Kelet-Magyarország, 1988. június (45. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-11 / 139. szám
Ái Ecsedi-láp lecsapolása Ötven éve jelent meg Berey József helytörténeti műve 1987-ben volt 50 éve annak, hogy Mátészalkán a „Szatmár és Bereg” Nyomdai Műintézet kinyomtatta Berey József református esperes „Nagyecsed nagyközség hajdan oppidum, a nagyecsedi református egyház, az ecsedi vár és az ecse- di láp története 1930-ig” című 79 oldalas könyvecskéjét, amely alapvető helytörténeti munkának bizonyult. A szerző lelkészként közel 50 évig szolgált (1888—1935) a Nagyecsedi Református Egyházközségnél, s oda kerülve meglepte, hogy: „a község lakói úgyszólván semmit sem tudnak a község, az, egyház és a hajdani vár fényes múltjáról”. A község és az egyház levéltárát senki sem kutatta át. Ő nemcsak Nagyecseden, hanem Nagykárolyban, sőt az Országos Levéltárban is kutatott, s állandóan gyűjtötte az adatokat. Ismereteit pedig minden lehetséges módon terjesztette. Több, volt tanítványa ma is kincsként őrzi a tőle jutalomként kapott könyvet. Jól megérezte Berey József halálának közeledtét s akárhogyan is siettette művének megjelentetését, a II. kötete csak kéziratban maradt az utókorra. Most e kiváló honismereti munkásra emlékezve e kézirat adatai alapján összefoglalom az Ecsedi-háp lecsapolási kísérleteit és végleges lecsapolását. Ismeretes, hogy az ecsedi várak (a honfoglaláskori sárvári) földvár és a Báthoriak 1334-től épült ún. Hűség-vára) fő erőssége a láp volt. A kővár végleges lerombolásával (1711) azonban a láp is elvesztette védelmi jelentőségét, s a földművelést pedig egyszerűen lehetetlenné tette. Minthogy az Ecsedi-lápot főleg a Kraszna szétterült vize alkotta, korán felmerült a gondolata a Kraszna vízfolyása szabályozásának. Ennek érdekében még 1730-ban Mikoviny Sámuel (1700— 1750) a híres mérnök térképet készített a lápról. Az első lecsapolási vállalkozás az 1749—51. években 6 km hosszú csatorna készítése volt az ún. Sándor láptól az ecsedi tóig. Ez volt, gróf Károlyi Ferenc (1705— 1758) ún. „ásovány”-a. Ennek nem lett kedvező hatása, s ezért fia, Károlyi Antal gróf 1776-ban a lápot végighajózta, 1777-ben 3 földmérővel felmérette, s 1778-ban a Kraszna folyó kitakarítása, illetve részben új meder ásatása után abban reménykedett, hogy ki fog száradni a láp. A láp azonban az óriási költségek (16593 Rhénes frt) ellenére továbbra is megmaradt. Ezért 1781-ben Mezey Cyrill vármegyei földmérő még egy csatornát húzatott a lápon keresztül, azonban már 1784-ben mégis olyan nagy árvíz volt, hogy Nagyecseden a hullám a templom küszöbét nyaldosta. Ezután minden maradt a régiben, mígnem éppen 100 év múlva, az 1883—84 években Szatmár vármegye kitisztíttatta az ún. Károlyi Antal-féle csatornát. Bachát László nyelvésznél, aki szigorú vizsgáztató hírében áll; aki hétezer szót gyűjtött; aki terminológiai szótárt szerkeszt 1988. június 11. A szivattyútelep Az eddigi eredménytelenség láttán felsőbb nyomásra 1894. aug. 9-én gróf Károlyi Tibor elnöklete alatt megalakult az Ecsedi Láplecsapoló és Szamos Balparti Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat, amely végülis 4 év alatt véghez vitte a láp megszüntetését. Már 1898. március 20-án 10 órakor a domahídi határban átvágta az elnök azt a keskeny földgátat, amely a vizet a Kraszna új medrébe terelte. A lecsapolási terv főbb alapelvei a következők voltak: I. A láp szélén, biztos és kemény talajon a Kraszna folyónak új medret készítettek Nagymajténytól Vásáros- naményig, azaz 66,45 km hosszúságban. Itt 5,8 millió m* földet kellett megmozgatni, 18 betonhidat (48 m hosz- szú) építeni, s ezáltal az ösz- szes nyírvizet is az új mederbe terelhették. II. A láp keleti oldalán a Szamos ár adásainak a be- özönlését kellett meggátolni, a bal parti töltés 85,5 km hosszúságban történő emelésével, illetve szilárdításával. Itt 2,37 millió km1 földet mozgattak meg (de a felső szakasz csak 1907-ben fejeződött be). III. Három patakot (Homo- ród, Balkány, Sóspatak) a Szamos folyóba irányítottak: 29,5 km új meder építése, 1,2 millió m3 föld mozgatása, 2 vashíd és 18 fahíd építése révén. IV. Végül a lápi belvizeket a régi csatornák felhasználásával és új kanálisok (1. lápi főcsatorna: 36 km; 2. keleti főcsatorna: 41 km; 3- tyu- kodi főcsatorna: 11,5 km és 4. északi főcsatorna: 29 km) építésével a Krasznába és a Szamosba vezették. A valódi láp 45 ezer kát. holdon terült el, azonban az egész ártér már 162 ezer holdat tett ki. A lecsapolás utáni vízszabályozás tökéletesítése érdekében több szivaty- tyútelepet is építettek, így Nagyecseden az ún. váriskolától 2 km-re a Kraszna töltésénél egy 700 lóerős szivattyútelepet, amely 40 ezer hold víztelenítését képes teljesíteni. E telepet olyan gépekkel szerelték fel, amelyeket később villanytelepként is lehetett használni, (ez 1928-ban valósult meg). Az összes megmozgatott föld 10,6 millió m'1 volt és a lecsapolás költsége: 14,7 millió korona. Ami 150 éven át nem sikerült, most megvalósult: termővé vált a láp területe. Gigantikus vállalkozás volt ez, leginkább nagy hadművelethez hasonlítható, s maradandó honismereti munka ennek megírása, megörökítése is. Nagyecsed nagyközség megbecsüli egykori lelkészének emlékét, s az ősszel megnyitandó Helytörténeti Gyűjteményét Berey Józsefről fogja elnevezni. Dr. Fazekas Árpád Másfél évtized távlatából is élénken élnek bennem azok a vizsga- drukkos napok, amikor a leíró magyar nyelvtan szigorlatra úgy indultunk, és azt számolgattuk, milyen a „kirugási” arány. (Több mint ötven százalékos veszteséget sejtetett.) Jelest szökő- évente egyszer, ha kapott valaki az öt fél év anyagának ismeretére, a négyes párját ritkította, a jobbak már reménykedhettek a közepesben, de vágyaink netovábbja az első nekifutásra megszerzett kettes volt. Aki erről a szigorlatról kijött, zsebében tudhatta a tanári diplomát. Tény, az államvizsga nem volt ennyire nehéz ... Bachát László főiskolai tanár tudja, hogy ő igen szigorú vizsgáztató hírében áll. Azzal érvel, hogy az itt szá- monkért anyag 70 százalékát már az általános és a középiskolában — legalábbis elvben — megtanulja a hallgató. Többre tartja viszont a tisztességet, hisz őt annak idején 1962-ben azért állították a nyelvészeti tanszék élére, hogy tanítsa meg a leendő pedagógusoknak a magyar nyelvtant. Ebben a törekvésében nem tudott valaki úgy protekciót kérni tőle, hogy meggyőződése ellenére átengedje hiányos tudással a vizsgázót. — A szigorúság nekem sem esett jól — emlékszik vissza diákéveire Bachát László. — De most, évtizedek távlatából roppant hálával gondolok azokra a tanáraimra, akik követeltek, ök oltották belém az alaposság igényét, amelynek hiányában bűn a katedrára állni, de még a tudományos és a közéleti munkához is elengedhetetlen a pontosságra törekvés. Hisz nyelvtani rendszereket nem lehet mellébeszéléssel oktatni, ha a szófajoknak meghatározott alcsoportjai vannak, nem mondhatjuk azt egy néhány után, hogy és a többi... Arra gondolok, hogy a tárgyi ismeret egyben logikus gondolkodást, világos fogalmazást és talán nem túlzók, ha azt mondom, egyenes magatartást követel. Lehet, hogy túl messzire mentem, de számomra ezek a dolgok valahol legbelül, mélyen összefüggenek. Az ország másik végéből, a Vas megyei Örimogyorósd- ról került Szabolcs megyébe Bachát tanár úr. Bonyhádon járt középiskolába, majd a pécsi egyetemen készült magyar—latin szakos tanárnak. Diplomát Szegeden kapott, mivel 1939—40-ben a szegedi egyetemet visszavitték Kolozsvárra és hogy ne maradjon egyetem nélkül a Ti- sza-parti város, Pécsről átvitték á bölcsészkart Szegedre. Sopronban kezdett tanítani, majd 1947-ben jött először Nyíregyházára. Megpályázta és elnyerte a Kossuth Gimnázium állását, ám két év múlva ismét a Dunántúlon, Tatán állt katedrára. Nyíregyházi lányt vett feleségül, két kisgyermekével együtt laktak egy kollégiumi szobában. 'Úgy tervezték, hogy Nyíregyházán telepednek le véglegesen. Bachát László előbb a Kossuthban, majd hosszú évekig a most 30 éves jubileumát ünneplő Kölcsey Ferenc Gimnáziumban tanított. Mérföldkő az életben 1962: ekkor szervezték meg a tanárképző főiskolát. Rögtön a nyelvészeti tanszék vezetésével bízták meg, Buda Sán- dorné kolleganőjével láttak hozzá a nyelvtanoktatás és a magyartanárképzés megszervezéséhez. Akkor főiskolai docens volt, 1969-től főiskolai tanár. A nyelvészeti Munkaasztalánál Bachát László. felkérték Bachát Lászlót a szótár anyagának összeállítására. — Egy ilyen csoportnyelvi szótárnak a megjelentetése talán kulcsot adna a felnőttek kezébe, hogy megértsék a fiatalokat. Ugyanis a fiatalok arra törekszenek, hogy nyelvükben és ezáltal gondolataikban rejtőzködjenek, más ne értse amit mondanak. Változnak a diáknemzedékek, így változnak a készülő szótár szócikkei is. Az ország minden területéről 15— 20 esztendő alatt mintegy 7 ezer szót gyűjtöttem össze. Vagy én magam, vagy a hallgatóim, vagy pedig szakdolgozatokban és más forrásmunkákban bukkantam rájuk. A készülő diákszótár Beszéd és magatartás összefügg, a témáról szóló könyvet Bachát tanár úr szerkesztette tanszéket 1985-ig vezette, most oktatja a hallgatókat, vizsgáztat és elmélyült tudományos munkát folytat. Társadalmi megbízatása a TIT-ben a magyar nyelvi szakosztály megyei elnöki tiszte. Az idén már 21. alkalommal rendezték meg a nyelv ünnepét, a magyar nyelv hete rendezvénysorozatát. Nemcsak a megyében, hanem Borsodban is felkérték a nyitóelőadásra. Szülőföldjén, Vas megyében — a központi ünnepségén — három előadáson mondta el nyelvművelő tapasztalatait. Nagy megtiszteltetésnek érzi, hogy a TIT magyar nyelvi szakosztálya országos elnöksége vezetőségi tagja. A diákság lelkét-nyelvét igen jól ismeri, hiszen évek óta gyűjti, rendszerezi az ifjúsági nyelv szavait, kifejezéseit. Tagja a Hazafias Népfront beszéd- és magatartáskultúra bizottságának és itt vetődött fel egy diákszótár kiadásának a gondolata. A KISZ KB vállalta a kiadást, körülbelül 3 ezer szót tartalmazna. Az ifjúsági nyelv egyik jellemzője, hogy mindent igyekeznek lerövidíteni, nincs idő hosszan beszélni valamiről. Az afő közkeletű rövidítése az osztályfőnöknek, a hb — bár a Hungária Biztosító is aspirál rá — a diákságnak a házibulit jelenti. A pgzh a politikai gazdaságtanból írt zárthelyi dolgozat egyszerűbb változata, a pb pedig a pofa be — röviden. Szellemes a KGST „átírása”, a diákoknak ez a közös gondolatok sorozatos találkozását jelenti, ami akkor fordul elő, ha a tanár rájön: a dolgozatot egymáséról másolták .., Nem valami elszigetelt szókincset képez az ifjúsági nyelv, mert a köznyelv is jelentős szókészletet átemel belőle. Bár a diákok nem a köznyelvi értelemben használják a meglévő szavakat, hanem új jelentéstartalommal ruházzák fel a szót. Például avas a zsiradék, de diá- kéknál avasnak nevezik a dumát, ha unnak valakit. Nem túl szerencsés a disznó- ságot sertésségnek, az arcátlanságot képetlenségnek nevezni, viszont időnként a nyelvújítás bajnokainak képzelik magukat a nyakatekert kifejezések kiagyalói. Van persze szellemes megoldás köztük: az 1/2-et alfának mondja a diákzsargon. Bachát László sokat foglalkozott a ragadvány- és becenevekkel, a földrajzi nevek közül a vizek, erek, csatornák, patakok, vízfolyások elnevezésével. A volt tisza- löki járás földrajzi neveit összegyűjti és rendszerezi, mielőtt a feledés homályába vesznének. A szerkesztést, a publikálást pedagógiai munkája részének tekintette Bachát tanár úr! 1962-ben indult és négy évfolyamot ért meg a Szabolcs-Szatmár megyei Nevelő című folyóirat, amelyben szakfelügyelők, pedagógusok, a tanács művelődési osztályának munkatársai fejtették ki véleményüket. Szerzői voltak a folyóiratnak Margócsy József, Ballai An- talné, Sinka Antalné, Hetey András, Almási György — valamennyien ismert és jónevű pedagógusok. Papírtakarékosságra hivatkoztak már akkor is, és az érdeklődés ellenére halálra' ítélték a Bachát László által szerkesztett folyóiratot. Nagy-Britanniában, Leedsben járt egy tanulmányúton a tanszékve- zfető, nyert pedagógiai pályázatot latinból, olvas németül és angolul. Most rendezi sajtó alá a nyelvtudományi terminológiai szótár általános és középiskolai tanulóknak szóló részét. Ezt a szótárt nagy sikerrel forgathatják majd tanárok és gyerekek, mint iskolai segédkönyvet a nyelvtanulásban. A terminológiai szótár befejezését tartja fontos céljának még Bachát László. A főiskolai jegyzetek sorozatban a szófajtan szerzője lesz. Felesége főiskolai docens a kémia tanszéken, fia rendszerprogramozó a SZÜV-ben, lánya vegyész Debrecenben. — Amikor a főiskolára kineveztek, akkor nyíltak előttem nagyobb távlatok, mind a tudományos munkában, a kutatásban, mind az oktatásban. Két végén égettem a gyertyát, hogy kihasználjam a rendelkezésemre álló időt. Talán azért is tartanak szigorúnak, mert a hallgatóimat arra ösztönzőm, hogy komolyan készüljenek hivatásukra, hiszen a tudományt ostromolni csak hittel, szilárd akarattal és kitartással lehet. Ha valaki igényes önmagával szemben, az élet nem enged neki időt a lazsálásra ... Tóth Kornélia Madártávlatból munkahelye, a tanárképző főiskola. UU HÉTVÉGI MELLÉKLET