Kelet-Magyarország, 1988. június (45. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-25 / 151. szám
1988. június 25. Kelet-Magyarorsxág 3 Miért romlik egészségi állapotunk? Megőrizni a nyugdíjak értékét Hatékonyabb szociálpolitikára Tan szükség Magyarországon a lakosság egészségén 30 ezer orvos és 250 ezer egészségügyi dolgozó őrködik, ami Európában jó ellátottságot jelent. Ennek ellenére az utóbbi években a korábban növekvő életkor tendenciája megfordult, az életszínvonal csökkenésével együttjáró életmód-átalakulás kedvezőtlenül hatott a középkorú és az idős lakosság egészségi állapotára. Emelkedett a halálozás, elsősorban a szívás érrendszeri betegségek, a rosszindulatú daganatok, valamint a balesetek következtében. A magyar kormány e kedvezőtlen helyzet megváltoztatása érdekében egészségmegőrző programot dolgozott ki. Létrehozták a Szociális és Egészségügyi Minisztériumot, amelynek élén dr. Csehák Judit, az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagja áll. Neki tettünk lei tfíhb időszerű kérdést: náloY'aóIo — Milyen , szociális kérdések foglalkoztat,jak jelenleg a kor- mányzatdtt - i; —-A- kibontakozás, a társadalmi-gazdasági struktúraváltás szociális feltételrendszerét kell nagyon gyorsan kiépítenünk. Számos felmérés és kutatás nagyon tárgyilagosan és korrekt módon leírta a jelenlegi helyzetet. A kutatómunka eredményeit a kormány megrendelésére 3 évvel ezelőtt, a Magyar Tudományos Akadémia egy hosszú távú koncepció rendszerébe illesztette. Ennek az aktualizálását kell most elvégeznünk. Rendelkezünk történeti áttekintéSSéT, differenciált helyzetképpé!, tudjuk azt, hogy mire hihetünk büszkék és hol kéll nagyon gyorsan változtatnánk.1 Ma már biztos, hogy téves volt az a feltevésünk, hogy a munkához való jog a szocialista társadalomban egyszer és mindenkorra felszámolja a szegénységet. Tudjuk és nyilvánosan szólunk arról, hogy változatlanul megvannak, sőt nőttek a hátrányos helyzetek újratermelődésének az esélyei. Sokféle reformintézkedésre készülünk. A mereven elosztó rendszerből banki jellegű gazdálkodó szervezetté formáljuk a társadalombiztosítást, módszereket dolgozunk ki a nyugdíjrendszer módosítására, nyugdíjak reálértékének a megőrzésére. Mivel nem elég személyre szóló a szociális gondoskodás, nem tájékozódunk naprakészen a tényleg bajbajutottakról, bürokratikus az ügymenetünk, nem kerülünk igazán közel az ellátásra szorulókhoz. Ezért azt gondolom, a szociálpolitika rendelkezésére álló eszközöket nem arra kell fordítani, hogy még több emberre valami átlagosat találjunk ki, hanem decentralizált demokratikus és nyilvános döntési rendszer segítségével a speciális emberi problémákra, a sokféle gonddal küzdő családokra kell, hogy jusson több erőnk. — Magyarország lakosságának egészségi állapota milyen képet mutat napjainkban nemzetközi összehasonlításban? — Népességünk egészségi állapota annak ellenére romlott, hogy jelentős — ha nem is elégséges — anyagi eszközt fordítottunk az egészségügyi ellátás fejlesztésére. A leginkább jellemző halandósági adatokban sajnos az európai ranglista végén kullogunk, és alig hihető, de mégis igaz, hogy nálunk a középkorú férfiak várható élettartama ma alacsonyabb, számos fejlődő ország értékeinél is. A halandóság azonban társadalmi csoportok, iskolai végzettség, a települések lélekszáma szerint is nagyon különböző. Ma már tudjuk, hogy a lakosság egészségi állapotának romlásáért nem csupán az egészségügyi ágazat a felelős, hanem azok a társadalmi, gazdasági életmódbeli deformációk, amelyek az elmúlt 10 évben felerősödtek és károsan hatottak. Mégis, egészen a közelmúltig csaknem kizárólag a kórháznak, az orvosnak kellett közvetlenül szembenéznie az így keletkezett gyógyítási-ellátási feszültségekkel és megbirkóznia a ránehezedő feladatokkal. Ennek a helyzetnek a tarthatatlanságát felismerve hirdette meg a kormány az egészségmegőrzés nemzeti programját, amelyben szövetséget kínálunk mindenkinek, akinek érdekében áll az emberi egészség védelme. A program végrehajtása megkezdődött, de nincsenek illúzióink: diófát ültetünk, melynek gyümölcsét gyermekeink, unokáink élvezhetik majd, ha már most figyelünk azokra az életmóddal összefüggő kockázati tényezőkre, társadalmi