Kelet-Magyarország, 1988. július (45. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-28 / 179. szám

2 Kelet-Magyáronzág 198Q. július 28. Elek Judit rendező Hetényi Pál színművésznek instruk­ciókat ad. Szúrós „munkatársakkal” dolgozik Nyereséges szenvedély „Halló, Jégvirág!” Vezényszavaktól, utasítá­soktól, teherkocsik berregé­sétől hangos a Tisza-part Ci- gánd határában: kellékesek, sminkesek, jelmezesek, tech­nikusok, építészek, berende­zők, rendőrök lótnak-futnak, motorcsónakok száguldoznak ide-oda. Két motoros hajó, a Rücskös és a Jégvirág von­tatja a Tisza közepén föl-alá a játszó tutajt a színészek­kel, s a másikat, amelyen az operatőr, a rendező, az első asszisztens, a hangrögzítő, a standfotós foglal helyet. Árnyékban is tikkasztó a hőség, ám a Tisza kanyaru­latában, a tutajokon állva jóval több mint 40 Celsius- fok. ’ Hatvan-hetven ember összehangolt munkája kell ahhoz, hogy elkezdődhessen a felvétel. Reggel 9-től délig tartanak az előkészületek: a holttestet „alakító” bábu ki- sminkelése, a tutajok fölvon­tatása a kijelölt helyre, a forgatás színhelyének bizto­sítása stb. Elek Judit (mint a stáb többi tagja) maga is fürdő­ruhában, fején szalmakalap­pal, kezében hangosbeszélő­vel hol higgadtan, hol inge­rültebben vezényel: „A Rücskös vontasson minket a pontonhíd vonaláig, onnan hagyjon lecsorogni! Kriszta! Halló Jégvirág! Hozzatok egy teli kazettát meg egy Toni- cot! Kösz!...” A Tutajosok A film a Budapest Film­stúdió produkciója, írója, rendezője Elek Judit. A Ha­lász Gábor fényképezte iz­galmas, színes film a tisza- eszlári Solymosi Eszter tör­ténetét dolgozza fel. Mint is­meretes, a 12 éves kislány 1882 tavaszán eltűnt otthon­ról. Halála miatt a helybeli zsidókat perbe fogták: a vád szerint vallási szertartásként elvágták a torkát. Az anti­szemitizmus országosan erő­södő légkörében Eötvös Ká­roly vállalta a védő szerepét. Közben Csonkafüzesnél ru­tén tutajosok kifogták a Ti­szából a kislány tetemét: nyaka sértetlen volt. Mivel a per koncepciója a^Zsidók el­len irányult, a tutajosokat azzal vádolták, Jiogy egy is­meretlen hullára ráadták Eszter ruháit, hogy félreve­zessék a bíróságot. Végül Eötvös közbenjárására 1883. augusztus 3-án Nyíregyhá­zán a bíróság kimondta az országos hírű per befejezé­sét; az ártatlanokat fölmen­tették. Az eseményeket Krú­dy Gyula is feldolgozta. Elek Judit filmje azokról a tutajosokról szól, akiknek a Tiszán útjába kerül a tetem, s így önkéntelen lesznek ré­szesei e szörnyű pernek... Májusban kezdték a mun­kálatokat: azóta már forgat­tak Zakopanéban, a lengyel— cseh határon, s most egy hónapig itt Szabolcs-Szatmár megyében. A stáb tagjaitól megtudom, hogy egy francia tv-társaság is támogatja a produkciót. Számukra hatrészes sorozat készül a műből. A vérvádat megidéző mun­ka mítoszi-legendás légköre, festői szépségű tájai, s a szá­zadvégen túlmutató történe­Négy nappal az eset után az újságban megjelent egy rendőrségi felhívás: „aki a 64 éves tuúyogmatolcsi Széles Jánosnéval 1988. március 11-én Mátészalkán, Fehérgyarma­ton, vagy a Gyarmatra 18,06-kor érkező személyvonaton találko­zott, jelentkezzen a legközelebbi rendőri szervnél.” Az idős asszonyt ugyanis március 12-én holtan talál­ták a tunyogmatolcsi régi híd fehérgyarmati oldalán a töltés melletti árokban, s fel­tételezik, hogy bűncselekmény áldozata lett. Hatszáz tenyér­lenyomat A felhívásra senki nem je­lentkezett, a Szabolcs-Szat­már megyei Rendőr-főkapi­tányság bűnüldözési osztálya nehéz helyzetbe került. A nyomozást vezető Méray Ottó alezredes munkatársaival több mint négy hónapon ke­resztül mindennap kijárt a helyszínre tanúkat keresni, nyomokat rögzíteni. Hatszáz embert hallgattak meg, eny­te bizonyára sok nézőt vonz majd a moziba. 