Kelet-Magyarország, 1988. augusztus (45. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-20 / 199. szám

Berki Sándor számvetése így látják a szabolcsi képviselők A megújuló Országgyűlés „A népképviseleti testületek legyenek a nyílt politizálás fórumai. Az Országgyűlés legfőbb feladata a törvényalko­tás. Ebben kizárólagos jogköre van. Ugyanakkor legyen nagyobb szerepe a társadalmi érdekegyeztetésben, a közös érdekek képviseletében, a törvények megtartásának ellen­őrzésében, a kormányzati munka kereteinek meghatározá­sában és a kormány ellenőrzésében. A párttag képviselők a népképviseleti testületekben meggyőző érvekkel érvé­nyesítsék a párt politikáját. Az MSZMP országos értekez­letének állásfoglalásából idéztük ezt a néhány mondatot. Vajon hogyan képzelik ennek megvalósítását, aprópénzre váltását a képviselők? Erre kértünk választ Moravszki Györgytől, a tiszavasvári Munka Tsz elnökétől, dr. Pregun Istvántól, a Görögkatolikus Hittudományi Akadémia rek­torától és Soltészné Pádár Ilonától, a Hazafias Népfront megyei titkárától. Moravszki György: — Hat esztendővel ezelőtt adtam fel a jánkmajtisi ter­melőszövetkezetben az állá­somat, azóta magam gazdá­ja vagyok — mondja Berki Sándor. Kisnaményban la­kik, ereje teljében levő, 44 éves, jó kötésű, erős férfi. Feleségével, édesanyjával és két tinédzserkorú fiával él a parányi község egyik szép házában. A lakás városias ízléssel és igénnyel beren­dezve fogadja a látogatót, az átlagosnál magasabb élet- színvonalra utaló bútorok­kal. — Háromezer-hatszáz fo­rint volt a fizetésem, amire azt is mondhatná, hogy er­refelé nem kevés. Legalább­is hat éve ... Én azonban akkor sem találtam arány­ban azzal a munkával, amit elvégeztem. Sorolja panaszait: A ker­tészetben középvezetőként „kötetlen munkaidőben” va­lóban hajnaltól napnyugtáig kellett menni, ősszel pedig az almaeladás Tuzséron ... Rendelet írja elő, mennyi kilométert lehet ebben a be­osztásban fizetni, amely nincs tekintettel arra, hogy vala­ki Záhonyban lakik-e vagy Kisnaményban. Havi ezres tiszta ráfizetés. Aztán ott a saját kertben levő nagy­darab almás, azt nem lehet a távollevő családfő nélkül leszedni, csomagolni, eladni. Száz szónak is egy a vége: egy sor gondolkodás után Berki Sándor elhatározta, a maga szakállára folytatja. o A gazda kihív az udvar­ra, megmutatni gazdasági fel­szerelését. Csalódok is, meg nem is. A bőséges termés­sel kecsegtető, szép almás előtt parányi kis előtér, any- nyi, hogy a traktor megfor­dulhasson rajta. — Ezt a gépet vettem a megtakarított pénzemből an­nak idején — mutatja a meglehetősen viseltes MTZ-t. — Van még egy kisebb traktorom is, és mind a ket­tőhöz egy-egy permetező. — Megtapogatja a szercsorgás- tól csíkos tartály oldalát, és kesernyésen mosolyog: — Ezt hajtva tavaly tizenöt ki­lót fogytam egy nyáron. Ré­gebben úgy volt, hogy télen visszaszedtem, most azonban már nem sikerült, igaz, volt ok az idegeskedésre, mert ma már gondolkozni is va­lóságos izommunka, annyi minden változik napról nap­ra a törvények és rendel­kezések között. Begyalogolunk a gyümöl­csös közötti sorokba. Deré­kig érő csalán és gaz aka­dályozza lépéseinket. — Le kellene már kaszál­tatni valakivel, de