Kelet-Magyarország, 1988. augusztus (45. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-13 / 193. szám
2 Kelet-Magyarország 1988. augusztus 13. TÉRZENE A SÉTÁLÓUTCÁBAN. Csütörtökön délután a nyíregyházi Ifjú Gárda-zenekar adott sikeres műsort a megyeszékhely központjában lévő sétálóutcában. (Császár Csaba felvétele) Ha megszakad a hűtőlánc Savanyú tej, színes hús Megbuknak az érzékszervi vizsgán A háziasszonyok egyik legnagyobb bosszúsága, ha a főzés kellős közepén kiderül: a frissen vásárolt tej egyáltalán nem friss, mi több, egyenesen savanyú. Az efféle bosszúságok igazi szezonja a nyár, amelynek kellős közepén azt firtatjuk, mit tesznek, mit tehetnek a szállítók, kereskedők az élelmiszerek minőségének megőrzéséért. — Mindent, ami tőlünk telik, ez azonban nem elég — állítja Bartha László, a Zöldért nyíregyházi 33-as ABC-jének vezetője. A Káliéi úti ABC különösen előnyös helyzetben van. Forgalmas helyen fekszik, ráadásul a megyeszékhely egyik gyorsan fejlődő városrészének, Borbányának közelében. Növekvő népszerűségét bizonyítja, hogy amíg januárban, a nyitás első hónapjában kétmilliót, addig ez év júliusában 4 millió 600 ezer forintot forgalmaztak. Termoszkocsiban — Az igazi hűtőlánc a gyártótól az eladóig tart, mi azonban ettől még messze vagyunk. A helyzet ugyanis az, hogy a húsfélék, tejtermékek ma még nem hűtőkocsiban, hanem úgynevezett termoszkocsikban érkeznek a boltba, és ez nagy különbség. A hűtőlánc tehát már a szállításnál megszakad, hiszen főként a fagyasztott baromfinál fordul elő, hogy a nagy melegben engedni kezd. E téren semmit nem jelent, hogy Kisvárdáról, vagy Békéscsabáról érkezik hozzánk. Ugyanez vonatkozik a húsipari vállalatok termékeire is, amelyeknél esetenként elszíneződés tapasztalható. Mindezektől persze a húsok még fogyaszthatok, mindösz- sze az érzékszervi vizsgán buknának meg. A Kállói úti boltban megfelelő a tárolás. Két kiszolgáló fagyasztópult kínálja a hús- és tejtermékeket. Gondot az a 600 literes baromfitároló okoz, amelyet már a nyitásra megrendeltek a MÜÁRT-nál. Fagyasztóláda helyett azonban eddig csak az akadályt jelző levelek érkeztek. — Nem marad más, addig ügyeskeni kell — mondja Bartha László. — A tej- és húshűtő kamrák ma még elegendőek, ezért szükség esetén, átmeneti időre ezekbe rakjuk a fagyasztott baromfit is. Néhánv órára 0 fokra állítjuk a gépet, ezen a hőmérsékleten a hús még nem fagy meg, de a csirke sem enged ki. Megoldásnak nem rossz, kérdés, mit szól hozzá a KÖJÁL ...... A legtöbb probléma ma is a tej, tejtermékek körül akad, bár kétségtelen, a tavalyinál ezúttal lényegesen jobb a helyzet. Ezt állítja Papp Jánosné is, aki a Nagykállói ÁFÉSZ 16- os boltjának vezetője. Még mindig a tej — Bizony, a nagy melegben alig győzték hűtőink a terhelést. Kicsi a kapacitás, mindössze két bemutatópultunk van. Ez ugyan elegendő a töltelékárunak, bár, ha lenne nagyobb terünk, szebben, ízlésesebben kínálhatnánk a portékát. Ennél súlyosabb gond, hogy mindösz- sze egy tejeshűtővel rendelkezünk, ez pedig kevés. Naponta ezer liter tejet, tejterméket árulunk, s hiába szállít reggel és délben a tejipar, a gyártól a vevőig megszakad a lánc. Főképp a közelmúlt