2 perc =13 óra Késő délután jönnek a leg­nehezebb pillanatok: a tuta­josok első találkozása az is­meretlen holttesttel. Hosszú órák munkája előzi meg a felvételt: a kamerát tartó állványt könnyűbúvár rögzíti alulról is a tutajhoz, majd a két motorcsónak fogja közre a színészeket: a vízben kife­szített zsinór segítségével húzható el a bábu, amely méltósággal úszik el a férfi­ak káprázó szeme előtt. Mi­kor végre minden kész, fel­hő takarja el a napot... Vé­gül sokszori próbálkozás után csak sikerül. A kész filmben nem több az egész jelenet két percnél — a stáb számára tizenhárom órai munka... Fél nyolc elmúlik, mire a színészek, Hetényi Pál, Gás­pár Sándor, Székely B. Mik­lós levethetik a jelmezeket. Sietnek vissza Nyíregyházá­ra, hiszen másnap hajnalban újra evezőlapátot fognak a tutajosok... Szöveg és kép: Karádi Zsolt A film egyik lengyel fő­szereplőjéről, Franciszek Pi- eczkáról lapunk július 30-i, szombati számában közlünk portrét. (A szerk.) nyitói vettek ujj- és tenyér- lenyomatot. Italozás után A 23 éves tunyogmatolcsi Kiss Lászlót is többször ki­hallgatják, s egyre több bizo­nyíték vallott ellene. Az idős asszonyt ugyanis megerősza­kolták, s a mindenre kiterje­dő vizsgálat során sikerült a tettes vércsoportját megha­tározni — ez epedig egyezett a Kissével. A tárgyi bizonyí­tékok is rá vallottak, ezért július 22-én Kiss Lászlót Tu- nyogmatolcson elfogták és előzetes letartóztatásba he­lyezték. Kiss vallomásából az aláb­biak derültek ki: fizetést ka­pott aznap, s a fehérgyarma­ti Kortyintó kocsmában pá­linkát és sört fogyasztott. Es­tefelé kerékpárral indult el a régi úton. A bicikli egyik ke­reke azonban kilyukadt, le kellett szállnia róla és tolni maga mellett. így érte utol őt a fiatalkorú K. J. A híd mel­lett megpillantották Szélesnét, aki állítólag ott ácsorgott. Bármerre is járunk a me­gyében, kaptárakat látha­tunk a napraforgótáblák mellett. Szorgos lakóik fá­radhatatlanul szálldosnak virágról virágra, igyekez­nek kihasználni a hátralévő nyári hónapot. Szabolcs-Szatmár megyé­ben 32 szakcsoport foglalko­zik méztermeléssel. A nyír­egyházi csoport tagja Pusztai István, aki már több mint négy évtizede foglalkozik méhészkedéssel. — Először 1941-ben talál­koztam ezzel a munkával — emlékezik vissza a kezdeti évekre. — Akkor kerültem Mándokra, s a postamester, Domokos Áron ismertette és szerettette meg velem a természet e csodálatos vilá­gát. Kezdetben segítettem neki, majd pár év múlva megpróbálkoztam én is, és azóta sem hagytam abba. Azonban mennyivel más volt a 40-es, 50-es években, mint most! Lovas szekérrel szállí­tottam a kaptárakat a füze­sekhez, az akácosokhoz. Könnyebb lett 1973-tól, ami­kor már szerződést kötöttem termelőszövetkezetekkel a gyümölcsösök megporzásá- ra. Ok szállították a méheket, és adtak rakodómunkásokat is. Az én méheim segítették elő a megporzást több éven keresztül Napkoron, Tisza- vasváriban, Nyírteleken. Köz­ben fokozatosan növeltem az állományt. — A fiam is bekapcsoló­dott a tevékenységbe, s most 60 méhcsaládunk van. Emel­kedtek a méhészkedés költ­ségei, mert a pár éve meg­jelent varroa-atkák ellen vé­dekezni kell. Szerencsére ne­kem nem pusztult el méhcsa­ládom az atkák miatt, de tu­dok olyan kollégáról, akinek az állománya 80 százalékban elhullott. Megyénk méztermelésé­nek 80—90 százalékát az akác adja. Mivel a világpia­con is kereslet van az akác­méz iránt, minden méhész . arra törekszik, hogy minél jobban kihasználja a virág­zás idejét. A kora tavasszal begyűjtött gyümölcs- és ve­gyes virágmézet időben ki per­getik, hogy azt követően már csak tiszta akácmézet kap­hassanak. Az akácfák elvi­rágzása után a szakemberek ismét pergetnek, s tulajdon­képpen ez határozza meg az egész évi munka milyensé­gét. Szóváltásba keveredtek vele, földre teperték, megerősza­kolták, majd Kiss ököllel fejbevágta, s bakanccsal bele­rúgott a fejébe. Szélesnének eltörött az orrcsontja, s ami­kor támadói otthagyták, az orrából ömlő vért belélegez­te és megfulladt. Miért ment oda? Mit keresett este 7 óra körül Szélesné az elhagyott úton? Aznap délután Máté­szalkán járt, s valamilyen ok miatt nem Tunyogmatolcson, hanem Fehérgyarmaton szállt le az esti vonatról. Gyalog indult hazafelé és ezt az utat választotta, mert ez rövidebb, mint az új matolcsi út. Kiss László eleinte azt állí­totta, hogy egyedül követted a bűncselekményt. A tanúki­hallgatások és egyéb bizonyí­tékok alapján a fiatalkorú K. J. is alaposan gyanúsítható a bűncselekmény elkövetésével. A nyomozás tart. Bartha Andrea — Az idén kevesebb lett a méz — mondja Pusztai Ist­ván. — A méhek munkáját befolyásolja az időjárás vál­tozékonysága. Tavaly gyen­gébb családokkal dolgoztam, mégis jobb volt az eredmény. Akkor családonként átlag­ban 40 kg-ot, most pedig csak 32 kg akácmézet pergettem le. Az áfész ebből a fajtából minden mennyiséget átvesz, én is rajtuk keresztül érté­kesítem. A munka nem ért még vé­get az akác dvirágzásával. Az elkövetkező napok, hetek feladata a serkentő etetés, mellyel az anyák folyamatos petézését biztosítják. Ugyanis a dolgozó, gyűjtő méhek a sok munka miatt elpusztul­nak, és ezért szükség van a nemzedékváltásra, a család utánpótlására. Ha augusztus­ban és szeptemberben a méhlegelők virágaiból — A kaptárban minden rend­ben. napraforgóból, dohányból, vaddohányból, lóheréből és egyéb növényekből —, meg­felelő mennyiségű nektárt tudnak a méhek begyűjteni, akkor lesz még egy pergetés. A legtöbb ember azért fél a méhektől, mert szúrnak. Mint Pusztai István mondja, a kezdeti időszakban vala- hányszor megszúrta egyik „munkatársa”, mindig rosz- szul lett. Később szervezete megszokta a csípéseket. A kaptárakat saját maga ké­szíti. Egyrészt mert így ol­csóbb, másrészt pedig olyan kaptárt tud kialakítani, amellyel kényelmesebb a munka. Egyszer-kétszer már be akarta fejezni a méhész­kedést, de a piciny állatok iránti szeretet mindig győze­delmeskedett. Csodálja a méhek munka­bíró képességét, szorgalmát, azt a szervezett társadalmat, amelyben élnek. Számára a méhészkedés minden: termé­szetesen jó nyugdíjkiegészítő tevékenység, de elsősorban olyan kikapcsolódás, szenve­dély, amelyről az ember so­hasem tud lemondani. M. Magyar László C izes-gazos grund a vá­rosban, peremén panel­tömbök, onnan áramlik folyamatosan a kölyök- utánpótlás a meglehetősen el­hanyagolt területre. Futnak, bújnak, Játszanak — amilyen a gyereksereg általában. Itt-ott Ifjú mamák ácsorognak, cse­metéjük csetUk-botllk mellet­tük, köröttük. Egyikük — unott arcú szépasszony kirojtosodott melegítőben — rápillant fiára, aki háromévesforma és bőg. Csöppet se csendesen közli a gyermek, hogy sürgős dolga lenne, s nem is kicsi. A mama egy percig tétovázik, felpillant a negyedik emeleti ablakra, az­nnB| A SZABOLCSI HÜSIPAR legutóbbi számában az idei ex­portkilátásokról nyilatkozik Bodnár Albert. Az igazgatóhe­lyettes elmondotta, hogy: „...vál­toztattunk a feldolgozáson, mennyiségi helyett a minőségi növekedést céloztuk meg. Ez azt jelenti, hogy magasabb feldol­gozási fokkal juttatjuk terméke­inket exportra és így például többet kapunk érte. Eddig pél­dául az úgynevezett „négyne- gyedes marhát’' és a ,.bőrös fél­sertést” juttattuk exportra. Eb­ből most ki kellett lépni, s mi már 1987 végén új piacot keres­tünk a darabolt, osztályozott, kü­lön csomagolt termékek eladásá­ra. Mondok egy példát: egy olasz kereskedő a Szovjetunió­ban dolgozó vendégmunkásaik­nak az ellátására tőlünk szállít. Ö például úgy kéri, hogy a mar­hacombot ötfelé kell bontani, külön kartonozni. Sőt azt is ké­ri. hogy a marhalábszárat két- centis darabokra szeleteljük, csomagoljuk, s amikor a mély­hűtött áru így kikerül a fel- használás színhelyére, kiolvaszt­ják és már készülhet is a le­ves . . . Ezzel az új piaccal szeret­nénk kb. 300 tonna darabolt húst exportálni ... a vevővel kö­zösen egy külön fagyasztót te­lepítünk üzemünk területére, ötéves hasznosításra.” A KEMÉV ÉPÍTŐK az üvegesek Tünde utcai műhe­lyéről és az itt dolgozó szocia- lista brigádról ír legutóbbi szá­mában. A brigád fiatalokból, il­letve viszonylag fiatalokból áll. A műhely sarkában áll egy ki­sebb masina, ezzel keverik a kittet. Egy ésszerűsítés nyomán került ide a gép, amelynek ere­deti funkciója egészen más volt: tésztadagasztónak készítették, az üzemi konyhára. Szintén újítás nyomán egy bevált „fadarab” készült, ennek segítségével bal­esetmentesen, akár védőkesztyű nélkül is letörhető a megvágott üveglap. A műhelyben gyártják az úgynevezett hungaropán üve­get. A KEMÉV illetékesei sza­badalmaztatni akarták ezt a ter­méket, de az ügy egyelőre „holtvágányra” jutott. A nyír­egyházi szabadidőközpont épí­téséhez a brigádnak nem keve­sebb, mint kettőezer négyzetmé­ter üveget kell legyártani. Az épület kupolájára „íves” üveget is szabnak, gyártanak az itte­niek. A TANGAZDASÁG című lapban olvashattuk, hogy a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főis­kolai Tangazdaság vezetése dol­gozóik számára lehetőséget biz­tosít vállalkozásba való bekap­csolódásra. E célra a kőlaposi gyümölcsös IV-es táblarészét és a pozsgaikert meghatározott részét jelölték ki. Egy vállalko­zó 3000 négyzetméter nagyságú területet igényelhet, melyen 150 almafa van. A termésbiztonság érdekében személyenként 76 Starking és 74 Idared vagy jo­natán fát osztanak ki. A vállal­kozó részéről a fő követelmény a felmerülő összes kézi munka elvégzése. Ha a vállalkozó tel­jesíti kötelezettségeit, akkor az alábbiak szerint részesedik az árbevételből: ha a 3000 négyzet- méter területen elért árbevétel 55 ezer forint alatt van ennek 25 százaléka, ha 55—60 ezer kö­zött akkor ennek 30 százaléka, ha 60 ezer fölött van, akkor en­nek 35 százaléka a vállalkozóé. A gazdaság elvégzi az összes gépi munkát, biztosítja a szük­séges anyagokat, szedő és export göngyölegeket szállító eszközö­ket. A SZABOLCS-SZATMÄRI SZÖVETKEZETEK legutóbbi számában beszámol a Gávavencsellői Vegyesipari Szö­vetkezet első fél évi eredményei­ről. A június végén készített gyorsmérleg szerint 37—39 millió forintos árbevételt értek el. Eb­ből az exportra került termékek értéke közel 10 millió forintot tett ki. Nyereségük is kedvező­en alakult, 5—6 milliós ered­ménnyel zártak. Amire nagyon büszkék: az első fél év során növelték a termelékenységet. Munkavédelmi kesztyűből pél­dául azonos létszámmal harminc­ezer párral készítettek többet, mint egy évvel korábban. Di­vattáskából pedig húszezerrel került le több a szalagról. tán dönt: eltereli a fiúcskát az egyik bokor tövébe. Aztán föltűnik egy fiatal lány egy kutyával. Sétáltatni, futni hozta, mivel bogy e te­rületet kijelölték e célra. Az­tán föltűnik egy újabb kutyás, majd a harmadik. Ekkor az előbbi hölgy már ordít kivörö­södött arccal, ordenáré han­gon. Hogy a kutyák így meg úgy... a legfőbb érve: oda- piszkol az állat mindenfelé, mi lesz a drága gyermekek­kel ... És csemetéjét nézi, aki im­már önfeledten (és dolgavége- zetten) játszik. (tarnavölgyi) Tragédia a hídnál KUTYABAJ Kánikulában a Jégvirágon A „Kortyintóból” I indult ______________I

Next

/
Oldalképek
Tartalom