Kelet-Magyarország, 1988. július (45. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-25 / 176. szám

8 Kelet-Magyarország 1988. július 25. Tíz díszéig 6 kajak Az ifjú pár R endhagyó módon zajlott az elmúlt hét vége a 25 éves Fridrich István székesfehérvári számí­tógép-programozó és a 22 esz­tendős Nagy Agnes nyíregyhá­zi biológia-földrajz szakos ta­nárnő számára. A 21. nemzet­közi Tisza-túra alkalmával ígértek örök hűséget egymás­nak. Pénteken, a kisari há­zasságkötő teremben — bará­tok, ismerősök társaságában — került sor nem mindennapi es­küvőjükre. A tanácsházáról gyalog tette meg az utat a násznép és az ifjú pár. _ A Kisart Tivadarral összekötő Tisza-hídról mezei virágból font csokrot dobtak a hullá­mok közé annak emlékére, hogy két évvel ezelőtt éppen a Tisza-túrán ismerkedtek meg egymással. Ezzel még nem ért véget az esküvői ceremó­nia. Szombaton a szatmárcse- kel kistemplomban Balázs-atya az oltár előtt is összeadta őket, majd a fehérruhás, cso­kornyakkendős párt a Tisza partjáig kísérte. Itt csónakba szállt az ifjú férj és feleség, a násznép — s tíz díszelgő ka­jak kísérete mellett visszacsu­rogtak a tivadari táborba. — Melyik út vezet a tengerig? — kérdeztük Jánd határában, az it szélén kaszáló atyafit. — Arra menjenek a híd felé, a töltés mentén — mutatta az uta majd hozzátette: — Ha egyre gondolunk, mert a Tisza-túra rajt a arra van. amerre a szem ellát, csendes a táj. Tivadar: a 21. nemzetközi Tis -A-túrát innen indítják. Kr lemes idő várja a túrázó­dat, akik száma évről évre nö- vek dk. Hagyományos dolog, hog. az indulás előtti éjszakát a folyóparti’ diófák tövében tölti el a mezőny. Korán van még, de néhányan már szedelőzködnek. Mint Dóm­ján Mihály, a SZAÉV műszaki vezetője és fia, akik a hajójukat nap gondossággal készítik elő az útra. — Tokajig megyünk — mond­ta a napbarnított férfi, harmad­szor vagyunk itt a Tisza-túrán. Tudja, a szabadságom is lejár akk >rra. L ssan felébred a tábor, Iny- csil andozó illat terjed a sát­rak felől. Dr. Egri-Kiss Tiborné túr; /ezető-helyettes paprikás körömpörkölttel kínálta szom­széd iáit. Találomra egy fürdő- ruhás hölgyet szólítottunk meg: — Hechné Vitkai Éva vagyok, a nyíregyházi 12-es iskolában ta­nítok — nyújtotta a kezét. — Ezúttal hetedszer veszek részt a túrán. Nem lehet megúnni az effajta kirándulást, számomra mindig nyújt valami újat a fo­lyó. — Egyedül evez? — Társasággal vagyunk, a tíz hónapos kicsire a nagymama vi­gyáz odahaza. Az egyik fa ágára akasztott tükörben egy idősebb úr borot-, válkozik. Látszik rajta, hétpró- bás túrázó. — Mannfreid Peters, nyugdíjas mérnök Hamburgból — mutat­kozik be. — Én kérem minden évben eljövök — mondja. — Be­állók a többiek közé, aztán csurgók a következő állomásig. Közben persze élményeket gyűj­tök, gyönyörködöm a tájban, a Tisza szépségeiben. Bogrács, szerszámok kerülnek Rajt a 21. Tisza-túrán „Sziki” peresztrojkája Vadregényes környezetben. egymás mellé, az úticsomag víz­telenítéséről is gondoskodik a pedáns „hajós”. — Nem fél, hogy elsüllyed? — kérdezzük a sok rakomány lát­tán. — Ah . . . Nein! Nein! — vála­szolt