Kelet-Magyarország, 1988. június (45. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-30 / 155. szám

4 Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 1988. június 30. „Vegyenek gondozá sba...!” Á gyámügy ügyei Hajánál fogva húzta ki a hivatali szobá­ból kisfiát a felbőszült nő azért, mert agye­rek segítségért kopogott a gyámhatóságnál: ő nem akar tovább az iszákos édesanyával együtt lakni, vegyék őt állami gondozás­ba. .. Nem ritka az ilyen eset a Nyíregyházi Vá­rosi Tanácson, a gyámhatóságnál, ahol bi­zony életünk sötétebb tónusai jelennek meg százszámra. Nehezülnek az életviszonyaink, ingerlékenyebbek, agresszívebbek az embe­rek, s ez gyakran oda vezet, hogy még a karhatalmat is igénybe kell venni, mert a hatóság előtt vitatkozó — az esetek többsé­gében veszekedő — szülők nem jutnak kö­zös álláspontra. Ha sürgősen lépni ír#//... Persze ennél sokkal összetettebb a gyám­ügy munkája, különösen az utóbbi egy év­ben, az új Családjogi törvény életbe lépése, 1987. július elseje óta. Ez a változtatás sok tekintetben közvetlenül is érinti a gyám­ügyet, különösen négy szempontból. Válto­zott a fiatalkorúak házasságkötésének a szabálya, módosult az elvált szülők kapcso­lattartása gyermekével (korábbi közismert nevén a láthatás joga), úgyszintén a szülői felügyelet kérdése, és változás következett be a gyermekelhelyezés tekintetében is. Kezdjük ez utóbbival: az új Családjogi törvény módot ad arra, hogy a gyámügy ideiglenesen is elhelyezhessen gyermeket a másik szülőnél — vagy arra alkalmas har­madik személynél —, olyan sürgős, halaszt­hatatlan esetben, amikor a gyermek érdeke azt úgy kívánja. Ezzel együtt azonban nyomban megindítja a gyámügy a gyer­mekelhelyezési pert a bíróságon, mert ez végül is a bíróságra tartozik. Korábban ugyanis ilyenkor az egyszerűbb megoldást választották: intézetben helyezték el a gye­reket, így védték az ő érdekét. Ám köztu­dott, hogy a legjobb intézet sem pótolhatja a családot s az új Családjogi törvény éppen a család szerepét igyekszik fokozni. Iszik a két szülő... Nyíregyházán kívül még 20 település gyámügyei tartoznak ide — csupán a rutin- ügyekkel foglalkoznak a községek —, a szü­lői felügyelet viszont komplikáltabb, s ezzel a nyíregyházi gyámügy baja gyűlik meg. 1987. július elseje, tehát a jogszabályválto­zás óta 25 gyermekelhelyezés-ügyben kellett lépnie a városi tanács gyámügyi csoportjá­nak. Legtipikusabb eset, hogy a nagyszülő vállalja magára a gyerekek nevelését, gon­dozását, mivel mindkét szülő az alkohol rabja. Mert a helyzet így tarthatatlan, a „nagyi” magához veszi az unokákat. De az óvodák, iskolák ifjúságvédelmi felelősei is rendszeresen jelzik a problémás eseteket. Az ilyen helyzetből akkor lesz ügy, ha ké­rik, hogy legalizálják, a kialakult állapotot. Persze a dolog nem ilyen egyszerű. Beidé- zés, környezettanulmány készül, pszicholó­gus véleményét kérik stb., mígnem hitelt érdemlően meggyőződnek róla, hogy a szü­lő alkalmatlan a gyermek nevelésére. Ha ez bebizonyosodik, s az is, hogy a szülőtől nem várható el kedvező változás, akkor kerül sor az ideiglenes elhelyezésre és a per meg­indítására. Rugalmasabb ez a megoldás, mint a ko­rábbi volt, hiszen így a gyerek csak részben szakad