Kelet-Magyarország, 1988. június (45. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-20 / 146. szám

2 Kelet-Magyarország 1988. június 20. „Fegyver van nálam...“ Színházunk Tengizben Az elmúlt napokban Ten­gizben jártak, és két elő­adáson léptek fel a kint dolgozó magyarok előtt a nyíregyházi Móricz Zsig- mond Színiház művészei. A részletekről Horváth Ist­ván ügyvezető igazgatótól^ kaptuk a következő tájé­koztatást. — Az évadzáró társulati ülés után június 2-án in­dultunk, Ferihegyről Moszk­vába repültünk, onnan Gur- jevbe, a Tengdztől 300 kilo­méterre lévő nagyváros­ba. Június 4-én, szomba­ton érkeztünk Tengizbe, ahol azon nyomban meg­kerestek bennünket a helyi tévé munkatársai és in­terjút készítettek mun­kánkról. Aznap este volt az első szereplésünk, ami miatt lényegében meg­hívtak bennünket, hogy ad­junk egy zenés összeállí­tást az építők napja alkal­mából. Előttünk csak egy társulat, a Fővárosi Ope­rettszínház járt fellépé­sünk színhelyén, ' és el­mondhatom, hogy nagy sze­retettel fogadtak ben­nünket, különösen a höl­gyeknek volt nagy sike­rük. — Valamennyiünknek emlékezetes marad ez az est: ilyen nagy létszámú közönség előtt még nem játszottunk: a szabadtéri színpad nézőterén kb. há­romezren voltak. Másnap Görgey Gábor: Komáim- asszony, hol a stukker cí­mű művét adtuk elő — és úgy gondolom: ennek az előadásnak az alapján is van esélyünk azt hinni, hogy máskor is meg fog­nak hívni bennünket. Er­ről egyébként mostani meghívónkkal a Vegyép- szer-rel fogunk majd tár­gyalni. — Tizenegyen voltunk kint: Csorba Ilona, Varjú Olga, Orosz Helga, Simor Ottó, Mátrai Tamás, Juhász György, Horváth László Attál'a, Schlanger András, Kazár Pál zenei vezető, Kováts István ügyelő, mindenes, és jómagam. A fellépések után pár napig még maradtunk, ismerked­tünk az ottaniak munká­jával, életmódjával, az emberekkel. — Az út legérdekesebb sztorija a darab címében szereplő „stukkerhez” fű­ződik. Minden hivatalos vizsgálatnál, repülőre fel­szállásnál, átkelésnél jó előre bejelentettem a szol­gálatban lévő személyek­nek: fegyver van nálam. Gondolták, sizínésztréfa, és először nevettek. Amikor tényleg előhúztam a pisz­tolyt, akkor nagyon elko- molyodtak, és amikor el­magyaráztam, miről van szó, akkor megint nevet­tek, de akkor már felsza­badultan. — Érdekes volt a közle­kedésünk egy helyi járatú repülőgépen: egy kis kétfe­delű gépet állítottak be, pont tizenketten fértünk el rajta. És voLt még egy érdekes élményünk: lát­tunk egy kis folyót, amely­nek a medrében most majd­nem térdig ér a víz — a tavaszi esőkből maradt még tartalék, de ha aztán beáll a nyár, ott is sivatag lesz. Most 45—50 fok volt kint a hőmérséklet. . . B. E. Fordulat a Béres-cseppek ügyében Miniszteri kézjegy az alapítványon A héten új alapítvány születésének lehettünk tanúi, júni-' us 13-án Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter jóváhagyta a Béres-alapítvány okiratát, s ezzel talán sok beteg életében új fejezet kezdődik. Ha a közvéleményt tavaly nem rázza fel Kása Ferenc „Az utolsó szó jogán” című filmje a Béres-cseppekről, ta­lán máig sem történik sem­mi. Ma is érthetetlen, miért is kellett a filmnek tíz évig dobozban maradnia. A felta­lálót közben kuruzslónak ki­áltották ki, sőt zaklatták is. A múlt évi filmszemlén mu­tatták be a háromórásból mintegy hatórássá bővített dokumentumfilmet, azaz vád­iratot az előítéletek ellen. Ko­sa — miután műve kiszaba­dult a „palackból” — a film­vászonra idézte a tíz évvel ezelőtti főszereplőket. És cso­dák csodája, a Béres-cseppe- ket szedők legtöbbje még ma is él. Olyanok, akikről az or­vosok annak idején már le­mondtak. BÖRTÖNBEN A VÉGREHAJTÓ Árverésen „nyert” ezresek A Miskolci Városi Tanács dolgozóinak ügye után a nyíregyházi bíróság elé ke­rült a Borsod-Abaúj-Zemp- lén megyei Bíróság végre­hajtóinak büntetőpere. Ju­hász Nagy Ferenc 18 éven kérészitől, Varmuzsa Re­zső 11, míg Gunda László 3 éve dolgozott végrehajtó­ként a megyei bíróságon. Az ítélet után Juhász és Var­muzsa munkaviszonya fe­gyelmi büntetéssel szűnt meg. Taxiköltség a részietek miatt A negyedrendű vádlottal, Tiborcz Béláméval szemben itöbb végrehajtási ügy volt folyamatban. Többek kö­zött a Debreceni Állami Gaz­daság kért végrehajtást el­lene 73 ezer forint tartozás miatt. Az iratokat Juhász Nagy Ferenc kapta meg, aki 1984. november 14-én meg­jelent az asszony lakásán. Lefoglalt tőle egy színesté­vét, egy négyrészes szek­rénysort és egy Trabant gép­kocsit, annak ellenére, hogy Tiborczné bejelentette, az autó az élettársáé, a televí­zió pedig a fiáé. A végrehaj­tó megnyugtatta, hogy az egész foglalásnak nincs je­lentősége, mert ez csak me­rő formaság. Tiborczné ígé­retet tett az adósság megfi­zetésére, és be is ment a végrehajtó irodába néhány nap múlva, ahol kifizetett 15 ezer forintot. Megbeszélték, hogy a következő részletet miikor fizeti be újra, de ab­ban az időpontban nem tu­dott megjelenni az irodán, ezért felhívta telefonon a vég­rehajtót, aki megígérte, hogy kimegy hozzá személyesen. Valóban el is ment a laká­sára, ott átvett 13 ezer fo­rintot, és megbeszélte Ti- borcznéval hogy ezentúl is ilyen módon fizesse majd adósságait. Azt azonban ki­kötötte, hogy minden alka­lommal taxival fog hozzá el­menni, ezért átvett tődé ezer forintot taxikölitségre. A kö­vetkező törlesztéskor a vég­rehajtó 6 ezer forintot kért az asszonytól annak fejében, hogy elhúzza az eljárást, és nem bocsátja a lefoglalt tár­gyakat árverésre. A fenti összeget át is vette, ennek ellenére négy nap múlva fel­szólították Tiborcz Bélánét, hogy egy másik tartozása miatt költözzön ki a házából. Juhász a kiköltözésre 15 na­pos határidőt szabott, és új­ra elment hozzá foglalni Varmuzsa Rezsővel. Ez al­kalommal is ugyanazokat a tárgyakat foglaltaik le, mint amiket az állami gazdaság­gal szembeni tartozás fejé­ben. Az ingóságokra kitűz­ték az árveréseket, de vevő nem jelentkezett rájuk, így Juhász irattárba helyezte ■az aktát. Az ingatlan, vagy­is a lakás árverése tovább folytatódott, s Juhász meg­ígérte, hogy 20 ezer forin­tért elhúzza az eljárást. A pénat át is vette részletek­ben, aztán kért volna még újabb összegeket, de Ti­borczné nem tudott fizetni, így a lakást elárverezték. Orosz József ellen szintén több végrehajtási ügy in­dult, Gunda László volt az előadója. Gunda behivatta egy foglalás után Orosz Jó­zsefet az irodájába, ahol bent vólt Juhász Nagy is. Az adós azt kérte Gundától ho«v ne tűzzön még ki árverést a le­foglalt tárgyakra, mert a közeljövőben nagyobb pénz­hez fog jutni. Juhász Nagy közbeszólt a beszélgetésbe, és közölte Orosszal, hogy a kérése kockázatos, mert a megyei bíróság elnöke meg­szigorította az ellenőrzést, ök ellenben a társával haj­landók ezt a kockázatot vál­lalni, ha kapnak 10 ezer fo­rintot. A pénzt me? is kaD- ták. Márkás autó, potom pénzért Egy Ford Lincoln Con­tinental típusú gépkocsit foglalt le Juhász Nagy Fe­renc az egyik adóstól. A gépkocsi a végrehajtást ké­rőhöz került, D. Károlyhoz, akit Juhász Nagy törvény- sértő módon megbízott a zárgondrioki . feladatok ellá­tásával. ígéretet tett D. Ká- rolynak arra, hogy ő lesz a 200 000 forintra felbecsült autó első vevője. Nem sokkal ez­után a bíróság folyosóján a végrehajtó találkozott egy ismerősével, Dudás Csabá­val, aki valami jő kocsi után érdeklődött, amihez ol­csón hozzájuthatna. Juhász' a Fordot ajánlotta, és el­árulta Dudásnak, hogy ha az árverésen nem jelentkezik más vevő, azt harmadáron is meg lehet venni. Az árve­rés előtt D. Károly