nevetve, majd sarkon for­dult, sietett a kulacsát megtöl­teni. A kellemes, langyos vízben, apa és fia a bárkával foglalatos­kodott. Ismerősként, Garay Sán­dort, az Universil főkönyvelőjét szólítottuk meg: . — Meddig tart a víziút? — Gergő fiammal együtt To­kajig lapátolunk — ott majd el­dől, hogy egy-két napot hozzá- teszünk-e. — Legutóbb, a sátoraljaújhe­lyi sípályán találkoztunk. Nem­de? — Az ember, ha jól osztja be a szabadságát, mindenre jut idő . . . Az idő előrehaladt. Háromne­gyed kilenckor a forgalom ki­zárólag a folyó felé irányult. Ki-ki a víz szélére húzta hajó­ját. A résztvevők között voltak, akik először vállalkoztak a ro­mantikus víziútra. Mint például Almási János budapesti főelő­adó és felesége. — Hónapok óta készültünk az útra — mutatott falboot hajójá­ra, amelyen egy igazi tengerész­jelvény díszelgett. — Először ve­szünk részt a Tisza-túrán, már a Dunán kipróbáltuk a családi bárkát. Rövid „ülőpróbát” tartottak, majd elindultak ők is felfelé. Dr. Egri Kiss Tibor nyíregy­házi orvos alezredes, túravezetö — aki ezúttal huszadszor „kor­mányozta” a tiszai karavánt — pontos adatokkal szolgál: — összesen 411 résztvevő — köztük 102 külföldi — 210 hajó — mondta. — Hogyan: alakul a további program? — Hétfőn este Vásárosnamény- ba érkezünk, aztán Benk, Tu- zsér, Tiszatelek és Tokai kö­vetkezik. Itt egy nap pihenőt tart a mezőny. Tokaiból július 31-én reggel indulunk és a ti- szalöki vízierőműnél zsilipelés után folytatódik az út. A hajó­sok augusztus 12-én érkeznek Szegedre. Kilenc óra, az indulás előtti percek izgalmai. Zászlók, jelvé­nyek cserélnek gazdát. Az első hajó vízre száll hogy kövesse a többi, NDK- és NSZK-beliek, hollandok, magyarok . . . Sok száz evező csobban. A víz hátára veszi vándorait. A 21. nemzetközi Tisza-túra elindult... Jó utat! , v Irta és fényképezte: Kovács György Labdarúgásban július a felkészülés, a ráhangolás ideje. A legpielegebb hónap a sok futás, az erőgyűjtés időszaka is. Szikszai Mihály, az NYVSSC 31 éves labda­rúgója, néhány hete újra kezdte, ott edz a többiek kö­zött. Ezúttal a 14. bajnoki évére készül, hosszú idő után folytathatja a játékot. — Hogyan bírja a terhe­lést? — Köszönöm, úgy érzem rendbe jött a sérülés, a fu­tás, a mozgás nem okoz fáj­dalmat. örülök, hogy a hosz- szú kihagyás után ott lehe­tek a többiek között. — Nehéz napok ezek? — Jó hogy túl vagyunk a legmelegebb kánikulán. Többször is előfordult, hogy 30—35 fokos melegben végez­tük edzéseinket. Túléltük az „erőpróbát”, tudjuk ez a baj­nokságban kamatozik majd. Peresztrojka. Ennek a di­vatos kifejezésnek a labda­rúgásban is van fordítása. Magyarul átalakításnak, meg­újulásnak mondhatnánk. Orosz szó, de már mindenki tudja mit jelent... — Adódik a kérdés: meg tud újulni Szikszai Mihály? — Igyekszem úgy dolgozni, hogy ne okozzak csalódást, s hogy hasznára lehessek az együttesnek. Szikszait kemény, rutinos labdarúgónak tartják a szur­kolók. Három U-válogatott- ság, 130 NB I-es mérkőzés . van mögötte, másodosztályú mérkőzéseinek számát meg­közelítőleg sem ismeri. Régi „bútordarab” a szakmában, ezért js kérdeztük meg tőle: — Meddig még? — Életem legszebb napjait éltem át a nyolcvanas évek elején ebben az egyesület­ben. Még két évre — 1990. június 30-ig — köt szerződés az NYVSSC-hez. Legalább annak lejártáig szeretnék játszani. Hamarabb semmi­képpen sem akarom szögre akasztani a futballéipőt... Ü|fehértói belépő a másodosztályba „Gyenge pántunk a középpálya...” Szép fegyvertényt hajtott vég­re az Űjfehértói SE labdarúgó- csapata, amikor feljutott a me­gyei II. osztályba. Évek óta vá­ratott magára ez az eredmény a nagyközségben, ahol 6—700 néző jár a mérkőzésekre, s ahol a lelkes szurkolóknak sokat kö­szönhet az együttes. Szabolcs- Szatmár egyik legnagyobb lélek­számú települése immár megyei II. osztályú csapatot tudhat ma­gáénak. A múlt, jelen, jövő dolgairól beszélgettünk Szilvási Istvánnal, az Űjfehértói SE felnőtt labda­rúgócsapatának edzőjével. — Július 18-án kezdtük a fel­készülést — tájékoztatott az edző. — Napi egy foglalkozást tar­tunk, természetesen munkaidő után. Ügyes játékosokból álló gárda kovácsolódott össze, két és fél éves munka gyümölcse a si­ker. Fiatal csapat harcolta ki a feljutást, a játékosok korátlagá 22—23 év. — Szerkezetében mennyire erős a fehértói csapat? — A bajnokság kezdetéig sze­retnénk egy kapust * leigazolni, előrehaladott tárgyalások foly­nak ezen a téren. Védelmünk a csapat legerősebb része, bizo­nyítéka, hogy összesen 18 gólt kaptunk a bajnokság 30 találko­zóján. Gyenge pontunk a közép­pálya, hiányzik egy igazi irányí­tó. A támadósor 76 góllal terhel­te meg az ellenfelek hálóját, így ez mindennél többről beszél. — Mit jelent Űjfehértón fut­ballistának lenni? — Most kellemes, jó dolog, hi­szen reflektorfényben vannak a játékosok. Mindenki segít: a ta­nács, a helybeli gazdaságok, üze­mek teremtik meg a működéshez szükséges feltételeket a csapatok számára, összesen hetvep iga­zolt labdarúgóval rendelkezünk, egy felnőtt, egy ifjúsági és egy serdülő együttes játszik a kü­lönböző bajnokságokban. Az ifik az elmúlt bajnoki ciklusban el­sők lettek csoportjukban. — Kikből áll a játékoskeret? — A kapuban Mester és Suták állnak rendelkezésre. A véde­lemben Lácza S., Tóth A., Lácza J., Bodnár, Paliai, Kukk és Gön­czi' középpályán Balogh, Belus, Mirgai, Endrádi, a támadósorban Káposznyák, Jakab, Nyisztor, Nyikita, Veres és Tóth I. alkot­ják a keretet. — Jó ificsapatuk van, közülük kik kerülnek a nagyok közé? — Egyelőre Katona, Gargya, Lácza Gy. és Tóth L. gyakorol a többiekkel . . . — Milyenek a feltételek Üj- hértón? Jó talajú füves pályával, kul­turált öltözőkkel, hideg-meleg vi­zű fürdővel rendelkezünk. — Mit vár csapatától a baj* nokság során? — Mint újonc természetesen a biztos bentmaradást várom, de ha a csapat mégízleli a maga­sabb osztály légkörét, a közép­mezőnybe kerülhet. — Üjfehértó felnőtt labdarúgói két vasat tartanak a tűzben. A bajnoki cím, az osztályozó meg­nyerése mellett továbbjutottak az MNK-ban is ... — Igen, csapatunk ott van a legjobb 128 együttes között. Az út, ahogyan ide eljutottunk dicséretes. Először Kemécsét győztük le (5:1), majd a Nyírte­leki Tsz (1:0) következett. A folytatásban a megyei I. osztály­ban játszó Máriapócs ellen (5:0), majd a Nyírbátori BSC (1:0) legyőzése biztosította szá­munkra. hogy továbbra is ott lehetünk az MNK küzdelmeiben. További program? —- Július 25. és 30. között a Szovjetunió Kárpátontúli terü­letére Litazunk, Ungváron és Be­regszászon háromszor lépünk pá­lyára. A továbbiakban a Tisza- vasvári, Ibrán.y és Máriapócs lesznek ellenfeléink előkészületi mérkőzéseken. <K. gy.) Az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottsága és a megyei tanács napilapja * Főszerkesztő: Kopka János Szericesztőség: Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5, Telefonszámok; központ (42) 11-277. Főszerkesztő: 11-218. Sportróvat: 10-329. Ssil ügyelet: 15-124. Telexszám: <73) 344. Posta­cím: Nyíregyháza, Pf. 47, 4401. Mátészalkai fiókazerkesztőség- Kölcsey u. 2.Telefon: 612. Telex; 73495. Kiadja a Szabolcs megyei Lapkiadó Vállalat, Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. Telefon hirdetésügyben: (42) 10-150, Igazgató, főkönyvelő: 10-003. Postacím: Nyíregyháza, Pf. 25. 4401, Felelős kiadó: dr. Kárpáti Imre. Terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely hírlapkézbesitő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelöfizetési és Lapellátási Irodánál (HELlft) Budapestéin. Lehel u. 10/a. — 1900 —, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215—96162 pénzforgalmi jelzőszámra Előfizetési díj egy hónapra 43,— Ft, ne­gyedévre 129,— Ft, félévre 253,— Ft, egy évre 818,— Ft. Kérés nélkül küldött kézira­tokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Készül a Nyírségi Nyomdában, Nyír­egyháza, Árok u. 15. Felelős vez.: Jáger Zoltán. INDEXSZÁM: 25 059 HU ISSN 0133—2058. Szikszai — meddig még? Negyven év 1948—1988. Az okmány pontosan rögzíti az alapítás körülményeit: fenríállásának negyvenedik évfordulóját ünnepli a Szabolcs-Szatmár megyei Labdarúgó Szövetség. NYÍREGYHÁZÁN, a MADISZ helyiségében 1948. júli­us 25-én néhány sportbarát elhatározta, megalakítják a sportág megyei szövetségét. Kimondták, hogy a neve: Északkelet-magyarországi Labdarúgó Alszövetség legyen. Megválasztották a tisztségviselőket, elnök Palitz Mihály, társelnök Murczkó Károly, a főtitkár Bánhidi József lett. A labdarúgást szerető számos sportember anyagilag is se­gítette a fiatal szövetséget. 1948—1988. Mi történt a két időpont között? A csapa­tok és a játékosok számának növekedésével egyenes arányban nőtt a sportág jelentősége. A kései utódok — jó­részt társadalmi munkában — megyénkben ma 180 lab­darúgó-szakosztály mintegy kilencezer játékosának nyíl- vántartásával foglalkoznak, irányítják a különböző szintű bajnokságokat. A Szabolcs-Szatmár megyei „gépezet” mintegy ezer társadalmi munkást számlál, 320*édző, 240 játékvezető segíti működésüket. A SZÖVETSÉG társadalmi aktívái munkájukkal min­dig elismerést vívtak ki maguknak. Köszöntjük őket! ______ „Ülőpróba” után indulás Tlm »stíl a kormány o,, Epl-Kbi Tibor. PH spobtJ ■« m ÚJ tf '-Äae WSl «PVC? 'f ’ !§ Kei«»«­RBpnKzaf

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom