települések bejáratánál igyekeznek elhelyezni és nem a centrumban. (Erre már találni példát a balatoni autóút mentén.) Zárásképpen annyit: májusban 2200, jú­niusban 2000 plakátot helyezett el Nyíregy­házán a MAHIR, s ezek több mint húszféle változatban színesítették vagy éppen rontot­ták a városképet. Tehát — ahogy napjaink­ban mondani szokás — nem semmiről van szó! Most csak városképi és gazdasági ol­dalról ejtettünk szót, de ennél jóval többet lehetne szólni a reklám ízlésnevelő vagy -romboló, közérzetet befolyásoló, lélektani hatásáról is. Nem túlzás tehát, ha azt állít­juk: a létrehozandó közterületi zsűri aligha lesz munka nélkül. Angyal Sándor Egy az elcsúfított házfalakból. A színhely a Zrínyi Ilona utca.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom