Kelet-Magyarország, 1988. július (45. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-01 / 156. szám
4 Kdét-Magyarország 1988. július 1. Szabolcs-szatmári képviselők felszólalása Kedvező döntés Brüsszelben Egyezmény az EGK és hazánk között (Folytatás az 1. oldalról) Varga Gyula: Azt hiszem, egyetértenek velem önök abban, hogy a mi népünkben különösen most, a pártértekezlet utáni felfokozott légkörben van egyfajta illúzió is. Hogy most a megújult politikában a megújult vezetéssel viszonylag rövid idő alatt gondjaink végére érhetünk. A kormány a legközelebbi időben is egy sor olyan intézkedés megtételére kényszerül, egy sor olyan döntés előtt áll, amely minden bizonnyal nem fogja fokozni népszerűségét, és amely ezt az illúziót majd rombolja. Majd ezután arról szólt többek között, hogy az ipar szerkezetének átalakítása ütközések egész sora. A kormánynak szüksége van bizalomra, hiszen bizalom nélkül nem lehet döntéseket hozni. — A második téma amiről szólni kívánok, az aggodalom. Nem látom a kormány elképzeléseit, azokat a kormánydöntéseket, intézkedéseket, amelyek megfelelő feltételeket teremtenének, amelyek lehetőséget adnának és felelősséget a vállalatok vezetőinek, amelyek olyan kényszerhelyzetet, olyan gazdasági környezetet teremtenének a vállalatok számára, hogy ne lehessen másképp dolgozni. Nem látom azokat a szabályozókat, amelyek stabilak és kiszámíthatók, főbb elemeit legalább egy középtávú tervidőszakon belül nem lehet lényegesen megváltoztatni. Még most is túlságosan sok kérdésben akarunk központilag dönteni. Ezzel csökkentjük a vállalatok mozgásterét, felelősségét és lehetőségét. Nehézkes a döntéshozatalunk. A harmadik témakör a sürgetésé. Sürgetni nemcsak Sza- bolcs-Szatmár megye, hanem a hozzá hasonló helyzetben lévő térségekkel kapcsolatos intézkedéseket is. Szabolcs-Szatmár megye az előterjesztésben két alkalommal fordul elő. Először az ipar munkaerő-szerkezete kapcsán, másodszor pedig a szerkezetátalakítás regionális hatásai révén. 1965-ben történt egy olyan döntés, amely kötelezte a kormányt arra, hogy kiemelt figyelmet fordítson erre a körzetre. Ebben az időben, tehát 1965-ben, a szocialista szervek egy lakosra jutó ösz- szes beruházását tekintve Szabolcs-Szatmár megye a 19., a legutolsó helyen szerepelt. A döntés óta 22 év telt el, és ugyanezt a mutatót tekintve a megye helyzete a következő. Kettő alkalommal volt a 13. helyen, egyszer 17. helyen, ötször 18. helyen és tizennégyszer az utolsó, a 19. helyen. A cse- göldi egyszerű ember erre azt mondta, nem bűnünk, hanem bajunk, hogy itt születtünk. Sokan másképpen reagálnak rá, akiknek nem volt lehetőségük és elvándoroltak ebből a megyéből. Nagyon sokan nem tudják a je’°n- lévők közül, hogy 1949 és 1986 alatt a vándorlási különbözet 234 ezer fő, és ebből néhány körzetben tragikus. Sokan nem tudják azt sem, hogy Szabolcs-Szatmár megye ma már elsősorban nem segédmunkásokat bocsát ki; hogy mi az ország harmadik legnagyobb szakmunkásképző megyéje vagyunk. Hogy évente 1400— 1500 érettségizett, vagy szakmunkás oklevéllel rendelkező gyerekünk nem talál munkát a megyében és kénytelen elmenni. A távolsági ingázók száma, amely a hatvanas évek elején alakult ki majdnem végig állandóan 30 ezer körüli volt. Az elmúlt években ez rohamosan csökkent és csak 1987-ben 2000- en jelentkeztek munkáért a megyében. Nyilvánvaló, őket engedik el elsősorban, hiszen ők a szakképzetlenek, nekik különélést kell fizetni, útiköltséget, stb. Arról nem beszélek, mit