kánikulájában voltak nagy gondban a kállóiak. Bárhogy igyekeztek, a hajnali öt körül lerakott tejet csak később tudták a hűtőpultba rakni. Persze már azt, ami belefért. Ami nem, az várt sorára, s az alatt vagy megsavanyo- dott, vagy nem. Egyetlen szabályozó az időjárás volt. — Szombaton nem volt áram, így ötszáz liter tejünk ment tönkre — kesereg Papp Jánosné —, igaz, a tejipar szó nélkül visszavette, de a kár a szövetkezeté, hiszen a romlott tejért csak félárat fizetnek. Amit a tejipar tehet — Amit mi tehetünk, az nagyon kevés — mondja bevezetőül a lényeget Bogár János, a tejipari vállalat nyíregyházi üzemigazgatója. Mi ugyanis kötelesek vagyunk nyitásra a boltok elé lerakni a tejet. Ha hozzáveszem ehhez, hogy kocsijaink egy része már éjfél körül útnak indul, előfordul, hogy egyes helyeken órákig a szabadban áll a tej. A hűtőlánc tehát több órára megszakad. Ugyanakkor a boltok egy részében a tárolásra sem elegendő a hűtőkapacitás, ami csak tovább robtja a helyzetet. Szó nélkül cserélik A „helyzetet”, azaz a tejtermékek minőségét. Az úgynevezett egynapos szavatossági idejű termék, a tej, a karamellás tej tehát kánikula idején is a szabadban várja a nyitást. A több napos szavatosságú sajtokat, ízesített tejtermékeket személyesen veszik át a boltok, azaz nyitva tartás alatt. Hűtőkocsiban csak a távoli, Záhony és Kisvárda környéki megrendelőknek szállít a tejipar. A közeli városokba csak termoszkocsi jut. — A gyártásból adódó minőségi kifogásokat szó nélkül elfogadjuk, s azonnal kicseréljük a megromlott terméket — mondja Bogár János. Állítását a boltok is alátámasztják. Bár, ha jól meggondoljuk, a háziasszonyok bevezetőben említett bosz- szúságán ez már édeskeveset segít. k. e. Gyászzene E gy százhúszezres városban, mely olyannyira büszke zenei életére, felháborító, hogy nem működik olyan zenekar, mely méltóképpen tud közreműködni egy temetésen, hogy ne egy képzetlen rezesbanda fújja szét a kegyeletet. Van zeneiskola, zenei szakközép, vannak zenekarok, idősebb és fiatalabb muzsikusok. De láthatóan nem szívügye senkinek, hogy olyan szintű legyen a temetési zene, mely méltó az eseményhez. Sok tapasztalat mutatja, hogy alkalmi együttes, kölcsön zenekar iparkodik, de hát ha egyszer valami nem megy, akkor nem megy. Szomorú, de azt kell mondani: Nyíregyházán a gyászzene valóban gyászos zene. <b) A megyeszékhely középiskoláinak válogatják a megrendelt tankönyveket a nyíregyházi Váci Mihály könyvesbolt dolgozói, (cs) Vigyázzunk jobban egymásra ■ Meggondoltabban költeni N incs abban semmi rendkívüli, sem pedig váratlan, hogy a most befejeződő nyári vásár nem hozta a remélt hasznot. A kiárusítás ezúttal elmaradt. A felkínált gazdag készlet jelentős része a pultokon vár tovább sorára. A kereskedők kettős szándéka, amely egyrészt a felhalmozott árukészlet csökkentésére, másrészt a vásárlók pénztárcájának kímélésére irányult — nem érte el célját. A reklámtáblák vásárlásra buzdító jelmondatai és mosolygó hölgyei egyaránt hatásukat veszítették. Nem csodálkozom. Az emberek java része egyre jobban megnézi, hová teszi a vészesen fogyatkozó forintokat. Nem jókedvéből, hanem mert rákényszerül erre. A takarékosság, a korábbinál lényegesen körültekintőbb vásárlás nálunk is mind nagyobb teret kap. Kezdünk meggondoltabban, okosabban költeni, s egyre ritkábban költekezni. Pedig a csábítás nagy. Az áruházak idén végre már nemcsak a bóvlikat, a divatjamúltat kínálták. Nem tehették, bár valamikor megvettük azt is. Volt pénz, volt áru, s ha már csak kevéssel olcsóbban kínálták a megszokottnál, sokan nem tudtak ellenállni a csábításnak. Most a divatos, ízléses holmik hada várta, s a hosszabbításnak hála, néhol még ma is várja a vevőket egyre olcsóbb áron. Hiába. A 30—40 százalékos kedvezménnyel együtt is igen sokba kerülnek, s a rávalót előteremteni mindnyájunk számára egyre nehezebb. Persze nem adjuk köny- nyen. Ma még sok helyütt nehéz elfogadni, hogy takarékoskodni kell, hogy „nem mind arany, ami fénylik”, s hogy nem mindig az olcsó a legolcsóbb. Megszoktunk egy élet- színvonalat, amihez ragaszkodni próbálunk. Ügyeskedünk, pluszmunkát vállalunk, kertet művelünk, felvásárlókhoz rohanunk, állatokat tartunk, dohányt termelünk, uborká- zunk. Ki mihez jut hozzá, miből remél a megszokott életszínvonal fenntartásához szükséges forintokat. Ésszerűség, célszerűség, takarékoskodás nem csak nálunk szükséges fogalmak. Tőlünk gazdagabb országokban jól bevált gyakorlat. Nem szégyen tőlük tanulnunk. Nem kicsinyeskednek, de nem is pazarolnak. Maximálisan kihasználják idejüket, gépeiket, tehetségüket. Nem a gazdagságot irigyelni, hanem a tettek logikus sorát, a szervezettséget, a mit? — miért? gyakorlatát ideje lenne eltanulni tőlük. Szerencsére egyre több a példa: a gyermekruhák továbbadása, cseréje, a kinőtt holmik kölcsönzése nálunk sem a szegénység, hanem a célszerűség jele. Az állampolgár, az úgynevezett „kisember” már saját bőrén érzi: nem költekezhet ma felelőtlenül, ha holnap is akar. Ez már jó. Rossz csak az, hogy a nagyobb közösség, a társadalom még mindig pazarol. Rosszul épített házak, felesleges beruházások, ablakon kidobott milliók, kihasználatlan tehetségek naponta tapasztalható sora bizonyítja: bár látják, még nem érzik a veszélyt. O rszágunkat időnként egy hatalmas háztartásnak képzelem. Olyan összetartozó közösségnek, amely átmeneti időre kénytelen kicsit ösz- szébbhúzni magát, s hogy kilábaljon a bajból, takarékoskodni kell. A szezonvégi kiárusítás, az idei nyári vásár bebizonyította: kicsiben már tudjuk a leckét. Ideje megtanulnunk nagyban is. Kovács Éva A gépjárművezetőnek akar- va-akarattanul is számolnia kell azzal, hogy haladását nemcsak a forgalmi jelzőlámpa vagy az előttük, mögöttük, mellettük közlekedő másik jármű, hanem sokszor egészen váratlanul felbukkanó gyalogos is akadályozhatja. Sokan hivatkoznak arra, hogy a gyalogosok és a gépjárművezetők között áldatlan, szinte kibé- kithetetlennek tűnő viszony sehol sem olyan kihívó, mint ép-' pen hazánkban. Szabolcs-Szatmárban 1988. első félévében 355 személyi sérüléses közúti közlekedési baleset történt. mely az elmúlt év azonos időszakához viszonyítva 8,2 százalékos emelkedést jelent. A számszerű emelkedés a halálos kimenetelű, a súlyos illetve a könnyű sérüléssel járó közúti balesetek számánál egyaránt kimutatható. Az elmúlt év első félévi 29-cel szemben az idén 31 