el megszokott környezetétől. Újdon­ság: arra is van már példa, hogy ha a gye­rek korábban intézetbe került, felül kell vizsgálni a körülményeket, s ha lehetőség van a családján kívül megnyugtató, ideig­lenes elhelyezésre, akkor ezt is' meg lehet tenni. A legsúlyosabb esetek Változott a szülői felügyelet gyakorlata is. Ha korábban a gyermeket állami gondozás­ba vették, a gyámhatóság automatikusan szüneteltette a szülői felügyeleti jogot. Itt most ez csak megszorítással történhet, s azt csak bírói ítélettel lehet szüneteltetni. Ehhez tudni kell, hogy van intézeti elhe­lyezett, intézeti nevelt és állami nevelt gyer­mek. Az első esetben arról van szó, hogy a szülő elfoglaltsága, nehéz helyzete miatt kezdeményezi az elhelyezést, tehát valójá­ban önhibáján kívül keletkezett az ok. Nyil­vánvaló, hogy itt a szülői felügyelet állam- igazgatási megszüntetése indokolatlan. Más a helyzet az intézeti neveltnél: ennek kelet­kezésében már a szülő hibája is közrejátsz­hat (rossz a gyerek, lop, csavarog). Az ilyen „középsúlyos” esetek megoldása kérelemre is, és hivatalból is indul. A szülői felügye­letnek öt eleme van, s az esetek súlyossá­gától függően korlátozzák azokat. Nyíregy­házán és vonzáskörzetében csaknem félezer gyerek számítható ebbe a körbe, aminek leggyakoribb oka a nemtörődömség; az, Nem üzlet a koncert Kultúrpark és vidéke Nehéz percek, órák tanúi, szereplői a gyám Ügyi csoport dolgozói... hogy a szülő nem teljesíti minden esetben kötelességét a gyermeknevelésben. Végül a harmadik csoport az állami ne­velt gyermekek (állami gondozottak) eseté­ben a szülőnek felróható magatartás az ok, s ekkor a szülő minden joga és kötelessége megszűnik, olyannyira, hogy a — szükséges előírások szerint — gyermek örökbe is ad­ható. Ez a legsúlyosabb eset, s a megoldás­ban a Családjogi törvény már előre tekint, a gyerek későbbi sorsát is szem előtt tartja. Korábban államigazgatási határozattal is megfoszthatták a szülőt a felügyeleti jogtól. Ezt most már csak bírói úton lehet tenni, s ez a garancia a még nagyobb megfontolt­ságra. Úgyszintén garancia, hogy az ideig­lenes elhelyezés esetén az ilyen pereknél 8 napon belül ki kell tűzni az első tárgyalást, hogy mielőbb rendeződjenek a viszonyok. Gyakori, hogy — főleg lányanyák — le­mondanak a felügyeleti jogról. Kevesen tud­ják, hogy ezt csak a születést követő hat hónap után tehetik érvényesen —, a jogal­kotó ezzel időt ad a megfontolásra, arra, hátha a nehéz anyagi, lakásviszonyok idő­közben rendeződnek. Hat hónap után, tehát a „gondolkodási idő” leteltével újból kell nyilatkoznia a szülőnek. Igen zajos ügyeket produkál az elvált szü­lők kapcsolattartása a gyerekkel. így van ez annak ellenére, hogy a CSJT 1987. július 1- jétöl előírja: a bíróság köteles rendelkezni, dönteni a gyerek és a szülő kapcsolattartá­sáról is, míg a korábbi jogszabály ezt a szü­lők megegyezésére bízta. Ez teherlevétel a gyámhatóságról, ám a végrehajtás mégis csak rájuk vár, s változatlanul ez a nehe­zebb. Gyakorta kell figyelmeztetni, pénz­bírságot kilátásba helyezni, vagy pénzbír­ságot kiszabni, pszichológust meghallgatni, újabb és újabb környezettanulmányt végez­ni. Ha mindez eredménytelen, akkor a gyámhatóság hivatalból indíthat pert a gyer­mekelhelyezés megváltoztatására. Örököl a méhmagzat Igen fontos változás, hogy míg korábban lányoknál 16, fiúknál 18 év volt a házasság­kötési korhatár, az egy évvel ezelőtt egysé­gesen 18 évre változott. Csak gyámhatósági engedéllyel köthetnek házasságot a 16—18 év közöttiek. A 16 éven aluli leányoknál még terhesség esetén sincs lehetőség a há­zassági engedély megadására. Nyilatkozhat persze ilyen esetben is az apa, hogy magáé­nak vallja a magzatot, a születendő gyerme­ket, de a házasságkötéssel várni kell. (Erre egyébként az igen sok meggondolatlanul kötött házasság inspirálta a jogalkotót.) Az apasági nyilatkozat megtétele, írásba fogla­lása a 16 éven aluli, gyermeket váró lány esetében azért is fontos, mert kevesen tud­ják, hogy már a méhmagzat is örökölhet. (Előfordulhat ugyanis, hogy mire ilyen kö­rülmények között megszületik a gyerek, az apasági nyilatkozatot tevő elhalálozik. A nyilatkozat elegendő ahhoz, hogy az újszü­lött törvényes örökös legyen, jóllehet, még nem volt meg a házasság.) Csak a megbízhatónak... Hosszan lehetne sorolni a gyámügy ügye­it, hiszen az elmondottakon túl ide tartozik például a kiskorúak segélyezése is. (Erre évenként több mint 3 millió forintot jut­tatnak Nyíregyházán.) Ahol megbízható a szülő, ott közvetlenül juttatják a segélyt, ám ahol megbízhatatlan (legyen az magyar vagy cigány család), ott az ifjúságvédelmi felelősök útján történik a segélyezés. (Ök vásárolnak ruhaneműt, iskolaszereket stb. Ök, tehát az ifjúságvédelmi felelősök is kér­hetnek segélyt a gyerekeknek.) Igen gyako­ri, hogy közvetlen az iskoláknak juttatják a segélyt, napközis térítési díjra, mert így biztos, hogy a gyerek javát szolgálja. Nehéz percek, nehéz órák tanúi, szereplői a gyámügyi csoport dolgozói, akik öten van­nak és valamennyien nők. Megérdemlik a városközösség elismerését. Angyal Sándor Aligha tagadható: 1973-ban Nyíregyházán elég sokan lemondóan legyintettek arra a hírre, hogy a Sóstón vadaspark létesül. Fő­leg azok kételkedtek, akik tudták: csupán 300 ezer forint áll a vállalkozás rendelke­zésére. Aztán csoda történt. A társadalmi munka megsokszorozta a pénzt, a karámok felépültek, és az eredeti terveknek megfele­lően egyre több olyan állat jelent meg itt, mely a Kárpát-medencében honos. A láto­gatók érdeklődve nézték a medvét, a saso­kat, az őzeket, s lassan teljesen természetes lett, hogy a város érdekességei és látnivalói közé besorakpzott a vadaspark. Ez volt az indulás. 1974-ben az ifipark, vidámpark so­rakozott mellé, majd ide csatolták az úttö­rőtábort, és végül: a nemzetközi éremmű­vész tábor védnöke is a most már Kultúr- parknak nevezett intézmény lett. De maradjunk egyelőre a vadasparknál. A magyar állatkertek szövetsége legutóbbi értékelése szerint a mostani nyíregyházi va­daspark országosan is a legjobbak közé tar­tozik, de a nemzetközi összehasonlítást is kiállja. Harmincegy faj 235 egyede él itt, mégpedig karámokon kívül, természetes kör­nyezetben, csupán árkok gátolják meg őket az elcsámborgástól. Kapitális szarvas épp­úgy van ma, mint csodás őz, és ma az az egyedülálló helyzet állott elő, hogy a vadas- park társult a varsánygyürei tsz vadaspark­jával, és vérfrissítési céllal állatokat tud rendelkezésre bocsátani. Ez gazdaságilag sem rossz, és egyben jelzi azt a magasfokú gondozási, tenyésztési, tartási szisztémát, ami itt kialakult. A rendszeres, lelkiismere­tes gondozói munka, az állatorvosi felügye­let kiváló körülményeket teremt, s nem vé­letlen, hogy ma már egyre több iskolai biológia órát tartanak itt, s jószerével egyetlen kirándulócsoport sem megy el úgy Nyíregyházáról, hogy ide ne látogasson. A Kultúrpark másik ismert létesítménye az ifipark. Volt idő, amikor egy-egy kon­certen zsúfolásig megtelt, több ezren szo­rongtak a nézőtéren. Az árak és a körül­mények változtak, s ez már a múlt. Jó, ha az idén ötezer látogatót fogadnak, s igazán híres bandának kell érkeznie ahhoz, hogy a városból kijöjjenek ide. Tény, konkuren­cia is van, már nem csak itt vannak kon­certek, de nem ez a döntő. Ma a menedzse­rek drága műsort ajánlanak, az ifipark bér­be adja a helyet, s húsz százalékot köt ki magának. így aztán a korábbi nagy bevéte­lek helyett éppen annyi marad, hogy a nulla szaldó sikerül. A hajdani viharok is elül­tek, jó rendezők vannak, a törzsközönség megszokta a házirendet. Igaz, a kerítésen kívül nincsen rendőr, ott dúl a balhé, a narkó, az illegális behatolási szándék se ritka. Ha ez is megoldódik, akkor az ifipark teljesen jóhírű lesz, s talán még az is elkép­zelhető, hogy egy-egy idősebbeknek szánt nosztalgiaműsorra is sor kerülhet itt. (Eh­hez annyit: a jelen tömegközlekedési ta­pasztalatai mellett aligha.) Ebben az évben tizenöt koncertet tervez­nek, sláger lesz a Neoton, az Edda, a Biki­ni, a Napoleon Boulevard. A belépők átla­gosan 100—130 körül mozognak. És miután egy-egy koncerten 300—500 fiatal van jelen, elképzelhető, hogy nem az a nagy üzlet. Igaz, a park vezetése nem csak koncertben gondolkodik. Mind többször kínálják a he­lyet gyermekrendezvényeknek, ünnepségek­nek, madarak és fák napjára, május elsejé­re. Mindezt díjtalanul, hiszen az a cél, hogy a gyönyörű környezet kiszolgálja a fiatalo­kat, szoktasson a parkba. A koncertterem, ami saját erőből épült, elsősorban a felnőt­tek részére áll rendelkezésre. Itt 3-400 hall­gatóra számítanak, s többnyire ez reálisnak bizonyul. A tapasztalat: elsősorban az autó­sok érkeznek ide, akik késő este haza is tudnak menni. A vidámpark inkább egy nagy játszótér. Nincs ma annyi pénz, amiből igazit lehetne -csinálni. A kisautó, a go-kart így is soka­kat vonz, s a családos kirándulók szívesen töltenek itt időt. Mert ide még lehet csalá­dosán jönni. (A belépő felnőtteknek öt, gyermekeknek három forint, amit nem kí­vánnak emelni.) Ezért a pénzért egész nap ott lehetnek, nézhetik az állatokat, a termé­szetvédelmi kiállítást, az éremkiállítást, játszhatnak, és az igen jó büfében is szóra­kozhatnak. Itt videofilmek várják a látoga­tókat, s a rajzfilmtől a megyét bemutató filmig minden akad. Vagyis a vidámpark és a vadaspark, a kiállítótermek együttese jó programnak látszik, s hogy az is, azt bizo­nyítja, hogy évente 150 ezer ember látogat ki ide. Népszerű az intézmény, a tiszta, igen gondosan ápolt és karbantartott környezet rendkívül vonzó. Látható, hogy ezen a te­rületen a sóstói átlagnál rendezettebb az erdő, a táj, s kérdés, nem lenne-e jobb az egész sóstói erdőt ilyen