jelent az a tény, hogy az itt élő emberek havi jövedelme több mint ezer forinttal kevesebb mint más- -hol. Az ország sokáig nem viselheti el, hogy bizonyos térségeiben ilyen és ennyi feszültség halmozódjék fel. Vallom, hogy a közpénzeket normatív alapon és nyilvánosan kell elosztani, de a kormánynak kell rendelkeznie külön koncepcióval, külön tervvel a különösen elmaradt térségek, a térségi gondok kezelésére, vezénylésére, amely nemcsak elkülönített összegeket, sőt elsősorban nem ezeket tartalmazza, hanem koncepciót, hogy milyen szakmában képezzünk embereket, miként lehet a jó infrastruktúrát megteremteni és érdemes lenne megvizsgálni az adókedvezményt, vagy adómentességet, mindazoknak, akik ebbe a térségbe akarnak települni. Pusztán maga a foglalkoztatás nem lehet szempont önmagában, de a foglalkoztatottság tartós hiánya Szabolcs-Szatmár megyében is jelentős feszültségeket halmozott fel, miközben nincs teljesen kifeszített szociális háló. Megoldásukhoz nem elégséges az önerő, mint ahogy sohasem volt az. Országos összefogás és segítség kell, mindaddig, amíg van mód a segítségre, és ameddig nem következnek be helyrehozhatatlan hibák. Novák Lajos: Szabolcs-Szatmárban 1980 után már alig-alig tudunk számot adni új munkahelyteremtő ipari beruházásokról annak ellenére, hogy az 1985. évi 3127-es számú minisztertanácsi határozat feladatként jelölte meg a kormányzati szerveknek Sza- bólcs-Szatmár megyére vonatkozóan azt, hogy vizsgálják a feltételeket, illetve nyújtsanak segítséget a felzárkóztatási nehézséggel küzdő területeken az ipar telepítéséhez. A határozatot az erre illetékes kormányzati -szervek nem hajtották végre. A beruházás visszafogása Szabolcs-Szatmár megyét érzékenyen és nagyobb ütemben érintette, mint az ország egészét. Megemlítette: SzabolcsSzatmár megyében az átlag- kereset az elmúlt években az országos átlaggal azonos mértékben emelkedett ugyan, de abszolút mértékben így is annak csak 83 százaléka — mondta, majd kitért arra: miben látunk lehetőséget a szerkezetátalakítási program keretén belül fejlesztendő ágazatokban? A vegyiparon belül a megyében azok a szakágazatok vannak jelen, melyek fejlődése az ipari minisztériumi koncepció szerint is várhatóan töretlen lesz, dinamizáló szerepet töltenek be. A szerszámgépiparban tért hódított az NC—CNC technológiát magába foglaló konstrukciók fejlesztése. A műszeriparban végbemenő bővítések lehetőséget teremtenek Szabolcs-Szatmár megyén belüli fejlesztésre, mivel jelen vannak azok a húzóágazatok, mint a Magyar Optikai Művek n < MEDICOft. — Nem ülünk tétlenül, hiszen a megyei vezetés a vállalatvezetőkkel és a szakminisztériumokkal folytatott koordinációs egyeztetéseken ismerteti és ’ szervezi a megyei célokat, melyek megvalósítása viszont már vállalati kategória. Mintegy 100 vállalati vezetővel történt tárgyalás után is elmondhatom, hogy a szükséges mértéket még csak meg sem közelíti a várható ipartelepítés szándéka. Az elmaradott térségek támogatására szolgáló központi területfejlesztési és szervezési alap, melynek nettó nagysága 2,4 milliárd forint, jelentős hányadát, 35 százalékot Szabolcs-Szatmár megye kapja a VII. ötéves tervidőszakban. Megközelítően sem jutunk ilyen kiemelt szerephez a foglalkoztatási alapból. Ma már nem tartjuk meglepőnek, hogy nincs jelentős számú tőkeerős vállalati érdeklődés, ugyanakkor a megyében a kiképzett, szakmával rendelkezők, kiknek tábora közel 10 ezer főre tehető, várják a számukra sorsdöntő kérdést, hogy munkához