Kelet-Magyarország, 1988. június (45. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-04 / 133. szám
VALÓSÁGUNK KÖZELKÉPBEN Talán már a lélektan témakörébe tartozik, hogy amikor a munkavédelmi felügyelőségre indulok, rendszerint ugyanaz a régi emlék jut eszembe lassan már egy évtizede. Egy alkalommal Benkei Lászlóval, a megyei munkavédelmi felügyelőség vezetőjével beszélgettünk, amikor megszólalt a telefon. Aligha tagadhatta volna le, hogy felment a vérnyomása attól, amit hallott. Munkatársa volt vonalban, s arról referált, mi is történt valójában nem sokkal korábban egy balesetnél. Tréfának indult a dolog: a sűrített levegőt adó vezeték végét „játékból” esztergályos kollegájuk ülepéhez dugták a jókedvű munkatársak. Fogalmuk sem volt a veszélyről, a végeredményről is csak a kórházi telefonüzenet után értesültek : társuk emésztőrendszere gyakorlatilag szétrobbant a túlnyomástól. Huszonkét évesen került sírba. Lehet az ilyesmit szabályokkal megelőzni? Hiszen játék, vicc, ugratás fiatalemberek között mindig előfordul. Hol van végül is a határ? Mondhatnánk: határ a józan ész. De ami mindenkinél más, az lehet-e határ? ★ Tallózunk az 1987-es adatokban. Négy és fél ezer olyan baleset történt Szabolcs- Szatmárban, amely a munkavédelmi felügyelőség hatáskörébe tartozik. Ezekből három és fél ezer volt üzemi baleset, csaknem 900 történt az utakon, 56 volt az „egyéb” kategóriába tartozó. (Ez utóbbi persze korántsem tekinthető mellékesnek, mert olyasmi húzódik meg mögötte, mint hogy kizárólag a sérült ittassága játszott közre a balesetben, illetve engedély nélkül végzett munka, munkahelyi rendbontás. Az ilyenek felett sem volna szerencsés dolog elsiklani.) De nézzünk egy másik megoszlást. Huszonegy halálos baleset volt, ebből üzemben történt 12, munkába menet vagy jövet, úton 7, egyéb kategóriába tartozó 2. Csonkulásos baleset 38 volt. A külső szemlélő számára riasztó számok. A szakember szerint átlagos év volt, a balesetek számát és gyakoriságát tekintve az ország többi megyéje közt elfoglalt helyünk a Szabolcs-Szatmárban foglalkoztatottak számával arányos. A balesetek súlyosságát kifejező veszélyességi mutatót tekintve viszont az országos átlagnál rosszabb a megyei helyzet. Üjra nézem a számokat: 4574 baleset, ebből 3624 üzemi, 21 halálos. Egy év mérlege, amire azt mondhatjuk, hogy „átlagos” ... ’ ★ De fordítsunk egyet a szemlélődés értékelő lencséjén. Két és fél milliónál jóval több volt a táppénzes napok száma, ezen belül százezerhez közelít az üzemi balesetek miatt igénybe vetteké. Ha a mezőgazda- sági szövetkezetek adatait is nézzük: 130—140 ezer között húzhatjuk meg a határt. Amit úgy is megfogalmazhatunk, hogy ezer dolgozóra 575 üzemi táppénzes nap jut — ez kevesebb, mint a 605 napos országos átlag. De úgy is szemléltethetjük ennek jelentőségét, mintha egy közepes nagyságú üzem állna a megyében egész évben — ilyen-olyan balesetek, táppénzes állomány miatt. ★ Hazánkban az 1893. évi XXXVIII. t. c. foglalkozott először az ipari munkavédelemmel, mely az ipari és gyári alkalmazottak baleseti védelmét tartalmazza. A komolyabb balesetelhárítási ténykedések 1926— 27-ben kezdődtek, amikor a dolgozók szorgalmazására kezdett elterjedni a „biztonsági mérnöki rendszer”. A biztonsági mérnök feladata volt a külső ellenőrzés (iparfelügyelőség, bányarendészet) alkalmával talált hiányok kiküszöbölése és az üzem állandó balesetelhárítási ellenőrzése. Majd az Országos Társadalombiztosító Intézet kezdeményezésére baleset- elhárítási általános óvórendszabály is kötelezte az üzemeket biztonsági mérnök kijelölésére és biztonsági mérnöki értekezlet tartására. kalmazó nagy gyár műszaki vezetője. — A gyakorlatok kivételével talán még soha sem jutott eszembe, hogy ezt vagy azt az intézkedést én kifejezetten munkavédelmi szempontok miatt hoztam, vagy hagytam jóvá. A gyakorlatban ez sokkal egyszerűbb, mint az elméletben, vagy netán egy balesetet követően az utólagos elemzésnél. A napi munka, a termelésszervezés — ha akarom — maga a munkavédelem, bár szakszempontból termelési kérdésről van szó. — Szimpatikus lehetne, hogy ebben a körben azt mondjam, munkavédelmi szempontok miatt váltottunk technológiát akkor, amikor benzol helyett metanolt, toluolt kezdtünk használni. Olyan anyagokat, amelyeknek az ember által elviselhető koncentrációja akár ötvenszer nagyobb is lehet, mint az előzőleg alkalmazott anyagoké. Vagy a zárt rendszerű gépek meghonosítása esetéBeszélgetésünk alatt pereg a video, katasztrófafilmet nézünk, bár vendéglátóink azt mondják: „Havana gyakorlat”. A 85-ös súlyos baleset után elhatározták : ilyen gyakorlatot tartanak az üzemben, amelyből megtudható, mi lenne, ha . .. S az ember elámul, amikor a képernyőn azt látja: a terjedelmes védőfelszerelésben szaladó karbantartó nem fér hozzá a szerelvényekhez, amelyek „hibája” miatt életveszélyes vegyi anyag lövell a levegőbe ... Megdöbbenésemre mosoly a válasz: százszor átgondolták maguk is, egyébként a gyakorlaton már találtak megoldást, de a dolog akkor nekik is meglepő volt. Sokaknak így jutott például eszébe, hogy nem hiábavaló, nem felesleges dolog a megelőzésre gondolni. Mert ha bekövetkezik a baj, a kapkodás, a meglepetés nem a legjobb tanácsadó. cenkénti 3—500 fordulattal — pillanatok alatt előidézheti a tragédiát. Solcz Mihály munkavédelmi felügyelő: — Amikor a nagykáliói Nyírség Tisz-be indultam, tudtam, hogy igénylik a munkavédelmi vizsgálatot, mert az új vezetés ráirányította a figyelmet a lehetséges bajok forrására. Rézről kézre adtak, pedig érezték: lesz, akinek kellemetlen perceket okoz az ellenőrzés ... — Nem is az egyszeri hibákat néztem — magyarázza a szakember. — Inkább azokat, amelyek egy egész problémasorra hívták fel a figyelmet. Csak egy példa: az egyik karbantartó műhelyben fedeztem fel egy házi készítésű villamos fűtőtestet, ami bármikor halálos áramütést okozhatott volna. Ez adta az ötletet, hogy ilyen szempontból sok mindent megnézzek. Mert az a karbantartó, aki saját 'munkahelyén eltűri az ilyen veszedelmes szalbálytalanMarik Sándor: Halálos baleset Ma a Munka Törvény- könyvében az 51. §. így hangzik: „Az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeinek biztosítása a munkáltató feladata. Ennek keretében köteles a munkavégzés körülményeit tervszerűen javítani és ha szükséges, a munkaviszonyra vonatkozó szabályok megtartásán túlmenően is minden rendelkezésre álló ' intézkedést megtenni a dolgozók egészségét és biztonságát fenyegető veszélyek elhárítására.” ★ De nézzünk meg egy konkrét munkahelyet, amely adott esetben az átlagosnál nehezebb Jeladatok elé állítja a munkavédelem szervezetét. Veszélyes üzem, ahol halálos balesetek is előfordultak az utóbbi években, mégis úgy vezetik be a helyszíni beszélgetéseket a szakemberek, hogy itt a nehéz helyzet ellenére egy jól szervezett munkahelyről szerezhetünk tapasztalatokat. Dr. Pauvolik Lászlóval, a munkavédelmi felügyelőség csoportvezetőjével és Haj- zer Menyhért felügyelővel a Tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyárba indulunk. Hagyó-Kováts László műszaki igazgatóhelyettes: — Mi nem titkoljuk, hogy az Alkaloida veszélyes ve- p'rl üzem, itt potenciális veszt ,y a tájékozatlanság. Aki