Kelet-Magyarország, 1988. július (45. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-16 / 169. szám
1988. július 16. Kelet-Magyarország 3 A burgonya ürügyén A termelő kereskedjen? Gondfelhők Nagysxekeres fölött Ez a falu élni akar A felhőtlen szatmári kék ég sem űzheti el a borúlátást, a gondfelhőt most, amely ott vibrál Bállá Jenő tsz- elnök szemében, mozdulataiban. — Nem az a mi bajunk, hogy elmaradott ez a térség, hanem inkább elhanyagolt! — robban ki belőle indulattal a keserűség, amint a hűs irodában asztal mellé telepszünk néhány kortynyi hideg vízre. VÉGRE EGY ERÉLYES HANG. Miközben a kánikulai forróságban halad a traktor a szárfelhúzóval és a homokból kibuggyannak a gumók, a somogyi buckák egyik tsz-elnöke kijelenti: „Hét forintnál alább a krumplit nem adjuk.” Elmúlt már a kótvavetyélés ideje, hiszen a négy forint ötvenes felvásárlási ár a termelési költségnek kétharmadát ha fedezi. No, és ha nem adják, mi lesz a korai burgonyával? A válasz a kérdésre kéznél van: „taroljuk és kivárunk”. Jó annak a gazdaságnak, amelynek ma kivárásra is van lehetősége. Időben és pénzben. A döntő természetesen a pénz. A napokban az egyik nagy burgonyatermelő gazdaság vezetőjével beszélgettem és az egyik kérdésem ugyanaz volt, ami a televízióriporter részéről is elhangzott. „Mit csinálnak a korai burgonyával? Dömping van, nincs ára”, ö is azt mondta: „Kivárunk”. De ez a kivárás nagyon nehéz, hiszen a mezőgazdasági üzemek többsége a piacról él. Amit ma megtermelt, holnap már el akarja adni, hiszen törleszteni kívánja a hiteleit, fizetni szeretné dolgozóit, és kellene a pénz a termelés továbbviteléhez. „Ha mi a burgonyát huzamosabb ideig tárolnánk, akkor a tároláshoz, az üzemvitelhez és más ügyeink rendezéséhez újabb hitelfelvételre lenne szükség. Egyik kérdés az, kapnánk-e hitelt. Más kérdés viszont, hogy ki bírja a magas 18, 20 százalékos, vagy még nagyobb mértékű kamatokat. A további beszélgetés során a mezőgazdasági vezető kijelentette: kutyaszorítóban vannak és nem érti, ki, vagy mi idézi elő ezeket a kellemetlenségeket. MEGÉRTENI A GAZDASÁG (mezőgazdaság) mai mechanizmusát valóban nagyon nehéz, szinte lehetetlen. Józan ésszel szinte fel nem fogható, hogy miközben hazai burgonyából rengeteg van, a piacokon kubai krumplit kínálnak. Ugyanez vonatkozik a tojásra. A tojásból hegyeket lehet rakni, de azért importáljuk a zolgáltató ágazataink igencsak különböző módon fejlődnek. Néhányon megmaradnak a régi kaptafánál, és a vevőkben egyáltalán nem bíznak, mások új utakon járnak, s hisznek az állampolgári aktivitásban. Az első csoporthoz tartoznak például a fodrászok. Még egyiköjüknek sem támadt az az ötlete, hogy az előzetes bejelentésnél így szóljon a kuncsafthoz: kedden 9-kor várom, előre levágott hajjal, a finom munkát itt végezzük el. Vagy vegyük a cipészeket! Még senki sem tapasztalhatta, hogy felszólították: cipőjéről előbb vegye le a régi sarkot, s úgy hozza a műhelybe. Pedig ez nem igényel különösebb ügyességet. A szabók sem bíznak eléggé az állampolgárokban. Legalább azt engedjék meg, hogy magunk vegyünk méretet, magunk szabjuk ki a fu- hát, és összefércelve vigyük a mesterhez. Lényegesen haladóbb gondolkodásúak a mosógép- és hűtőgépszerelők. Ha telefonon kérjük, hogy jöjjenek ki, mert rossz az említett gépek valamelyike, rögtön azt kérdezik: mi ment tönkre? A bejelentő pedig csak ismételni tudja, hogy nem mos a gép, illetve nem hűt a hűtő- szekrény, s persze egzakt csehszlovák tojásokat. Ha ettől a választékbővítésen túl a piaci vásárló olyan kedvezményt ipna, hogy minőségileg jo b és olcsóbb áruhoz jut, akkor kísérje áldás a külkereskedők és kereskedők tevékenységét. Viszont a hazai árudöm- ping, az ehhez társuló import nemhogy olcsóbbá tenné a piacot, inkább drágítja! A televíziós riporter a burgonya ürüg én azt is elmondta, hogy x esten, a Balaton környékén az újburgonyát 12—24 forintos áron árulják. Ezen kiakad és megakad minden józan ész. Nehéz elképzelai, hogy miközben a terme lő négy forintot, jó esetben öt forintot kap a burgonya kilogrammjáért, a kereskedő ugyanazt az ár it már 12 forintért, 16 forintért vagy húszért méri. De hát mit lehet tenni? A már említett tsz-elnök ott Somogybán kijelentette, hajlandóak a burgonyát, ipari üzemeknek, inté ;ményeknek, az ott dolgozó munkásoknak és hivatalnokoknak hét forintért szállítani. Valaki írja össze az igényt, valaki szervezze meg a dolgot és indulhat az akció. AZ EMLÍTETT AKCIÓ nem lenne rossz, de vajon lehet-e ebből rendszert csinálni? Nem lehet, mert akkor feje tetejére állna a világ. A munkamegosztásnak régen kialakultak a jól bevált körei, leegyszerűsítve ezt: tudjuk a termelő termel, a kereskedő kereskedik, a vásárló vásárol. Ha a termelő kereskedni kezd, ha mindenki, a vásárló is kereskedni kezd, vajon mi lesz abból? Ezek után most már csak azt kell eldönteni, vajon miért került papírra e néhány gondolat. Ki- ellen, vagy mi ellen hadakozik a tollforgató. A termelőt, a fogyasztót védi a kereskedők ellenében, avagy a fogyasztót védi a termelők ellenében? Sem ez, sem az nem célja az írásnak. Csak rendet és tisztességet óhajtana az ember. Olyan termelői, kereskedelmi és piaci viszonyokat, amely megnyugtató és nem felháborító. S. E. módon nem tudja megmondani, mi romlott el. Ezen a területen még van mit pótolnia sok honfitársunknak! ' Az autószervizeknél azonban már találhatunk pozitív példákat is. Itt abszolút bizalommal vannak a tulajdonosokkal szemben. Ha például felhívunk egy speciális hűtő javító-részleget, akkor barátságosan közlik: legyen szíves szerelje ki a hűtőt, és hozza be javításra. Képzeljék el a tulaj örömét! H<rrry fíebig:. 0£pesea De ha még ez sem volna eléggé meggyőző, hogy bemutassuk, milyen bizalommal vannak a vevők iránt, ám legyen itt a legfényesebb bizonyíték! Az egyik fényezőműhelyről van szó. Először is hónapokkal korábban időpontot kell kérni. Az illető kap egy tájékoztatót, amelyben leírják, hogy az adott napra milyen tartozékokat kell a kocsiról leszerelni. Így külső fényezés esetén egyebek között a külső tükröket, az ablaktörlőket, a szellőzőrácsokat, a lökhárítókat, az ajtókilincseVégeztek a tárgyalással. Itt tartja majd ülését a Szatmárkert vezérkara. Ga- riscsák Sándor ügyvezető igazgatóval latolgatták az imént: milyenek lesznek az idei almaárak? Mert még sok a kérdőjel. Megéri-e leszedni? Ez azonban csak az egyik felhő. A másik, ami a kifakadását okozta ennek az ízig-vérig szatmári szakembernek, nem más, mint a várva várt hitel. Négymillió! Már július 1-jén meg kellett volna kapniuk a banktól. Ezredmillimáteres pontosság — Fehérgyarmaton a fióknál azt közölték velem: hitel nincs. Mit ér így a szerződés?— fűzi hozzá nyoma - tékkal. Pedig most nagyon kellene minden fillér a szövetkezetnek. Hirtelen borulat gyorsan két, az antennát, és sok egyéb mást. Csak ilyenkor látja az ember, hogy mi minden van a gépkocsin. Nagyobb gond van akkor, ha belső fényezést is kérnek. A Dacia-, Lada-, Polski Fiat- és Wartburg-tudajdo- nosoknak saját kezűleg kell kiszerelniük az elülső és a hátsó szélvédőt. Itt azután már megmutatkozik, ki a legény a gáton. A tulaj csupasz karosszériával utazik a műhelybe, és ha elkészült a munka, visz- sza haza, ahol elkezdődik minden elölről, csak éppen fordított előjellel. Vissza kell mindent szerelni. Nagy előnyt jelent azonban, hogy legalábbis „leszerelési” tapasztalatokkal már rendelkezik az ember. Ä ardtom, sajnos, nem bizonyult méltónak a műhely bizalmára. Ügy is mondhatnám, hogy megijedt. Inkább elvitte kocsiját egy hagyományos technológiával dolgozó üzembe. Hiszen otthon nem volt szélvédője arra az esetre, ha véletlenül eltört volna a szétszerelésnél. S az ablak — annyi más tartozékkal együtt — sajnos, szintén hiánycikk. (Németből fordította: Szabó Béla) tisztul. Bállá Jenő esetében legalábbis. Ha a termelésre terelődik a beszéd fonala, meg a szatmári ember szorgalmát illendő dicsérni, akkor meg el is száll. Mert, hogy van miért dicsérni, azt az alábbi történet is példázza. — Elmaradottság?! — füstölög folyvást. — I kiadnak, a jó hírű ipari műszergyárnak is termelünk. A napokban vittünk nekik 80 merülőszivattyú-házat. Ezredmilli- méter pontossággal munkálták meg a mieink. Csak nézték, nem akarták elhinni, hogy erre Nagyszekeresen képesek. Elöntött a düh . .. Elgondolkodtató. Fut a Polski Fiat a szatmári nagy síkságon. Kétfelé mutogat. Magyarázza, hogy itt még most is látástól vakulásig dolgozik a paraszt, hogy megéljen. — Csak azt tudják hajtogatni, ha Szatmárról esik szó, hogy itt nincs műszaki értelmiség, nincs háttér, akik képesek magas színvonalon termelni. Mi, a nagyszekere- si Egyesült Erő Tsz-ben CNC számítógépvezérlésű Rí—250- es esztergaautomatát használunk. És vannak, akik értenek hozzá, akik kezelik — mondja büszkélkedve. Felelősség a falú iránt — Lehet ezen a földön mást termelni szénán kívül? Semmit! — mutatja a ne- mesborzovai legelőket. Bállá Jenő Nádudvaron volt gyakornok. De csak annyi időt töltött távol szeretett Szat- márjától, hogy teleszívja magát másfajta levegővel, tudással, s hozza haza kamatoztatni Szatmárcsekére, a tsz-be. Itt járta végig a ranglétrát. Immár negyvenkettedik éve él e táj vonzásában a Milotáról Szatmárcsekére, majd Nagyszekeresre származott elnök. Ipari bázfci Nagyszekeresen? Igen. Nyolcvan embert foglalkoztatnak: mérnököt, technikusokat, szakmunkásokat. Nagy szakmai gyakorlattal az ipari ágazatot Toldi József technikus irányítja. Közel harmincfajta villany- motort tekercselnek. Idén az Ikladi Műszergyárnak 10 ezer házi vízellátó tartályt is gyártanak. S a gyáriakkal hamarosan kooperációban megkezdik az alumínium merülöszivattyú-ház öntését és megmunkálását. — Hiányzik nekem, hogy a növénytermesztés helyett az alumíniummal bajlódjak? — veti közbe humorosan az elnök. Ügy tűnik: igen. Ezt diktálja a realitás. Tudja ezt ő is. Nagyszekeres, Kisszekeres, Zsarolyán és Nemesbor- zova népe megélhetése így kívánja. Ha felvállalta, csinálja is tisztességgel. — A családok iránt érzett felelősség kényszerít. S bizony olykor vitába kell szánnom ezért még az alumíniumhoz értő mérnökkel is! — fűzi hozzá. Szíve csak a földhöz húz. Csoda-e, hogy amikor az idei terméskilátásokról faggatom, felderiil az arca. Rekordra számítanak — Jó év mutatkozik. Csak most az a kérdés, tudnak-e fizetni nekünk a gabonáért, az uborkáért, meg a többiért. Kalászosból rekordra számítunk. Ha elképzeléseink szerint alakulnak az árak, akkor a 160 hektár almás hozza a 25 milliót. Állattenyésztésből 35 milliós árbevételt kalkuláltunk — sorolja. Szünetel viszont a csirkenevelés. Tavaly 2 milliós veszteséget termelt. A marhát bérbe adták hizlalni, hogy elkerüljék a ráfizetést. Vállalkozókat keresnek 140 tehénre is, egyelőre hiába. — Ez most a másik nagy gondunk. Sláger viszont a folyékonyműtrágya-gyártás. Diószegi Zoltán, a 37 esztendős pártbizottsági titkár elmondta, hogy a cselekvési programban arra ösztökélték a gazdaságvezetést, hogy kockáztasson bátran. Meg is fogadták. — A folyékonyműtrágyatelep az iparvágánnyal együtt 20 millióba került. A környező kilenc tsz-nek és egy állami gazdaságnak fedezi az igényeit. Egyelőre azonban csak 50 százalékos a kihasználtsága. Eddig 7 ezer tonna folyékony műtrágyát ad-. tunk el a társgazdaságoknak. A tsz-ek pénzügyi nehézségei a legfőbb gondjai a kihasználtság növelésének — magyarázta a párttitkár. Átmeneti gondok, nehézségek. Reméljük, megoldódnak, s eloszlanak a gondfelhők. — Reménykedünk. Ez a falu, a tsz élni akar. Bízom benne, eredményesen zárjuk a huszonkilencedik esztendőt — summáz bizakodva Bállá Jenő elnök. Farkas Kálmán házgyári lakások tetőszigeteléséhez készítenek paneleket a nyírmadai Béke Tsz nikecell- üzemében. Az építőipar e nélkülözhetetlen anyagából félmillió darabot gyártanak ebben az évben. (Elek Emil felvétele) — Mind»n századik ember rontosabh nimmst Szokatlan idézést kap mostanában a megyében néhány ezer ember. Nem ís idézés tulajdonképpen, hanem felkérés az, amit a Nyíregyházi Városi Tanács is kézbesít a megyeszékhely, egészen pontosan 1212 lakójának. Az irat szerint adategyeztetésre várják a címzetteket. A részletekről Horváth Miklósné dr., a Nyíregyházi Városi Tanács népességnyilvántartási csoportjának vezetője tájékoztatta lapunkat. Megtudtuk, hogy a közelgő nagy jelentőségű feladatok: a választások, a nép- számlálás teszik szükségessé, hogy felülvizsgálják a rendelkezésre álló adatok megbízhatóságát. Az Állami Népességnyilvántartó Hivatal elhatározta, a Magyarországon élők mintegy 1 százalékát felkéri az adategyeztetésre, hogy megfelelő képet kapjon az adatok pontosságáról. (Véletlen módszerrel választották ki a mintegy százezer személyt.) A tanács népességnyilvántartó csoportja felkérésében -tál -ig határt jelöl meg, és ez idő alatt hétfőn és pénteken délelőtt, szerdán pedig egész nap fogadja ügyfeleit. Arra is lehetőség van, hogy, ha valaki személyesen nem tud elmenni á tanácsra, akkor, mással beküldje személyi igazolványát, illetve — ha a kiskorú került bele az 1 százalékos mintába — a gyermek személyi lapját. Bár ez a tudósítás a nyíregyházi tanácson készült, a megye többi városálban, községében is kaphat bárki hasonló felkérést a közeljövőben. A népességnyilvántartással foglalkozó szakemberek remélik, hogy — éppen a későbbi munkák pontossága érdekében — az állampolgárok nem veszik zaklatásnak az adategyeztetést, és előre is köszönetüket fejezik ki a segítségért. A MAGYAR NEMZETI BANK új kedvezménnyel ösztönzi a hazai vállalatokat, szövetkezeteket, hogy váltókat használjanak fizetéseiknél. A korábban meghirdetett viszontleszámitolási kamatlábaknál egy százalékkal alacsonyabb kamat felszámításával vásárolja meg az MNB azokat a váltókat, amelyeket a leszámítolás előtt a váltóbirtokosok kétszer vagy többször átruháztak. Feltétel az is, hogy a váltó kiállítása és leszámítolása között legalább harminc nap teljen el. Ezt a kedvezményt az MNB július 15-étől alkalmazza.
