Kelet-Magyarország, 1988. június (45. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-25 / 151. szám

[unkácsy: Az elítélt című képe.

a Központi Múzeumi Igazgatóság vegyészei: Bendefy

Márta és Török Klára, valamint az MTA Izotóp Intézetének radiológusa, Lécz Ottó,

Az eredmények meglepőek voltak. Az alapozóanyag fő tömegében nem aszfaltot, hanem méhviaszt tartalmazott.

Egy vizsgálat — nem vizsgálat. Ezért elhamarkodott lenne az eddigi eredmónyek- bőil messzemenő következtetéseket levonni. De az már •nyilvánvaló, hogy nem helyes minden Munkácsy-kép

esetében az aszfalt- illetve bitumenalapozást emlegetni. Feltétlenül szükség van to- váibbi vizsgálatokra, elsősorban a veszélyeztetett képeknél.

A Műteremben című alkotás egyébként is rendhagyó példa. Ezt ugyanis vászonra festette a mester, holott többnyire fatáblát használt. Az egyes festmények anyagainak ismerete nélkül a konzerválási kísérletek vagy -a klímaviszonyok „beállítása", csak elhibázott lépés lehet, vagy tüneti kezelésnek fogható fel.

; ^

— A Munkácsy-képek restaurátori szempontból egzaktnak mondható megismerése érdekében még csak az első lépést tettük meg. Pontosan ismernünk kell az anyagokat, mert különben az a furcsa helyzet áll elő, hogy valamit meg akaraunk őrizni — konzerválni —, de nem tudjuk pontosan, hogy mit. Persze, más nézőpontból vizsgálva a festményeket, már rengeteget tudunk festői értékeiről, a művész szándékáról, a tartalmi és formai kérdésekről, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a drámai erővel komponált jelenetek is anyagokból állnak, és ebben az esetben erősen romló anyagokból.

— Nem bízhatunk abban sem, hogy más képeknél bevált konzerválási eljárásokkal Munkácsy festményein is eredményeket érhetünk el — véli Velledits Lajos. — Minél hamarabb és minél többet ismerünk meg az anyagok tulajdonságai közül, annál hatékonyabb eljárásokat dolgozhatunk ki. Nem járható út, ha kellő ismeretek hiányában reménytelennek nyilvánítjuk a feladatot, vagy nem várhatjuk, hogy mások oldják meg a kérdést.

Velledits kutatási eredményei várják további sorsukat. Hároméves kutatási program szerint a 34 képből évente 5—6 festményt kellene analitikai vizsgálatokkal felderíteni, és az eredmény birtokában a romlási folyamatokat modellezni és megfelelő konzerválási módot találni.

Némi reményt nyújt, hogy a Nemzeti Galéria árajánlatot és kutatási programot kért az analitikai vizsgálatokat végző intézetektől. És megbízást kapott Velledits Lajos is a kutatások folytatására.

______________________________________-S

Szent IstYán-év az idei

Nemzeti ereklyénk, a Szent Jobb

Magyarország állámí és egy- ízi vezetői közös megegyezés- 1, az 1988-as esztendőt az or- ágszervező első magyar ki- ly halálának 950. évfordulóemlékére és tiszteletére \ze.nt István-évnek’’ nyilvá- tották. E jubileum egyik ki- agasló eseménye a király bb kézfejének, vagyis a :ent Jobbnak körülhordozása országban, és bemutatása inden székesegyházban, va- mint a pannonhalmi bazili- iban.

Szent István király, miután .. a lelki szentség kenetét [vette, ... lelkét az Ür meg- desülésének 1038. évében ugusztus 15-én) a Minden- r Szűz s a szent angyalok zébe letette ...” — írja Szent ;vánról szóló életrajzában irtvik győri püspök 1100 tárt. Ismerteti a fehérvári te- ítést, majd beszámol arról, gy az Űr „ ... csodák fel- lanó sokaságával megdicsőí- ;te az emberek szemében ... írjához) özönlött minden kü- íb-különbféle kórban seny- dő, jámborságának orvosírétől érintésre meggyó- ultak, s akik a rontás nya- lyájában majdnem elsorvad- c, talpraállva tértek ha- ...” Tehát a király sírjánál )dás gyógyulások történtek. Bár I. István térítő, apostoli inkája nyomán az országla- sok felvették a keresztséget, -fellobbantak időnként az ynevezett pogánylázadá- c. A Vata fia, János vezette >lsó ilyen megmozduláskor, il-ben István király nyughelyének megszentségtele- ésétől félve, a fehérvári ba- ika papjai a szarkofágból 'ették a mumifikálódott tes- és a súlyos kőlappal fett padlószint alatti sírba rejtők.

/alószínűleg ez az a pillanat, amikor leválasztották a jobb kart a testről,’ talán mert a föld alatt bekövetkezhető enyészettől féltették azt a jobbot, amellyel a sok jót cselekedte, amellyel áldott, és utat mutatott. A jobb kart ezután elrejtették a kincstárban, ahonnan Merkur bihari nagyúr feltehetően ellopta, és saját birtokán őrizte egy, e célra fából ácsolt kápolnában.

A boldog emlékezetű király sírja körüli csodák arra indították I. László királyt (uralkodott 1077-től 1095-ig), hogy VII. Gergely pápához forduljon István szentté avatása ügyében. A pápa hozzájárult, s így 1083. augusztus 20-án László király szentté avatta István királyt. Csakhogy, amikor felnyitották a sírt, hogy elvégezzék a „felemelés” szertartását, akkor derült ki, hogy hiányzik a jobb kéz és természetesen a gyűrű. Huszonkét év után már senki sem emlékezett rá, hová tűnt a székesegyház káptalani kincstárából. Vagy nem is akartak emlékezni ...

Amikor I. László király 1084-ben, országjárása során felkereste Merkúr családi monostorát, á nagyúr csodával magyarázta, hogyan jutott el hozzá a Szent Jobb: egy angyal adta át neki megőrzésre, „... és ha eljő az idő, felfedésre.” A király hitte vagy sem, ki tudja. Mindenesetre Merkúrnak nem történt bántó- dása. László azután megbízta kiszemelt utódját, Álmos uno- kaöccsét, hogy a fakápolna helyére kőtemplomot építtessen, ahol méltó körülmények között őrizhetik majd a Szent Jobbot a bencés szerzetesek. A kőtemplom, kőmonostor felépült, a Berettyó mentén fekvő település rohamosan fejlődött, s csakhamar városi rangot

nyert Szentjobb néven. (A település ma Romániához tartozik, neve románul Saniob.) Hiteles hely lett, a pereskedő felek messze földről felkeresték, hogy a Szent Jobbra ünnepélyes esküt tegyenek, s a kon- vent, mint jogi személy, erről hiteles levelet adott. 1486-ig volt Szentjobb hiteles hely, bár az ereklyét már valamikor 1433 körül Zsigmond király (uralkodott 1387 és 1437 között) visszavitette Fehérvárra. „Fejérvárosban elhelyezett Jobbot, amely egykor az irgalmasság cselekedeteivel teljes volt, az egész nép jámbor buzgósággal tiszteli...” —

mondotta Laskai Osvát ferencesrendű szónok a XV. század végén, ezzel igazolva, hogy nem a tatárjárás előtt menekítették a Szent Jobbot a dal- máciai Ragúzába, hanem Fehérvár török kézre kerülése körül, mégpedig vagy az őrzésével megbízott ferencesek, vagy török kereskedők. Tény, hogy 1590-től Ragúzában a dominikánus szerzetesek őrizték templomukban, mint különleges beccsel bíró ereklyét. A magyarság ezután két évszázadra elesett a fél ezer esztendőn át folytatott, gyakorolt Szent Jobb tiszteletétől. Az ereklye vallási fogalom, a szentek testi maradványait fedi.

Ebből ered világi jelentése, azaz régi, nevezetes eseménynyel vagy híres emberrel kapcsolatos, megbecsült tárgy. A Szent Jobb esetében a két fogalom magyar ember számára szétválaszthatatlanul összefonódik, mint a nagy király hittérítő és országalapító műve. Egy XIII. századi ismeretlen magyar szerző írta Szent Istvánról szóló verses zsolozsmájában : „ ... Evilági fegyverekkel Isten katonája volt.”

Megértő „házasság”

Beszélgetés Udvaros Dorottyával

A zongorára támaszkodik, s közben lüktet benne a ritmus. Mozog a körömcipője, a csípője; ütemesen billenti előre-hátra a fejét. Aztán odaszalad a mikrofonhoz és énekel.

könnyűvérű hölgyeket osztanak rá. Nem vagyok naíva- alkat; mit osszanak rám? Majd később beleöregszem az anyaszerepekbe ...

— Szépnek tartja magát?

Udvaros Dorottya énekel.

(Czika László felvételei)

kor mindenki azt mondta, hogy te nem félsz, hogy jön helyetted a Básti Juli, és nem fogsz szerepet kapni?. Azt válaszoltam: nem félek. Nem azért, mert úgy gondoltam, hogy én vagyok a legjobb, és verhetetlen vagyok, hanem, mert bízom azokban az emberekben, akikkel együtt dolgozom. Akik, úgy gondolom, nem csupán három évig használnak, s utána eldobnak, és nem azért hívtak, hogy rám osszanak négy szerepet, aztán már nem is kellek. Nyilván láttak bennem fantáziát távlatilag is.

És amennyiben én, ha kisebb szerepet kapok, s azt is becsületesen megcsinálom, mint nemrégiben például a Játékosban, akkor ezeknek az embereknek a bizalma továbbra is tart. S azt mondják, hogy legközelebb főszerepet kapsz. És ez így megy a többieknél is.

— Jelentős filmszerepek állnak ön mögött. A Ripa- csok, a Te, rongyos élet... Mit profitált ezekből?

— A népszerűségem egyértelműen a filmeknek köszönhető. S magabiztosabb lettem abban, hogy esetleg filmezni is tudok valameny- nyire. Van például olyan kollégám, aki fantasztikusan jó j színész, és még nem forgatott. Most pedig együtt fogok vele filmezni, és érzem

a szorongást benne, hogy meg fog-e felelni. És én nem értem: mit izgul, hisz olyan jó színész, hogy nem igaz. Néhány technikai idolgot ugyan másképp kell csinálni, de arra hamar rájön az ember, pláne, ha jó a rendező. Szóval nálam nem így volt, mert viszonylag hamar elkezdtem forgatni. Szerencsére.

— ön színészgyerek. Mit hozott otthonról?

— Azt, hogy számomra ez a pálya nem illúzió volt, nem egy elképzelt világ; én jobban1 ismertem a fonákját, mint az elejét. Ezt hoztam otthonról, s ezt nagyon köszönöm. Nem kellett csalódnom, mert tudtam, nem arról van szó, hogy kimegyek a színpadra, szép vagyok, és a közönség tapsol. Hanem, hogy hetek, hónapok telnek el, amikor úgy nézek ki, mint a mosogatórongy, a rendező üvölt rám, és azt mondja, pocsék vagyok, még mindig nem jó, amit csinálok. A partnerem szemén látom, hogy nincs velem kontaktusa, nem tetszik neki, amit csinálok. Kínlódom, j gyötrődöm... És aztán egyszer csak, nem is értem, hogyan van ez, hogy ég a lámpa, és festék van rajtam, és tapsolnak. Szóval, hogy ez egy ilyen nagyon nehéz munka.

Sz.P.

A közönség önfeledten tapsol. Alig akarja elengedni kedvencét. Igen, mormolom magamban, igazi nő. S mi több: színésznő, öltözőjében erről kezdjük a beszélgetést.

— Előny ezen a pályán, ha valaki nő?

— Nem tudom. Szerintem mindegy. Bizonyos helyzetekben egy nőnek is lehet könnyű, máskor pedig nehéz, akár a férfiaknak.

— Nem fél attól, hogy beskatulyázzák egy szerepkörbe?

— Tudom, mire gondol... De amíg fiatal az ember és csinos, nyilvánvaló, hogy

V________________________

_

\

Másutt: „Ha e nemzet mesterének Mást is bírna vallani, Tetszett volna Istenének Más apostolt küldeni. Ám e nyakas, délceg fajta, Kardos markú nemzetet, Nem más, csak egy magamfajta Harcos téríthette meg.”

A Szent Jobbot Mária Terézia királynő szerezte vissza 1771-ben Ragúzától. Július 20- án érkezett Budára, ahol a királyi palota Szent Zsigmond kápolnájában az Angolkisasz- szonyok női szerzetesrend őrizte 1777-ig. Ezután a prágai csillagkeresztes (vöröscsillagos) lovagrend vállalta a gondozást, 1882-ig. Akkor a király által kinevezett budai királyi palotai plébános vetté át a Szent Jobb őrzését. A magyar püspöki kar 1862-ben, Lippert József tervei szerint új, a ma is látható ereklyetartót készítette. A Szent Jobbot minden augusztus 20-án, körmenetben mutatták be a nemzetnek, amely ismét kifejezhette hódolatát.

Szent István halálának 900. évfordulóján, amikor Budapesten tartották az Eucharisztikus Világkongresszust, a Szent Jobb az úgynevezett aranyvonaton országjárásra indult.

1944-ben a nyilasok erőszakkal nyugatra vitték, ahonnan 1945. augusztus 20-án került vissza, de a nagy ereklyetárt^ nélkül. Ez utóbbit L’Hullier Imre kelenföldi áldozópap találta meg a Várpalota mellett, árokba dobva. Ettől kezdve 1950-ig a Váci utcai Angol- kisasszonyok templomában őrizték, majd a budapesti Szent István Bazilikába került, s ott van azóta is. A Szent Jobb 1988. évi országjárása során a következő helyek székesegyházaiban tekinthető meg, bemutatásának időrendjében: Esztergom, Veszprém, Eger, Kalocsa, Pannonhalma, Szombathely, Vác, Székesfehérvár, Győr, Szeged, Nyíregyháza, és végül — október 29—30-án — Pécs.

— Egy színésznő attól szép, hogy tehetséges. Ebben .hiszek.

— Hogyan óvja testi-lelki kondícióját?

— Nagy keservesen megpróbálok reggel nyolckor vagy kilenckor tornászni; meghalok közben. Iszonyatos. És megszervezni, hogy jöjjön valaki, aki a gyerekre vigyáz ... Nehéz. Egy külföldi színész például meg tudja csinálni azt, hogy egy bizonyos feladat elvégzése után, amelyért jól megfizetik, egy-két hónapig nem dolgozik. Ölvas, sétál, úszik, tornászik. Nálunk nagyobb a hajtás.

— Melyik tulajdonságáról szeretne leszokni?

— Pontatlan vagyok. Folyamatosan elkések mindenhonnan, és ez borzasztó. Állandóan ideges vagyok, mert tudom, hogy már késésben vagyok. Akik várnak rám, azok a pokolba kívánnak, hogy miért nem vagyok már megint ott, már megint miért nem tudtam pontos lenni. Pedig újra és újra elhatározom, hogy most aztán ...

— Beszéljünk a szerelemről; arról a szerelemről, amely a színházhoz fűzi.

— Fantasztikus társulatnál kezdtem Szolnokon, s nagyon jó rendezőkkel. Padi Istvánnal, Csiszár Imrével, Horváth Jenővel dolgozhattam együtt. Pestre, a Nemzetibe az a két rendező hívott — Zsámbéki Gábor és Székely Gábor — akiket abban a pillanatban az ország legjobbjainak tartottam. Aztán a Katonában, mi mind a harmincketten választottuk egymást. Olyan volt, mint egy szerelmi házasság.

— Tart még a szerelem?

— Kezdünk csiszolódni megértő házassággá. Szóval az első lángolás elmúlt már. Nagy viták vannak a színészek és a vezetőség között, oda-vissza. De hát ez ilyen. A jó házasság végül is akkor jön létre, amikor a házastársak elnézik ugyan egymás hibáit, de azért meg is nevezik azokat, és segítik a másikat. Jó, hogy egy ilyenfajta perióduson is átesnek.

— Az ön helyzete stabil ebben a házasságban. Sőt!

— Na, látja, én azzal sem foglalkoztam soha, hogy az én helyzetem milyen.

— Mert azért nem is nagyon kellett...

— Ebben igaza van. De amikor elmentem szülni, ak'---------------------------------------------------------------1988. június 25. ^

?ossz volt az alapozás