Kelet-Magyarország, 1988. június (45. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-06 / 134. szám

1988. június 6. 7 A IS- éa INi iskolák ssalaggyakorlate. A lefkedhreltebb játék «ser, » kosárlabda. As Mi Iskola tanaiéinak karlkaforgatása. A pajkos kedvű szellő be- le-bele kap a zászló szélébe, simogatja a bámészkodó gye­rekek kezében a léggömböt, megfodrozza ruhácskájuk szélét. A sport méltó fogad­tatásra talált ezen a napon. Elérkezett az olimpiai dísz­torna ünnepe. A 30 éves jubileumát kö­szöntő nyíregyházi stadion betonrengetegében halk, du­ruzsoló zsongás. A várakozás percei... A kapuk mögött gyülekező szereplőkön a je­lenés előtti izgalom. Percek választanak el az előadás, a nagy sportünnepély kezdeté­től. Pontosan 16 órakor kezdő­dött meg az olimpiai dísz- torna. Csabai Lászlóné, Nyír­egyháza tanácselnöke kö­szöntötte a megjelenteket, majd az Ifjú Gárda zenekar és a majorettek vonultak el a mintegy 14 ezer néző előtt. Elsőként nyíregyházi asszo­nyok, lányok, gyerekek elő­adásában aerobic-(bemutatót láthatott a közönség. Izgatott arcocskák közeledtek, a nap­sütésben még jobban kipiro­sodtak. A. 21-as számú iskola botgyakorlatáiban gyönyör­ködhettünk. Pergő műsorszá­mukat gyakran szakította félbe a taps. őket a kereske­delmi szakközépiskola mű- szaihadgyakorlata követte, ötszáz tanuló valóságos vi­rágoskertté varázsolta a küz­dőteret. A „legszebb” a „leg­nagyszerűbb”, úgy váltották egymást, ahogy peregtek a számok. A taps még el sem csitult, aimikor az 5-ös számú iskola korong- és karikagyakorlata elkezdődött. Hatalmas ját­szótér volt a pálya. A sok száz kisiskolás nyújtogatta a nyakát a lelátók felé, talán megpillanthatja anyukát vagy apukát, az idősebbek szintúgy figyelték szemük fé­nyét. Az ember a lelátón nem győzött csodálkozni kit is dicsérhetne jobban? A részt­vevőket, vagy a szervezőket, a betanító tanárokat, szak­embereket? A főszereplők négy és félezren voltak, de a közreműködők névsora sem férne el egy oldalon. — Május eleje óta gyako­roltunk — jelezte az eltelt napok programját Virók Er­nő, a városi sportosztály megbízott vezetője. A 18 és a 20-as számú is­kolák közös szabad- és sza­lagbemutatóját másodpercek alatt szívébe zárta a közön­ség. Aztán nem is sejtette a néző, honnan, de előjöttek a 14-es iskola diákjai, labdával a kezükben. Ünnepi hangu­lat, a nézőtér együtt örül, lel­kendezik a szereplőkkel. A 110-es szakmunkásképző félezer diákja jött, kezükben bottal, amelynek két végén egy-egy zászlócska lengede­zett. Jó volt végigpásztúzni a lelkes ifjú- és gyerekarco­kon, s közben arra gondolni, hogy közülük hányat nyer meg a sportmozgalom, kiket ragad magával a sport va­rázsa. A taps itt csak másod­lagos. De hogy mégsem mel­óvodáaok a műsorban. léfces, azt a szereplők öröme igazolja. Zárókép 1200 fiú és lány bemutatójával. Fiatalság, ügyesség, vidámság ... Játé­kot, egészséget adó mozgás, erkölcsöt nemesítő küzdelem. Mester Gyula gondolatát va­rázsolta élőképpé a gyakor­lat. Mindenki sajnálta, hogy kiürült a sport zöld gyep­színpada. Fiatalság, ügyesség, vidámság A majorettek bevonulása. Közelebbről.. A leglátványosabb bemutató a 110-es szakmunkásképző fl» táljaié volt. Idit-Mipiromái

Next

/
Oldalképek
Tartalom