az Alkaloidába belép, annak egyik első információja a munkavédelemmel függ össze. A vegyszer és a gép a két lehetséges fő ellenfél — egyiket sem lehet komolytalanul venni, bár az ember hajlamos arra, hogy megszokja a veszélyt. Eleinte mindenki vigyáz, aztán — mert nem látott balesetet, nem csapta 'meg a veszély szele — hajlamos lazítani a szigorú szabályokon, mondván: vele már nem történhet baj. Pedig a legjobb munkással is történhet, akkor is, ha már négy-öt éve, vagy régebben dolgozik ugyanazon a munkahelyen. Nekünk ezt is tudatosítani kell. — Mennyit foglalkozunk a munkavédelemmel? — kérdez vissza a 3,6 milliárd forint értéket termelő, több mint kétezer dolgozót álben, amikor a munkás lényegében nem is érintkezik a veszélyes anyagokkal, azok gázaival, gőzeivel. Talán kissé jelszószerűen hangzik, mégis az az igazság, hogy amikor korszerűbb technológiák kidolgozására törekszünk, ebbe eleve — vagy csúnya, de leginkább jellemző szóval: szervesen — beletartozik az is, amit más szempontból munkavédelemnek neveznek ... ★ Szóba kerülnek az Alkaloida „fekete napjai” is. Évekig nem volt súlyos baleset, statisztikai adataik messze jobbak voltak az országos átlagnál. Aztán 1985-ben a savgyártásnál bekövetkezett robbanás halálos áldozatot is követelt. A felelősségrevonás során hárman börtönbüntetést kaptak, két dolgozót elbocsátottak — a fegyelmiken, pénzbírságokon kívül. Nem sokkal később, 1986- ban egy szárítószekrény robbanása (egy halott és több súlyos sérült) hívta fel a figyelmet: itt mulasztani nem lehet. Pethe László, a munka- védelmi csoport vezetője: — Nálunk a megszokás a legveszélyesebb, tehát tudatosítani, oktatni kell, bemutatni: mi is történhet. Kértem, hogy beszélgethessek a két-három évvel korábbi balesetek szemtanúival, érintettjeivel. Az egyik áldozat özvegye sírva fakadt, mert ma is fájó sebeket vélt felszakítani; egy szemtanú megborzongott már a gondolattól is. A szakember azt mondta: van, aki még most, évek múltán is táppénzen vár gyógyulásra. Ezek az ügyek csak elméletben simák, netán erőszakkal előráncigált régi dolgok. A valóságban ma is családi tragédiák, valódi könnyekkel. Elborzadok a fénykép láttán. Egy összecsavart ember, gerincét megtörték a lóerők. Nehezen bírtak vele, az MTZ lefújtad t... — Több ilyen fényképünk van, de ezt sokszorosítottuk jó néhány példányiban — mondja Benkei László. — Ott volt minden felügyelőnknél, amikor kimentek a tée&zekbe. Ahol burkolat nélküli kardán tengelyt találtak, elővették a fényképet. Sokan egy szó nélkül fizettek... A helyzet egyébként teljesen egyszerű. Szivattyút, vagy más munkagépet az erőgép kardáratengelyéről hajtanak meg. Ha a kötés nem szabályos, nincs burkolat, akkor elég egy rossz lépés, egy laza munkaruha, ami — kombinálva a perságot, másutt is megengedhet olyasmit, ami tragédiát okozhat. „Patkóit” biztosítékoktól kezdve tucatnyi súlyosabb veszélyforrás .megszüntetésére intézkedtem. Feltételezem, sok helyen meg kellene nézni, vajon nyomon követhető-e, hogy valamely gépen vagy berendezésen ki, mikor, milyen javítást, ellenőrzést végzett. A konkrét felelősség — amely névre szóló és megcáfolhatatlan — nagyon fontos. ★ Csik László, a 18 telephelyen működő évi félmilli- árd forint értéket termelő nagykáliói Nyírség Termelőszövetkezet elnöke. — Vannak alapkérdések — mondja. — Életveszély nem lehet, az előállított termék veszélyes nem lehet, az élő vizet nem szennyezheti. A vezető számára mindeközben az is fontos, hogy e veszélyeket milyen szinten hárítsa el, s az mibe kerül. Ez még nagyjából nyilvánvaló is, de az már gondot okoz, hogy milyen alapról indulunk. Kell egy alap, amire építkezhetünk. Sajnos, a vezetői munka megítélésénél ez nem mindig egyértelmű, az elhanyagoltság a legváratlanabb időpontokban okozhat meglepetéseket. — Nálunk egy fix pontot találtunk: az anyagi érdekeltséget. Minden vezető prémiumának 20 százaléka attól függ, hogy a munka- védelmii, környezetvédelmi, vízvédelmi követelményeket miként tartja meg. Rendkívül nehéz dolog elfogadtatni, hogy ezeket nem külön-külön önmagukért kell vizsgálni, hanem a munka egészében, mintegy munka közben fél szemmel oda-odapillantva. Ez a ^pillantás” azonban nagyon komoly hozzáértést igényel. Remek példáink vannak, miként mozgatható meg az emberek agya, ha odafigyelünk: milliós bírságokat változtattunk például tetemes gazdasági előnnyé a sertéstelep híg trágyájának okosabb hasznosításával — de ehhez egy kiváltó szikra kellett... Ez a szikra lenne a lényeg, ami adott esetben egy — úgymond — munkavédelmi követelmény .is lehet... ★ Számítógépeket, zölden villogó képernyőket mutat a felügyelőség központjában Bankéi László. — Rendeletek, határozatok tömegeit, munkahelyek, balesetek garmadáit a hagyományos eszközökkel már nem lehet nyilvántartani — magyarázza. — És főleg az elemzésből szeretnénk minél többet profitálni. (Illusztrációként néhány adat: tavaly a 12 felügyelő 1.113 .ellenőrzést végzett, s ennek nyomán 1261 államigazgatási, valamint 117 szabálysértési határozatot hozott. Ezekbe 3681 intézkedő pontot foglaltak. Fegyelmi, büntető eljárást 29 esetben kezdeményeztek. 215 dolgozót tiltottak el a munkától, s 413 termelőberendezés működését függesztették fel a veszélyhelyzet megszüntetéséig. Természetesen minden határozat annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle — ezért is fordítanak nagy gondot az utólagos ellenőrzésre is — elkel tehát a korszerű, gyors adatfeldolgozás.) Felkészült emberek kis csapata dolgozik együtt, amely 1984-től állami munkavédelmi felügyeletként tevékenykedik. Nemcsak nagy gyakorlati tapasztalatuk van, elméletileg is képzettek. Jakab Miklós munkavédelmi és munkaügyi felügyelő diplomamunkáját forgatom, A szerző vegyi gépészmérnök, gazdasági mérnök és éppen a diplomamunka eredményeképpen — vörös diplomás munkavédelmi szakmérnök is. Az egy esztendeje készült elemzés nyitott kapukat döngethetett, hiszen azóta már bevezették a munka- védelmi felügyelők tevékenységének számítógépes figyelemmel kísérését, amelyre Jakab Miklós az elsők között tett ajánlásokat. S beszélgetünk a jövőről is, amelyet dr. Pauwlik íjászló csoportvezető felügyelő diplomamunkában szintén megfogalmazott. — Az eddiginél is többet kellene bízni az érdekeltségre a munkavédelmi területen is, mert e téren sok minden pénzt, kiadást igényel, gondot jelent. A biztosítási rendszer módosítását is meg kellene fontolni, illetve új biztosítási módozatok bevezetését is ajánlani lehetne. Tudatosabban használhatnák fel q szakma érdekében az adó- és pénzügyi rendszer elemeit, s a dolgozók érdekeltségét Is lehetne erősíteni a megelőzésben — főleg az anyagi ösztönzők szélesítésével. ★ Az összevont szemöldökű felügyelő képe egyre-másra módosul. Igaz, „Határozat”- ot most is minden esetben bozni kell, s ennek gyakran „forintkihatása” is van. Ám a szőrszálhiasogatás ma már messze nem jellemző. Mint Benkei László mondja: az adott gazdasági környezethez, a jövedelmi viszonyokhoz nekik is alkalmazkodni kell. Am az alap- elv ma sem változott, bár annyiszor hallottuk, hogy néha már formálisnak hat: a legfőbb érték a dolgozó ember. Aki a közelképben ugyancsak bonyolult. V- X I 1988. június 4. RM HÉTVÉGI MELLÉKLET
