Kelet-Magyarország, 1988. június (45. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-18 / 145. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1988. június 18. Barangolás Tisza, a !>uua alán hazánk le*rjeU>nt<k«M> folyója. Az A i földöt közepén **pü kelté « őzért igazi nemzeti folyónk $ a magyar nép ezer dala. emléke és szeretett» fózódik hozzá. Neve a régi írásoktól és hagyományoktól mint egy 50 alakban ismeretes, Strabo mriwwnak. Pathisousnak, PHnitis Pathissusnak, Prisko* Tigamtak Jonumdes Tistánusnak, Tusiénak. a ravennai Névtelen Túrnának és Tintának, Ti>eophyUietuí{Sim<K«tmjf\>í««tmA*,Kon»tMiitinus császár Tilsának,» régi magyar krónikák Ticia. Thisna, Tisia, Tim. Tizéés Tieze néven nevezték s a Tilnzcm név mák helytelen elnevezés és tévedésből jött használatba. Eredete és felső folyása. Ered a Máramárad havasok ben a Fehér-T. m Fekete T. ágakból, ezek Rahó község felett egyesülnek. Kgy darabon hosszanti völgyben folyik a bogyaágéii közt Ny., majd feNy, felé % fölveszi a balpartrél Trebusánál k»bbról a Tarsw zot, HustyahÁzánál a Taiabort, Httsztnál a Nagyágét, T. Pjlaknál balról a Határt, azután jobbról« Vlssót, Máramarnsszlgetnél az Izát, Mezővári na! a Koreát s ismét balról Ar közelében a Túrt A T.-nak ez a felső szakaszat a* eeó mm a vidékem gyakori és elég nagy, maximuma jón.-ban van, de okt.-ban is van egy kisebb maxi mnata s ezért a Peleó-T. ezekben a hónapok han gyakran kiárad. Felső szakaszán zuhatagokon, sedlókön folyik, völgye «tök, csak Nagybotokétól kezdve szélesedik ki ée itt néhány km. széles síkság kiséri. Tekeháza alatt ér ki az Alföldre ée csakhamar elveszti he- : gyi jellegét, haránt- JT\ Völggyel keresztül- «, m "LJj töri a Vihor latúi u- Jf^r \ f fi la tin hegysort Huszt W Jr*,JLJ és Nagyszálló* kö- zott s azután hatul- Ifi’ mas törinelékkúp- 'mfii "fiTJk^VW m jón. amely a Xmmoaeval ígytKs-r a R I »«í'VfVKr hegység lábánál, KI KJL f iM J M Al kanyarogva folyik “Ja S okszor megálltam már a tokaji Tisza-hídon, néztem a szőke folyó és a závaros Bodrog egyesülését. A hegyről végigfutott tekintetem a rónán kanyargó nagy víz lomha termetén ... Egyszer elmentem Tiszabecsre, ahol a Batár nevű folyócskát veszi fel. An- na(< a pataknak mindkét oldalán címeres kő van, ott a határ. A kis földcsücsökről jól látni egy hidat, azon a jövő^menőket, rajta túl pedig egy másik Tiszát. Sok- medrűt, zátonyosat, gyors folyásút, zajosat. Vajon milyen ott szőkesége? — ábrándoztam számos alkalommal. * * * Wartburgom vígan futott velünk Kárpátalja útjain, amikor ennek a tavasznak az utolsó hónapján a Tisza forrásához indultam Horváth Miklós kollégámmal, aki a Zakarpatszka Pravda munkatársa Ungvárról. Még nem is olyan rég Munkács után visszafordítottak volna bennünket ezzel a rendszámmal . . . Most azonban senki nem állja utunkat. A vízállásjelentésből ismert neveket morzsolgatom magamban, ma még látni fogom Husztot, Técsőt, Rahót. Holnap pedig Kőrösmezőt, és a Fekete-Ti- sza forrását. Beregszász után még búcsút intek gondolatban a Kaszonyi hegynek, amelyik másik oldalán a barabási borpince szájadzik. Aztán Tiszád jlak: innen hallatszik át a mozdonyfütty Milotára. Szép tiszta kis község, közepén ágazik az út a híd felé, amelyről már szóltam.. Felhajtunk rá ... Fürkésző szemem megleli a bokrok között a Batárt. Balra nézek: az én kanyargós alföldi Tiszám helyett egy zörgő, zúduló, kavicsokat görgető, széles hegyi folyót látok. Mellette hajtunk tovább, lassan