városi kezelésbe venni, hiszen az erdészet üzleti szempontjai nem állnak összhangban a közjóléti erdők­kel szemben támasztott követelményekkel. A kiállítócsarnok jó vállalkozás. Itt a vál­lalatok bérelhetnek helyet. De igen nagy színfolt az éremművészeti kiállítás is. Az itt alkotott művészek darabjai láthatók itt. Ez a hála a helyért, az ellátásért, az öntésért. Sajnos az éremművésztábor jellegét elron­tották, a korábbi tiszta profil, mely Európá­ban egyedülálló volt, megszűnt. Az öntő is inkább műhely lett, s a nyári alkotó együtt- lét is öntőüzemre emlékeztet. Pedig erre a célra a város sokat áldoz, érdemes lenne az egész koncepciót újra megvizsgálni. így a kultúrparki kiállítás is gazdagabb, de egy­ségesebb lehetne a jövőben, s valóban jó al­kotások uralnák a munkát béröntés helyett. Szólni kell az úttörőtáborról is. Ez az út­törőelnökséggel közösen működik, s mind több külföldi gyermeknek teremt lehetősé­get az itteni nyaralásra, csere keretében. Szovjet, szlovák, lengyel, NDK-beli gyer­mekek járnak ide. Ez a vállalkozás határo­zottan ráfizetéses, hiszen a 200 ezer bevé­tellel szemben évi kétmilliót emészt fel. Ez most nem szempont, azt a támogatásból fe­dezni lehet, hiszen a fő cél, hogy minél több gyermek kulturált pihenését biztosítsák. A kultúrpark 23 hektáron fekszik, össze­sen 34 embert foglalkoztat, ebben a hét éj­jeliőr éppúgy benne van, mint az igazgató, az állatgondozó, a parkfenntartó vagy a pénztáros. Vagyis kevesen, de igen intenzív és fegyelmezett munkával biztosítják a mű­ködést. Az évi kiadásuk 8,8 millió forint, 7 millió az állami támogatás, a többit maguk keresik meg. Jó, hogy a városi tanács igen okosan, a többletet ott hagyja a kultúrpark- nál, így bizonyos felújításokra, építkezések­re jobban futja. Igen kemény; szoros ugyan­is a gazdálkodás, hiszen elég arra utalni, hogy az állatok egy évben negyedmilliónyi takarmányt esznek meg, a művésztelep egy­millióba kerül, az úttörőtábort kétmillióval finanszírozzák. A szerencse az, hogy még ma is sokan vannak, akik társadalmi mun­kával segítik a parkot, van, aki szállítással, más munkával. Ez tette lehetővé az új ki­futók kialakítását, a termek modernizálá­sát, az úttörőtábor kulturáltabbá tételét.. A kultúrpark vezetése vállalkozó' hajlamú, ök készítették a múlt évi könyvnap gombáit, jó pénzért. De mindent megragadnak, hogy növeljék a pénzt, amiből szépíthetik a léte­sítményeket. Nem volna azonban igazságos, ha ezt a művelődési intézményt valamiféle üzleti vállalkozásnak fognánk fel. Igen sok eset­ben bocsátják ingyen brigádok, közösségek rendelkezésére a területet. Szívesen látják a gyermekeket műsorra, rendezvényre in­gyen is. Ez a nehéz balanszírozás üzlet és népművelés között igen tiszteletre méltó, s jó, hogy az arányokat igyekeznek tartani. Egy biztos: az elmúlt 15 esztendő alatt a sóstói kultúrpark — minden létesítményé­vel — a város szerves részévé vált. Kellene végre egy szép, tetszetős kiadvány, ami pro­pagálná az itteni lehetőségeket, látnivaló­kat. Mert érdemes ide hívni a bel- és kül­földi látogatókat, kellemes kikapcsolódást ígérő hely ez. Bürget Lajos Gyermekzslvaj, vidámság » sóstói vidámparkban. „Munkában” a go-kart.

Next

/
Oldalképek
Tartalom