Kelet-Magyarország, 1988. július (45. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-30 / 181. szám
1988. július 30. \ [iállítás a Széchényi Könyvtárban 'isztelgés Szent István emléke előtt. Az ereklye (a Szent Jobb) ünnepélyes fogadása az sztergomi bazilikában Imre, Szerelmey Miklós i albumából A Thúróczy-krónika Szent István-ábrázolása • •Spíí'í. 1 ' -5T : : fíf mibati galéria llrajz) Győri László: DoÖOZ Egész éjszaka egy üres tejfölösdobozt Zörgetett a szél. Elfújta, visszafújta, csak zörgőtt, zörgött A járda szélinél. Hallottam újra-újra, mint zörög, mint Zördül a tejfölösdoboz. Álltam az ablaknál, el-elnéztem, hogy Zörög üresen, hogy motoz. Az ablakba álltam el-elszívni egy-egy Cigarettát: a füst Kifelé szálljon, ne a szoba felé, hol Alszik négyévesünk. S láttam a dobozt: a kapu elől hirtelen Elvitte a szél A sarok iránt, egy számmal arrébb, s láttam: A saroktól újra visszatér. * Zörgött, nem is tudom, zörgés volt-e Az, ami úgy csinált, Mintha zörögne benne vagy vele, Csak zörgött, csak ide-oda járt. Zörgés vagy csörgés? A polivinilklorid Művi hangja? Tojáshéjcserregés? Álltam az ablaknál, három fény volt szemközt, Aztán meg egy sem. Már hajnal van. 'Óracsörrenés. Csörögnek a nem üres órák, s még most is Műveli a dobozzal ugyanazt a szél. Egy számmal odébb zörögteti, aztán a Saroknál újra megfordul a héj. A szögletnél üres kis ebét engedi el * Az első sétáltató. Ugyan mire lát? Nézetlen lépked, könnyen, szabadon. A szél nem röpteti vissza. Megy tovább. De a tejfölösdoboz üresen ide-oda Egyre csak kering. Bíztam? Reménykedtem egyre? Keringek én is így. „ . Egy«“ élni a konfliktusokkal M a már tudjuk, naivitás volt azt hinni, hogy a szocializmus megszünteti az érdekkonfliktusokat, s a köz javát, mint vízmértéket alapul véve minden vita gyorsan, hatalmi szóval rendezhető. Nem jön létre automatikusan, fájdalommentesen megegyezés például a Paksi Atomerőmű és Baranya megye (Ófalu) vitájában az atomhulladék-temető építéséről. A vízmérték használhatatlan a bős— nagymarosi vízlépcső építését szorgalmazók és ellenzők huzavonájában sem. Vagy egy másik példa: a kiskőrösi szőlősgazdák az utcára vonultak az eladatlan borkészletek miatt. A társadalomban meglévő, különféle érdekek felszínre hozása, ütköztetése, kezelhetővé tétele idő- és türelemigényes, különösen akkor, ha nincs kellő tapasztalat és kiforrott mechanizmus. A demokratikus hagyományok, a kellő vita- és politikai kultúra hiánya is nehezíti a közmegegyezést: nagy a hajlam a demagógiára egyfelől, és a népgazdasági érdekek kinyilatkoztatására másfelől. Sokféle érdek él egymás mellett társadalmunkban, egy részük szinte észrevétlen, más részük harsány, messze nem azonosak a kifejeződés, az érvényesülés esélyei. A különböző csoportérdekek és érdekcsoportok viszont akkor is léteznek és hatnak, ha nem kapnak legális megnyilvánulási lehetőséget és mozgásformákat. Jobb, ha ezek nyílt vitában megütköznek, mintha rejtve maradnak. Nem szabad tehát félni a konfliktusok felszínre jutásától. így ugyanis kezelhetővé válnak, míg elfojtva halmozódnak és robbanásszerűen törnek elő. Nem tagadható azonban az sem, hogy az utóbbi két-három évtizedben kialakult a különböző szintű társadalmi-gazdasági vezetők sajátos alkumechanizmusa, ám ez nem kapott nyilvánosságot. A lehetőségek, a feladatok széles körű, átfogó mérlegelése, az elvszerű döntés helyett a legbefolyásosabb intézmény, vállalat, csoport érdeke érvényesült. Az ilyen informális alkumechanizmusok közvetítésével kerülhetett sor az erősen vitatható vállalat-összevonásokra, az iparági rekonstrukciókra, a sorozatos szanálásokra, a vég nélküli szabályozási engedményekre, vagy a reformfolyamat megállítására. A vaskohászat, a szénbányászat nagy veszteségeinek felszámolása most azért okoz óriási gondot, mert még a legutóbbi években is szám.olatlanul kapták az állami pénzeket beruházásra, ártámogatásra a központi irányításba beépült lobby közreműködésével. A változó társadalmi-politikai környezet további új eleme, hogy a paternalista állami gondoskodás, az egyes nagy ‘szervezetek és a kiemelt tevékenységi körök feletti atyáskodás lassan kezd kihalni. Ám nem annyira az irányítási rendszer, a hatalomgyakorlás tudatos átalakítása miatt következett ez be, hanem sokkal inkább azért, mert a jótékonykodás egyszerűen lehetetlenné vált a gazdasági erőforrások elapadása miatt. A szocialista eszményeket, a távlati célokat összegező, kifejező elméleti tételekből nem vezethetők le a gyakorlati lépések, a konkrét döntések, mint ahogyan azt a centralizált irányítási modell működtetésénél korábban feltételezték. Az is nyilvánvaló: az aktív, felelősen politizáló állampolgár nem szorítkozhat a központilag meghatározott feladatok végrehajtására, hanem magának is a tennivalók kezdeményezőjévé, ihletőjévé kell válnia. Vagyis a különböző intézmények, a párt, az állam, a társadalmi szervek, a politika és a lakosság viszonya, munkamegoszlása megújításra vár. Az emberi civilizáció fejlődésének természetes velejárója, hogy minden jelentős társadalmi réteg és csoport sajátos érdekeinek kifejezésére és érvényesítésére törekszik, arra, hogy egyesületbe szerveződjék. A munkavállalóknak, a nyugdíjasoknak, a fiataloknak, a nőknek, a nagycsaládosoknak, a horgászoknak, a nudistáknak, a bélyeg-, az érmegyűjtőknek, az állatbarátoknak, a környezetvédőknek, az újí- tóknak-feltalálóknak, a kisvállalkozóknak vannak sajátos érdekei, de nem mindig vannak hatásos érdekkifejező és -érvényesítő szervezetei. A korábban létrejött intézmények jobbára jelenleg is a centralizált irányítás módszereihez, a központi irányítás igényeihez igazodnak. A meglévő szervezetek összegyűjtik és továbbítják az igényeket, de ritkábban rangsorolják, szelektálják, szintetizálják azokat. Valamennyi szervezet fejleszti például államigazgatási, kormányzati kapcsolatait, ám az egymás közti közeledés, informálás és érdekintegrálás még fejletlen. Pedig a különböző szervezetek, egyesületek sokszor egymás közt az államigazgatási apparátusnál megnyugtatóbban tisztázhatnák egymást érintő-keresztező ügyeiket. Az érdekegyeztetés egyik legfőbb akadálya a bürokratizmus, az a tény, hogy a vezetők és a testületek nem függnek a tagságtól, így gyakran az állásfoglalásaik sem azonosak a tagság igényeivel s ezért nem élvezhetik annak bizalmát, támogatását. Döntéseikben egyébként is túlteng a taktikázás, az egzisztenciális megfontolás, jobbára a hatalmi centrumok elvárásaihoz igazodnak. E központok fogadóképessége pedig saját belátásuktól függ mindaddig,'amíg a hatalom megosztására és korlátozására nem kötelezi őket törvényi szabályozás. Az állampolgárok széles köre a társadalmi berendezkedést akkor ismeri el igazságosnak, ha megfelelően kifejezheti érdekeit, ha aktív részese lehet a döntés-előkészítésnek. A társadalmi kontrolitól mentes hivatalok viszont többnyire okvetetlenkedőt, riválist látnak az érdekeltek szervezett fellépésében, s igyekeznek politikai, jogi eszközökkel meggátolni hatalmuk korlátozását. A szakmai ismeretek, a felkészültség hiányára, esetenként politikai veszélyekre hivatkozva megnehezítik, akadályozzák az egyesületek alapítását. Erkölcsi értékrendünk elbizonytalanodása is részben az irányítás, a végrehajtás merev elhatárolásából, a különböző szintek bürokratikus hierarchizálásából, a kölcsönhatások és visszacsatolások hiányából következik. Az ato- mizáltság, a túlhajtott, nyers anyagi érdek, a máról holnapra élés, a háttérbe szorított köztulajdonosi jog, az alacsony tőkehatékonyság jelzi, hogy az ösztönös jelenségek, a kerülőutak legalábbis megnehezítik a valós érdekek — így a hosszú távú, a közösségi ihletésű és más értékközpontú hajtóerők — felszínre kerülését, érvényesülését. S enki nem hiheti, hogy a felismerést követően rendeleti úton, azonnal átalakítható a politikai mechanizmus. Szerencsére nem is nulláról indulunk. Egyebek közt ezt jelzi az Országgyűlés, a kormányzati munka korszerűsítése. Az országos pártértekezlet döntései nyomán elkezdődött a személyi konzekvenciák levonása — az országos központok élén. Ennek következetes végigvitele, az új demokratikus politikai intézményrendszer kiépítése — tehát a tennivalók java — azonban még megoldásra vár. Kovács József Ktovetiti a Magyar Rádió Ring-premier a Wa Évente egyszer, az idén július 28-tól augusztus 29-ig világvárossá változva fogadja vendégeit a Wagner-fesz- tivál eseményein Bayreuth. A nemzetközi zenei élet vitathatatlanul legizgalmasabb színhelyéről Európa rádióállomásai — közöttük a Magyar Rádió — sugározzák a szezon kiemelkedő produkci- ójának^premier előadásait. Július 27. és augusztus 1. között a négy estét betöltő Ring zenedrámái hangzanak fel a Festspielhausbap; A Rajna kincse, A walkür, a Siegfried és Az istenek aTkonya az Ünnepi Játékok szenzációjának ígérkezik. A nemzetközi hírű Harry Kupfer, a berlini opera főzeneigazgatója már három évvel ezelőtt megkezdte a rendezői előkészületeket a Ring felújításához. Napjaink életritmusának megfelelően, gyorsabb érverésű előadásokat ígért, új, fiatal, Bay- reuthban az idén debütáló művészekkel. Legfőbb támasza Daniel Barenboim lesz, a dirigensi pultnál. Harminc előadásból, áll az ünnepi játékok programja, a Ring háromszor hangzik fel, és a múlt évek sikeres repertoárjából a Parsifal, a Lohengrin és A nürnbergi mesterdalnokok örvendeztetik meg a közönséget, az előadásokban magyar művész is közreműködik. Szólót énekel Sólyom-Nagy Sándor Hermann Ortel kismester szerepében, Benei Katalin, a pécsi operatársulat fiatal tagja pedig a Lohengrin egyik apród- jelmezében. A budapesti Operaházból kórusénekeseket hívtak meg újra a különböző darabokhoz. A Wagner-fesztivál hagyományos programja a Nemzetközi Ifjúsági Találkozó, amely az idén 38. alkalommal hívja a világ minden részéből érkező fiatal ének- és zeneművészeket. Jan Sibelius védnöksége alatt 1950-ben rendezték meg először. Résztvevői Wagner életművén túl a modern zenei irányzatokkal ismerkednek és önálló produkcióval mutatkozhatnak be. (e. m.) i Erkel és Kodály Istvan- szóló zeneműve. Az Ist- , a király rockopera dísz- erve is ott van a tárlók- sok egyéb színpadi mű cetében. Díszlettervek, íiezek, Kós Károly erede- zínpadterve, fotók neves észi alakításokról, színhá- seményekről. A közös nük, hogy Szent István- és korához vagy utóéle- ;z kapcsolódnak. K. M.