is jelez­te Juhásznak hogy szeretné megvenni a kocsit. Az árve­rést 1984. augusztus 3-án reggel 8 órára tűzték ki. Vevőként Dudás Csaba je­lentkezett, aki 70 ezer fo­rintért hozzájutott az autó­hoz. Nyolc óra után pár perc­cel befutott D. Károly , szin­tén mint vevő, de akkor már a végrehajtó közölte vele, hogy a Ford elkelt, már a papírokat is kiállítatta. Mind­ezért Dudás Csabától 10 ezer forint hálapénzt kapott. A büntetések Még egy áldozata lett Ju­hász Nagynak, a kis jövedel­mű L. Lajosné, aki éppen azért nem tudta az adósságát megfizetni, mert nehéz anyagi helyzetben élt. Nem akarta, hogy elárverezzék a meglévő vagyontárgyait, ezért ezer forintot adott át Juhász Nagy Ferencnek. A házát ennek ellenére — igaz, a megengedettnél később — mégis elárverezték. Juhász Nagy Ferencet a nyíregyházi bíróság 4 rend­beli hivatalos személy által kötelességszegéssel elköve­tett vesztegetés, valamint egy rendbeli hivatalos sze­mély által elkövetett köz­okirat-hamisítás bűntette miatt másfél év börtönbün­tetésre ítélte, valamint kö­telezte, hogy fizessen meg az államnak 42 ezer elkobzás alá eső értéket. Varmuzsát a hivatali vesztegetés, hiva­tali visszaélés és közokirat- hamisítás bűntettének vád­ja alól felmentették, míg Gunda Lászlót egy év pró­baidőre felfüggesztett nyolc hónapi börtönre és 3 ezer forint pénzbüntetésre ítél­ték. Tiborcz Bélánénak hi­vatali vesztegetés miatt 2 ezer forintot kell fizetnie, s 5 is felfüggesztett szabad­ságvesztés-büntetést kapott. Orosz Józseffel szemben hasonló büntetést szabták ki, míg Dudás Csaba 12 ezer forintot köteles fizetni. Az ítélet Varmuzsa Rezső­vel. Tiborcz Bélánéval. és Dudás Csabával szemben jogerős. B. A. Az alapítvány fordulatnak tekinthető az ügyben — vall­ja Szirmai Péter, a kuratóri­um elnöke. A kuratórium tagja egyébként Kosa Ferenc filmrendező és Mezei András költő is. Nem kis részük van abban, hogy az egészségügyi kormányzat most már segíti azt a törekvést, hogy végre kiderüljön az igazság a Bé­res-cseppekről. A történet ismert: dr. Bé­res József biológus, nyírségi burgonyanemesítő a hatvanas években feltalált egy szert, amely meggyőződése, majd gyakorlati bizonyítéka szerint eredményes bizonyos rákos megbetegedések ellen. Az or­vostársadalom, az egészség- ügyi kormányzat — anélkül, hogy a szert bármiféle kísér­letnek vetette volna alá — kijelentette, hogy az hatásta­lan, sőt, káros. A Herbária Országos Gyógynövényforgal­mi Közös Vállalat a MÉM en­gedélyével, mint élelmiszer- ipari adalékanyagot, kezdte a szert gyártani 1980-ban. No­ha gyógyhatásának vizsgálata továbbra is késett, Kosa film­je lakat alatt volt, a Béres- cseßpeket a gyógynövénybol­tokban árusították, mint ro­borálószert. Az NSZK-ban eközben Béres-társaság ála- kult, Japánban pedig elvé­geztek egy sor állatkísérletet és klinikai próbát. Több sváj­ci klinikán már adagoltak egyéb gyógyterápiák alkal­mazásával együtt Béres-csep- peket, amely meggyorsította a műtéti sebek gyógyulását. Itthon ekkor még mindig nem történt semmi. Kosa Ferenc filmje robba­násszerűen rávilágított a tu­domány álarcát öltő előítéle­tekre, arra, hogy szűk cso­portérdekek hogyan késleltet­hetik a társadalom érdekei­nek érvényesülését. A film nyomán társadalmi kezdemé­nyezésre megszületett az ala­pítvány tervezete. Szép Sán­dor budakeszi kertész, alapít­ványtevő első 100 ezer fo­rintját mind többen szeret­nék kiegészíteni, akik fontos­nak érzik az ügyet. Az ala­pítvány számlájára — Ba- konyvidéki Termelőszövetke­zet budapesti kirendeltsége, Kálvin tér 7. 1091 MNB 219- 98344-07917 — egyébként bár­ki, bármilyen összeget befi­zethet. (A Vasárnapi Hírek-ből) Két új fürdőmedencével gazdagodott a tiszavasvári strand. A tanács és a SZAVICSAV költségvetéséből 2,5 millió forintot fordítottak az új medencék építésére. Fel­vételünk a tiszavasvári strandon készült. (E. E. felv.) „R-butilcok" szűk pénztárcához Van valami jó cucc? „Bálabontás péntek dél­után.” Erre a hírre gyüle­keztek a háziasszonyok, idő­sek és fiatalabbak a nyír­egyházi Fúrj utcai olcsó bolt előtt. Hat hónap alatt jó hí­rét keltették a vevők a bolt­nak: ez a túrkáló szebb árut kínál, az újonnan érkező szállítmány után a bálabon­tás idejét közhírré teszik, így talán a protekció ki-, zárt... Rongyosboltból — alkalomra ? Az asszonyok nagy érdek­lődéssel láttak hozzá a túr- káláshoz. — Talált-e valami használhatót? — kérdezem a fiatalasszonytól. — Most még nem, de már gyakran vettem itt a gyere­keknek szép holmikat. Nyolc- és kétévesek, pillanat alatt kinövik a legszebb ruhane­műt is. Dzsekit, pulóvert, nadrágot vittem innen ne­kik, mit mondjiak, fillére­kért. — Elégedettek a minőség­gel? — Ha azt mondom, hogy munkába nyugodtan járha­tok bennük, már elárultam a lényeget. De láttam már, hogy valaki alkalomra vette fel az „R-butikos” cuccot. — Tudják-e a munkatár­saik, hogy itt vásárolnak? — Azt tudják, hogy né­hányszor itt is megfordu­lunk, de nem mindig mond­juk el egy „új” darabról, hol szereztük. — Miért, szégyen idejárni? — Nem mondanám így, de azért nem verjük nagydobra. Mióta egyre nehezebb a megélhetés, más is felkeresi a használt áruk boltjait. So­kan vásárolnak ilyen „üzle­tekben”, nem érzünk hátrá­nyos megítélést, ha ismerős­sel találkozunk az ajtóban. „Ne írja meg a nevünket" Elköszönök, a két fiatal- asszonynak megtelt a kosara. — Azért a nevünket ne ír­ja meg, tanítunk, kolléga­nőink közül is többen járnak ide, elégedjen meg ennyi­vel ... — Zsákbamacska, hogy mit találnak a bálában — hallottuk a Fúrj utcai boltot vezető asszonytól. — A tisza- berceli termelőszövetkezet a munkaadónk, akkor külde­nek újabb szállítmányt, ha kérünk. Előfordult, hogy nyáron téli árut kaptunk és nehezebb volt eladni. Az a tapasztalatunk, hogy szíve­sen jönnek turkálni ide az emberek. A megyében több mint kétszáz olcsó bolt várja a vevőket. A forgalmas főúttól pár méterre Őrben is nyitott egy üzletet a szatmárcsekei Haladás Termelőszövetkezet. Bunkóczy Antalné boltveze­tő nagyobb érdeklődésre szá­mított. — Őrben nincs konkuren­cia, mert csak nálunk lehet ruhafélét venni. Viszont ki­csi a falu, kevés áru fogy és nehéz eleget tenni a szerző­désben vállalt kötelezettség­nek: a tsz ugyanis kikötötte, hogy az áru 70 százalékát kell eladnunk. A pénzem bánja, ha ez nem sikerülne. Ütött-kopott házikót bérel a tsz, abban rendezkedett be a bolt. Az áru piszkos, a le­vegő dohos, nem csábít a vásárlásra semmi, csak az, hogy ne kelljen Mátészalká­ra buszozni egy nadrágért, szoknyáért. — Falun nem járhatok mindig ünneplőben. Bérfű­részelő kisiparos vagyok, a por hamar tönkrevágja a legdrágább ruhát is — ma­gyarázza Kállai Mihályné. — Egyébként alig kapok ma­gamra való ruhát az áruház­ban, arról nem is szólva, hogy mennyit takaríthatunk meg itt. Javítani a vásárlás feltételein Tóth Miklósné helyesel, most azért ugrott be, van-e valami jó cucc? Ide ugyanis nem érdemes konkrét céllal jönni. Szavait igazolja a középkorú férfi, aki hiába keres magának munkába járni egy flanellinget. Mióta általános forgalmi adót fizetünk, drágább a ru­ha kilója, 365 forint, ebből 292 a tényleges ár és 73 fo­rint az adó. Hogy még min­dig megéri az olcsó boltok­ban elkölteni a pénzt, bizo­nyítja: gomba módra szapo­rodnak az „R-butikok”. — Mennyiségi ellátási gondokkal küzd a kereske­delem, így jól jön a gyer­mek- és a női ruházatban az olcsó áruk forgalmazása — mondta 'a megyei tanács ke­reskedelmi osztályvezető-he­lyettese Nemes András. Tóth Kornélia

Next

/
Oldalképek
Tartalom