feltűnnek a romániai oldal Havas-hegységének magaslatai. A balról beömlő folyók nevét olvassa Miklós a cirill feliratokból: Tereszva, Réka. Elhatározom, hogy otthon valami régi lexikonból kikeresem majd egykori nevüket. Elhajtunk Husztnak romvára alatt, megcsodáljuk Té- csőn a népviseletes asszonyokat ... Nem állunk meg, majd máskor. Követjük tovább a mind karcsúbbodó folyót. Errefelé már térdig mászkálnak benne hosszú botos pecások. Bustyaházán olyan erős a sodra, hogy elvinne egy embert. Itt közvetlenül a parton vezet az út, a határ a folyó — a falu másik oldala Romániába „szakadt”. Temetési menetbe ütközünk. Elöl rezesbanda, mögötte halottaskocsi. A koporsó oldalán magyar felirat „Élt 80 évet”, ö még Ferenc József alattvalójának született, gyermekei csehszlovák állampolgárnak, és meghalt az újjászülető Szovjetunió nemzetiségi lakosaként. Rahó, magas hegyek között csinos kisváros, itt egyesül a Fekete- és a Fehér-Tisza. Felhajtunk a hídra megnézni: szemmel látható a színkülönbség. A vízmérce a város közepén van, a víz haragos szürke, nem rég eső- zött. Az utak csúszósak, terepjáróval készülünk másnap a forrás felkeresésére. Mivel Nyíregyházától aznap 300 kilométert autóztam, jólesett az alvás. Reggel egy katonai mentő áll elő, más nem vállalta az utat. Nem sokára megtudjuk, miért... Kőrösmező után — ahol számos itthoni ismerősöm katonáskodott valaha — vadabbra vált a táj, nincs előttünk több egy tucat kilométernél, mégis fél napig küszködünk. Ez itt az Árpádrvo- nal — mesél az itteni laptól hozzánk szegődött újságíró, aki hiába László sőt Lászlo- vics, nem tud magyarul. Megszokott dolog ez, bár Ration hétezer magyar él. Még Kőrösmezőn is értik szavunkat. Az Árpád-vonal felrobbantott betonbunkereinek És mivé lett a Tisza... Gyorsfolyású hegyi patakká, amelyiknek olyan kéktiszta a vize, öl minta messzi bércek gerince. ■jBk Pezsegve szökdell és bugyborékol, hullámainak taraján gyémánt napsugár mentén aztán már csak erdei munkásokkal találkozunk. És mivé lett a Tisza... Gyors folyású hegyi patakká, amelyiknek olyan kéktiszta a vize, mint a messzi bércek gerince. Pezsegve szökdell és bugyborékol, hullámainak taraján gyémánt napsugár szikrázik. Elfogynak a gépnyomok, lehetünk már vagy ezer méter magasan. Jobbról, balról kis csermelyek csatlakoznak hozzánk, mi is át-át gázolunk az apró medren. Szemmel láthatóan nem járt erre régóta senki: a szakadékokon félig leszakadtak a hidak, többször megfontoljuk, menjünk-e tovább. Végül egy utolsó nekirugaszkodással a hegygerincre érkezünk. Fejedelmi látvány : szarvascsorda riad szét érkeztünkre. 1680 méteren vagyunk, állapítottam meg utóbb, hogy e sorokat írom. Szűz természet, havasi legelő, amerre ellátunk. Keletre a Hoverla hófödte csúcsa, a Kárpátok Szovjetunióhoz tartozó részének legmagasabb hegye. Húsz méterre vagyunk a forrástól, világosít fel az ukrán újságíró. Elindulunk lefelé, mindenütt diónyi, kék, törpe harangvirágok bókolnak nyomaink mellett. A kis liget szélén viharvert márvány- obeliszk hirdeti: „Itt tartotta gyűlését 1842-ben gróf Tisza Lajos vezetésével a magyar erdészeti egyesület”. Tőle tíz méterre egy másik, alatta kővályú. Egy kis vascsövön keresztül itt veszi kezdetét a cirill felirat szerint is a Csorna-Tisza, a Fekete-Ti- sza. Megiszom egy pohárral, előtte úgy ízlelgetem, mint nehéz- óborokat szoktak. Csordultig van a szívem a madárdaltól, a virágos réttől. írta és a fényképeket készítette : Esik Sándor