úgy el­megy a nap, hogy alig ma­rad valamire időm. Nézzük az almát: elég apró, de Ber­ki Sándor bízik még benne, meg fog az nőni, messze még szeptember. — Szóval a rendelkezé­sek ... — folytatja. — Én például a munkakönyvem szerint szakcsoporttag va­gyok, de az, nem tudom mi­lyen szempontból, nem szá­mít munkaviszonynak, és én nem bérelhetek a tsz-től al­mást. A feleségem és az édesanyám viszont igen. Így lehet nekem az ő almájukat művelnem. Nem tudom, ko­molyan veszi-e valaki ezt az egészet, hiszen nyilván­való, hogy a jövedelem a családé. A másik: van ugye két traktorom. Mint ahogy két lovat se lehet egy fe­nékkel, én is megkérem egy tehertaxis ismerősömet, hogy szezonban hajtsa. Fizetni nem tudok neki, mert any- nyi állandó tőkém nincs. Bér fejében az ő kertje in- gyen van permetezve. A tsz bármennyire szeret­né, nem képes vállalni a kertek permetezését. A bér- szabályozás adta lehetőség ugyanis annyira kevés fize­tésre ad fedezetet egy pisz- tolyos részére, hogy azért senki sem fogja egész nap a szert nyelni a gép után. Berki fizethet, amennyit akar, ő maszek. Hogy aztán alkalmazottja-e az a két em­ber, vagy napszámosa, vagy micsodája, azt sem ő nem tud­ja, sem a pisztolyqs, sem sen­ki ... A lényeg az, hogy a kertek egyelőre meg vannak védve. Nem is akárhogyan, mert ezt látva a faluban és a környéken még hárman- négyen bekapcsolódtak az üz­letbe, gyilkos konkurenciá­val. Elég egy fuzikos alma, és jövőre a másikat hívják. Ebbe a nagy permetezésbe fogyott le Berki Sándor ta­valy, de ebben az évben is hamar lötyögni kezdett rajta a munkásnadrág. Vajon meg­éri-e a hajtás? Ismét a szo­ba hűvösében beszélgetünk. Mielőtt bármit is mondana, nem árt, ha az előbb már dicsért berendezésből rög­tönzött leltárt készítünk. A „magasabb árfekvésűnek” te­kinthető szekrénysor polcán Commodore számítógép lát­ható olyan kiegészítőkkel, amelyekből arra. lehet kö­vetkeztetni, hogy a fiúk já­téka. Japán színestévé néz át a másik szobából és .el­ejtett szóból jegyzem meg, a video sem hiányzik. Igaz, ez már másutt sem ritka­ság. Az előszobában fara­gott, román ebédlőbútor tá­gas asztallal. Nagy a család. Talán szűkös is lehet, ha Berki Sándor hat testvére, hazajön ... — Ahhoz, hogy az üzletme­netben bökkenő be ne áll­jon, nekem jó százezer fo­rintnak, vagy néha annál is többnek állandóan kéznél kell lenni — kezdi a kalkuláci­ót. — Ettől a számtól biz­tosan sokan meghökkennek, de bárki beláthatja: ez az enyém is, meg nem is, egy­szer felhalmoztam, megspó­roltam, ezzel indultam. Az­óta azonban csak látszólag rendelkezek vele. Ami ne­kem bejön, az sokkal keve­sebb, mint gondolná. Igaz, jócskán túllépi a bevételem az adómentes félmilliót — a munkabérem azonban —, mindennek a levonása után nem több évi nyolcvanezer forint körüli összegnél. Osztunk-szorzunk... A várható több mint tizenöt vagon alma, ami 150 tonná­nak felel meg, hatalmas mennyiség. A leszedésének napszáma viszont horribilis pénz még akkor is, ha a népes család munkáját in- gyen vesszük. De miért ten­nénk? Minden pénzben van, az így számba vehető mun­kaerőnek is az értéke. Berki Sándort — szavai szerint —, akármikor visz- szavenné a tsz, szüksége len­ne az agilis középvezetőre. Fizetni azonban nem tud ne­ki, mert megköti az elnök kezét a bérszabályozás. így is alig tud már munkát ad­ni, termelőeszközeit használ­ni. Kisnaményban a tucat­nyi fiatalember mind-mind valami egyéni vállalkozásba fogott. Próbálják megsejteni a szabályozók, a rendelkezé­sek várható alakulását és ah­hoz igazítani cselekedeteiket — több-kevesebb sikerrel. Energiájukat önállóként job­ban hasznosítják, de ^gyanít­hatóan kizsákmányolják saját magukat — hétköznapi nyel­ven: agyonhajszolt emberek. O Egy ember életén keresz­tül megmutatni a mai egyé­ni gazda létének másra is ál­talánosítható vonásait, nehéz, talán lehetetlen is. Felvillan­tani egy sorsot a sok közül mégsem minden haszon nél­küli. A jobb sorsra érdemes tsz, az el nem keseredő egyén, aki mindig újra képes kezdeni, kicsit hasonló Ber­ki Sándor almásához. Erős, jó fák vannak benne, de a gazdája — igazán nem aka­rom megsérteni —, nem ér­kezik benne lekaszálni a gazt, ami akadályozza a ben­ne folyó munkát. Becsületé­re legyen mondva, második beszélgetésünkre tiszta volt a fák alja. Ésik Sándor Eltüntetni a szakadékot — Az Országgyűlés és an­nak bizottságai, valamint a törvényeket, jó döntéseket végrehajtó szervezetek kö­zött látok ma is egy óriási szakadékot. Az Országgyűlés hoz egy elvi döntést, egy tör­vényt, ám amikor ezt apró­pénzre kell váltani, soha nincs idő előkészíteni. Itt volt a családi pótlék feleme­lése. Azt mondták: fogadjuk el azt a változatot, hogy gyerekenként 100 forinttal emelik a családi pótlék ösz- szegét, mert már lejárt a ha­táridő, amikor be kellett volna nyújtani a törvényja­vaslat módosítását, s ez újabb komplikációt jelentett volna. Meg hát végül is ez a jó. Rá­adásul a képviselők többsé­ge meg se kapta az anyagot. Ez technikai dolognak tűnik, de a tartalom nagyon is hoz­zátartozik, hiszen ennek a hatását ki kellett volna szá­molni. Fontos lenne egy-egy hozzáértőt megkérdezni, de nincs rá alkalom. El kell higgyem, hogy az előterjesz­tő, aki foglalkozott vele. az a legjobb alternatívát hozta elém. — Hogyan kellene a kép­viselői munkát végezni? Va­lamilyen profi stílust kellene vinni bele. De ha én el aka­rom végezni a gazdasági fel­adatomat és szakmailag is szeretnék előre lépni, akkor az a képviselői munka rová­sára megy. Rengeteg ener­giát kell fektetni az eredmé­nyes gazdálkodás feltételei­nek megteremtésébe, s végül is az ember úgy tekinti: asze­rint mérik, hogyan segíti azt a környezetet, amelyikre rá­hatása van, s hogyan végzi azt, amit vállalt. Ha az én szövetkezetem veszteséges, nincs az a politika, vagy az a tagság, amelyik azt mond­ja, hogy alkalmas vagyok a képviselői munkára. — Akinek mindennap a vállán nyugszik, hogy holnap mi történik a gazdaságban, annak nagy fejtörést okoz, melyik munkáját helyezze előtérbe. Ezért szerintem ki kellene nevezni egy felelős helyettest a mandátum idejé­re, hogy a képviselői munká­ra maradjon idő. így eljut­hatna a választókörzetébe, eljuthatna Pestre, időkorlá­tozás nélkül megkereshetne szakértőket, s nem kellene ilyenkor azon töprengeni, va­jon mi történik a munkahe­lyén, míg távol van. Beval­lom, nekem az az első, ami a szövetkezetben történik. Ebben van az egyéni pers­pektívám. Igyekszem termé­szetesen a képviselői munkát is becsülettel ellátni, de azért a gazdasági tevékenységem színhelyén szeretném megér­ni a nyugdíjas kort. Soltészné Pádár Ilona: Yilágos alternatívák kellenek — Azt gondolom, a Parla­mentnek úgy kellene meg­újulnia, hogy kifejezze azt, amit Pozsgay Imre még nép­frontfőtitkár korában mon­dott: a népért való kormány­zást fel kell váltani a nép ál­tal való kormányzásnak. Mi­ért mondom ezt? Azért, hogy a képviselők is, a társadalom is közelebb kerüljön a dön­tésekhez. Előfordul, hogy parlamenti döntés után jön­nek a különböző intézkedé­sek és én mint képviselő csak ámulok, hogy mi történt. — Világos alternatívák kel­lenek, s ezek fölött kell a képviselőknek vitázni. A dön- téshozót, a képviselőt el kell látni információval. Nem re­gisztrált tájékoztatókkal, mint például az országházi értesítő. Nem azt kell leírni, hogy mi volt, hanem amiben döntést hozok, arról szeret­nék sokat tudni, hogy meg­felelően vitatkozni tudjak, hogy ütköztetni tudjam a he­lyi, a választókerületi, a me­gyei és az országos érdeke­ket. — Nincs egy tanácsadó tes­tület, a képviselő, szaladgál, hogy valakitől össze tudjon szedni információt, hogy lel­kiismerete szerint döntsön és a döntés után se találja ma­gát azzal szemben, lám még­sem jól döntött. Itt volt az adótörvény. Megkérdeztük, melyik a jó változat, melyik hozza a kisebbik rosszat, mondtuk a buktatóit, aztán .megszavaztuk. Mi történt? A ■buktátok mind 'bejöttek. Mi­ért nem lehetett ezt előre látni? Miért attól kell meg­kérdezni, mi egy javaslat buktatója, aki előterjeszti, hiszen feltehetően ő ezt tart­ja legjobbnak, s eleve nem látja ettől azokat a hiányos­ságokat, amelyek majd a törvény buktatói lesznek a gyakorlatban. Olyan bürok­ráciát, olyan adminisztrációt zúdított a vállalatokra, az emberekre, hogy az képte­lenség. — Ahhoz, hogy a képvise­lőnek érdemi álláspontja le­gyen sokirányú, sokoldalú, megfelelő tájékoztatása elen­gedhetetlen. És ezt az érde­mi közreműködést a személyi kérdésekre is értem. Egysze­rűen arcpirítónak tartom, hogy a Parlamentben feláll valaki és javaslatot tesz bi­zonyos posztokra, a többi képviselő pedig hallgat. Mi­ért nem lehetett előre gon­dolkodni azon, ki legyen az Országgyűlés elnöke? Miért csak ott kellett megtudni, hogy ilyen változás lesz? Mi­ért nem lehetett a javasla­tok között egyetlen alkalmas nő is? Angliának megfelel egy asszony miniszterelnök­nek, nálunk még egy alelnök- nek sem javasoltak nőt. Nem a személyek ellen van nekem kifogásom, a gondolkodás el­len. — A Parlament feladatává tenném, hogy gondolja át a kormány munkaprogramját. Ne csak zsűrizze, ne csak kritizálja, hanem a megvaló­sítását is tudja segíteni. Le­gyen lehetősége olyan kor­mányt alakítani, amely fele­lősségre vonható. — Kölcsey mondta az 1832—36-os ülésszakon, hogy a képviselő feláll, el­mondja a beszédét és leül a babérjaira, mint aki jól vé­gezte dolgát. Sokszor ilyet érzek. Itt van például az az anomália, ami a felvásárlá­sokban tapasztalható. Mit tu­dok én tenni ez ellen mint parlamenti képviselő? Hiába írom az információt, hiába tudja az illetékes kereske­delmi miniszter meg a kor­mány, annyi tojás van, hogy