Kelet-Magyarország, 1988. június (45. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-18 / 145. szám
1988. június 18. Kelet-Magyarország I Társasági törvény készül Rehabilitáljuk a szelvényvagdosát? Szakmai viták kereszttüzében formálódik a társasági törvény tervezete, amely végleges formájában várhatóan az ősszel kerül a Parlament elé. A vitából már az is kitűnik, hogy olyan elfelejtettnek, de mindenképpen túlhaladottnak vélt fogalmak kerülnek vissza gazdasági szótárunkba, mint a tőkeáramlás, a befektetés, a részvény, s a hajdanvolt alapfokú szeminárium több mint gyanús felfogású címszava: a szel- vényvagdosó. A lecke föl van adva. A társasági törvény elfogadása és alkalmazása — a különböző társasági formák lehetőségével, a tulajdonlás, a magántulajdon körének szélesítésével, a tőke s ezen belül a külföldi tőke áramlásával — kétségkívül politikailag is új helyzetet teremt. Dr. Márton Jánossal, a Hazafias Népfront alelnö- kével egy nemrég lezajlott vita nyomán beszélgetünk a társasági törvényről. — Hogyan foglaltak állást a Hazafias Népfront országos elnökségének gazdaságpolitikai, közjogi bizottsága és a vállalatvezetők fóruma tagjaiból alakult bizottság tagjai? — Helyeseltük a törvény megalkotását. Az elmúlt tíz év során is többször elhangzott, hogy szükség lenne a tőkeáramlásra, ugyanúgy, mint ahogy a munkaerőmozgásra is, de a hatékony intézkedések késtek. Nyilván azért, mert a tőkéről nem lehet beszélni anélkül, hogy a tulajdon problémáját valamilyen módon ne érintsük. — Tőkemozgás azonban volt, igaz, nem a kívánatos formában. — Rejtett tőkemozgás ma is létezik. Tudunk a különböző gazdasági formációban beépült csendestársakról, uzsorakamatokról, ez a tőkemozgás nyilván nem a társadalom számára fontos irányba tart. Vagyis a megtakarított pénz — ne is beszéljünk tőkéről, mert az átlagember ezt a kifejezést még manapság is a kapitalizmussal kapcsolatban használja — a százmilliár- dokkal kifejezhető lakossági megtakarítás, az állami vállalatok, szövetkezetek, állami gazdaságok, ipari kereskedelmi vállalatok felhalmozott értéke mind olyan létező pénzforrás, amelyet általános közgazdasági megítélés szerint nem hatékonyan használnak fel. Ha viszont ez bekerülne a termelésbe, akkor az újrafelhasználás során gyarapodna, más emberek munkájával gazdagodva megsokszorozódna. A társasági törvénnyel ezt szeretnénk elérni. — És ezzel elérkeztünk az ideológia nagy kérdéséhez. Nevezetesen ahhoz, hogy akinek pénze van — és ez lehet bármely állampolgár, vagy bármely vállalat —, most már akkor is növekvő hasznot vághat zsebre, ha holnap ugyanannyit dolgozik, mint tegnap, vagy éppen semmit? sem dolgozik. Rehabilitáltuk a szelvényvagdosót? s_____________________________ — Hát igen, ez itt a kérdés ... A törvény vitái során ez a probléma mindig felbukkan. Vagy azért mert a tananyag túlságosan ismerős, vagy azért, mert a vi- tázók közötti nézetkülönbségek hátterében ott lappang a bizonytalanság. Végtére is az ideológia megalkotása elmarad a törvény megalkotásától. Talán az lehet a vigasztaló számunkra, hogy a történelemben számos ' példa akad arra, hogy az elméletet akkor alkották meg, amikor a gyakorlat igazolta valamely törvény helyes és szükséges voltát. Az én nemzedékem, amely a mai társadalmi viszonyainkat létrehozta, alaposan ismerte és tagadja a tőkés rendszert. Megalkotta azt a rendszert, amelyben hitt és amelynek a tudományos alapjait a marxizmus talaján lelte meg. Ez a nemzedék hitt abban, amit Marx tanított. És hitte azt is, amit Marx nem ért meg, a kapitalizmus összeomlását. Hitte és most már mondhatom: nem érte meg az összeomlást. Viszont tanúi vagyunk vitalitásának és ez nem kis zavart okoz. — A társasági törvény egyértelműen kedvező feltételeket teremt a szabad érvényesülésnek. - Vagyis, aki képes rá, gazdagodhat. De ennek az ellenkezője is igaz. Hozzáteszem: igen sok magyar ember számára fikció lesz a szabad érvényesülés lehetősége, minthogy a fizetésből nemigen tud részjegyet venni. A népfront-vitában milyen vélemények hangzottak el ezzel kapcsolatban? — A törvény egyértelmű helyeslése mellett az aggályok a jövedelemkülönbségek miatt merültek fel. Vannak és lesznek olyan rétegek, amelyek 'tagjai nem a befektetést latolgatják, hanem azon tűnődnek, hogy a harmadik gyereknek milyen a téliruha-kész- lete ... Ám nem hiszem, hogy ezek közül bárki is boldogabb lenne azáltal, ha a módos embert elszegényítjük. Inkább az lehet a társadalom célja, hogy a felzárkózást segítse. A társadalomban mindig lesznek, akik akarnak vállalkozni, és akiktől ez teljesen idegen. Mint ahogy az is tény, hogy mindig lesznek a társadalomnak olyan tagjai, amelyek önhibájukon kívül (betegség, szerencsétlenség stb.) kerülnek mélypontra. Sohasem lesz olyan közösség, amely a sorscsapásokat száműzi, de olyan lehet és ezt meg is kell valósítani, amely a csapások ellensúlyozására törekszik. Ez azonban már nem gazdasági, hanem szociálpolitikai kérdés. Ügy is mondhatnám, hogy emberi tisztesség kérdése. És a szocializmusnak abban mindenképpen különböznie kell a kapitalizmustól, hogy a tisztesség sok ezer éves fogalmát megőrzi és társadalmi normává teszi. De erre is csak akkor képes, ha van miből szociális hálót szőni a rászorulók érdekében. Király Ernő » ____0 Kánikulára készülve Napi két műszakban 60 ezer üveg Borsodi Világos sört palackoznak a nyíregyházi Ságvári Termelőszövetkezet felsősimái sörpalackozó üzemében. Képünkön: Szabolcsi Jánosné az üvegeket rakja rekeszekbe a berakógéppel. (Cs) o Merre tart a MEZŐGÉP? Vezérigazgató kerestetik Június elsején az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal jóváhagyásával Nagy Sándor, a Nyíregyházi Mezőgép Vállalat vezérigazgatója korengedménnyel nyugdíjba ment. Á vállalati tanács a vezetői posztra pályázatot írt ki, a beiktatásig pedig Ter- dik János vezérigazgató-helyettest bízta meg a vezér- igazgatói teendőkkel, aki a — A szigorodó szabályzók mellett korábban lemaradásokat is emlegettek. Ezeket pótolták? — Belföldi pótalkatrészekből, pótkocsikból, tárolótartályokból és szűrőciklonokból van lemaradásunk, sürgősen pótolni akarjuk ezeket, mert nem szeretnénk partnereinket elveszíteni. N«m adják helyzetében ön mit tart a legfontosabbnak ? — A költségek radikális csökkentését, amihez vezető kollégáimmal előkészítettünk egy szervezeti módosítást. Ez, valamint a termékszerkezet-váltás remélem lényegesen csökkenti a veszteséget, amivel év végéig nullszaldóra tudjuk feltornázni magunkat. (máthé) Megkérdeztük az adóhatóságot Kell-e adózni fakanálfaragás után? A megyét Járva örömmel láthatjuk, hogy a kereskedelemben megtalálhatók a népi kézmfl- és házíipar terméket Márton Lajostól, az APEH Szabolcs-Szatmár megyei Igazgatóságának vezetőjétől arra kértünk választ, hogy a kereskedelmi egységek milyen feltételekkel vásárolhatják fel e sokszor nélkülözhetetlen fogyasztási cikkeket? — Ha az ilyen termékeket alkalomszerűen, eseti jelleggel háztartásban előállító magánszemélytől vásárolják fel, a tnuukadij kifizetése „egyéb jövedelem-, kifizetésnek” minősül, és ab* bél a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezései szerint a kifizetőnek adóelőleget kell levonnia. Ha azonban a magánszemély ezt a tevékenységét rendszeresen végzi, általános forgalmiadófizetési kötelezettsége Is keletkezik, ami ebben az esetben az elienérték 25 százaléka. — Azt is el kell mondanom, hogy a kézmü- és háziipari tevékenységek vállalkozásszerű özése engedélyhez kötött, engedély nélküli gyakorlása üzérkedésnek minősül, s nem menti fel a magánszemélyt az adöfizetési kötelezettség alól sem. A vállalkozói nyereség 100 900 forintig adómentes, a forgalmi adó alanya 250 000 forint éves árbevételig — bejelentkezés mellett — alanyi adómentességet választhat. — Javaslom, hogy akiknek a tevékenysége meghaladja az eseti, alkalomszerű értékesítés szintjét, nyilvántartásba vételük végett jelentkezzenek az adóhivatalnál, ahol munkatársaim további részletes információval segítik elő tevékenységük szabályszerű gyakorlását, (b.) következő tájékoztatót adta lapunknak: Mínuszban a vállalat — A vállalat az első öt hónapot negatív eredménynyel zárta. Ezt elsősorban a szocialista exportszabályozók szigorítása okozta. Egyre csökken ugyanis a nyereség a Szovjetunióba szállított Tajga lakókocsikon. Mivel a keletre irányuló szocialista export ez évben körülbelül 800 millió forint, cseppet sem vagyunk kedvező helyzetben. — Önök évről évre növelték szocialista exportjuk, csökkentették a belföldi szállításokat. Mikor fog visszájára fordulni a folyamat? — Elsődleges feladatunk megállítani a veszteség növekedését, és lehetőleg nullszaldósan átadni a vállalatot a leendő igazgatónak. Az elkövetkező évre gondolva júliusban, amikor a Mogürttel közösen a szovjet partnerrel tárgyalunk, 500 millióra akarjuk visszaszorítani a szovjet exportot. Ugyanakkor hasonló volumenre emelni a belföldi rendeléseket. Emellett 60—100 milliós tőkés exportot is tervezünk. Átalakul a profil — Ebben az évben jelentős termékszerkezet-váltást terveznek. Ezek szerint a vállalat döntő többségben ismét mezőgazdasági gépeket fog gyártani? — Ehhez szeretnénk a profilunkat alakítani. A BNV-n is bemutatott Polip kiskotró- gép gyártása már folyamatos, az Építőipari Gépesítő Vállalat saját csatornáin fogja árusítani. Elkészült a nagybálabontó és a közúti közlekedésre alkalmas pótkocsi nullszériája. Mindkettő árusítását a negyedik negyedévben kezdjük. Az MSE—250 és EU—400 esztergagépek automatizált változatai sikert arattak a vásáron, folyamatosan kötjük ezekre a szerződéseket. — Korábban már többször kérdeztük, hogy eladják-e valamelyik gyáregységüket. Most terveznek ilyet? — Nincs szó eladásról. Arról viszont igen, hogy á bak- talórántházi, a fehérgyarmati, a nagykállói és a nyírbátori gyáregységtől többet várunk, hiszen ők nem teljesítették az időarányos gyáregységi eredményt. — Tavasszal egyszer emeltek bért. Várható-e ugyanez július elsejével? — Az engedélyezett 2,5 százalék nagyrészét már felhasználtuk. A megmaradt bértömegünk az időarányos feladatok végrehajtására elegendő, emiatt nem tervezünk béremelést. Ráadásul egyes gyáregységekben takarékoskodni kell a túlórával. — A vállalat jelenlegi Tizenhét régi és három új kombájnt készítenek fel az aratásra a nyírbátori Űj Barázda Termelőszövetkezetben. A gépszemlét e hó végén tartják. Képünkön: üzembe helyezik az új E— 514-es kombájnt. (Jávor L.) a * em szeretem, amikor A# valaki arról beszél, w hogy leszokott valamiről. Nem cigarettázni, nem inni persze jó, és leszokni ezekről is lehet, de a szóról mindig más jut az eszembe. Gépiesedő világunkban ugyanis nagyon fontos dolgokról is leszokunk, szokogatunk. Írtam mindezt annak a kapcsán, hogy nemrégen egy idős kisiparos, mesterember barátom arról panaszkodott, hogy a fiataloknak nincs már keze a fához. Hite sincs, ha elfelejti a tíz ujj világot formáló, embert alkító tudományát és gyönyörűségét. Ha nem nő kezünkhöz a szerszám, ha nem érezzük az anyag, a fa, a vas súlyát, lelkét vagy éppen a természetét. Mosolyogtam az öreg mesteren, mert furcsa volt hallgatni, hogy minden szál deszkának más és más természete lehet. Előbb mosolyogtam, aztán rácsodálkoztam magamra, mert nekem is kedvenc tolláim, jegyzetfüzeteim vannak. Sőt a két írógépemből a rosszabbat, ami majd nyolcvanéves, bizonyos írásokhoz szívesebben használom, mint az újat, pedig hát leszokhattam volna róla. Néhány napja Nyíregyházán leszálltam a vonatról. Szép reggel volt. Siettem a buszhoz, de pont elment az orrom előtt. Ilyenkor dühös az ember, néztem a taxikat, de ott is sorban álltak a várakozók. Elindultam gyalog. Nemrég dobtam el a botomat, egy kicsit idegen volt a járda, de gondoltam elmegyek egy megállót, majd felszállók ott. Sütött a nap. Rájöttem, hogy Nyíregyházán sok a feketerigó. Eddig se buszból, se taxiból nem láttam őket. Az Érpatak hídján utolért a másik busz. Ha gyorsítok, még elérem, de inkább megnéztem, hogy most éppen tiszta a víz, örülni ilyen apróságnak is lehet. Aztán sétáltam tovább. Mondván, hogy a következő megállónál is utolérhet egy busz, és addig még elvisz a lábam. Vitt. Azt játszottam magamban, hogy a nyolcas busz vagyok. És haladtam is szépen. A következő megállónál lelkileg elbizonyta- lanodtamf de aztán határozottan eldöntöttem, hogy onnantól én 7/A-s leszek. Ráfeledkeztem a park szobraira, átmentem a másik oldalra, megnéztem két kirakatot és mire észrevettem magam, már ott jártam, ahová busszal vagy taxival mentem volna. Bent a szerkesztőségben leültem és megmagyarázhatatlanul jól éreztem magam. Lábaimban volt még a lépe- getés gyönyörűsége, szememben mindaz, amit láttam. A s akkor rájöttem, f hogy nagyon sokan vannak, vagyunk, akik leszokunk a lábainkról, a gyaloglások, a séták öröméről, hogy ugyanúgy felejtjük el ezt, mint az ujjainkat, mint a kéz kényelméért eladott, emberré tevő tudományát. Bartha Gábor Kéi és láb