Kelet-Magyarország, 1988. június (45. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-01 / 130. szám

1988. június 1. Kelet-Magyarország 3 f----------------------------------------------------------------------------------------------------------------->. „Nem kivételezést kérünk...” Jókay László az országos pártértekezletről írásban juttatta el hozzászólását az országos pártérte­kezleten az állásfoglalás-tervezethez Jókay László, a KISZ Saabolcs-Szatmár megyei Bizottságának első titkára, kül­dött. Erről beszélgettünk a nagy fontosságú esemény után. — Mit hangsúlyozott írá­sos hozzászólásában? — Én ifjúsági vezető va­gyok, így elsősorban a fia­talok véleményének továb­bítására vállalkoztam, bár valamennyi feszítő gondra nem térhettem ki. Két kér­déskört érintettem: egy­részt azokat a problémá­kat, amelyeket hasonlóan ítélünk meg az ország más területén élőkkel, másfelől azokat a gondokat, amelye­ket mi másként látunk in­nen Szabolcs-Szatmárból. Ami ez utóbbit illeti: az itt élő fiatalságot érinti és sújtja elsősorban a közis­mert foglalkoztatási problé­ma, ezért ennek megoldá­sáért emeltem szót. Véle­ményem — amelyben nem vagyok egyedül — ugyanis az, hogy nem lehet egy me­gyét vagy egy-egy térséget leírni, az általános nehézsé­gekre hivatkozva kirekesz- teni a fejlődés lehetőségé­ből. — Szavain még mindig érződik, hogy szenvedél­lyel képviseli ezt az ügyet. — Ezt nem is lehet más­ként szemlélni. Gyakran el­tűnődöm például azon, hogy ha az ország vala­mely más területén csak át­meneti elhelyezkedési gon­dok mutatkoznak, hóna­pokig hangos tőle a sajtó, a rádió, akár ha óriási tragé­diáról volna szó. Ezzel szemben Szabolcs-Szatmár­ból évtizedek óta több tíz ezren ingáznak távoli vidé­kekre és ezrekre tehető azoknak a száma is, akik­nek még sohasem volt le­hetőségük állandó munkát vállalni. Vagy: az innen in­dult és diplomát szerzett szakemberek végzés után nem jönnek haza, hanem jobb körülményeket keres­nek és találnak másutt. A mi megyénkből elvándorlók között egyre nagyobb a kö­zép- vagy a felsőfokú vég­zettségű szakemberek ará­nya. — Milyen végső követ­keztetést vont le és szere­peltetett az írásbeli hozzá­szólásban e problémáról? — Azt, hogy mi, szabolcs- szatmáriak nem kivétele­zést kérünk, csupán azt, hogy végre reálisan ítéljék meg az itteni körülménye­ket és lehetőségeket. Ide­jét múlt minősítő jelző ugyanis, hogy az országnak ezen a részén nincsenek ipari hagyományok; hogy csak képzetlen munkaerővel rendelkezünk, vagy hogy alacsony szintű az infra­struktúra. A Taurus, az Al­kaloida, vagy a Papíripari Vállalat példája bizonyít­ja: ahol bátran fejlesztet­tek, ott a szabolcsi ember is tud bánni a világszínvonalú technikával. Sokat tett a megyei vezetés — olykor erejét meghaladva is — azért, hogy az elmúlt közel tíz évben az országos átla­got is meghaladó a fejlődés a szakmunkásarány tekin­tetében nálunk. Ehhez je­lentős helyi erőfeszítések voltak szükségesek. Tehát — miként ezt nyomatéko­san hangsúlyoztam az írás­beli véleményemben — Szabolcs-Szatmár kész a fejlett technika fogadására, s az itteni foglalkoztatási gondok enyhítése hozzájá­rulhat a gazdasági stabili­zációhoz, a kibontakozás­hoz. — A fiatalok nevében kért szót, ezért érdekelne, mit ajánlott az új Közpon­ti Bizottság figyelmébe? — Leírtam, hogy mit vár az ifjúság a politikától. Rö­viden: stabilitást, bizton­ságot, perspektívát és fo­lyamatosságot. Szerintem a stabilitás alapvető feltéte­le a minden irányú meg­újulási készség, tehát nem egy mozdulatlan állandósá­got sürgettem. Egyetértet­tem az állásfoglalás-terve­zettel, mely szerint csak akkor ' várható a társada­lomban