feltételekre, amelyek korunk népbetegségei kialakulásában meghatározó szerepet játszanak. Mindez persze nem teszi feleslegessé a gyógyítómunka feltételeinek javítását, sőt megköveteli lemaradásaink pótlását, az egyenlőtlenségek megszüntetését az ellátásban, elsősorban a műszerezettségben. MUNKAKÖPENY VASMEGYERBÖL. A Szegedi Ruhagyár megrendelésére műszakonként 450 férfi- és női munkaköpenyt varrnak a vasmegyeri Micsurin Termelőszövetkezet varrodájában, (cs.) Nagydobosi kérdőjelek, félválaszokkal Visszahívták az elnököt Személyeskedés helyett talpra kell állítani a gazdaságot Gtó Fiatalok negyede Záhonyban ifjúsági lakótelep épül a KISZ és MÄV anyagi segítségével. A fiatalok részére 18 kényelmes családi otthont emelnek. (Elek Emil felvétele) o Két ember aláírásokat gyűjtött, rendkívüli közgyűlés összehívását akarták. Az ívet 123 tsz-tag írta alá, elegendő ahhoz, hogy lejátszódjék a nem mindennapi esemény. A közgyűlést megtartották és bár csak egyetlen napirend volt a téma, megvitatása több órán keresztül tartott. Az egyik jelenlévő azt mondja: „Két teljes óra csak azzal ment el, hogy huza- kodtak, ki legyen a közgyűlés levezető elnöke.” Selmeezi Béla, a tsz elnöke ekkor még érvényesíteni tudta akaratát. Később, amikor már megtörtént a szavazás, felkiabáltak az emelvényre: „Most már gyere le onnan, már nem te vagy az elnök.” „Ezek nindeikit kicsinálnak“ A nagydobos! termelőszövetkezet elnökét június 17- én tisztségéből visszahívták. Mások egyszerűbben fogalmaznak: „leváltották". Egy héttel'a történtek után véleményekre vagyok kíváncsi. — Nem tudok semmit. — De hiszen nagydobosa.. ! Kérdezek más embert. — Ezek mindenkit kicsinálnak. — Kik? — Hát tudja, vagv nem? A községben azt beszélik: „Nem volt jó nékik senki. Volt itt már sok elnök, Soltész László, Nagy Zoltán, Varga Bertalan kétszer is. „Ezekkel a véleményekkel nem sókra megyek. Azt meg végképp nem értem, miért mondják: Mindent eladtak. A teheneket is. Nincs már itt semmi.” Szertelen szóbeszéd. Később megtudom, hogy 1980- tól a közvagyon majdnem megduplázódott. Volt 35 millió. most 63 millió. Azt is mondják: nincs kereset, kevés a pénz. Ezzel kapcsolatos adat: 1980-ban a munka- díjtömeg 7 millió 700 ezer forint volt, mostanra ez 20 millió 800 ezer forint. Mielőtt a termelőszövetkezet párttitkárával Havasi Gusztávval, az ellenőrző bizottság elnökével Vastag Istvánnal és az új választásig a tsz-elnöki hatáskör ellátásával megbízott Papp Józseffel beszélnék, tisztázom önmagámban: a tsztörvény a rendkívüli közgyűlés összehívására jogot ad. A szövetkezeti demokrácia része ez a kevésszer igénybe vett £s alkalmazott lehetőség. Fiién meggondolta magát... Mi történt tulajdonképpen? Az aláírást gyűjtő Filep László az első években megbecsült szakember volt, sót, jó barátja Seltmeczi Bélának. A párttitkár nem késik: a válasszal. Szerinte az ellentét az elmúlt hónapokban már ellenségessé vált: — Beindult a szanálás. Akikor itt megegyeztünk egy új szervezeti felépítésben, illetve egyszerűsítésben. Korábban négy főágazat volt: a műszaki, az árunövény, az ipari és az állattenyésztés. Lett helyettük kettő — az ipari és az alaptevékenység. Az aiaptevékenység-főágazat vezetőjének Filep Lászlót neveztük ki. Az új munkaköri besorolását elfogadta. Abban is megegyeztünk, hogy új főmérnök irányítja majd a gazdálkodó egységet. Ez történt márciusban. A megállapodást követően Ellep meggondolta magát. Valószínű nem tetszett neki, hogy a jövőben egy fokkal alacsonyabb munkakörben dolgozik majd. Kijelentette, nem tartja alkalmasnak a tsz-elnöki posztra Selmeezi Bélát. Ezt azzal indokolta, hogy az elnöik nem bírja a tagság bizalmát, eltávolodott a tagságtól. Nem kénes megújulni és bosszúálló. Ki az erősebb? Mi volt a vezetőség álláspontja? — Mi azt mondtuk, ha szanálási eljárás során bebizonyosodik, hogy Selmeezi Béla szakmai hozzáértése nem megfelelő, ha visszaélést követett el, akkor a kritika jogos. De a szanálási eljárás ilyen dolgokat nem bizonyított. Mielőtt az elhangzottakat tovább idézném, a szanálást — ami úgy tűnik, a lavina elindítója volt — indokolt ismertetni. A nagydobosi tsz az 1987-es évet 6 millió 800 ezer forintos veszteséggel zárta. A tsz kérte a veszteségrendezést. Miután a szanálási bizottság elvégezte a munkáját, a tsz-nek megítéltek 1 millió 700 ezer forint veszteségrendezési támogatást és kaptak 3 millió 300 ezer forint hitelt 7%-os, 1,4 millió forint hitelt pedig 3 százalékos kamatra. A kamat kedvezményes, a hitelvisszafizetés feltétele méginkább az, hiszen ha a tsz 1988-ban 4 millió forintos eredményt ér el, a hitelt nem kell megtéríteni. A szanálást követő ésszerű magatartás az lett volna, ha a tsz vezetői energiájukat (a tagsággal közösen) a gazdálkodás jobbítására fordítják. Ehhez egységre lett volna szükség. De ez, úgy tűnik már korábban sem volt meg. Az egymással szembenállók közül erősebbnek bizonyult az, aki a közgyűlést akarta. Vastag Istvánt mindenekelőtt a törvényességről, a szavazás jogszerűségéről kérdem. — Négy jogász is jelen volt, a termelőszövetkezeté és a területi szövetségé is. Abból a 123 emberből, aki a közgyűlés összehívását kérte, az ívet aláírta, 96 mondta el véleményét. A szavazáshoz megválasztották a bizottságot. A szavazás titkos volt. 126-an szavaztak amellett, hogy Selmeezi Bélát a tisztségéből visszahívják, harmincegyen pedig arra, hogy maradjon továbbra is elnök, 16 szavazat érvénytelen volt. — Mi történt ezek után? — Az elnök közölte: táppénzen van. A tsz vezetősége tanácskozott, megbeszéltük a feladatokat. A vezetőségi ülésen jelen voltak az érdek- képviseleti és felügyeleti szervektől is. Ígéretet kaptunk a támogatásra, de az is elhangzott: több veszteségrendezés nem lesz. Ügy kell dolgoznunk, hogy a gazdálkodás eredményes legyen. Felgyiilenlett indilatak Az eredményes gazdálkodáshoz a tsz-vezetők, a szakemberek egybehangzó véleménye szerint most jók a feltételek. A rozs, a lóbab, a csillagfürt jó termést ígér. A szamóca 2 milliós árbevétele után szép nyereséget ad. A galvanizáló üzem eddig másfél millió nyereséget hozott, a varroda is rendesen dolgozik. — A tagság akar és tud dolgozni és mi azon vagyunk, hogy a termelés folyamatos legyen. Véleményem szerint nincs kiesés — mondja Papp József. — Hogy milyen a közgyűlés után a tagok hangulata? Őszintén szólva nem tudom. De azrt tudóim, hogy a hónapokon keresztül felgyülemlett indulatok elültek, az emberek megnyugodtak. Tisztul a kép és a munka megy. Filep László elmondja: eltökélt szándéka volt, hogy az elnököt leválttatja. Ismétli indokként azt, amit már számtalan fórumon mondott: — Selmeezi Béla alkalmatlan a vezetésre. Ügy gondoltam, elérkezett a megfelelő idő a közgyűlés összehívására. Az aláírásgyűjtésben Barna László segített, aki anyagbeszerző és vezetőségi tag. Dtlogiilő van! A beszélgetés hosszú, a személyes indíttatásra mégsem kapok választ. • Filep megemlíti: cselekedte ezt annak ellenére, hogy ellene folyamatban van a pártfegyelmi és munkahelyi fegyelmi eljárás. Két hónapig felfüggesztették munkaköréből. Megkérdem: akar-e elnök lenni? — Ma jöttem vissza dolgozni (jún. 23), visszahívtak. Én azt akarom, hogy a munka folytatódjék, hogy a termelőszövetkezet eredményesen gazdálkodjon. Ha megválasztanak, vállalom. (A leváltott elnökkel nem tudtam beszélni, nincs a községben. Többen úgy tudják, nem hagyja annyiban a történteket: törvényességi óvással él, mert úgy véli, nyolc évi munkájáért nem ezt érdemli.) Nagydoboson viszont már megkezdte munkáját az új elnököt jelölő bizottság. Kifelé tartva a községből az jár a fejemben: legalapvetőbb, hogy a személyes ügyeket mihamarabb rendezzék. Dologidő van, aratás következik és talpra kell állítani a gazdaságot. Seres Ernő Mester Attila Pódium Mi a mérték, amivel mérünk, s mérnek bennünket? Mi a lom? Mi az irodalom? KÉRDÉSEK Válasz talán már nincs is.'? Beszélgessünk! Hallgassunk verseket, nézzünk képeket! Vitatkozzunk, ha bátorságunk van hozzá! (Miért ne lenne?) A közös tűznél mindenki megsütheti saját szalonnáját (vagy megmelegedhet). Érezzük jól magunkat! Ilyen tartalmú szórólappal jelentkezett a Váci Mihály művelődési központ Mester Attila Pódiuma. A „névtelen” fiatal költők saját műveikből mutatnak be néhányat, elképzeléseikről beszélgetnek a pódium első foglalkozásán, június 28- án, kedden este hat órától Sóstón, a megyei ifjúsági központban (KISZ-iskolán). Nem szólam: valóban minden érdeklődőt szívesen látnak!