ember vesztette életét megyénk közútjain. A bekövetkezett balesetek 15,5 százalékát gyalogosok okozták. Aligha vitatható a gépjármű- vezetők előtt, hogy az utcán, a forgalomban mindig a gyalogos a gyengébb partner. Órájuk — kiváltképpen a gyermekekre és az öregekre — a gépjárművezetőknek éppen helyzeti előnyüknél fogva külön vigyázniuk kell. A malmos - társ a közlekedésbe! Ma már minden autós-motoros tudja, hogy hol és milyen esetben van a gyalogosnak a gép- járművezetőkkel szemben elsőbbsége. Sok gyalogos, ha többet nem is. de ezt szintén tudja. Sajnos azt tapasztaljuk, hogy ezzel nagyon sokan vissza is élnek. Tény, hogy a gyalogosok egy rétege nem számol a gépjárműforgalommal együttjáró veszélyekkel. Ha nem is megfontoltan, de gyakorta nehéz — néha már kivédhetetlen — veszély- helyzetbe sodorja a gépjárművezetőket. Azonban ez a tény sem hatalmazhatja fel a gépjármű- vezetőt arra, hogy változatlan sebességgel közelítse meg a kijelölt, vagy akár nem is kijelölt gyalogátkelőhelyet és futásra kényszerítse a gyalogosokat. A gépjárművezetőnek a gyalogosok felbukkanásával mindenütt számolnia kell. Nemcsak az élettönilag hozzánk hasonló alkatú emberek keresztezhetik a mi utunkat, hanem olyanok is, akiknek ' az érzékei korántsem azonosak a mienkkel. Közöttük találjuk a gyenge látású és hallású embertársainkat, a mozgásukban valamilyen okból korlátozottakat, vagy akár a veszély- helyzeteket értékelni már, vagy még nem tudó öregeket, gyerekeket Aligha vitatható, hogy a megengedett sebességgel való gázolás esetenként csak jogilag menthető, erkölcsileg rendszerint nem. Az abszolút gyorshajtás legfeljebb pénzbe, esetleg ,,jogsiba” kerül, míg a relatív gyorshajtás életeket olthat ki. Ide kívánkozik még egy kis statisztika: a százezer járműre vetített halálos kimenetelű baJ- esetek tekintetében Európában Anglia a legbiztonságosabb ország. Ott 2,7 halálos áldozat jut százezer járműre, míg Dániában 3,6, az NSZK-ban 4,1, Svájcban 4,4, Franciaországban 5,3. Magyarországon ez a szám 8,54 — ami elgondolkodtató. Lassan vége a nyári szünidőnek, ezt már érzékelteti velünk az a reklámgépezet, mely a tanszerek vásárlását propagálja A közlekedési gépezet is beindul. Elsőnek néhány jótanács a kisiskolások szüleinek: i. Azon az úton kíséfjiik az iskolába a gyereket, amelyen Jcéspbb -gyedül jár majd. 2. Ne a legrövidebb, hanem a legbiztonságosabb utat válasszuk. 3. Mérjük meg azt az időt, amennyi biztosan elegendő az út megtételéhez. 4. Ügy indítsuk útra a gyereket, hogy sietség nélkül az iskolához érkezzen legalább 5 perccel a becsöngetés előtt. 5. Többször gyakoroljuk vele az átkelést a bonyolultabb kereszteződésekben. 6. Feltűnés nélkül ellenőrizzük, hogy betartja-e a szabályokat, ha egyedül megy. 7. Sose várjunk a gyerekre az iskolakapuval szemben az utca másik oldalán. 8. Ha lakott területen, kívüli közutat is igénybe kell vennie, feltűnő szint vagy fényvisszaverő ruhadarabot is viseljen. 9. A gyereknek bíznia kell a felnőttekben, a rendőrökben, ezért a szülők meggondolatlanul se pocskondiázzák a közlekedésben résztvevőket, a hatósági személyeket. Fülöp János rendőr alezredes, a megyei közlekedésbiztonsági tanács titkára