és a gazdaságban a reform felgyorsulása, ha a párt működése is megújul. Fiataljaink a demokratiz­mus szélesítésében, a pár­ton belüli döntési mechaniz­mus gyorsításában várnak radikális változást. Erre — személyes megelégedésemre is — tökéletes választ adott az országos pártértekezlet. Ügy érzem, ez a fórum fél­retolta a fejlődés útjában álló korlátokat. Tapasztal­tam, hogy ott egyetlen szó sem szállt el a pusztába, minden rezdülésnek jelen­tősége volt, mindenre oda­figyeltek. Példaértékű előt­tünk, fiatalok előtt, hogy miként lehet igazi, alkotó jellegű vitában kialakítani az előrevivő, közös döntést. Úgy sikerült most erősí­teni a pártegységet, hogy teret engedtünk az önálló gondolkodásnak. Tény, hogy az élet minden területét nem lehet párthatározatok­kal lefedni, hiszen ez béní- tólag hathat a tömegekre, a különböző szervezetekre. — Miként látja a KISZ helyzetét az országos párt­értekezlet után? — Leirt véleményemben sürgettem, hogy igazi part­neri viszony legyen a párt és a különböző szervezetek között; minél több embert, fiatalt avassunk be dönté­seink kidolgozásába. A párt most példát mutatott a KISZ-nek, s nekünk is újra kell gondolnunk munkán­kat. Azt, hogy a KISZ job­ban tagozódjék, különösen a lakóterületeken váljék felismerhetővé törekvése. Változatlanul az a vélemé­nyem, képessé kell tennünk a KISZ-t arra, hogy ver­senyben lehessen a közel­jövőben remélhetőleg egyre nagyobb számú, a szocializ­mus talaján álló ifjúsági szerveződésekkel. Ide tar­tozik: az ifjúság körében rendkívül kedvező vissz­hangra talált a bátor fia­talítás a pártvezetés legfel­sőbb szintjén. Mindez opti­mizmussal tölt el nagyon sok fiatalt, akik tudják, hogy ami történt, az csak lehetőséget nyújt a megúju­lásra. Most még több a munkánk, a felelősségünk, közösen és egyénileg is, hogy a pártértekezlet szel­lemében valóban változtat­ni, megújulni tudjunk. A. S _______J Júliustól: postabank Nagy horderejű lépés volt a magyar gazdaságban a kétszintű bankrendszer bevezetése, számos kereskedelmi bank és szakosított pénzintézet életre hívása. Ez a fontos vállalkozás azonban valójában alig terjed túl a főváros ha­tárán, hiszen a legtöbb új pénzintézet itt és csak itt mű­ködik. Takarékszövetkezet Nagykállóban. Községeinkben a lakosság változatlanul a takarékszö­vetkezetekkel találkozik — ha nyitva találja őket. Mert ha például a családfő a vá­rosba jár dolgozni és fizetése egy részét kívánná bankba tenni, mire hazaér, zárva ta­lál mindent. Júliustól azon­ban megteheti, hogy a gyár­ból kilépve elbaktat a leg­közelebbi postahivatalba és ott fizet be a betétkönyvére, amelyről bármikor felvehet pénzt mondjuk a gyesen lé­vő felesége is a lakóhelyén működő postán. 3200 helyen Ez nem a ma is létező pos­tatakarék továbbfejlesztése, hanem egy új bank — a jú­liusban alakuló Postabank és Takarékpénztár Rt — szöl- gáltatása lesz. Várhatóan több mint egymilliárd forint értékű részvényt jegyez mintegy 70—80 alapítója — vállalatok, pénzintézetek, köztük a Magyar Posta —, amely azt tervezi, hogy a részvénytőke egyharmadát fi­zeti be egymaga. Az új bank központja Bu­dapesten lesz ugyan, ám az ország 3200 postahivatala ré­vén mégis a legkiterjedtebb hálózattal rendelkezik. Meg­bízásából ugyanis a' posta­banknál nyitott betétek tu­lajdonosai bármelyik posta- hivatalban vehetnek ki pénzt betétjükről, vagy fizethetnek be. A bank természetesen e .tevékenységéért jutalékot fi­zet a postának, mint ahogy a mai postatakarék ügyeit is az OTP megbízásából juta­lékért intézi a posta. (Jelen­leg egyébként mintegy 50 milliárd forint értékű ez a fajta betétállomány a postá­nál, ami nem