tudnak-e jutni Szabolcs- Szatmár megyében, vagy életreszólóan el kell válniuk a szülői háztól és megélhetésüket, boldogulásukat az ország valamely más táján kell megkeresniük. Kérem a kormány elnökét, az ipari miniszter elvtársat, minden döntésre jogosult állami vezetőt, hogy Szabolcs- Szatmár megyének, lassan fél évszázados gondjának megoldásában adjanak komoly segítséget. Tölgyes István: — Alapvető problémának tartom — mondta, hogy a szerkezetátalakítás nem a kormány, hanem az Ipari Minisztérium programja. Ezért javaslom, hogy az ipar szerkezetátalakítása a kormány hatás-, döntés- és felelősségkörébe kerüljön. Az iparban a közvetlen ágazati irányítás helyett a közvetett, funkcionális lett a jellemző. Ez így helyes és ezért a szabályozás — ami kiterjed az ár-, a bér-, a keresetmeghatározásra, bel- és külkereskedelmi, hitelfelvételi, beruházási lehetőségekre — és az adómegállapítás egyike sem ipari minisztériumi hatáskör, pedig ezek a szabályozási elemek döntően meghatározzák a vállalatok eszköz-, és forráslehetőségeit, a szabad mozgásteret. — Jelenleg a szerkezetátalakításért az Ipari Minisztérium, a népgazdasági egyensúlyért — amit az ipar teljesítménye, versenyképessége döntően meghatároz — látszólag a Pénzügyminisztérium a felelős. A mai napig a rövid távú egyensúly biztosítása elsődleges. Az egyensúly érdekében történnek olyan pénzügyi mutatványok, amelyek hátráltatják a szerkezetátalakítást, a kibontakozást. Ezek a kényszerű szigorító intézkedések a következők: a rubelexport ösztönzésének jelentős rontása, a beruházások után fizetendő általános forgalmi adó késleltetett visszafizetése, az egyedi belföldi termelési adók rendszere, a hitelfelvételek rontása. Tölgyes István javasolta az ipar irányításának megváltoztatását, kereskedőházak létrehozását, majd azt hangsúlyozta, hogy a szerkezetátalakítás elképzelhetetlen a versenyre épülő közgazda- sági játéktér kiépülése, a nagyobb gazdasági szabadság nélkül. Szükséges az erőforrások tervezése, az érdekeltség fejlesztése, a már meghirdetett társasági törvény és bérreform bevezetése. E döntések meghozásáig a várakozó vállalati magatartás lesz továbbra is a jellemző. Ezután a megyei gondokat elemezte. Szabolcs-Szatmár a gazdasági változásokra nagyon érzékeny — mondta —, sajnos ennek az érzékenységnek elsősorban a hátrányos oldalait érezzük. Ez a foglalkoztatási gondok halmozódásában, a gyáregységek kiszolgáltatottságában nyilvánul meg. A munkaerő-visz- szaáramlásra, a pályakezdő fiatalok elhelyezkedési gondjainak megoldására sajnos nincs meg a megfelelő eszközrendszer. — Nem tudom elfogadni azt, hogy a foglalkoztatási gondok kezelésére még nem jöttek létre a megfelelően működő érdekfeltáró és egyeztető mechanizmusok. A gyáregységek — néhány kivételtől eltekintve — erősen központi irányításúak. Csak a termelési utasítások végrehajtását végzik és az információk, az érdekeltség teljes hiányában dolgoznak. így nem meglepő, hogy az itt dolgozók nem tudnak megélni szakmájukból, és ezért más — elsősorban mezőgazdasági — munkát végeznek. Ilyen körülmények között a megye iparának szerkezetátalakítása az átlagosnál is bonyolultabb feladat. Az országos célok a következő megyei célokkal kell, hogy kiegészüljenek: a meglévő és egyre növekvő ipartelepítési igény megmaradása mellett sokkal reálisabb cél kis üzemek telepítése, az egyéni tőke bevonása, a már-már elfelejtett bedolgozói rendszer újraszervezése, felújítása. A célok elérésére a megye erejét meghaladó