Dunát lehetne rekeszteni ve­le, a piacon ugyanannyiba kerül mintha hiány lenne be­lőle. Lehetséges, hogy nem tudunk tenni semmit a szo­cializmusban azzal, amiből több van? Nem igaz. Ez az emberek alkalmatlanságán múlik. Dr. Pregun István: Bizalmi szavazás? — A legutóbbi Országgyű­lésen született meg az a dön­tés, amely az alkotmány mó­dosításnak előkészítésére bi­zottságot hozott létre, amely­ben három egyházi személy is benne van. Én az Ország- gyűlés új ügyrendjét kidol­gozó bizottság ■ tagja vagyok. Több alkalommal tartottunk ülést, ahol egyre inkább ki­kristályosodott, hogy az Or­szággyűlés új ügyrendjét csak az Alkotmány korszerű­sítésével együtt lehet elvé­gezni. — Érdekes javaslatok me­rültek fel a képviselők mun­kájára. Elhangzott, hogy a képviselőt mandátuma idejé­re függetleníteni kellene. Volt olyan javaslat, amely arra irányult, hogy a képvi­selő egyénileg kérhesse füg- getlenítését. Néhányan arról is szóltak, hogy félállásban végezhessék el munkájukat, az is elhangzott, hogy a kép­viselő kapjon mandátuma idejére meghatározott mun­kaidő-kedvezményt, a legtöb­ben azonban azt javasolták, hogy a jelenlegi helyzet ne változzék. Az az igazság, hogy a képviselők többsége a függetlenítést nem akarja, foglalkozása, hivatása fel­adását nem vállalja. — Az Országgyűlés meg­növekedett feladatköre mi­att felvetődött, hogy legyen az Országgyűlésnek elnöksé­ge. Ez elnökből, alelnökből és három megválasztott kép­viselőből állna. Az elnökség munkakörét az Alkotmány végleges korszerűsítése után határozná meg maga az Or- szágygűlés. Lehetne feladata az Országgyűlés összehívása és a törvények aláírása, amely most az Elnöki Tanács elnökének hatásköre. — Nagyon fontos javaslat a kétolvasásos tárgyalás be­vezetése. A népgazdasági tervek és a lakosságot érin­tő jelentősebb programok mindig kétfordulós tárgyalás után emelkedhetnének tör­vénnyé. Az egyik ülésszakon megvitatnánk a javallatot, a másikon pedig a vita alap­ján átdolgozott program ke­rülne az Országgyűlés színe elé. Így a második forduló­ban kialakított végleges szö­veg lenne maga a törvény. — Szükségessé vált az ülésterem technikai felszere­lésének korszerűsítése, s ez­zel függ össze, a gépi szava­zás bevezetése, amely a tit­kos szavazás eszköze is le­hetne. Nagyon fontos dolog a bizalmi szavazás intézmé­nyének kérdése. Bizalmi sza­vazást indítványozhatna a Minisztertanács, ha nem tud azonosulni az Országgyűlés által elfogadott politikai vo­nallal, s eszközök híján nem tudja ezt megvalósítani, ha nem ért egyet más szervek által javasolt törvényekkel, vagy azokat nem tartja meg­valósíthatónak. Ha az Or­szággyűlés nem alkotja meg a kormány által javasolt tör­vényeket, akkor is bizalmat­lansági szavazást indítvá­nyozhat a kormány, ha a kormányzati munka vitelé­hez indokoltnak tartja. A bi­zalmatlansági indítvány ta­nulmányozására legalább há­rom napot kellene biztosíta­ni a képviselőknek, ezután következhet a vita és a sza­vazás. Az indítvány elfoga­dásához a képviselők több­ségének szavazata szükséges. A bizalom megvonása esetén a Minisztertanács ügyvezető­ként hivatalban maradna az új Minisztertanács megvá­lasztásáig. Balogh József

Next

/
Oldalképek
Tartalom