csekélység, hi­szen az összes OTP-betétál- lomány sem több 280 mil­liárd forintnál.) Átutalással A postabank tervei között szerepel, hogy jövőre átuta­lási betétszámlát is lehet nála nyitni — erre érkezhet a nyugdíj, ebből fizetik ki a számlatulajdonos megbízása esetén a különféle számlá­kat, akár a rendszeres, ha­vonta fizetendő törlesztése­ket is. Ilyen számlát eddig is lehetett nyitni például a OTP-nél, de az említett kiter­jedtebb hálózatnak köszön­hetően a postabank szolgál­tatását többen tudják majd igénybe venni. A későbbiek­ben ez a szolgáltatás a csekk intézményével bővül — a számlatulajdonos csekkfüze­tet kap, s készpénz helyett csekk kiállításával fizethet. A csekk használata ná­lunk még szokatlan, de a fej­lettebb bankrendszerrel ren­delkező országokban régóta bevett szokás. Amerikában arra néznek gyanakodva, aki készpénzzel fizet nagyobb összegű vásárláskor — ilyen­kor lopásra, betörésre, gya­nakodnak. Ámbár akinek csekkszámlája van, az miért tartana otthon készpénzt? Hiszen bármelyik bankban, utcasarki készpénzautomatá­ból csekkkártyája ellenében készpénzhez juthat. Célszerűbben Mi még messze vagyunk ettől. Az mindenesetre ké­nyelmes lenne, ha bármelyik postahivatalban hozzájut­hatnánk bankbetétünkben lévő pénzünkhöz. Mondjuk, ha a környéken nem kapható hiánycikket váratlanul Bu­dapesten felfedezzük délután 5 órakor, még van idő a pos­tára menni, a hiányzó pénzt kipótolni és zárás előtt visz- sza is érhetünk az üzletbe. Jövőre pedig a postabank tervei szerint már kölcsönt is vehetünk fel az új bank­tól. (sz. g.) Harang — Harangodért H arangod természeti szép­ségét, a szikrázóan kék tavat, a lankás domb­oldalakat csak nemré­giben fedezték fel megyénk­ben. Szerencsére szépen gya­rapították az üdülőterü­letet, a tájba illeszkedő csűr az érdekes formájú házak csábítják a pihenni vágyókat. Rendeztek már ott majálist, hétvégeken sátras kempinge­ző családok ütik fel tanyá­jukat a harangod! tó part­ján. Eddig nagyon látványosan haladt az üdülőpark kiépí­tése. De aki nem eléggé já­ratos Nagykállóban, nem biz­tos, hogy rálel a helyes útra. Ugyanis elkelne a faluban egy tábla, majd a kanyargós erdei utak mentén is illene tájékoztatni az autóval, vagy gyalogosan érkező turistát, merre menjen. Már csak azért is, nehogy legközelebb le­mondjon a kirándulásról, ha már egyszer a bolondját já­ratták vele. A gyermeknapon Harango- dot sok százan, talán ezren keresték fel. Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy egész Harangodon nem találtak egy büfét, ahol kó­lát, szendvicset, süteményt vehettek volna. Aki nem ad­ta fel a reményt, bemehetett Nagykállóba. Vasárnap lévén a falu szívében nyitva tartó presszó — bár kongott az ürességtől — nem jó reklá­mot hozott a falunak és a közeli üdülőparknak. A mos­dó még a sajnálatosan ala­csony színvonalú hazai álla­potokat is „alulmúlta”. A mellékhelyiség ajtajai tárva- nyitva, majdnem koedukált állapotra utaltak. A csapok­ból megállíthatatlanul zuho­gott a víz. A kézmosó azon­ban még ennél is eredetibb­nek bizonyult: a kagylón egir nagy lyuk tátongott. Amint a csapot megnyitottuk, a víz egyből kifolyt a kőre. Még jó, hogy a kezünkkel egy- időben a lábunkat is meg­moshattuk . . . Rossz reklám ez egy ilyen nagyközségnek és nem csá­bi! kirándulásra az épülő­szépülő Harangodra. Vész­harang kongatása helyett ér­demes lenne minél előbb rendbe tenni a környéket, ne­hogy az éppencsak üdülővé lett Harangodért szóljon a harang. (tk) Jégkárok Május 25—29-e között az Állami Biztosító Szabolcs- Szatmár Megyei Igazgatósá­gához a legkülönbözőbb te­rületekről 14 mezőgazdasági nagyüzem jelentett jégkárt, amely