intézkedések a következők lennének: a gazdaságilag elmaradott térségek területi fejlesztési alapjának és a foglalkoztatás pénzügyi lehetőségének bővítése. A vállalatok letelepedési szándékát szorgalmazó — természetesen csak átmeneti — fejlesztési és bérpreferenciák biztosítása, az érdekeltség növelése a gyáregységek önállósodásában és más megyékben már bevezetett újrakezdési támogatás Szabolcs-Szatmár megyére történő kiterjesztése. A napirend feletti vitában a szabolcs-szatmári képviselőkön kívül még húszán szóltak hozzá. Az Országgyűlés pénteken Berecz Frigyes válaszával folytatja a munkáját. Brüsszelben eredményesen befejeződtek az Európai Gazdasági Közösség és Magyar- ország tárgyalásai, és para- fálták az EGK és Magyar- ország között létrejött kereskedelmi és gazdasági együttműködési egyezményt. Magyarország kész a diplomáciai kapcsolatok felvételére a nyugat-európai közösségigei. Az EGK és Magyarország között még tavaly elkezdődött hivatalos tárgyalások e héten Brüsszelben folytatódtak újabb fordulóval, és eredményesen be is fejeződtek. A megtárgyalt és közös egyetértéssel kialakított kereskedelmi • és gazdasági együttműködési egyezmény értelmében — többek között — az EGK záros határidőn belül feloldja a kereskedelmi áruforgalom még érvényben lévő mennyiségi korlátozásait és Magyarország számára azonos kereskedelmi elbánást biztosít a GATT minden más itagjával. őszi István külügyminiszter-helyettes június 30-án, csütörtökön bekérette loan Chirát, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagy- követségének ideiglenes ügyvivőjét, és ismertette vele a Magyar Népköztársaság kormányának a Kolozsvári Magyar Főkonzulátus bezárására vonatkozó román döntéssel kapcsolatos álláspontját. Kifejtette: a magyar kormány sajnálattal vette tudomásul a román döntést, és felhívja az RSZK kormányának figyelmét, hogy lépése szöges ellentétben áll országaink érvényben lévő szerződéseivel, az európai együttműködés normáival, a Helsinki Záróokmány és a madridi utótalálkozó megállapodásaival. A szocialista országok gyakorlatában példa nélkül álló intézkedés súlyosan károsítja a magyar— román kapcsolatokat. Rámutatott, hogy a román vezetés által az intézkedéshez ürügyként felhozott budapesti tüntetés törvényes keretek között zajlott le, az — Az EGK megerősíti: elismeri Magyarország GATT- tagságából eredő jogait minden egyéb tekintetben is. — Az egyezmény további tárgyalásokat irányoz elő arról, hogy a két fél a kölcsönösség alapján kedvezményeket nyújt egymásnak a mezőgazdasági termékek kereskedelmében, továbbá arról, hogy egyes ipari termékeknél kölcsönös vámcsökkentéseket hajtanak végre. — A felek intézkedéseket tesznek, hogy megkönnyítsék a kereskedelem és az üzleti élet gyakorlati feltételeit a hátrányos megkülönböztetésektől való mentesség és a kölcsönösség alapján. Az egyezményt csütörtökön délután az EGK brüsszeli központjában parafálták. Az okmányt Antalpéter Tibor kereskedelmi . minisztériumi főosztályvezető, a magyar delegáció vezetője és Pablo Benavides igazgató, a2 EGK- főbizottság küldöttségének vezetője látta el kézjegyével. azon résztvevők az emberi jogok érvényesítése érdekében, a humanitárius kapcsolatok korlátozása, a romániai nemzeti kisebbségek hátrányos megkülönböztetése ellen emelték fel szavukat. Nem irányult tehát a Román Szocialista Köztársaság, annak társadalmi rendje és a szocializmus ellen. A demonstráció kiállt a magyar és a román nép barátsága mellett, mentes volt a nacionalista, soviniszta megnyilvánulásoktól. A hivatalos magyar szervek a Magyar Népköztársaság nemzetközi kötelezttségeivel összhangban messzemenően gondoskodtak az RSZK budapesti nagykövetségének biztonságáról, működésének zavartalanságáról. A külügyminiszter-helyettes kifejtette, hogy az MNK kormánya továbbra sem a kapcsolatok szűkítésében keresi a vitás kérdések megoldását, hanem változatlan türelemmel és kitartással munkálkodik a magyar—román kapcsolatok fejlesztésén, a két nép barátságának erősítésén. (MTI) Munkatársunk jelenti a T. Házból „Szabolcsi nap” a Parlamentben H a egy más megyebeli ember végignézte volna az Országgyűlés második napi programjának menetrendjét, azt hi- hetné: Szabolcs-Szatmár ipari nagyhatalom. Mi más is lehet az oka, hogy a szerkezetátalakítás feladataihoz három szabolcs-szatmári képviselő szólt. Ha viszont végig is hallgatta volna Varga Gyulát, Novák Lajost és Tölgyes Istvánt, meghallotta volna, hogy ez, sajnos, nem így van, nagy- nagy gondjaink emlegetése, az ország nyilvánossága elé tárása inkább segélykiáltás volt, mert kérésünk mostanában nemigen talál megértő támogatásra. A felszólalásokat is megtalálja az olvasó mai lapunkban, ezúttal csak arra szeretnék utalni: hogyan fogadták azokat. A diplomácia nyelvén valahogy ügy fogalmaznánk, megértéssel, udvarias tapssal, de a szabolcsi fülnek hangosabb volt a taps, melegebb a fogadtatás. Különösen igaz ez Varga Gyulára és nem azért, mert ő megyei első titkár. Ha nem is fehér holló már, hogy valaki nem leírt felszólalást olvas, nem is gyakori a papír nélküli beszéd, mert sok képviselőnek ott a gombóc a torkában, amikor meghallja, hogy őt illeti,a szó. Varga Gyulának nem volt gombóc, nem volt leírt szöveg sem, de volt siker közben és utána, mert logikus, jól felépített, a hallgatók érdeklődésének felkeltésére, fenntartására alkalmas mondatokban foglalta össze mondanivalóját. És volt elismerés, gratuláció a szünetben is, mert bár szabolcsi gondokról szóltak képviselőink, nem akarták elhitetni, hogy csak az ország keleti csücskén vannak gondok, csak a szatmári, beregi, nyírségi, erdőháti embernek nehéz a sorsa, csak nekik kell nagyobb terheket viselni az átlagosnál. És bár az ipar volt ezúttal nagyító alatt, Szántó Sándor mégis a mezőgazdaságról beszélt az egyik szünetben. Nem véletlenül, hiszen mint nagyecsedi főkertész ahhoz ért legjobban. De nem csak ezért, hanem ázért is, mert a mezőgazdaság és az ipar képviselői közt mindig volt és van is vita azon: ki tesz többet az asztalra, durván fogalmazva, ki tartja el a másikat? Szántó Sándor most az ipari téma kapcsán mondja: mindig azt a lovat ütik, amelyik jobban húz. Elmondta néhány napja ezt a mezőgazdasági bizottság ülésén, hiszen a múlt évben is letette az ország asztalára a mezőgazdaság a tervezett nyereséget, az idei év kilátásai pedig olyanok, hogyha nem jön valamilyen természeti csapás, minden idők legjobb éve lehet 1988. Azért is örömmel beszélt erről, mert a javuló eredmények elárulják: vannak még tartalékok, amelyekkel a költségvetés veszteségeinek csökkentését segítheti az ágazat. P ersze a nagy termés- kilátás miatti aggodalmát is megfogalmazta. Most borháborút láttunk nemrég a televízióban, de lehet almaháború, zöldségháború, komoly burgonyaügy is, ha nem találják meg a módot a megtermelt érték felvásárlására. Ha viszont sikerülne, ha az élelmiszeripar is képes lenne a termés feldolgozására, a jövő évi költségvetés tárgyalásánál még kedvezőbb lehetne a kép. Balogh József közleménye
