Kelet-Magyarország, 1988. június (45. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-11 / 139. szám
1988. június 11. Kelet-Magyarország 3 Összefogással Tiszavasváriban | Minden forint négyet ért AZ ELNÖKI TANÁCSNAK egyetlen napirendje volt, Tiszavasvári lakói azonban másfél évtized kemény, célratörő munkával érték el, hogy 1986 elején várossá nyilvánították a települést. Erről és az azóta végzett településpolitikai tevékenységről adott számot a Hazafias Népfront városi bizottsága a megyei népfrontelnökségnek egy Tisza- vasváriba kihelyezett ülésén. Elhangzottak általánosabban megfogalmazott mondatok, mint például, hogy a népfrontbizottság és munkabizottságai közreműködtek a várossá nyilvánítás feltételrendszerének kidolgozásában és konkrét szervező munkával segítették a település várossá válásának folyamatát. De elhangzottak konkrétabb dolgok is, hiszen amióta a tanácsi gazdálkodás feltételei — összefüggésben a népgazdasági helyzettel — nem javultak, alaposan megnőtt a társadalmi munka jelentősége. Ennek szervezésében pedig kiemelkedő szerepet vállalt a népfront. A tiszavasváriak tudják, hogy milyen eredményeket hozott társadalmi munkájuk a gyermekintézmények bővítésében, korszerűsítésében, de masoknak is példa lehet, hogyan lett 6 millióból 24 fnillió forintos érték például a Vasvári Pál általános iskola bővítésekor. E nagy munkát a Kabay János —, majd a szorgalmatosi iskola, később pedig a Pethe Ferenc általános iskola bővítése követte, ezekben az intézményekben 22 millió értékű társadalmi munkát végeztek az üzemek, intézmények dolgozói, a szülői munkaközös- : .gépek, a kollektívák. Így ér- ' hették el, hogy most már egy- műszakos a tanítás, minden iskolának van tornaterme, s hagyománnyá vált, hogy az r óvodák, bölcsődék nyári karbantartásánál jelentős értékű; munkát végeznek a szocialista brigádok, a szülői munkaközösségek tagjai. Az pedig szinte egyedülálló, hogy a társadalmi munkán felül a gyermekintézmények fejlesztésére 400 ezer forintot fizetett be egy önkéntes adakozó. természetesen itt is egyre nagyobb teret kap a társadalmi közreműködés a meglévő létesítmények működtetésében, fenntartásában az utak és járdák, a közművek építésében, a sportlétesítmények létrehozásában, most pedig egy úttörőtábor épül. Ilyen összefogás eredményezte, hogy 1985-ben 22 millió, tavaly pedig a duplájánál is több, 48 millió forint volt a társadalmi munka értéke. Nem véletlen tehát, hogy öt év alatt négy alkalommal értek el 1—4 közötti helyezést, kétszer pedig a Hazafias Népfront Országos Tanácsa jutalmazta elismerő oklevéllel és félmillió forinttal önzetlen munkájukat. Most azon fáradoznak, hogy a környezet védelméért végzett tevékenységük is hasonló eredményeket hozzon. A városon átvezető 36-os számú főközlekedési útról naponta több százan látják a település képét, nem mindegy tehát, milyen hírüket 'viszik. De az sem mindegy, hogy az ott élő embereknek milyen a közérzete. Parkerdőt kívánnak telepíteni, amely javítja a levegő tisztaságát és kulturált kikapcsolódási lehetőséget teremt. A MEGYEI NÉPFRONT- ELNÖKSÉG úgy értékelte: érdemes, célszerű volt Tisza- vasváriban tájékozódni, mert így saját szemükkel győződhettek meg a Tiszavasvári- ban végzett településpolitikai tevékenységről. Elismeréssel szóltak a helyi népfrontbizottság és munkabizottságainak tevékenységéről, akik elmondták álmaikat is: azt szeretnék, hogy összkomfortosabb, szebb, városiasabb legyen Tiszavasvári, hogy jól érezze benne magát mindenki, aki ott él. (b. j.) Negyven éve Munkásegység N egyven éve, 1948. június 12-én délután hat árakor ünnepélyes keretek között nyílt meg az Operaházban a két munkáspárt egyesülési kongresszusa. Az egységes munkáspárt megteremtésének gondolata nem ekkor vált elsőízben valósággá, hiszen a szociáldemokraták és a kommunisták a történelem során számos alkalommal küzdöttek együtt a proletárhatalomért, egy jobb • világért. 1948. április végén a fővárosban és vidéken megkezdődött az egységes párt- szervezetek létrehozása, amelyek vezetőségébe két- harmad-egyharmad arányban kerültek be az MKP és az SZDP tagjai. Június 12"-én délelőtt a munkáspártok megtartották kongresszusaikat, amelyek felhatalmazták az egyesülési tanácskozás küldötteit, hogy alakítsák meg az egységes munkáspártot, a Magyar Dolgozók Pártját. A munkáspártok kora délután nagygyűlést tartottak a Hősök terén, majd az Ope- raházban megkezdte munkáját az egyesülési kongresszus. A tanácskozás június 13- án és 14-én az Országház épületében folytatódott, ahol elfogadták az új párt programnyilatkozatát és szervezeti szabályzatát, megválasztották vezető testületéit. A párt elnöke Sza- kasits Árpád, főtitkára Rákosi Mátyás lett. A kongresszus állásfoglalása joggal állapította meg, hogy a két munkáspárt egyesülése elodázhatatlanná vált akkor, amikor a magyar demokrácia népi demokráciává fejlődött, és amikor ez a fejlődés napirendre tűzte a szocializmushoz való haladás feladatait. Az egyesüléssel létrejött a magyar munkásosztály egységes, a marxizmus—leninizmus alapján álló pártja, megnyílt az út Magyarországon a szocializmus építéséhez. Az egységes munkáspárt létrehozásának szükségességét az eltelt négy évtized eseményei, fejlődése igazolta, annak ellenére, hogy az ötvenes évek elején koholt vádakkal, alaptalan rágalmakkal illették a szociáldemokrata baloldal vezetőit és tagjait, az egységes munkáspárt kiállta az ellenforradalom próbatételét. Az újjászerveződ"- kommunista párt, az MSZMP soraiban a két munkáspárt egykori tagjai a kommunisták ifjabb nemzedékével összeforrva védelmezték meg a szocializmus ügyét Magyarországon. A Magyar Szocialista Munkáspárt a magyar munkásosztály egységes, forradalmi pártja — fogalmazta meg az ideiglenes Központi Bizottság 1956. decemberi határozata — a kommunista és a szociáldemokrata párt szervezeti és politikai egységét megteremtő 1948. évi egyesítő kongresszus történelmi jelentőségű határozata alapján áll. A párt ideiglenes Központi Bizottsága elítél minden olyan törekvést, amely a munkásosztály történelmileg kialakult egységét meg akarja bontani. Tócsákat kerülget a gép a barabási legelőn Barabási menü az utazó bikáknak A datolyapálmáról mondják az arabok, hogy azt szereti, ha a lába vízben van, a fejét pedig a nap perzseli. A réti széna kényesebb, mert kedveli ugyan mind a kettőt, de jól elviselné, ha kaszálás után valami szárazai terítenének a rendje alá, fölé pedig ernyőt az eső ellen. Ez utóbbi nem megy — tudja ezt Gerzsenyi Béla, a nyírmadai Állami Gazdaság barabási üzemegységének vezetője. Mégis örül, mert olyan gyepben gázol velem, amelyben az ecsetpázsit tömött kalászkái a karunkat ütögetik puha érintéssel. — ’84 volt ilyen jó esztendő a gyepekre — emlékszik vissza a napbarnította fiatalember. — Akkor szintén sok és jó füvet vágtunk. Ezek a gyepek nagyon sokra képesek, mert magas színvonalú kezelésben részesítjük őket. — Leguggol a tarlóra a vá- gatlan rész mellé, így nem látszik ki a másik oldalról. Játszi könnyedséggel Tíz éve újították fel az itteni kaszálókat. Az állami gazdaság telepe állattenyésztésre szakosodott, jószerivel a gyepekre alapozva. A 900 hektárból 760 legelő, és valamennyinek felülvetéssel javították a fajösszetételét, hogy a legértékesebb tápanyagot adó füvek kerüljenek túlsúlyba. A műtrágyázás és más agrotechnikai műveletek pedig arra irányulnak, hogy ez az összetétel megmaradjon. — ötszáz szarvasmarha, pontosabban tehén és annak szaporulata alkotja állományunkat — ismerteti a gazdálkodás helybéli szerkezetét az üzemegységvezető. — Ezt el kell látnunk szilázzsal, szénával, mert ez a két tömegtakarmány teszi ki táplálékuk döntő részét. Háromezer tonna fűszilázst taposunk be minden esztendőben. Az idén játszi könnyedséggel megoldhatjuk, mert annyi termett. Ez a játszi könnyedség azonban kissé túlzás. Négy silózó borotválja ugyan a tágas legelőket, de a sár időnként meg-megakasztja őket. Kerülgetik a vízfoltokat, és a silódomb tetejéről időnként elhívják a nehéz taposó traktort ha ki kell húzni valamelyiket. Három billenős IFA és hat MTZ pótkocsival szolgálja ki a nagyteljesítményű kaKiszolgálják a gyepet szerényen az oldalához támaszkodik. Mint kiderül, a baktalórántházi szakmunkás- képző diákjai idejárnak „éleslövészetre”, azaz: nemcsak a tanpályán róják a köröket, hanem itt azt gyakorolhatják, amire készülnek. — Szerdi Attila vagyok — mutatkozik be a zsenge baj- szú legény. — Szerződése van az iskolának arra, hogy ide jöhessünk, egy traktorra ketten vagyunk. Hat hat órát ülünk a gépen felváltva. — Lépést lehet tartani az öregekkel? — kérdezzük. — Nem lehet, hanem kell — válaszol. — Kényesek rá, hogy ne a kocsi mellé fújják a zöldet, mert akkor potyára dolgoznak. Eleinte szokatlan ... Még az egyenes menetben csak csak ellavíroz az ember, a bonyolultabb a forduló, mert akkor elszakadhatunk egymástól. De ha belejön valaki, akkor nem téveszt Szerdi Attila Gerzsenyi Béla Rcpcllik István Mint régi kollégák kapnak ismét a nyeregbe — idős és fiatal traktoroskollégák. Ismét felzúg a hatalmas vágószerkezet, és orkánszerű- en döngeti az összezúzott fű a fúvótorkot. A dűlőút mentén megint ketten maradunk az üzemegységvezetővel, a kaszálóhadosztály folytatja a „hadműveletet”. A levegőben lóg a következő eső lába, igyekeznek hát... A kaszálásra egyébként sincs sok idő, mert a fű elvé- nűlve értékét veszti. Vágják tehát, akár süt, akár esik. Majdnem 200 hektár renden szárad — és időnként ázik. Úti élelem a vonaton — Nagy vész még nincs — nyugtat meg engem, de inkább önmagát vendéglátóm. — Forgatjuk naponta a Super Strella nevű rendkezelő berendezéssel. Úgy láttam még nem penészeden meg az alja, lesz abból még jó széna. Erre annál is inkább nagy szükség van, mert exportkötelezettséget is vállaltak. Három éve nem sikerült jó minőségű kisbálát csinálni a külföldre küldött bikák számára. Ez amolyan úti élelem, amit addig esznek, amíg meg nem érkeznek a célhoz. Most úgy néz ki, meglesz. Nem csak ez, de a helyi állomány szükséglete is. Ha sarjú gyengébben ered akkor is, mert amit az utóbbi hetekben hajtott a gyep, kiemelkedő mennyiségű. Esik Sándoj: szagépeket. Kerülnek fordulnak és már tele is egy pótkocsi. Párban mennek, de csak néhány száz métert. A. kifú- vócsövön vastag sugárban dől a felszecskázott anyag, egy kettőre újnak kell beállni. Az egyik gép vezetője Repellik István. Éppen egy nagy tócsát készül kikerülni, amikor rövid időre feltartóztatjuk. Nemcsak tanpályán — Madáról jövünk minden reggel — beszél a napjáról. —. Valamennyien onnan járunk, mert itt ezért a szezonért külön nem tart a gazdaság gépparkot. — Nagyon jó ebben a vastag gyepben hajtani, mert jobban lehet keresni mintha ritkább lenne a szála. Ha minden jólmegy, egy nap negyven kocsit telefújok, az pedig lehet vagy 1200 mázsa. Harminc fillért kapok mázsánként. Kiszámolhatja mennyi a kereset... .A silókombájn mellett megállt viharvert Szuper Ze- torból szégyellős mosolyú, nagyranőtt kamasz száll ki, Vad rucák 4 horgász már nagyon unta a mozdulatlan vizet, felállt hát, hogy megropogtassa derekát. Tett néhány lépést, amikor ijedten hőkölt visza: lába alól, a sűrű bozótból nagy robajjal egy vadkacsa repült fel. Furcsán bukdácsolt a levegőben, egyik lába bénán lógott 'a levegőben. — Megszárnyaz- ták — villant át a horgász agyán, s már rohant is az egyik botért. Hármashoroggal díszített ólmot kötött a zsinórra, de a kacsa észrevette a szándékát. Lebukott azon- nyomban. Egy perc múlva feljött, a horgász dobott. A kacsa újból lemerült ... s ez így ment egy negyedóráig. Ha a horgász már unta a véresen komoly játékot, a vadkacsa újból provokálni kezdte. Betegen verdesett a szárnyával, szán- nivalóan vergődött, s csak lassan távolodott a parttól. A horgász végképp feladta. Már el is felejtette az imént még a nyelvén érzett ropogós kacsasült ízét, mikor rekedt hápogást hallott. A hang irányába nézett, bent a vízen, de még közel a parthoz nagy csomó, öklömnyi vadrucát vett észre. Ezért volt hát az a nagy alakoskodás. Hogy a kis rucák anyja elterelje a horgász figyelmét. Kapás továbbra sem volt, de a horgász nem is nagyon bánta. 'A kis récék jártak a fejében, s furcsamód a cé- génydányádi gyermekotthon. A sok elhagyott ember- palánta. Balogh Géza A tokarék- siővetlczetek i« Magasabb kamat A takarékszövetkezetek másfélmilliós tagságát érintő hír, hogy — más Lakossági pénzintézetekhez hasonlóan — felemelték az egyéves és az annál hosszabb időre lekötött kamatozó betéteket, valamint a lakáscélú betétek kamatait és kamat- prémiumát. Ennek során a kamatok átlagosan csaknem 3 százalékkal növekedtek; így az 1 éves lekötésű betétek után 9,5 százalékos kamathoz, a 2 éves lekötésű után 10 százalékos kamathoz, a 3 éves lekötésű betét után 11,5 százalékos kamathoz jut a betételhelyező. A tartós betétek kamatának kiegészítéseként fizethető kamatprémiumot, a korábban meghirdetett 3 százalékról 4 százalékra emelték. A takarékszövetkezetek módosították a lakáscélú takarékossági formák kamatait és a prémiumát is. Az ifjúsági és az otthonteremtő betétekre 5 év eltelte után a korábban kitűzött évi 10 százalékos kamat helyett 14 százalékot fizetnek. Ennek a betétformának a kamatprémiumát — 1988. június 1- jétől december 31-ig terjedő időszakra — háromról 4 százalékra emelték. A Akar ékszövetkezet a kamatok és prémiumok után fizetendő adót teljes egészében átvállalja a tagságtól. Az új intézkedések június 1-jétől érvényesek. Üj Rába-gépek a mező- gazdaságnak Üj termékekkel bővíti mezőgazdasági gépkínálatát a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár. Az egyesült államokbeli Case International Harvester licence alapján megkezdik a Case-ih szártépőgép, a sorközművelő kultivá- tor és a küllőskapa gyártását. A licencvásárlásról folytatott tárgyalások már előrehaladott szakaszban vannak. A szártépőgép az intenzív kukoricatermesztést folytató gazdaságok betakarítás utáni munkáját könnyíti meg. A magas átlagtermésű táblákon ugyanis a nagy mennyiségű szármaradvány kezelése a hagyományos szántással és tárcsázással nehézségekbe ütközik, sőt esetenként a következő év vetési munkáit is hátráltatja.