körülbelül 1700 hektár téli almát, és 1600 hektár szántóföldi növényt ért. Az ÁB a károk felmérését meg­kezdte. A Hungária Biztosító a megyéből egy termelőszövet­kezettől kapott jégkárról be­jelentést. Szobrászvendég Borostyánországból Új levegőt próbálni V endégünk egy fiatal litván szobrászmű­vész, Mindaugas Sni- pas, a Litván Képzőművé­szeti Szövetség Fiatalok Mű­vészeti Stúdiójának elnöke. Május elejétől június köze­péig dolgozik a nyírbátori alkotóházban, illetve a Ha­zafias Népfront megyei bi­zottságának székházánál, amelynek udvarába egy nagyméretű szobrot farag. Barátságos, a kérdésekre a legnagyobb szívélyességgel válaszoló, de azért visszafo­gott, tartózkodó ember, mé­lyen érző és gondolkodó mű­vész, a művészemberek súly­talan nyugalmat árasztó kristálytiszta tekintetével. Tíz éves korától a művészet rabja és elkötelezettje, akkor kezdett művészeti szakisko­lában tanulni, és négy éve végzett a Vilniuszi Állami Művészeti Akadémián. Közben már dolgozgatott, részt vett pályázatokon, tel­jesített olyan megbízatáso­kat, melyeket a kezdő mű­vészek túl nagy próbatétel­nek tartana^, például Lenin­portrék elkészítése. A pá­lyája elején álló szobrász számára szép indíttatás, hogy több munkájával talál­kozhat az utca embere is — például Vilniusz külvárosá­ban áll egy nagyméretű al­kotása, egy másikat pedig a lengyel Bialystok városkában állítottak fel. Sokoldalú ér­deklődését jelzi, hogy egyik­nek az anyaga beton, a má­siké fa. A szobrászat mellett^jelen- leg tanít is, és éppen abban az iskolában, ahol valamikor ő is tanult. Nagy örömét leli a pedagógiai munkában, kü­lönösen az teszi boldoggá, ha egy-egy növendékének sike­rül bejutnia az egyetemre a felvételi vizsgán. Évente ál­talában tíz magántanítványa is van, — erre szüksége van jelenleg a megélhetés miatt is, de mégis csak abban re­ménykedik, eljön majd az idő, amikor „szabadúszó”, fő­állású szobrász lehet. Erre eddig nemigen volt alkalma, a litván képzőművészeti élet­ben is dolgozott a „maffia”, a jó munkákat azok kapták, akik egyfajta várakozásnak megfeleltek, vagy közel vol­tak a tűzhöz. Most jobb kilátások nyíl­nak a fiatal művészek előtt, működik a peresztrojka a szobrászatban is. Ügy tűnik, Borostyánországban (Litvá­nia) is új szelek fújnak, ami a képzőművészetben például azt jelenti, hogy vége a 40 éve tartó küzdelemnek a té­ma kiválasztásában, és ez­után méltó módon örökíthe­tik meg a litván nemzeti múlt nagyjait is. Ügy látszik, előretörhet az új generáció, stúdiót alakítottak a fiata­lok, amelynek elnökévé őt választották, és ő szeretne „új levegőt próbálni”. Kez­di ezt azzal, ami minden lit­ván művész álma volt, és most teljesülhet: emlékmű­vet állít első királyuknak, Gediminasnak, akit úgy tisz­telnek, mint mi István kirá­lyunkat. A másik fő célja: sok jó kisplasztika elkészítése, kő­ből, fából, kifaragni a litván mitológiát, szellemiséget, lel­ket. Alapelve a hagyomá­nyok őrzése, amit így fogal­maz meg: „a saját földet kell szántani...” Ehhez illeszke­dik művészi koncepciója: az egyszerű formában elrejteni a titkot, a misztikumot, a nüansznyi meglepetést, ami a legtöbb esetben a népi szim­bolika jegye. I lyen alkotást készít most Nyíregyházára. Elmondja, hogy a szo­bor létrehozásának ötlete a nyíregyházi népfrontbizott- ság támogatásával működő litván klubban vetődött fel, és a közvetítő természetesen az itt élő litván fotómű­vész, Paulius Normantas volt. Bemutatott makettje tetszett a zsűrinek, reméljük a kö­zönségnek is tetszeni fog: misztikus emberpár, sok ap­ró titokkal, mindez tölgyfá­ból, 3 méter 20 centiben. Baraksó Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom