Kelet-Magyarország, 1988. augusztus (45. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-23 / 201. szám
2 Kelet-Magyarország 1988. augusztus 23. KZSJ7HANG A kopott talp mindent elárul A Kelet-Magyarország augusztus 9-i számában fenti címmel megjelent cikk a nyíregyházi tanárképző főiskola arborétumában sorozatban elkövetett bűncselekményeket és antiszociális viselkedést tűzi tollhegyre. Tényként állapítja meg, hogy az itteni közrendre senki nem figyel, a rendőrségnek a botanikus kert csak fű, fa, virág. Ijesztőnek és felháborítónak minősíti, hogy az itt dolgozók nem mernek a botanikus kertben időzni, mert kétes alakok zavarják a békességet, és hogy fényes nappal őket kirabolják. A cikk több vonatkozásban téves. Ennél fogva alk;*lm;»s ;irmai tudásával Mányák Mihály nem elégszik meg. Terve, hogy kitanulja az orto- pédeipész mesterségét, de eddig még a tanfolyam díjára nem telt a keresetéből. A községnek pedig jól jönne egy gyógycipők készítéséhez értő cipész, mert egyre több a lábbetegségben szenvedők száma. (séfer) Kéményseprők hajrában Még tart a nyár, de a kéményseprőknél már nagyüzem van. Az idén a sza- bolcs-szatmárbeli 340 ezer kéménynek körülbelül a negyedét kell felülvizsgálniuk, a fűtési idényre előkészíteniük. A kéményeken mindezt négyévenként végzik el, ezt valamennyi típusúnál megteszik. Sok a munkájuk a gázbekötéseknél a kémények alkalmasságának vizsgálatával. Gyakran, különösen a régi házaknál a kéményeket fel kell újítani, melyeket a Sza- bolcs-Szatmár megyei Kommunális Szolgáltató Vállalat elvégez. A kémény-felülvizsgálatokkal szeptember közepén végeznek. Ez a tűzesetek megelőzését, valamint az energiatakarékosságot szolgálja, hiszen ha a füstgázelvezetés nem megfelelő, akkor a tüzelőberendezés energiahasznosítása jelentősen romolhat, a környezetszeny- nyezésről nem is beszélve. Simon György, a kommunális szolgáltató vállalat osztályvezetője elmond- • ta: gyakori hiba, hogy a tetőszerkezet faelemeit a kéményhez vagy túl közel, vagy abba beépítik, ami szabálytalan és tűzveszélyes. Előfordul: a kéményt ugyan gázfűtésre tervezték, és azt eredetileg ellátták béléscsővel, de az üzemeltetéséhez nélkülözhetetlen csatlakozót, továbbá a tisztítóidomokat nem építik bele. Pedig ezek nélkül a kémény használhatatlan, utólagos elhelyezésük pedig nehézkes és költséges. A háztulajdonosokat és a lakókat arra kérik, hogy a kéményt idejében, s ne télen vizsgáltassák felül. A kommunális szolgáltató vállalat az ipari üzemek fűtőberendezéseit, füstelvezető rendszereit és a nagykonyhai eszközöket is ellenőrzi, szereli. Augusztusban az iskolai konyhák tűzhelyeinek samottozása, a gáz- és olajtüzelésű berendezéseinek ellenőrzése, beállítása adott sok munkát. Mindezzel szeptemberig végeznek. Gond, hogy az intézmények nagy része az erre a célra fordított pénzkeretet igencsak megkurtította, ami később megbosz- szulhatja magát. Jelenleg a TITÁSZ nyíregyházi erőműve kazánházának tisztításán tevékenykednek. Ezt a mátészalkai és a kisvárdai fűtőmű, valamint a Jósa András megyei kórház kazánjain már megtették. (cs.) A lakossá« 80 százaléka helyesli A pazonyi telepet becsukták (eselényi) Bakancsos verekedő Nyírpazony: a rendszeres szemétszállítás bevezetésével a lakosság 75—80 százaléka egyetért — mondja egy felmérés. A tanács a tehóból ezer darab 120 literes szeméttároló edényt vásárolt, mellyel ellátta a lakosságot. Az összegyűlő szemetet a Nyíregyházi Közterület- fenntartó Vállalat keddenként szállítja el, évente kétszer pedig lomtalanítást szervez. A szemételfuvarozási díj havonta lakásonként 40 Ft. A pazonyi tanács reméli, hogy ezzel megszűnnek az illegális szemétlerakó helyek, s a 2700 lelkes község szebb, tisztább lesz. A pazonyi szeméttelepet is lezárták. Stekler Istvánná kézbesítő, s egyben tanácstag is. A biciklije kosarában újságköte- gek, a kormányon és a yái- lán táska. — Örülök a rendszeres szemétszállításnak — említi. — A kukába valamennyi salakot, sőt összekötve lomot is tehetünk. Sokan ellenezték, mondván, a szemetet és a kerti hulladékokat elégetik. Szerintem a szervezett szemétszállításba való bekapcsolódás a helyes út. Például a kazánunkhoz évente veszünk 120 mázsa szenet. Csak a salak elhordásáért fizettem 500 forintot. Vasvári Pál utca 44. Az udvari nagy diófa alatt egy ősz, 69 éves asszony, ölvedi Miklósné lapáttal földet egyenget. — Én mindenben benne vagyok! — szól, miközben kinyitja a kaput, s beljebb hív. — Csakhogy az uram 77 éves... egy nyugdíjból élünk, s félünk a fizetéstől. A közterület-fenntartó vállalat embereit jókora gyaloglással értük utol. A szemetet már több utcában ösz- szeszedték. Bakos István gépkocsivezetőhöz, és két munkatársához, Tóth Istvánhoz meg Lakatos Bertalanhoz van szerencsénk. — Az az igazság, hogy a község a szemétszállításhoz még nincs hozzászokva — mondja, de nem panaszkodik Bakos István, aki idevaló. — A kukát az udvarról nem hozzák ki. De majd belejönnek. Eleinte Űjfehér- tón meg másutt is nehezen ment. — Alkalmazkodunk — szól Tóth István —..nehogy valakivel is vitánk legyen. — Sokan már vártak bennünket — veszi át a szót Lakatos Bertalan. — Keddenként itt fogunk dolgozni, szerdán Űjfehértóra, csütörtökön meg Nyírszőlősbe megyünk. A hétfői és a pénteki napokon Nyíregyházán dolgozunk. Az autó megy, megy, hulladékkal terhesedik. Nyírpazony nagyot lépett előre. Még szerencse, hogy a pi- ricsei Egyesült Erő Termelőszövetkezet éjjeliőre. Somogyi Sándor és nappali öire, Nagy Sándor csak annyi időt kénytelenek együtt tölteni, amíg váltják egymást — ugyanis régóta haragos vi-_ szonyban vannak. Bár leihet, hogy még ez a kevés idő is túl sok a másikból, mint azt az alábbi eset bizonyítja. Február 22-én hajnalban Nagy Sándor kerékpárral indult a munkahelyre. A falu határában találkozott kollégájával, Somogyival, áki hazafelé tartott az éjszakai műszakból. A nappalos őr leszállt a bicikliről és szólt váltótársának, hogy mentjen be a téeszlrodába, mert eltűnt egy ventilátor és jegyzőkönyvet kell felvenni. Ebben a kijelentésben semmi sértő nincs, Somogyi Sándor azonban mégis felháborítónak találta, s egyetlen szó nélkül, ököllel arcuíl ütötte Nagyot. Az a váratlan csapástól elesett, ekkor Somogyi a katonai bakancsos lábával úgy megrugdosta, hagy eltörött az orrcsontja és a szegycsontja, megsérült a válla. A nyírbátori bíróság előtt Somogyi Sándor váltig tagadta, hogy bántotta volna kollégáját. Azt állította, hogy nem is találkozott vele, biztos a sok haragos közül az egyik tette ezt vele. A bíróság végül a sértett vallomását fogadta el, amit több tanú is alátámasztott. A huszonnyolc éves éjjeliőrt súlyos testi sértés bűntette miatt két év próbaidőre felfüggesztett hathómapi szabadságvesztésre ítélték. Somogyi Sándor először ezt túlságosan súlyosnak találta, fellebbezést nyújtott be, de a másodfokú tárgyaláson a fellebbezését visszavonta. B. A. Védett növények, védtelen emberek ra, hogy a közvéleményt, az olvasókat hangulatkeltőén a közrend, a közbiztonságot illetően félretájékoztassa. A hiteles tájékoztatás és az olvasók érdekében is a cikkben írtak a következő pontosításokra szorulnak: Egy esetben valóban fordult elő, hogy a növényeket jelző táblák közül kb. tíz darabot ismeretlen személy, vagy személyek a tóba dobtak, de károkozási nem történt. Az is igaz, hogy 1983-ban majd 1988 nyarán tizenéves gyerekek a tóban pe- cáztak. pár darab apróhalat fogtak, amiket a botanikuskert vezetője a gyermekektől visszavett és a tóba visszadobott. Előfordult 1986. augusztusban, majd 1987 júniusban, hogy ismeretlen személy néhány darab kaktuszt és pálmát lopott. Az előző cselekmények évente esetszerűen fordultak elő, és miután károkozás nem történt, vagy annak mértéke jelentéktelen volt, a rendőrségre feljelentést sem tettek. Téves viszont az az állítás, hogy a botanikus kertben dolgozók nem mernek ott-tartóz- kodni, mert kétes alakok zaklatják őket. A rendszeresen ott dolgozókat ezideig semmiféle atrocitás, fenyegetés vagy erőszak nem érte, sérelmükre rablást sem követtek el. Az viszont tény, hogy 1987. októberében az egyik munkanapon ebédidőben ismeretlen elkövető az egyik dolgozó öltözőszekrényét felfeszítette, abból pénzt és esernyőt lopott. Emiatt rendőri intézkedés is történt. A botanikus kertben elhelyezett értékek védelme elsősorban a főiskola feladata. Ettől függetlenül a rendőrség nem csupán szemlélője az ott elhelyezett fűnek, fának, virágnak, hanem sajátos eszközeivel segíti a védelmet. Természetesen ha a jogsértő magatartásokról bejelentés, feljelentés a rendőrségre nem érkezik, azok további megelőzésére, megszakítására vagy felderítésére sem tud intézkedni. Végezetül: valószínű, hogy az újságírót az arborétumban lévő növények féltése vezette a cikk megírásakor, azonban szerencsésebb lett volna, ha egyoldalú információit a rendőrséggel is egyezteti, mert ez esetben a visszhang sem hangzik el. Dr. Rátonyi Sándor r. ezredes Engedély nélkül A lap 1988. augusztus 9-i számában olvasói levél jelent meg a Budapest Filmstúdió megyénk területén végzett filmforgatásának árnyoldalairól. Nevezetesen arról, hogy az ártéri erdőből több tucat fát vágtak ki, a szemetet behordták az erdőbe, és „állítólag erre a vízügyi hivatal adott engedélyt”. A Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság ilyen engedélyt sem a filmstúdiónak, sem másnak nem adott, és nem is adhat, hiszen a saját fa- kitermelési munkáihoz is az erre illetékes erdőfelügyelőségtől kér engedélyt. A hullámtéri szemételhelyezés ellen a vízi környezet védelme érdekében hosszú évek óta folytatjuk a harcot, mert főleg a községek belterületével határos hullámtéri területeken és üdülőövezetekben igen elterjedt — a sajtóban is gyakran emlegetett — illegális szemétlerakás. Ezt szinte lehetetlen megakadályozni, a felhívások jórészt hatástalanok, a tettenérés esélye pedig igen kicsi. Ennek ellenére rendszeresen felhívjuk őreink figyelmét, jelezzék, hogy hol tapasztalnak ilyet, és felvesszük a kapcsolatot az illetékes helyi tanáccsal, valamint a megyei tanács környezetvédelmi titkárával is a helyzet javítása érdekében. Jeczkó János műszaki igazgatóhelyettes Egyenlő mértékkel C sak' lelkesedni tudok, hiszen az az előírás, hogy minden veszélyes területen dolgozó évente egyszer köteles orvosi vizsgára menni, embert védő intézkedés. Bizony ott, ahol sok a korom, a por, a vegyszer, a gőz és a gáz — nagyonis elkel a rendszeres kontroll. Az utóbbi években szépen alakul is a rend, s ma már a tsz-ek sem tartják zaklatásnak, hogy a növényvédősöket el kell küldeni az orvoshoz. Mindez amit leírtam, csak az állami és a szövetkezeti szektorra érvényes. A fenti szabály nem vonatkozik a magánszférára. Pedig ott is van olyan tevékenység, ami veszélyes. Gondoljunk csak a vegytisztítóra, a fodrászra (szilikózis), a vegyszerrel dolgozó műanyagosra, a gumijavítóra — hogy csupán példákat idézzek. Aki itt dolgozik, vagy elmegy, vagy nem. Amikor a rendeletet hozták, még nem volt ennyi magán- iparos. így maradhattak ki. Jó lenne, ha a jogszabály, ha késve is. de követné az életet. Mert a szektor lehet különböző. Az ember egészségének értéke nem. Mérjünk egyenlő mértékkel, (b) Megújult a kisvárdai vár. Az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség építői elvégezték a vár falainak és az északkeleti toronyrész teljes felújítását. A felújítás mintegy 3,5 millió forintos költséggel készült el. A munkálatokkal egy- időben a helyi költségvetési üzem dolgozói teljesen felújították és megmagasították az északkeleti körbástyához vezető falat, valamint teljesen kiépítik a körbástyát. Ez a munka több, mint egymillió forintba kerül. Képünkön: a felújított vár. (vincze) A cipő gazdája balkezes Mányák Mihály a megyében az egyik legfiatalabb cipész kisiparos: Nagykállóban él és dolgozik. A bőripari szakiközépiskolát végzett mester öt éve váltott kisipari engedélyt. Kezdetben sok gonddal kellett megküzdenie, mivel a szerszámok, berendezések előteremtése, a műhely fenntartási költsége ebben a szakmában lassabban térül meg, mint más vállalkozásban. Mányák Mihály szavaival élve „a cipőjavításból nem lehet meggazdagodni, csak tisztességgel megélni, s ez nekem elég”. A halk szavú, jó kedélyű fiatalember ügyes kezét nemcsak a megjavított cipők dicsérik. A műhelyének berendezését is saját kezűleg készítette. A bankliját kidobott konyhaszekrényből, szabászasztalát pedig régi kre- dencből alakította ki. A Kallux Cipőipari Szövetkezetben cipőfelsőrész-készítőként és művezetőként dolgozott. Magániparosként új cipőket még nem készített — a javítások teljes munkaidejét lefoglalják. A cipőárak emelkedésével egyre többen javíttatják lábbelijüket. Naponta tíz-tizenöt pár cipőt javít. Manapság az egyéves gyermek cipőjét is megjavíttatják, nem dobják el, mint korábban tették. A műhelybe lépő igen elcsodálkozik, hogy cipészár helyett elektromos fúrót iát a cipész kezében. — A. modern technikával gyártott lábbelik csak modern eszközökkel javíthatók — magyarázza a kisiparos. Közben reszel, fúr, ragaszt, kalapál. A munkadarabot Elektromos fúróval is dolgozik a mai cipész. időnként felemeli, körbenézi, majd gyors mozdulatokkal ismét kalapál rajta. Közben hol a fejét csóválja, hol Elmosolyodik — a cipő tulajdonosára gondol. A sarok kopásából tudja, ki jobb-, vagy balkezes, ki cipel nehezebb szatyrokat munkából hazamenet. Falun mások az útviszonyok, a közlekedési módok, így a cipők is másképp kopnak, mint városon. A cipők kopásából a cipész úgy olvas, mint a vadász az erdő talaján. A mindennapok munkájával, az eddig szerzett szakMég tart a nyár... A tárgyalóteremből Hulladék az ártérben
